Csöndes álom

Csöndes vagy, csöndes vagy te nagyon.
Szavadat ha félek sajnos nem hallhatom.
Nem mondassz te semmit, nem bíztatsz a jóra,
A gyengéd hangod nélkül térek nyugovóra.

Éjszaka, ha álmodom tested tüze éget,
de reggel már a kezem nem talál ott téged.
Sosem jártál nálam, de illatod mégis érzem,
s mindennap egy fájó ponton, a szívem fölött vérzem.

Kérlek vígasztaljál, becézgessél engem,
gyönyörű arcodat hagyd, hogy élőben is fessem.
Mert az álomfestmény, melyet álmomban megfestek,
nem ölti föl soha a valóságos testet.

Hisz az álom csaló, élj örökké nekem!
Legyél végre való, de ne bántsd meg a szívem!

1992.

Két csodás kincs

Két csodás kincs létezik
e pillanatba nekem:
az egyik az, ha fogod
a két kezem.

Ha szorítod, ha érzem
hogy itt vagy most is velem.
Ha nem engeded el, ha
fogod a két kezem.

A másik kincs a legcsodásabb,
bár most már csak emlék,
de forró volt ajkamon,
szenvedélyes nem rég.

Egy csók volt az mit
tőled kaptam én,
de most már csak űr tátong
forró csókod helyén.

'96.06.