Gyerekszájak
*Képgaléria*
2010.
május 5. szerda
Holnap anyák napja... Hihetetlen mennyire kell figyelni, szervezni! Az alap-probléma az, hogy le vagyunk maradva környezetből, mert sok óra maradt el, meg volt olyan témakör, amit hosszabban vettünk. Szóval év végén környezetezni akartam veletek. De hát itt volt a Városi iskola, egy hét no suli, majd a próbák a műsorra, és lassan évvégi felmérések. Szóval tiszta káosz! De igyekszünk.
Jó, hogy van a nagy tévénk, mert sok lehetőség nyílik meg előttünk, többek között kareokezni is szoktunk már manapság:))), és ma mutattam nektek egy jó kis oktató filmet, aminek a "fináléját" megmutatom.
Hát, ilyesmikkel lazítgatjuk mi magunkat, úgy hétköznapjainkban, miközben izgulunk a holnapi ünnepség és a pénteki felmérő miatt. Na, srácok! Hajrá!
2010.
május 6. csütörtök
Nem is
tudom, hol kezdjem! Egy csoda volt!
Nagy ijedtséggel kezdődött, reggel kiderült, hogy Dávid lebetegedett, és nem jön délután. Az első és legfontosabb feladat az volt, hogy megoldjuk a változást, ami nem volt kicsi! Két verse is van, és a mozgásokban szinte mindenhol jelent valamit a hiánya. A két verset Márk és Sz. Balázs vállalta. A mozgásokat a délelőtt folyamán, többszöri próbákkal - megoldottuk. Már teljesen készen voltunk délutánra (szó szerint), amikor kiderült, hogy Beni nem akar bejönni a szereplésre. Erre a problémára már nem tudtunk felkészülni, csak alkalmazkodni tudtunk hozzá. Annyi zavart okozott csak, hogy a kezetekben kellett volna lenni az ajándéknak, de elfelejtettük kiosztani a nagy Beni-agitálásban:))), így, amikor Dani elmondta a konferansz szöveget, észbe kaptunk, és kiosztottuk. Aztán gyönyörűen elkezdődött. És gyönyörűen folytatódott. Hiábatlan, jókedvű és megható volt. Természetesen nem tudom leírni, milyen volt a műsor, de hogy TI milyenek voltatok, azt most megírom, és mindenkiről, egyenként, mert megérdemlitek, és csak így tudok tisztelegni méltó módon a teljesítményetek előtt.
Először a közös:
Mikor Beni verse előtti vers elhangzott, rám néztetek, hogy "mi lesz?", hiszen nem beszéltük meg. Én visszatátogtam és mutogattam, hogy "együtt". Beintettem, mint egy rutinos kórusnak, és lám! Elhangzott a kis négysoros versike, szépen, közösen, mintha mindig így szólt volna.
Dani:
A köszöntő szöveget egyedül tanulta meg, és minden szünetben olvasgatta, gyakorolta. Az álmodozós versike, ami nagyon neki való volt, olyan fátyolosan szomorkásra és elegánsra sikerült, hogy az az arany fény, ami ragyogni szokott körülötte, még erősebb lett.
Bencus:
Ő a logiosztály reklámarca! Tisztán, érthetően beszél, jó humorral adta elő mindkét versét. Fegyelmezett, egyenletesen jókedvű és nagyon megbízható. Rendkívüli odafigyeléssel kontorllálta mindenki megmozdulását, végig észnél volt.
Csenge:
Abszolút módon fegyelmezte magát, mint mozgásában, mint szövegmondásában. Figyelt Vikire, akivel kettőse volt, és nagyon megbízható érzelmei voltak. Komoly és mégis játékos volt. Hagyja magát irányítani, és tanul a következményekből. Jól lehet vele dolgozni.
SzKB:
Egy filozófus. Filozófus és érzelmi barométer. Érzelmi barométer és magyar szótár. Magyar szótár és tanársegéd. Olyan mélységeket érintett meg a versmondásával, ami talán nem elvárható ebben az életkorban. De nekünk nagyon jó, hogy valaki így birtokolja a magyar nyelv árnyalatait. Jó memóriáját és muzikalitását többször igénybe vettü a műsor alatt.
Burci:
Nagy érzelmi töltéssel közvetíti a mondanivalót, és ami nagyon megható, konkrétan, mindig saját szüleit keresi szemével. Sokszor, sok dologra kell figyelni szegénynek, mert a próbák alatt nagyon meg lett gyúrva, de mindent igyekezett teljesíteni. Sikerült is neki.
Viki:
A nő! Sikkes, nőcis, kecses. Határozott elképzelései vannak a figurákról, amiket hoz. Néha ugyan előreszalad, mert talán túl fiatal még az elképzeléseihez képest, de mindenképpen jó látni, hogy milyen alapanyagból kell dolgoznunk.
