A xeronin a noniban található legfontosabb hatóanyag, egy alkaloid. Minden élõ szervezetben megtalálható és mindenre pozitív hatással van.

A xeronin töténete 1958-ban kezdõdik, amikor dr. Ralph Heinicke friss diplomával Hawaion, egy ananászfeldolgozó üzemben vállal munkát. Az ananászból kivon egy enzimet, amit a gyümölcs latin nevérõl bromelainnak nevez el. Azt tapasztalja, hogy ez az enzim nagyon jó hatással van az emberi szervezetre. Finomítja az enzimet és érdekes módon a hatása egyre csökken. Felfedezi, hogy nem is a bromelain van pozitív hatással a szervezetre, hanem egy szennyezõdésnek vélt anyag, ami nem is enzim. (Errõl úgy gyõzõdött meg, hogy forralta a vizsgálati anyagot. Az enzimek erõs hõ hatására elvesztik a reakcióképességüket, de az általa vizsgált anyag hatékony maradt.) Dr. Heinicke úgy találta, hogy kémiailag ez az anyag alkaloid. 1972-ben azonosította és nevezte el xeroninnak ezt az alkaloidot.

Az alkaloidok õsidõk óta a leghatékonyabb természetes eredetű (gyógy)anyagok közé tartoznak. A legtöbb alkaloid jelentõs fiziológiai hatásáról és toxikusságáról – esetleg a hozzászokás veszélye miatt – közismert: pl. kokain, morfin, kodein, vagy az anyarozs alkaloidja, amelybõl a félszintetikus LSD készül, a szemészetben használt atropin, a fizosztigmin stb. Némely alkaloid kiváló az élõsködõk elpusztítására, ilyen pl. a malária háromszáz éve ismert ellenszere, a kinin, és van olyan is, az ibogain, amely a súlyos kábítószer-függõségtõl szabadítja meg a beteget. 

A xeronin , illetve a prekurzora (elõanyaga) a proxeronin rendkívül kis koncentrációban, jóval az analitikai kémiai reakciók érzékenységhatára alatti mennyiségben van jelen az élõ szervezetekben. Nemcsak a növényekben, hanem - dr. Heinicke elmélete szerint - minden emberi és állati sejtben is, ahol a sejtmembránon át történõ (táp-és gyógy)anyagforgalomban van meghatározó szerepe. 

A hagyományos analitikai kémiai eljárások tehát nem eléggé érzékenyek a xeronin kimutatására, a molekula bomlékonysága pedig mindeddig megakadályozta a molekulaszerkezet felderítését. De a dr. Heinicke által leírt és pontosan követhetõ módszerrel a xeronin izolálható, roppant erõs biológiai, élettani hatása pedig jól tanulmányozható.

Az ananászban viszont nem volt elegendõ mennyiségű ebbõl az anyagból, kutatni kezdett más növények után és a noniban megtalálta a megfelelõ mennyiségű xeronint. Tulajdonképpen nem is xeronin van a noniban, hanem annak az elõanyaga, a proxeronin, amit a szervezet alakít át xeroninná.

Sok évvel késõbb, 1987-ben Dr. Ralph Heinicke szabadalmaztatta a xeronint.

Dr. Heinicke a xeroninnal kapcsolatban szabadalmaiban leírja a xeroninnal végzett biológiai és kémiai kísérletei egy részét. Az egyik kísérletének az ötlete akkor jutott eszébe, amikor rájött, hogy a xeronin kémiailag nagyon hasonlít az ismert egyik legmérgezõbb vegyületre, a tetrodotoxinra. (TTX). Ez a toxin a fugu-halban található méreg, kémiailag pedig maga is alkaloid. Dr. Heinicke kísérleti egerekbe xeronin és tetrodotoxin keverékét fecskendezte be, és a xeronin ellensúlyozta a méreg hatását. Mi több, észrevette, hogy az egerek felélénkültek az injekció hatása után, ezért õ maga is megpróbálkozott egy nagy adag xeroninnal. Kellemes élénkítõ hatást tapasztalt.

Dr. Heinicke nemcsak hogy sorra vizsgálta a Hawaii szigetén lévõ növényeket, de azt is mérte, hogy melyik termõhelyrõl származó mintában van a legnagyobb hatóanyagkoncentráció. (Közismert, hogy a különbözõ termõhelyeken ugyanazon növényfajtának is más és más a hatóanyagtartalma¸ így van ez a noni esetében is). A legnagyobb proxeronintartalmat a Tahiti szigetcsoporton termõ noniban mutatta ki. A valószínű magyarázat szerint a rendkívül tiszta környezet, az ideális klíma és a vulkanikus eredetű talaj (gondoljunk csak a tokaji, somlói, badacsonyi borra!) okozza a kivételesen jó minõséget. Dr. Heinicke több éves méréssorozata azt is rögzítette, hogy a Hawaii szigetén termõ ananász valamikor jelentõs proxeronin-tartalma néhány évtized alatt gyakorlatilag a nullára csökkent.

A xeronine tehát egy növényi alkaloida, amelynek legismertebb tulajdonságai a következõk:

• a legkülönbözõbb fehérjékkel képes összekapcsolódni saját szerkezetének változtatásával
• fokozza a tápanyagok felszívódását a sejtfalon
• javítja a sejtek közötti információáramlást

A xeronin sejtszinten regenerál, megjavítja azokat és így a szervezet meggyógyítja saját magát. Hatásának megértéséhez ajánlom az alábbi animációs filmet:

A xeronin élettani hatásai:

Tapasztalt hatások:

• rövidebb, pihentetõbb alvás
• energikus, jó közérzet
• méregtelenítés (az átmeneti hatások okozója)
• fájdalomcsillapító, görcsoldó hatás
• gyulladáscsökkentés
• izületi panaszok enyhítése, megszüntetése
• allergiás és légúti panaszok enyhítése
• antibakteriális, vírus- és gombaölõ hatás

Mérhetõ hatások:

• lázcsillapítás
• vérnyomás, koleszterinszint szabályozás
• vércukorszint kiegyensúlyozása (II-es típusú)
• csontritkulás javulása
• szívinfarktus és az agyi érkatasztrófák következményeinek csökkentése
• daganatos betegségek:
• a hagyományos kezelés mellékhatásainak csillapítása
• angiogenezis-gátlás (I-es típusú)
• protein wall-elmélet