A GNOME

A GNOME-ot Miguel de Icaza hozta létre (1997) azzal a céllal, hogy a KDE hibáit orvosolja, és emellett olyan környezetet szeretett volna, ami az ő igényeit is kielégíti. Új munkakörnyezet alapjául a panelt választotta, eköré keretrendszert épített az alkalmazásoknak.

A GNOME is tartalmaz saját függvénykönyvtárat, ez a GTK. A GTK jelentése The Gimp Toolkit, eredetileg a híres GIMP képszerkesztőhöz fejlesztették ki, mára már az egyik legelterjedtebb widgetkészlet (widget – szerkentyű és ablak közötti jelentésű angol szó). Fő különbség a GNOME és a KDE közt, hogy míg az utóbbi az „elbonyolított részletek” híve, addig az előbbi filozófiája az egyszerűségre épül. A GNOME saját ablakkezelője egyébként a „csontegyszerűségre” törekvő Metacity (előtte a Sawfish volt, ennek a váltásnak sokan nem örültek).

A GNOME felülete

A GNOME felület szintén nagyban hasonlít a Microsoft Windows GUI-ra, de csak „második ránézésre”, értem ezalatt, hogy a tapasztalatlan felhasználókat egy menü, tálcapanel, vagy gomb, esetleg ikon máshol való elhelyezése már úgy megzavarhatja, hogy hajlamos kijelenteni, ő bizony nem ért eme rendszerhez. Mint már utaltam is erre, a GNOME alapja a panel. Erre helyezhetőek a panelelemek, amelyek sokféle funkciót elláthatnak, de a legfontosabbak mindenképpen a leállító gomb, a főmenü (GNOME „Start” menüje) és a különféle állapotjelzők (pl. futó programok gombsora). Eddig nem említettem egy fontos, Linuxos berkekben teljesen átlagosnak gondolt funkciót, az asztalváltást, ami természetesen a KDE-be is be van építve. A GNOME panelen alaphelyzetben megtalálható az asztalváltó kapcsoló, amellyel egyszerre akár 4 vagy több (üres) munkaasztalt érünk el.