Sanya:
Az első nyíltszíni tapsot ugyan nem ő kapta, de az első hatalmas közönség-óvációt igen. Akkora felszabadultságot láttunk tőle, olyan elszánt humort és könnyedséget, hogy mindenkinek leesett az álla. Sanya! De jó, hogy ilyen lettél!
Norbi:
Ő az egyik, aki átlépte a saját korlátait. Nagy küzdelem volt a szövegtanulás, de élvezetes játék is egyben, aminek minden fázisában egyre több és több lett ő maga. Anyukájának szeme (mint néhány más anyukáé is) többször megtelt könnyel, ami azért nagyon jó érzés ám! Látni, hogy meghatódik valaki a gyerekétől.
Bazsi:
A műsor egyik hőse ő volt. Két verse mellé bevállalta a hiányzó egyik (nem rövid, nem könnyű) versét. Nagyon ki volt találva (szerintem), hogy extra mozgásokkal fékeztük a szövegmondását. Az első produkciója pl. az volt, hogy végigmászott a széken ülő gyerekek térdén, körbe, miközben a verset mondta. Ez olyan szépen, hibátlanul sikerült, és lévén majdnem artista-produkció volt, hogy muszáj volt kiprovokálnom a nyíltszíni tapsot. Meg is tapsoltuk. Úgy, menet közben. Hangsúlyozása zseniális volt minden versben.
Peti:
Szerintem neki ez nagy feladat. Ráadásul mindkét verse eléggé drámai, ami persze jól illik az egyéniségéhez. Jól esik az is neki, hogy sokan vannak egyszerre a színpadon, szeretném hinni, hogy ez is segít. Hangerőben és érthetőségben Peti is az eddigi legjobbat hozta ma délután.
Márk:
Nahát, ő! Ő nem csak a saját, de mindenki korlátait átlépte, mert olyan nagy teljesítményt nyújtott, hogy nagyon, de nagyon meglepett bennünket. Ugyanis beugróként ő volt a másik, aki elvállalta a verset. Hangos volt és vicces. Kedves és (majdnem) magabiztos. Nagyon imádtuk:))
Csaba:
Olyan meglepetés volt. Mert minden próbán nyüstölés ment, hogy lassítson, hangosítson, hogy jól lehessen érteni. Most elég hangos és elég lassú is volt, és mosolygott!!!!! Olyan kedvesen mondta, és annyira jó érzés volt látni.
H. Balázs:
Bár nem az övé volt a finálé, mert nem az utolsó vers volt. De dramaturgiailag mégis finálé volt, mert az utolsó vers inkább utóhang. Szóval Bali. Minden próbán alig vártam, hogy álljon fel a székre, és mondja, hogy "ha nagy leszek, híres ember leszek", mert ahogy EZT mondja az első próba óta, hát, tutira el kell hinni neki. Ő élvezte a próbát, a zenét, élvezte az éneket.
Amúgy elárulom (ha véletlenül idegen olvasna minket), hogy oroszul is énekeltek a gyerekek, szóval nagyon, de nagyon büszkének lehet lenni erre a kis csapatra!
Nagy ijedtséggel kezdődött, reggel kiderült, hogy Dávid lebetegedett, és nem jön délután. Az első és legfontosabb feladat az volt, hogy megoldjuk a változást, ami nem volt kicsi! Két verse is van, és a mozgásokban szinte mindenhol jelent valamit a hiánya. A két verset Márk és Sz. Balázs vállalta. A mozgásokat a délelőtt folyamán, többszöri próbákkal - megoldottuk. Már teljesen készen voltunk délutánra (szó szerint), amikor kiderült, hogy Beni nem akar bejönni a szereplésre. Erre a problémára már nem tudtunk felkészülni, csak alkalmazkodni tudtunk hozzá. Annyi zavart okozott csak, hogy a kezetekben kellett volna lenni az ajándéknak, de elfelejtettük kiosztani a nagy Beni-agitálásban:))), így, amikor Dani elmondta a konferansz szöveget, észbe kaptunk, és kiosztottuk. Aztán gyönyörűen elkezdődött. És gyönyörűen folytatódott. Hiábatlan, jókedvű és megható volt. Természetesen nem tudom leírni, milyen volt a műsor, de hogy TI milyenek voltatok, azt most megírom, és mindenkiről, egyenként, mert megérdemlitek, és csak így tudok tisztelegni méltó módon a teljesítményetek előtt.
Először a közös:
Mikor Beni verse előtti vers elhangzott, rám néztetek, hogy "mi lesz?", hiszen nem beszéltük meg. Én visszatátogtam és mutogattam, hogy "együtt". Beintettem, mint egy rutinos kórusnak, és lám! Elhangzott a kis négysoros versike, szépen, közösen, mintha mindig így szólt volna.
Dani:
A köszöntő szöveget egyedül tanulta meg, és minden szünetben olvasgatta, gyakorolta. Az álmodozós versike, ami nagyon neki való volt, olyan fátyolosan szomorkásra és elegánsra sikerült, hogy az az arany fény, ami ragyogni szokott körülötte, még erősebb lett.
