Paradex táj a térben



Szemlátomást elfehéredett szemhéjakkal csillogva – bukfencezve haladt és elkent alapossággal megemésztett fehérje – molekuláris bicepszén a fehér hold kergetett lassú fényözönt kerekre szabott keskeny csipején a bázishangulat úgy áradt át a térbe mint kalácsok aranyló fonata valamely és olyannyira áhított szépség haja csillogása émelygést soha nem érezve tapintott arra a bársonypelyhes bőrre amely kisugározta az előre soha sem sejthetett édes valót

Az utána nem tölthető élet–ostyába csomagolt parányi tökéletesség–gömböt és a harmadik és a negyedik közötti teleszórtság küszöbéről intett valahogy úgy ahogyan az a csillag–sodrású bár kissé fájdalmas érintő–szelet keringés közben kisugárzó kegyelet–fénye az ablaktól pár méternyire alábbhanyatlott mialatt én is te is ő is kereken kimondtuk szépen amitől most ilyen alkonyattal bánunk szép szavakkal keresve rá a soha véget nem érő felelet–csokrokat.

Táj volt a térben, színes búzavirág lendület–tisztaság és annyira emelkedetten hallottunk felőle a kürtő szemhéjával mozdulatot intett s nem érdekelt minket sem ki rontotta ki belőle a természet–színeket adott rá geometriát árnyékot szabott a térből ruhát filozófiából mi állunk ott nem csal a szem ne hidd az árnyék mögött tiszta patakvíz–csillogás nem fáradhatunk el.

Tér elem kürtő lánc nem mi adtuk a nevet a név jött vagy hozták sajnos ez sem mindegy még most sem hogy valóban az mert ki akar itt változtatni az étrenden kívül a bajuszt sem most találták ki a gatyamadzag is régi találmány ütöttek ezelőtt is embert kérdés azok voltak-e vagy mi lettünk egészen mások alap erre nincs ad-e Cato garanciát erre ad-e bárki választ pár sorra amit ember talán soha le nem írt hiszen melyek lehetnek-e sorok három betű J H V vagy egészen oldalra dőlt gálya az óceánban légi eszköz vagy igaz a sárkunyhó ami nem misztikus de egészen elképzelhető sok minden nem úgy van virágok nőnek ott is ahol a szó hidegen vágná a gaz burjánzó gyökereit mert kell ez csak ez kell mert az érzések ma már manipuláltak de az én is manipulált mögöttük jégcsappá változtak a lelkek gondolkozz el ezen.

Ennyi csak ennyi csak ennyi.

>><<


Rhen Művészeti Portál





A lap tetejére