A sokféle Linux GUI között, és főképp az asztali környezetek között a határok természetesen elmosódnak. Ez azt jelenti, hogy léteznek rendszerek, melyeket többféle környezettel is elindíthatunk, másokat több különböző módon felszerelve tölthetünk le, hogy telepítés előtt választhassunk ily módon. A KDE, a GNOME, és társaik programok arzenálját kínálják, melyek természetesen nem a saját asztali környezetükben is használhatóak a megfelelő függőségek mellett (ezek a függőségek bizonyos függvénykönyvtárak).
Fontos kifejteni azt, hogy kevés olyan grafikus alkamazás, vagy GUI felület van, amely jobban testre szabható, mint egy akármilyen Linux asztal. Kezdődik minden az átlagos dolgokkal: háttérképek, színek. Folytathatjuk a sort: beállíthatjuk az ablakok kereteit, a felületüket, a különböző grafikus vezérlőelemek formáját, az egérmutatót. Itt kell megemlíteni a GNOME grafikus témamotorjait, amelyek szinte határtalanná teszik lehetőségeinket.
Szólni kell egy kevésbé közismert alkalmazásról is: a kompozit kezelőről. Ez a program az Xfce-ben jelent meg először integráltan, feladata, hogy lehetővé tegye az ablakkezelés videokártya által történő gyorsítását és bizonyos effektek megjelenítését (részleges átlátszóság, vetett árnyék). A legfontosabb kompozit kezelők mindmáig a Beryl, a Compiz, és a Compiz Fusion. Funkcióik kiterjednek a legvadabb effektekre is, mint például a tűz és víz effektusok, elmosásos, 3D asztal-megjelenítés, imbolygó ablakok, animációk. Használatukhoz lehetőleg dedikált videókártya szükséges.
Érdekesség, hogy Linux alatt az operációs rendszer betöltőképernyője, az úgynevezett splash screen is lecserélhető, sőt 2009 óta az xsplash megjelenésével még minden eddiginél látványosabbá tehető. Az Ubuntu és egyes Linuxok jelenlegi rendszertöltője (már nem a régi LILO-t használják), a GRUB2 is grafikus felületet használ.
Jó, ha tudjuk, hogy a Linux grafikus felületekkel és asztali környezetekkel általában nem csupasz dolgokat kapunk, hanem jól felszerelt rendszert, amely mindenféle beépített programmal rendelkezik. Szinte minden parancshoz van grafikus segéd, a beállítások többsége elvégezhető a KDE, a GNOME, vagy bármely másik beállítóközpontjában. Ha szeretnénk, természetesen használhatjuk a parancsokat is a terminálon keresztül, általában mindennek van „parancs megfelelője”, hiszen, mint azt tudjuk, itt a GUI külön van választva a parancsoktól (a Windowsban általában nem adott parancshoz készítettek grafikus felületet, hanem egybeépítették a programokat felületükkel).
KDE-vel, GNOME-mal, vagy egyébbel felszerelt Linuxon egyből találhatunk fájlböngészőt, webböngészőt, beállítóeszközt, e-mail klienst, szövegszerkesztőt, zene- és videólejátszót, stb.
Készítette: Hosszú Gábor, HOGSABI.ELTE