Az eposz cselekménye. Az eposzi cselekmény a
segélykérést (invokáció) és a témamegjelölést
(pro pozíció) követően a mennyben kezdődik.
Isten számba veszi a magyarok bűneit. Mihály
arkangyalt a pokolba küldi, hogy megszabadítsa
Alecto fúriát, megbüntesse a vétkes magyarságot.
Alecto Szelim (Szulimán apja) képében megjelenik
Szulimán álmában. Arra szólítja fel a török
szultánt, hogy haddal menjen a magyarság ellen.
A szultán tanácsot tart, hadat gyűjt (I. ének).
A budai fővezér, Arszlán bég meggondolatlan vállalkozásba
kezd, Palota ostromában vereséget
szenved. Közben a szultán seregei élén megindul
Magyarország ellen. Zrínyi imádkozás közben a
háromszor hozzá hajló feszülettől isteni útmutatást
kap. Krisztus megjövendöli a szigetvári hős
mártíromságát (II. ének). Arszlán kudarca miatt
helyére Musztafa boszniai basa kerül, akinek
helyébe viszont Mehmet basa lép. Mehmet Siklós
alatt vereséget szenved Zrínyi szigetvári csapatától.
A vereség a szultánt Szigetvár ellen ingerli. Így
a cselekmény két szála (Szulimán és Zrínyiék)
összekapcsolódhat (III–IV. ének). Szulimán seregei
körülveszik Szigetvárt, és megkezdődik az
ostrom. Zrínyi beszédet mond katonáihoz, a szigetiek
esküt tesznek a végsőkig való kitartás mellett
(V. ének). A magyar és horvát vitézek hősiesen
harcolnak. Kitöréseik jelentős veszteséget
okoznak a török táborban, de közben a magyarok
is veszteségeket szenvednek (Farkasics, Radivoj és
Juranics halála). Meghal a fiatal török hős,
Hamviván is. Halála barátját, az egyik legerősebb
török harcost, Demirhámot a magyar tábor és
Deli Vid esküdt ellenségévé teszi. Kettejük párharca
végigkíséri a további cselekményt (VI–IX.
ének). A török általános ostromot indít, de kénytelen
visszavonulni. Zrínyi legyőzhetetlennek
tűnik, a törökök szégyenkeznek futásuk miatt
(X–XI. ének). A XII. ének Delimánnak és a török
szultán lányának, Cumillának a szerelmi történetét
elbeszélő betét. A következő ének középpontjában
a szigetiek királyhoz küldött galambpostájának
elfogása áll. Ennek a cselekmény
szempontjából fontos jelentősége, hogy a törökök
értesülnek a védők kilátástalan helyzetéről, és
határoznak a végső ostromról (XIII. ének).
A döntő rohamhoz a törökök földöntúli erőket is
segítségül hívnak. Alderán, a török varázsló megidézi
a pokol erőit. Zrínyi és maradék ötszáz vitéze
a belső várudvarba vonul vissza. A kitörés mellett
döntenek, és felkészülnek a hősi halálra. Közben
Demirhám és Deli Vid egy erdei tisztáson utoljára
összecsapnak, és mindketten elesnek. Isten
látva a szigetiek hősiességét és kilátástalan helyzetét,
elküldi a mennyei seregeket megsegítésükre.
Az angyali légió visszaűzi a pokol erőit. A kirohanó
védők elszántan vetik harcba magukat, Zrínyi
megöli Szulimánt, majd maga is elesik. Mártíromságuk
betelik, a szigetiek lelkeit angyalok
viszik a mennybe (XIV–XV. ének


