6. Az etnikai  nemzetiségi csoportok szerveződései a Völgységben

A helyi szervezetekre vonatkozó szakirodalomra – részben saját kutatásra – támaszkodva kíséreltem meg az etnikai közösségek törekvéseinek megragadását. A Völgység 1945 előtti oktatási-kulturális és gazdasági intézményrendszere egy sajátos felekezeti alapú iskolarendszerrel és az egyletek és szövetkezetek kiterjedt struktúrájával jellemezhető, helyi specifikumát éppen a német nemzetiségi többség adta. Az oktatási és a kulturális szféra a magyar állami-közigazgatási magyarosítási törekvések színtere, helyi és regionális történettudományi kutatások – Füzes M. (1979,1985,1990), Kaczián J. (1991,1991a ), Szita L. (1979, 1980, 1982, 1985, 1991) ^_ bizonyítják, hogy a többségi német falvakban, így a Völgységben is, az anyanyelvi oktatás és az egyesületi keretek, mint a szervezkedés és a helyi autonómia terepei többé-kevésbé biztosítottak voltak a német lakosság számára. Jellemző adat, hogy a völgységi járás elsősorban egyházi fenntartókkal jellemezhető 43 elemi népiskolájából 36-ban folyt német nemzetiségi oktatás az 1941 utáni „egységes” rendszerben, ami megfelelt nagyjából az 1935 előtti ’b’ típusú kétnyelvű oktatásnak (Füzes M. 1979, szenczi L. 1983, 26. ábra).

A magyarországi németség magterületét képező Völgységben a világháború alatt önálló gazdasági-kulturális célokat megfogalmazó német szervezetek működése a kor ellentmondásos viszonyait tükrözte., megállapítható, hogy a Volksbund vezetőinek bűnös tevékenysége, nem mellőzve itt a magyar kormányzati felelősséget, súlyos következményekkel járt a háború után, mert amikor a menekültprobléma és a földkérdés összekapcsolódott a háborús bűnösök felelősségre vonásával, a megvalósításban áldozattá vált az egész magyarországi német kisebbség.

A Bodor György által elképzelt székely vármegye terve a bukovinai székelyek homogén letelepítésére nem sikerült, nem lehetett tiszta lapot teremteni a helyi németség kizárására és kiküszöbölésére alapozva. A telepítés antidemokratikus és embertelen módja, mely a helyi közigazgatás és a helyi lakosság ellenállásának megtörésével járt, áldozattá tette a telepes-csoportokat is.

Kifejezetten helyi sajátosság a bukovinai székelyek és más székely töredékek autonóm szervezkedése., ami a telepesek megmaradásának érdekében egy szövetkezeti rendszerben szerveződött, és amely elsősorban elkülönülésre alapozott volt. A székely vármegye-koncepció alapja a német vagyon kisajátítása és a telepesek koncentrált telepítése és területi autonómiájának megteremtése volt, amely gazdasági és kulturális célokat is megfogalmazott. Eredményei a beilleszkedést szolgálták, hiszen a vegyes összetételűvé vált falvak az együttlakás–együttélés színterei lettek minden ellentét és nehézség ellenére. Itt jelenítettem meg a helyi németek és a bukovinai székelyek eltérő gazdasági-gazdálkodási kultúráját.

A telepesek kultúrájának helyiektől eltérő sajátosságaiból, letelepítésük rendkívüli körülményeiből fakadóan integrációjuk időben hosszabb folyamatot igényelt. Az 1947-es választások után hatalomra törő erők 1948-ban nemcsak a székely, hanem minden korábbi autonómiát megsemmisítettek a koalíciós idők vívmányaival együtt. A helyi társadalom csoportjai számára a család maradt meg, mint közösség, és ha bizonyos korlátokkal is a lakóhely adott lehetőséget a közösség kialakítására, amit más származású–nemzetiségű családokkal együtt alkothatott. A rövid koalíciós időszakban a régi szervezeti keretek részben felszámolódtak, részben megmaradtak, viszont a német kisebbség számára az önálló szervezkedés lehetősége megszűnt. Míg a telepes gyermekek számára az iskola elsősorban a mobilizáció csatornájává vált, a német nemzetiségű tanulók számára a kényszerű asszimilációt hozta, hiszen 1945-től egészen 1957-ig nem volt német nemzetiségi oktatás.

A völgységi telepes csoportok gazdasági integrációja után az 1970-es évek végére a kulturális integrációjuk is bekövetkezett. A népi kultúrák kiegyenlítődése a települések szintjén játszódott le. Az iparosítással járó modernizáció következtében napjainkra a mindennapok helyett az ünnepi alkalmak, a közvetlen, generációk közötti hagyományátadás helyett a szervezett átörökítés lett meghatározóvá. A völgységi hagyományőrző csoportok számukat és sokszínűségüket tekintve kiemelkednek a megye kistérségei közül. Az urbanizációs folyamat eredményeként a beáramló falusi népesség különböző etnikai-nemzetiségi csoportjai sajátos több kultúrás centrummá tették Bonyhádot. A német nemzetiségi, és a bukovinai székely népi kultúra megőrzése szervezetté és intézményessé vált. A két kultúra egymásra hatása a több évtizedes együttélés után már nemcsak a gazdasági, hanem az étkezési, sőt a jeles napi népszokások átvételében is jelentkezik, ilyen például a szüreti napok megünneplése. A cigányság gazdasági és kulturális integrációja elkezdődött, a jövő feladata ennek a folyamatnak a kiteljesítése.

Mivel az 1989/90-es rendszerváltás idején egy kérdőívvel felmértem az etnikai tagolódást tükröző völgységi hagyományőrző együtteseket, ezeknek a napjainkig terjedő civil szervezetté formálódása, majd a nemzetiségi önkormányzatok megalakulása lehetőséget adott a tájegységi etnikumok népi kultúrájának összehasonlítására. . A német nemzetiségi, helyi magyar és a bukovinai székely népi kultúra spontán megélése a modernizáció után megszűnt. Megőrzése szervezetté és intézményessé vált, a helyi és kisebbségi önkormányzatok kulturális intézmények, civil szervezetek és múzeumi létesítmények hálózatával. A népi kultúra sokszínűsége kamatoztatható gazdasági lehetőség az idegenforgalomban (27.ábra).