A sötétség a társam

A sötétség a társam
elrejt minden bajtól.
Elrejt a világtól,
zokszótól, a jajtól.

A sötétség a társam
ha sírok, ha nevetek.
Letörli könnyeim,
gyógyítja lelkemet.

A sötétség a társam
és hogyha elringat,
dúdol szép dalokat,
óvja álmaimat.
A sötétség a társam,
ő csendes társ, de igaz.
Megóv ő a bajtól,
számomra ő a vigasz.

A sötétség a társam
és engem bármi is ér,
mindenki csak síromig jő
de ő végig kísér!

1996. júl. 16.

Sírva nevetünk

Sírnak az erdők, sírnak a fák.
Sír aki vak és sír aki lát.
Sír aki él és sír aki holt,
sír aki lesz és sír aki volt.
Sír mindenki ,ha megszületik.
sír mindenki ,ha eltemetik.
Sír mindenki ,csak én nevetek, a
síró tömegben társat keresek.

Te vagy az egyetlen kin megakad szemem,
te könnyezve sírsz, én emelem kezem.
Letörlöm könnyed, s boldogan nevetsz.
Érzem öleléseden, hogy most már szeretsz.
Ketten nevetünk, de a világ körölöttünk sír.
Mi is sírva nevetünk majd, ha befed a sír.

1996. máj. 7.