future requiem

“Est ubi gloria nunc Babylonia, nunc ubi dirus
Nabuchodonosor et Darii vigor illeque Cyrus?
(…)
Nunc ubi Regulus aut ubi Romulus aut ubi Remus?
Stat Roma pristina nomine, nomina nuda tenemus.”

(Akartam írni rendesen is, de túl fáradt vagyok hozzá. Talán majd holnap.)

Először. Menjen az atw a búsba, amiért pont akkor szállt el a szerverük három órára, amikor elküldtem volna ezt a bejegyzést. A piszkozat természetesen nem maradt meg.

Másodszor. Ma volt ökörsütés, ami minden várakozásom és félelmem ellenére nem az alant vázolt módon történt, hanem egész konszolidált módon pitába csomagolva adták a marhahúst, ráadásul ingyen. (Kiderült, hogy vannak ökörsütő kft.-k…) Amikor mi ott voltunk, a színpadon épp valami versfelolvasás folyt, gyaníthatóan saját szerzeményekről volt szó, mindazonáltal lazán felértek egy kisebb mértékű agykárosodással. Az ember fülét ökörevés közben olyan mondatfoszlányok ütötték meg, hogy “… mint a csöves, akire rágyújtották a bokrot éjjel“, vagy “nem tudok mit kezdeni veled, te vécébe zárt alak“, de előfordult “öt centi vérplazma“, és “kifolyt szemgolyó” is. Jó (l)étvágyat.
Végül arra a megállapításra jutottunk, hogy mi, töriszakosként — levéltár szakpárral súlyosbítva meg pláne — minden bizonnyal nem vagyunk eléggé bölcsészek ahhoz, hogy mindezt megértsük és befogadjuk.

Hát így. Egyre furcsább hely ez a bétéká.

Időnként furcsa hely ez a bétéká. A jövő héten “bölcsésznapok a trefort-kertben” című háromnapos rendezvénysorozat keretében — a program szerint — kedden 12-16-ig nyilvános ökörsütés lesz (érdekelne, hogy fér majd el azon a kis füves részen egy komplett sülő ökör, az apparáttal együtt). Ezen a napon lesz még egy 1949-ről szóló konferencia is, annak a programjában szintúgy szerepel, hogyaszongya “13.30-14.30 - ebédszünet, közös ökör-evés a trefort-kertben”. Hát, én vizuális típus lévén, annak rendje és módja szerint elképzeltem (és majd’ leestem a székről a röhögéstől), ahogyan a körútról behajtanak egy szarvasmarhát az eltebtk udvarára, ott letaglózzák, majd egészben megsütik nyárson. :DDD Kíváncsi vagyok, mi lesz a követkető, mondjuk úgy november tájékán, esetleg egy kisebb disznócsorda, hm…? :DD
 
 
Holnap léptem Szegedre. Szombaton jövök.

No hát ez is elérkezett. Fogalmam sincs, jár-e erre még valaki (elnézve az utóbbi néhány postot nem csodálnám, ha nem lenne ilyen), aki mégis, annak ajánlom szíves figyelmébe ezt. Igen, tudom, annak idején ickénél már kint volt hasonló apropóból, igen, lehet nyúlásnak nevezni, de nem érdekel. Annak idején elhatároztam, hogy ha eljutok odáig (idáig), berakom ezt a számot valahova (ide), mert qvajó és kész.

Egyébként annak ellenére, hogy — valsz már csak a kereksége miatt is — a 20-at fontosabbnak érzem, mondjuk, a 18-nál, nem izgat túlzottan ez az egész, nem érzem, hogy ez most valami fordulópontot kéne jelentsen; enélkül is időnként az az érzésem mostanában, hogy valami változik. Hogy miért, nem tudom, hogy merre, azt sem. Előttem a széles út (via lata gradior, ugyebár), aztán valami majdcsak lesz, I don’t know which way I’m going, I don’t know which way I’ve come. Ja egen, az utóbbi pár napban kb. rongyosra hallgattam a Coldplay ‘Til Kingdom Come c. számát, valamiért megfogott. Biztos azok a vicces kis biblikus áthallások így Húsvét tájékán, hehe.

there are twenty years to go
a golden age I know
but all will pass will end too fast you know.

there are twenty years to go
and many friends I hope
though some may hold the rose
some hold the rope.

