Egy kis elmélet! 			 						A bérkülönbségek oki tényezőkre való szétbontásának módszerével több elmélet foglalkozik. Az oksági kapcsolatok tanulmányozásához többváltozós regressziós modelleket használnak a kutatók.  			Blinder és Oaxaca (1973) alapkutatását követve a legtöbb kutatás során a férfiak és a nők bére közötti különbség egy megmagyarázott és egy meg nem magyarázott részre oszlik. Blinder és Oaxaca modellje a következő lépéseken alapul:  			1.    A férfiak és a nők bérét külön-külön megbecsülik. 			2.    A férfiak és a nők bére közötti különbséget a jellemzők különbségei (azaz a strukturális okok) által megmagyarázott és egy ezekkel nem megmagyarázott, maradék részre osztják. 			3.    A maradék a diszkriminációs hatás 			Az Oaxaca-Blinder szétválasztás továbbfejlesztett változata a John-Murphy-Pierce megközelítés, amely az országok közötti bérkülönbségeket is ki tudja mutatni, beazonosítva a gender specikfikus tényezőket, valamint az egyes országok munkaerő-piaci sajátosságaiból fakadó tényezők közötti különbségeket.  			A modell logikája az, hogy mivel a nők a férfiakénál általában kevesebb munkaerő-piaci tapasztalattal rendelkeznek az egyes foglalkozásokat illetően, a bérkülönbség emelkedik a tapasztalat hozamának növekedésével. Más megfogalmazásban, minél többet nyom a latba – nemre való tekintet nélkül - a munkatapasztalat, miközben a nők munkatapasztalata általában rövidebb, mint a férfiaké, annál nagyobb lesz a nők és a férfiak bére közötti különbség is.  A bért meghatározó intézményes tényezők pl. a kollektív megállapodások. Az országos vagy ágazati szintű megállapodások hatására pl. csökken az ágazatok és/vagy a cégek közötti bérvariáció, ami viszont enyhíti a férfiak és a nők bére közötti különbséget. A minimumbér növelése is kedvező hatással van a bérrés csökkenésére, tekintettel arra, hogy általában a női béreloszlás alacsonyabb, mint a férfi béreloszlás.  			 			Rubery (2002) hívja fel a figyelmet arra, hogy minél fontosabbá válik a bért meghatározó vagy befolyásoló intézményes tényezők hatása, annál nagyobb szükség van a bérpolitikák gender hatásának az elemzésére is! Egy társadalomban a bérszerkezetet (béreloszlás) alakulása nem csak a termelékenység különbözőségétől függ, hanem egyéb, pl. társadalmi tényezőkön, vezetői stratégiákon, piaci folyamatokon és ezek kölcsönhatásán is nyugszik. Gyakori a női munka társadalmi alulértékelése azokban az ágazatokban, amelyekben döntően nők dolgoznak.  A nők nagyobb koncentrációban vannak jelen a rosszul fizető ágazatokban és foglalkozásokban. Ez nem magyarázható az ágazatok vagy a foglalkozások közötti termelékenységbeli különbségekkel.  			 			 | 			   |