A Linux grafikus felülete

A Linuxok és a Unix a Windows-zal ellentétben nem tartalmazzák a GUI-t a rendszermagba ágyazva, hanem felhasználói szintű programokra bízzák annak megvalósítását. Ez rugalmasabbá teszi őket, de megvan az a hátránya is, hogy megengedi, hogy minden programnak másfajta felülete legyen, amitől nehezebben megtanulhatóvá válik egy operációs rendszer.

A Unix első grafikus felülete a nyolcvanas évek közepén kiadott X Windows volt. 1994-ben megjelent ennek nyílt forráskódú implementációja, az Xfree86, amellyel a Linuxok is (ingyenes) felhasználói felületet kaptak. Az X Windows maga nem valósít meg felhasználói felületet, csak egy ablakozó rendszert ad az általa kezelt grafikus hardveren (jellemzően a grafikus kártyán) át, azaz olyan eszközöket, mellyel a grafikus felhasználói felület megvalósítható. Az ablakkezelő az az eszköz, amely a megjelenési tulajdonságokat definiálja. A Window Manager (ablakkezelő) egy olyan önálló program, aminek az a feladata, hogy elhelyezze az ablakokat, elindítsa az alkalmazásokat, azokat előtérbe, háttérbe helyezze, stb. Népszerű ablakkezelők (window manager; WM): fvwm, icewm, blackbox, windowmaker. Léteznek úgynevezett asztali munkakörnyezetek is, amelyek magukba foglalnak egy ablakkezelőt, és még több más, a grafikus felhasználói felület hatékonnyá tételéhez elengedhetetlen eszközt. A legnépszerűbb ilyen környezetek a GNOME és a KDE. A továbbiakban ezekkel, és „testvéreikkel” foglalkozunk.