Szeretnék most.....

Szeretnék most madár lenni,
a felhőkkel útra kelni.
Szabadon szállni fel az égbe.
Eltünni a messzeségbe.

Szeretnék most madár lenni,
Nem fájna nekem semmi.
Szállnék az égbe nevetve,
hol nem bántva lennék, hanem szeretve.

Szállnék büszkén fel az égig,
nevetve szállnék, fájón végig.
De nevetésem ott könnyé vállna,
esőként szórnám a nagy világra.

De ne félj, nem fogok rád esőt szórni!
Könnyeket rád nem fogok pazarolni!
Te nem érdemled, nem kapod meg!
Csak azok ,akik még szeretnek.

Szeretnék most madár lenni,
a felhőkkel útra kelni.
Szeretnélek téged végleg elfeledni,
elrepülnék oda, hol tudnak még szeretni.

1996. máj. 11.

Groteszk szerelem

Ülök a padon és nézem a hűlt helyed,
a pad rám néz és gúnyosan nevet.
Hallgatom, hogy beszél bolond biztatással,
kérdezi: mért nem ülök ott valaki mással?

Én mérgesen nézek rá, s a fapad megremeg,
bosszúból lehűti alattam helyemet.
De én csak nevetek: bolond e pad!
Fa ésszel bolondos ötletet ad.

Próbálom elmondani: hogy hiányzol már! ,
Forró öleléseddel nem ér fel napsugár.
Szeretet, mit érzek, csakis te adhatol,
csókot, mit én adok, csakis te kaphatol.

De a pad közbeszól: "mi az, hogy szeretet?",
S mereszt rám mélabús, bamba, nagy szemeket.
A reményem feladom, hisz ő egy tárgy,
nem dobban szíve, nincs benne vágy.

Felállok róla, s elkezdek sétálni, de ő
mint bolond pad elkezd hát tréfálni.
Elkezdi megint bolond bíztatással, s megkérdezi:
"miért nem ülök rá valaki mással?"

Ekkor dühös leszek, elvesztem az eszem,
kapkodva keresgél mellettem a kezem.
Rád gondolok megint, s ez kissé lehűt,
de a pad arcára a gúnyos mosoly kiült.

A fejsze meg-megcsillan, emelkedik kezem,
rád gondolok, s teérted ezt boldogan megteszem.
Később fadarabok között keresek egy helyet
s rólad álmodozok a bolond szavak helyett!

'96.05.06.