A noni – latin nevén morinda citrifolia, magyarul pedig citromlevelű buzérszeder a botanikai neve –, egy gyümölcs. Ez a 6-8 méterre megnövõ, hol cserje, hol inkább fa alakú növény az egész trópusi világban elterjedt. Átellenesen álló nagy levelei vannak, apró, fehér virágai szõlõfürtszerû csoportokban nõnek. Folyamatosan terem, egy idõben van rajta érett gyümölcs, zöld noni, virág, valamint bimbó is. A gyümölcs (különösen kettévágva) nagyon hasonlít az eperfa termésére, csak annál jóval nagyobb. Éretten áttetszõen fehéres-sárga, felülete dudoros, apró fekete magvai vannak. A krumpli nagyságú gyümölcsnek rendkívül kellemetlen, (romlott sajtra emlékeztetõ) szaga van, egyes helyeken ezért sajtfa, sajtgyümölcs a neve. Az egész növény rendkívül ellenálló. Bármilyen talajban az elsõk között csírázik ki. Magjai a sós vízben hat hétig is életképesek maradnak, ezért úszva is messzire el tudnak jutni.

Története 2000 évre nyúlik vissza, amikor a polinéz népek õsei elhagyták Délkelet-Ázsiát, hogy új földek után kutassanak. A felfedezõk hosszú útjuk során magukkal vitték szent növényeiket is, amik az életben maradásukhoz voltak szükségesek. Így jutott el a Francia Polinéz szigetvilágra, itt születtek az elsõ feljegyzések a pozitív tulajdonságairól.

A szubtrópusi éghajlaton vadon termõ növényt „nagy sajtgyümölcs”, „fejfájásfa” és számos egyéb néven is emlegetik. Az ottani kultúrákban a növényt számos betegség kezelésére használják évezredek óta a népi gyógyászatban a ráktól és a cukorbetegségtõl kezdõdõen egészen a bõrproblémákig, a magas vérnyomáson át a csont- és ízületi fájdalmakig. Ficamot, zúzódást, lázat és egyéb betegségeket kezelnek vele, de használják köhögés, menstruációs panaszok és fertõzések ellenszereként is. 

 Tahitin az istenek ajándékának tartják és a növények királynõjének nevezik, mert olyan sok betegségre hatásos.  Az írásos emlékek szerint a noni gyümölcs egyensúlyba hozza az emberi szervezetet és harmóniát biztosít. 

A Morinda citrifoliának csaknem minden részét felhasználják a különbözõ panaszok enyhítésére: a gyümölcsön, illetve annak levén kívül alkalmazzák a növény leveleit, gyökerét, kérgét, virágait is. A népi gyógyászattal foglalkozó szakemberek például Polinéziában - 15 különbözõ helyszínen - több, mint harmincféle panasz esetén történõ alkalmazását írták össze. Jóllehet a népi gyógyászatban a trópusi országokban, de fõleg a Csendes-óceániai szigetvilágban mindig is ismerték a noni gyógyhatását, maga a növény csak nemrégen került a természetes gyógymódot alkalmazók látókörébe. Ennek a nagy földrajzi távolságból eredõ elszigeteltség mellett nyilván a gyümölcs visszataszító szaga és íze volt az oka.

Érdekes és roppant meggyõzõ, hogy a Morinda citrifolia gyümölcsét, a nonit nem az alternatív gyógymódokra fogékony szakemberek "találták" meg elõször, hanem a hatóanyagra figyelt fel - évtizedekig tartó kutatómunkája során - egy biokémikus, Dr. Ralph Heinicke.

A noni néhány élettani hatása:

• csökkenti a magas vérnyomást,
• megszünteti a menstruációs görcsöket,
• csökkenti az izületi fájdalmakat,
• enyhíti a gyomorfekélyt,
• segít a rándulások és ficamok gyógyulásában,
• felgyorsítja a sebek gyógyulását,
• megelõzi a depressziót, lelassítja az idõskori szenilitás kifejlõdését,
• segít emésztési problémák esetén,
• csökkenti az atherosclerosis-t,
• csökkenti az érrendszeri problémákat,
• segít drogfüggõség esetén,
• fájdalomcsillapító,
• gyógyítja az égési sérüléseket,
• gyógyítja a trópusi fertõzéseket,
• gátolja a rákhoz vezetõ kóros sejtburjánzást.