Bencus:
Ő a logiosztály reklámarca! Tisztán, érthetően beszél, jó humorral adta elő mindkét versét. Fegyelmezett, egyenletesen jókedvű és nagyon megbízható. Rendkívüli odafigyeléssel kontorllálta mindenki megmozdulását, végig észnél volt.
Csenge:
Abszolút módon fegyelmezte magát, mint mozgásában, mint szövegmondásában. Figyelt Vikire, akivel kettőse volt, és nagyon megbízható érzelmei voltak. Komoly és mégis játékos volt. Hagyja magát irányítani, és tanul a következményekből. Jól lehet vele dolgozni.
SzKB:
Egy filozófus. Filozófus és érzelmi barométer. Érzelmi barométer és magyar szótár. Magyar szótár és tanársegéd. Olyan mélységeket érintett meg a versmondásával, ami talán nem elvárható ebben az életkorban. De nekünk nagyon jó, hogy valaki így birtokolja a magyar nyelv árnyalatait. Jó memóriáját és muzikalitását többször igénybe vettü a műsor alatt.
Burci:
Nagy érzelmi töltéssel közvetíti a mondanivalót, és ami nagyon megható, konkrétan, mindig saját szüleit keresi szemével. Sokszor, sok dologra kell figyelni szegénynek, mert a próbák alatt nagyon meg lett gyúrva, de mindent igyekezett teljesíteni. Sikerült is neki.
Viki:
A nő! Sikkes, nőcis, kecses. Határozott elképzelései vannak a figurákról, amiket hoz. Néha ugyan előreszalad, mert talán túl fiatal még az elképzeléseihez képest, de mindenképpen jó látni, hogy milyen alapanyagból kell dolgoznunk.
Sanya:
Az első nyíltszíni tapsot ugyan nem ő kapta, de az első hatalmas közönség-óvációt igen. Akkora felszabadultságot láttunk tőle, olyan elszánt humort és könnyedséget, hogy mindenkinek leesett az álla. Sanya! De jó, hogy ilyen lettél!
Norbi:
Ő az egyik, aki átlépte a saját korlátait. Nagy küzdelem volt a szövegtanulás, de élvezetes játék is egyben, aminek minden fázisában egyre több és több lett ő maga. Anyukájának szeme (mint néhány más anyukáé is) többször megtelt könnyel, ami azért nagyon jó érzés ám! Látni, hogy meghatódik valaki a gyerekétől.
Bazsi:
A műsor egyik hőse ő volt. Két verse mellé bevállalta a hiányzó egyik (nem rövid, nem könnyű) versét. Nagyon ki volt találva (szerintem), hogy extra mozgásokkal fékeztük a szövegmondását. Az első produkciója pl. az volt, hogy végigmászott a széken ülő gyerekek térdén, körbe, miközben a verset mondta. Ez olyan szépen, hibátlanul sikerült, és lévén majdnem artista-produkció volt, hogy muszáj volt kiprovokálnom a nyíltszíni tapsot. Meg is tapsoltuk. Úgy, menet közben. Hangsúlyozása zseniális volt minden versben.
Peti:
Szerintem neki ez nagy feladat. Ráadásul mindkét verse eléggé drámai, ami persze jól illik az egyéniségéhez. Jól esik az is neki, hogy sokan vannak egyszerre a színpadon, szeretném hinni, hogy ez is segít. Hangerőben és érthetőségben Peti is az eddigi legjobbat hozta ma délután.
Márk:
Nahát, ő! Ő nem csak a saját, de mindenki korlátait átlépte, mert olyan nagy teljesítményt nyújtott, hogy nagyon, de nagyon meglepett bennünket. Ugyanis beugróként ő volt a másik, aki elvállalta a verset. Hangos volt és vicces. Kedves és (majdnem) magabiztos. Nagyon imádtuk:))
Csaba:
Olyan meglepetés volt. Mert minden próbán nyüstölés ment, hogy lassítson, hangosítson, hogy jól lehessen érteni. Most elég hangos és elég lassú is volt, és mosolygott!!!!! Olyan kedvesen mondta, és annyira jó érzés volt látni.
H. Balázs:
Bár nem az övé volt a finálé, mert nem az utolsó vers volt. De dramaturgiailag mégis finálé volt, mert az utolsó vers inkább utóhang. Szóval Bali. Minden próbán alig vártam, hogy álljon fel a székre, és mondja, hogy "ha nagy leszek, híres ember leszek", mert ahogy EZT mondja az első próba óta, hát, tutira el kell hinni neki. Ő élvezte a próbát, a zenét, élvezte az éneket.
Amúgy elárulom (ha véletlenül idegen olvasna minket), hogy oroszul is énekeltek a gyerekek, szóval nagyon, de nagyon büszkének lehet lenni erre a kis csapatra!