Rád gondolok

Hideg van, fázom.
Csak fekszem az ágyon.
Gondolok rád és a
holnapot várom.
Gondolok rád és
érzem a tested.
Utálom nagyon
a magányos estet.
Mert szeretném most,
hogyha ölelne kezed,
s e forró gondolatba
belefeledkezek.
Szeretném azt, hogyha
csókolna szád, s
én is csak csókokat
hintenék rád.
S mikor eljutnánk
egy bizonyos pontra...
Tovább nem írom,
legyen a fantázia dolga.

Bp. '97. Nov.

Várom, hogy lássalak

Várom, hogy lássalak,
pedig még csak most mentél el.
Látom, most nyugszik a nap
s már várom, hogy keljen fel.

Várom, hogy gyorsan teljen
ez a hosszú, magányos hét,
mert ha veled vagyok
csak gyönyörűbb lehet a lét.

Ha veled vagyok még a
jég is forró nekem.
Nem félek semmitől sem,
ha fogod a két kezem.

Ha rám pillant szemed
kivirul a puszta táj, s
ha egyedül maradok
az nekem nagyon fáj.

S csak telnek a napok
komótosan, mélán.
Nagyon várom már a percet,
hogy átölelj némán.

De csak a hosszú napok
után jövök rá, de hányszor:
ha nem vagy itt mellettem
mennyire HIÁNYZOL!

1996. nov.