RENKÓ FERENC


HÁBORGÓ VIASZCSEPPEK

Örülsz mindig, ha új elé nézel.
Bár - valld be - kicsit félsz az ismeretlentől.

Szöveg

Kép

α.

α.

Örülsz mindig, ha új elé nézel. Bár – valld be – kicsit félsz az ismeretlentől. Izgat, miképpen is fog végződni a sötét.

Kút, amelynek vize a kamerával együtt mozog [(lefelé) fogy a víz]. Ahogy elfogyott a víz, a kút fenekén új kép!

Valld be, legjobb az, amikor a megismerés alagútján lépkedsz.

Katakombaszerű, sötét, félelmetes alagút. A néző várjon valami csodálatosan kegyetlent.
Az alagútban láncok, koponyák, beugrók stb.

β.

β.

Kicsit bánt a fény, szúrja a szemed, mikor megpillantod a keresettet.
Türelmetlen vagy. Minél hosszabb az alagút, annál közönségesebbnek találod utad célját.

Hirtelen fényforrást pillantunk meg. Nagy terembe érünk, ahol egy hulla látható. Melléből hatalmas kés áll ki. Körben füst.
A hulla hasonmása ül egy asztalnál, éppen legyet fog.

Valahogy egyszerű, túlságosan hétköznapi ahhoz képest, amit elgondoltál útközben.
Aztán nem is olyan tökéletes, mással ugyanúgy előfordulhat, elgondolkodva rajta, úgy találod, a céltábla közepe nem te vagy, nem a dolgok közelednek feléd, hanem a 10-es helyén a dolgok állnak, s te célzol rájuk.

[A kamera panorámázással jobbra tér]:

Céltábla, a 10-es helyén egy emberi szív, amint épp keresztülüti egy nyíl. [lassan közeledik a tábla közepe felé a kamera, de nem szuperplán!!!]

γ.

γ.

És sokan vagytok, olyan sokan, hogy egymásnak ütköztök, nem tudsz koncentrálni dobás közben.

A nyílvessző kiesik a szívből, nagy nyílást hagyva rajta. Ezen egy kukac bukkan elő. Szétnéz, visszamegy.
A következő pillanatban millió-millió kukac bújik elő, a szíven és a céltáblán nyüzsögnek.

Ideges leszel, s lemondóan magadra csukod az ajtót.

Az egész céltábla megrezzen, a kukacok lepotyognak.

δ.

δ.

Pedig milyen könnyen nyílt akkor, amikor kiléptél rajta! Szinte belöktek a kapun!

A szív leesik. Mögötte lyuk tátong. A lyukból kizuhan egy szem.

Persze nem tudod megállni, hogy vissza ne less a kertbe. Azokat nézed, akik még küzdenek. Nem irigyled őket! Nem szeretsz veszteni, a győzelemben pedig nem vagy biztos.

A lyukat szuperplan-ba hozva egy emberi hullát látunk, teli vöröshangyával.

ε.

ε.

Olyan jó kívülállóként szemlélni a dolgokat!Nem gyötör az a borzalmas gondolat, a vesztés gondolata.

A szemet mutatva újra, egy emberi talp lép rá. A szem borzalmas csattanással összeroppan.

ζ.

ζ.

A győztesekre idegenkedve nézel, már-már dühös vagy rájuk, hogy megzavarják harmóniádat.

A hasonmás megfogja a legyet.
Szadista elégedettséggel nyomja el rajta a cigarettát.

Nem tudod megérteni, milyen érzés lehet egyszerre lenni a Célzó és táblája.

A hasonmás ezt követően a földre hamuz. A cigarettából a várt hamu helyett egy vércsepp gördül alá.

[Rendezői megjegyzések]

α. Mivel ez a rész alsó képállásban lesz felvéve, a vércsepp pontosan a kamerára esik, ott szétfröccsen és közepéből fehér betűkkel, növekvő módon előtűnik a cím, mondjuk, hogy "A Célzó és táblája".

β. A mondanivaló magáért beszél, minden a képi megjelenítésen múlik. Az operatőr szerepe nagy, különös tekintettel a közeli képekre és a légy hiteles ábrázolására.

γ. A fény a semmi legtökéletesebb kifejezője. A fény áthatol a semmin, kiemeli azt, megcsillantja. A semmi mindent átenged magán, még a fényt is.

δ. A szem látja a semmit, de az agy nem. A szemnek erőfeszítéseket kell tennie ahhoz, hogy az agy megsejtse, a semmit látja. Ehhez fizikai fájdalmat kell ábrázolnunk, ehhez az impulzushoz kell kötnünk a semmi érzetét.

ε. A semmit a megismerés útján lehet tapasztalni. Átlépünk a tárgyakon, átlépünk a gondolatokon, átlépünk a magasabb rendű létezés káprázatán, és meglátjuk a semmit.

ζ. A semmi meditatív hozzáállásra ösztönöz. Agyunk erőlködik, hogy felfogja a semmit, mert összes tapasztalata a valamiről szól, azok összefüggéseiről, amely egy teljes, mozgásban lévő rendszert alkot számára.