Aurelius Prudentius Clemens,

V. HYMNUS AD INCENSUM LUCERNAE				V. HYMN FOR THE LIGHTING OF THE LAMPS
Inventor rutili, dux bone, luminis, qui certis vicibus tempora dividis, merso sole chaos ingruit horridum, lucem redde tuis Christe fidelibus. Quamvis innumero sidere regiam lunarique polum lampade pinxeris, incussu silicis lumina nos tamen monstras saxigeno semine quaerere: Ne nesciret homo spem sibi luminis in Christi solido corpore conditam, qui dici stabilem se voluit petram, nostris igniculis unde genus venit.				Blest Lord, Creator of the glowing light, At Whose behest the hours successive move, The sun has set: black darkness broods above: Christ! light Thy faithful through the coming night. Thy courts are lit with stars unnumbered, And in the cloudless vault the pale moon rides; Yet Thou dost bid us seek the fire that hides Till swift we strike it from its flinty bed. So man may learn that in Christ’s body came The hidden hope of light to mortals given: He is the Rock — ’tis His own word — that riven Sends forth to all our race the eternal flame.
				Translated by R. Martin Pope

 

 

“1. evum.

        evum est ante mundum
                      cum mundo
                                   post mundum.
        hoc ad solum deum pertinet
                      qui non fuit
                                   nec erit
                                                sed semper est.

2. tempora eterna.

        tempora eterna sub evo sunt
                      et hec ad archetipum mundum et angelos pertinent
                                   qui ante mundum esse ceperunt
                                                et cum mundo sunt
                                                             et post mundo erunt.

3. de tempore.

        tempus autem mundi est umbra evi.
                      hoc cum mundo incipit et cum mundo desinet.
                      ( … )”

– Honorii Augustodunensis Imago mundi liber II 1-3.

Épp az imént néztem meg Tarkovszkijtól a Nosztalgiát (ld. porthu). Összetettebb (és talán kevésbé kézzelfogható), mint a Stalker volt (lévén az, akármennyire más lett is a végeredmény, egy sci-fi novella feldolgozása), de ugyanúgy nagyon atmoszférikus. Még le kell ülepedjen, és meg kell még nézzem párszor, hogy érthetőbbé váljék. Egyébként rengeteg a képi visszautalás a Stalkerre, hasonló helyszínek, képi megoldások, hangulatok — holott teljesen másról szól a film, más a környezet, a koncepció. Érdekes, hogy az olasz nyelv, illetve Toszkána (nem a napsütötte, hanem az elvont, a misztikus) egyáltalán nem lóg ki, kifejezetten illik az egész hangulathoz. És belegondolva a maga kissé nyakatekert módján pont illik Nagyhétbe is, ha szabad ezt mondani.

A következő azt hiszem, az Áldozathozatal lesz.

Rövid helyzetjelentés, mielőtt véget ér ez a hónap is: a Garibaldi-projekt beindulni látszik, home is behind, Rome ahead (na azért még nem szó szerint), és nemrég a GdT-ről is érkeztek hírek, Szeged már biztos. Bővebben majd máskor, vagy kivel-kivel élőben/privátban, vagy nem tudom.

Elalélok, és a szálkák fölriasztanak.

… már rég kihalt volna az emberiség. A megtalálásért köszönet illeti Ennát, én meg vagyok olyan pofátlan, hogy más tollával ékeskedve berakom ide, de ez akkor is lol. Na, gyönyörködjetek:

Mindez Namíbiában, a sivatag kellős közepén, az országút (?) mellett. Koordináták: 27° 34′ 19.92″ D; 18° 25′ 29.13″ K. Szóval ezek szerint Jézus ott van valahol? Jó lesz vigyázni, nyakunkon az Apokalipszis.

Egyébként nincsen semmi érdekfeszítő, mókuskerék reloaded, ebből következően némileg fáradt vagyok, és pénteken rájöttem, hogy határozottan nem jó érzés enyhén másnaposan, fejfájással reggel 8-ra bevánszorogni az egyetemre. (Levéltár szakos sörözés volt, nem ittam sokat, csak hát a fáradtság és kialvatlanság, ugye. Ja, egyébként a Csendesbe ne menjetek, a hely dizájnja ugyan nagyon poén, de 1. ritkán jár a pincér; 2. a kiszolgálás nem valami fényes — csapolt Zlaty eleve nem volt, másodszorra már csapolt Soproni sem, harmadszorra pedig utóbbi üveges verziója is kifogyott; 3. végül két üveg sörrel többet számláztak. Kár érte, mert a dizájn tényleg jó. Antireklám off.)

Ja, és akinek esetleg a kezébe akad, nézze meg az eheti HVG-ben (2009/09) a ‘Levélbombázás’ c. írást, valami eszméletlen, mit fel nem tudnak hozni az irattermelő szervek indokként, hogy miért nem szolgáltatják be a maradandó értékű irataikat a levéltárba már évek óta (holott erre törvény kötelezi őket), de nem lövöm le a ‘poén’-t, nézzetek bele.