3. Módszerek

Csaknem minden fő fejezetben alkalmaztam a kérdőíves felmérést.
A negyedik részben Langerné Rédei M. életpálya-interjús kérdőívét használtam, amelyet 1992-ben dolgozott ki. 1999 nyarán egy 32 fős mintából álló felmérést végeztem el. Kézenfekvőnek tűnt, hogy először magyar telepes csoportot válasszak a vizsgálat tárgyául. Ez egy ún. szakértői mintavétel lehetett, hiszen arra alapozva választok mintát, amit az alapsokaságról a kutatások mai állásának megfelelően tudok, tehát saját megítélésem alapján. Célom elsősorban az volt, hogy kipróbáljam a kérdések, a kérdőív alkalmazhatóságát. Mivel ismereteim szerint még nem készült ilyen felmérés a bukovinai székelység népesedéséről, nem rendelkezek alapvető információkkal a kor, nemek, jövedelmi viszonyok stb. tekintetében. Ezért eleve nem választhattam úgy ki a mintát, hogy az kövesse a populációt jellemző arányokat, ami feltétele lehet, egy ún. kvótás mintavételnek (Babbie, E. 1998 p.201, 205, 243). Az előzetes kiértékelés és ugyanazoktól az adatközlőktől 8 életútinterjú felvétele már a bukovinai székelyek migrációs útvonalának a felvázolására adott lehetőséget. Amikor a számítógépes adatbevitel is megtörtént szembesültem egy viszonylag nagy adatbázis és egy igen kicsi elemszámú minta ellentmondásával. Ezért elhalasztottam a teljeskörű feldolgozást, a felvétel néhány tapasztalata azonban belekerült az értekezésbe.

Az ötödik fejezetben kidolgoztam egy olyan módszert, amely kohorsz-vizsgálatnak is tekinthető, mert a 30-as és 40-es években született telepes-gyerekek, tehát egy speciális és életkori csoport a vizsgálat tárgya. 15 évet fog át, és minden évben a csoport különböző tagjairól gyűjtöttem adatokat

(Babbie, E. 1998 p. 122). Lényegében egy születési helynév-statisztikára épülő szociológiai vizsgálat, a bonyhádi gimnázium anyakönyvi adatait hasznosítja, amelyben a szülők foglalkozása adott lehetőséget az intergenerációs mobilitás folyamatának érzékelésére. A periférikusnak tűnő megközelítés megint csak a magyar társadalom etnikai-származási csoportjainak a kutatására adott lehetőséget.

A hatodik. fejezet kérdőívét teljesen a gyakorlat szülte, hiszen a megyei tanács művelődési osztálya által 1989-ben „Művelődés és területiség” címmel kiírt pályázatára egy egyszerű kérdőívet szerkesztettem a hagyományőrző csoportok felmérésére. Mivel a hagyományőrző csoportok a Völgységben etnikai^_nemzetiségi alapokon szerveződtek, kézenfekvővé vált, hogy alkalmasak az etnikai szerveződések vizsgálatára. A következő lépésben már célzottan az egyes etnikai alapú szerveződéseknél ismételtem meg a méréseket, majd gyakorló múzeológusként a néprajzi gyűjteményeket is bevontam, mint az etnicitás hordozóit.

Másik adaptálásom Aubert A. (1994) szociálgeográfiai kérdőíve.*

Mivel a rendszerváltás előtti állapotokra kérdezett, módosítanom kellett az 1980-as évek monolit társadalmi struktúrájára alapozott kategóriáit napjaink jóval differenciáltabb társadalmi összetételének megfelelően, feltételezve, hogy ennek segítségével a helyi társadalom változásai leírhatóak. Az etnikai megoszlásban a völgységi sajátosságokhoz igazítottam a kérdőívet, hiszen nincs számottevő délszláv elem, és bevettem a cigányságot, bár nem éri el a népesség 3 %-át, mégis fontos, mert ^_ mint halmozottan hátrányos helyzetű etnikum ^_ megtelepedésük, vagy növekedésük a helyi társadalom eróziójának és hanyatlásának mércéje (Gáspár G. 2001). A magyar etnikai csoportok megoszlásában az 1945-48 közötti népességcsere kialakította helyzet szolgál kiindulópontul. Így helyi magyar, bukovinai (és erdélyi) székely, felvidéki magyar, és egy gyűjtő kategória az egyéb, máshová nem sorolhatóra bontható.

A forrásanyagok feltárását követően a feldolgozásban érvényesül a történeti-földrajzi aspektus: keret a történelmi szakaszolás, tartalmát adja a nemzetiségi, etnikumok és a helyi társadalmi struktúra kölcsönhatása, településszerkezet és munkamegosztás vázolása. A vizsgálati módszer induktív, a településszintű adatokból építkezve jutok el a területi viszonyok értékeléséhez. A megfelelő mutatók kiválasztásával (lakónépesség, természetes szaporulat, foglalkoztatottsági és etnikai szerkezet, gazdasági aktivitás, lakásépítések…stb) időkeresztmetszetek, bázisévek alkalmazásával megfoghatók a változások tendenciái. A források szabják meg, hogy mennyiben tudok egy-egy szakaszt jellemezni. A kapott statisztikai és empirikus adatok kiértékelése, az eredmények közlése grafikonok és ábrák, táblázatok kereszttáblázatok és térképi ábrázolás segítségével történik. Ezek együttesen alkalmazhatók egy táji vizsgálatban is.

---