Bérrés különböző országokban
 | |
| Hollandia A legfontosabb tényező a bérkülönbség alakulásánál a munkahelyi beosztás. Egyéb változók is szerepet játszanak, főleg a munkatapasztalatot jelző életkor, és a rész-vagy teljes munkaidőben végzett munka. Dánia A bérdifferenciát leginkább a horizontális és a vertikális szegregáció okozza, s az emberi tőketényezők (mint a képzettség és a munkatapasztalat) is erősítik. Németország A férfiak és a nők bére közötti különbség elsősorban a (vertikális és horizontális) foglalkozási szegregációnak tudható be, de szerepet játszik a munkahelyi bérpolitika is. Ugyanakkor, az olyan személyes jellemzők, mint a kor, a képzettség és a munkában eltöltött évek száma, kisebb szerepet játszanak. Görögország A férfiak és nők közötti képzettségbeli különbségek csekély szerepet játszanak, ennél jelentősebb a nők rövidebb munkatapasztalata. A tényező-szétbontásnál a nők és férfiak munkaerő-piaci részvétele közötti különbség mutatkozott a bérdifferenciát meghatározó döntő oknak. Spanyolország A bérrés meghatározásában fontos tényezőnek bizonyult a férfiak és a nők képzettségi szintje közötti különbözőség. Az empirikus felmérések szerint minél magasabb bérekről beszélünk, annál nagyobb a férfiak és nők bére közötti különbség az egyetemi diplomával rendelkezők esetében! Az összefüggés fordítva is igaz: az alap- és középiskolai végzettséggel rendelkezők esetében annál kisebb a bérrés, minél alacsonyabb fizetésekről van szó! Franciaország A bérkülönbségért leginkább a munkaidő hossza a felelős. Franciaország esetében az emberi tőke tényező pozitívan befolyásolja a nők bérét. Írország A kutatások azt mutatják, hogy a férfiak és nők bére közötti különbség döntően a munkatapasztalatbeli különbségeknek, és a nők munkaerő-piacról történő távollétének tudható be. Ezen túlmenően a vertikális szegregáció is fontos szerepet játszik. Olaszország: nyílt diszkrimináció Az Oaxaca-Blinder tényezőszétválasztást eredménye szerint az utóbbi években a férfiak és nők bére közötti különbség döntően az emberi tőke egyes jellemzői eltérő javadalmazásának volt betudható és csak kisebb mértékben az emberi tőke jellemzőkben tapasztalható eltérésének. Olaszországban a bérdiszkrimináció növekvő tendenciát mutat. Ciprus A férfiak és nők bére közötti különbség fele részben az emberi tőke eltérő jellemzőinek tudható be, de a horizontális és vertikális szegregáció is szerepet játszik. Luxemburg A tanulmányok szerint a férfiak és nők bére közötti különbség jelentős részben a foglalkozási (horizontális) szegregáció következménye. A bérkülönbség – továbbá – annak tudható be, hogy a nők munkaerő-piaci tapasztalata rövidebb, mint a férfiaké. Ausztria Ausztriában a tényező szétválasztás olyan eredményre vezetett, amely szerint a bérkülönbség csak kisebb hányadban tudható be az emberi tőke jellemzőinek (képzettség) és a horizontális és vertikális szegregációnak (a végzett munka jellemzői, a karrier hossza, a munkaidő), viszont nagyobb hányadban a munkáltató által kifejtett diszkriminációnak. Portugália Legnagyobb mértékben a foglalkozási különbségek (horizontális szegregáció) felelősek a férfiak és nők bére közötti különbségért. Az emberi tőketényezők csökkenő mértékben felelősek, habár a munkatapasztalat fontosságának növekedése semlegesíti a képzettségbeli különbségek fontosságát. Finnország A bérrés döntően olyan strukturális tényezőknek tudható be, mint az ágazat vagy a foglalkozás (horizontális szegregáció). A vertikális szegregáció (képzettség, életkor, a munkatapasztalat) elenyésző szerepet játszik. Svédország A hagyományos emberi tőkejellemzők, mint a képzettség, a munkatapasztalat – Finnországhoz hasonlóan – csak nagyon kis szerepet játszanak. A fontosabb tényező a bérek közötti különbözőség növekedése (bér-diverzitás jelensége), és a közszektorban a bérek lemaradása a versenyszektorhoz képest). Nagy-Britannia A humántőke jellemzők csak kis mértékben magyarázzák a férfi és női bérek közötti különbséget, de azért fontos a munkatapasztalat és az, hogy a nők részmunkaidős foglalkoztatása negatív hatással van a jövőbeli bérnövekedésükre. A munkahelyi különbözőségek is gyakran lényesebbek, mint az egyéni jellemzők. |  |