KOMPOZÍCIÓS ELV
Balassi Bálint a magyar nyelvű reneszánsz irodalom
legnagyobb költője. Nyolc nyelven beszélt, tudós
költő (poeta doctus) volt. Művei életében nem
jelentek meg nyomtatásban. Költészetének nagy
részét a Balassa-kódex néven ismert könyv őrzi.
A kéziratos másolat Balassi halála után fél évszázaddal
készült, és 1874-ben akadtak rá. Balassi minden
bizonnyal tudatosan törekedett életművének megszerkesztésére.
Ennek a feltevésnek az alapja, hogy
a XVII. században keletkezett Balassa-kódex másolója
szerint a verseket a költő saját kézzel írt könyvéből,
változtatás nélkül írta le:
„Ezeket penig az maga kezével írt könyvébül
írtak ki szórul szóra. Vétek kevés helyen esett benne.
Az sem egyébtül lött penig, hanem az Balassi írásának
nehéz olvasása miatt.”
A kódexbeli elrendezés arról tanúskodik, hogy
Balassi a verseket nem keletkezésük időrendje szerint
jegyezte le. A keletkezési időtől függetlenül
nagyobb egységekbe, ciklusokba rendezte, és ezzel az életművet megalkotott (fi ktív) lelki önéletrajzzá
formálta. Gerézdi Rabán irodalomtörténész Horváth
Iván által kibontott feltevése szerint Balassi
fontos szerepet szánt a középkori és a petrarkista
hagyományból ismert, Szentháromságra és Krisztusra
utaló számszimbolikának. A Balassa-kódex
első része 66 verset tartalmaz. Az első 32 darab a
házassága előtt írt verseket formálja ciklussá (Annaversek).
Ezt az első részt egy vallásos költemény zárja (Kiben bűne bocsánatáért könyörgett akkor
hogy házasodni szándékozott). Az első ciklust újabb
33 versből álló, házassága utáni ciklus követi ( Júliaversek).
A második ciklust az Ó, én édes hazám kezdetű
búcsúvers zárja. Más feltevések szerint Balassi
eredeti elképzelésében egy 3 × 33 versből álló kötetterv
szerepelt. Harminchárom istenes vers alkotta
volna a harmadik ciklust.



HUMANISTA KÖLTÉSZET
Janus Pannonius a magyarországi humanista irodalom
meghatározó képviselője. Első költőnk,
akit saját korának európai művészei is ismertek és
elismertek. Az újlatin költészet csak akkor volt
képes jelentős alkotások létrehozására, ha egyénivé
tudta formálni a kötelező mintákat, ha a
műben érvényesülni tudott a hiteles személyiség.
Janus életműve ezzel a mércével mérve is kivételesnek
tűnik. Művészete a kortárs itáliai humanista
környezetben bontakozott ki, a magyar irodalmi
műveltség erre a szintre csak jóval később
jutott el. Életművét az utókor itáliai (1447–1458)
és magyarországi (1458−1464) szakaszra bontja.
Verseinek nyelve az antik római költészet (Cicero,
Horatius, Vergilius) nyelvét, stílusát követi. Itáliai
éveiben a kor ízlésvilágához igazodó költészete
műfajában és hangvételében egyaránt az antik
hagyományok egyéni újraalkotásaként bontakozik
ki.


Itáliai epigrammák. Janus korai epigrammái részben iskolai feladatra
készített versgyakorlatok vagy rögtönzések. A latin Martialis (38–104)
költészetének szellemes, csipkelődő hangnemét követik. Gyakori jellemzőjük
a sikamlós erotika, amely a középkori vágánsköltészet témáival,
motívumaival is kapcsolatot teremt. A versek retorikus szerkezetét
az érvelés klasszikus alakzatai, ellentétek határozzák meg. Az ironikus,
csúfolódó hang a művelt ember szellemi fölényét hirdeti a tudatlansággal,
az erkölcsi kicsinységgel szemben. Az epigrammák tanúsítják, hogy
a költő gondolkodásmódja a humanizmus világi szellemében alakul ki.
Költészetétől távol áll a vallásos érzés és az intézményesített egyház tisztelete.
A vakbuzgósággal és a keresztény aszkézissel a humanista tudósés
műveltségeszményt állítja szembe.


JANUS MAGYARORSZAGI KOLTESZETE
A magyarországi időszak számos epigrammája
és elégiája Janus költői helyzetének és
saját életének kérdéseit szólaltatja meg.
A szellemi hontalanság, az értő közönség hiánya,
a művelt Itáliába és a baráti körbe való
visszavágyódás ekkori költészetének meghatározó
témái. De ebben az időszakban is hangot
kap saját költői értékének tudata, alkotói
büszkeségének kimondása. A középkor „névtelenségével”
szemben úgy véli, művészi teljesítménye
egyben a pannon vidék kultúrájának
hírét is megnöveli. Az 1460-as évektől
verseiben eluralkodik az elégikus-tragikus
hangvétel. Több alkotásban is a gyenge, beteg
test a művelt, humanista szellemmel kerül feloldhatatlan
ellentétbe.
KÖLTESZETENEK UTOELETE
Janus halálát követően Mátyás összegyűjtette
verseit, és könyvtárában helyezte el. A XVI.
században többször is kiadták, majd a nemzeti
nyelvű irodalom terjedésével híre évszázadokra
elhomályosult. A XIX. század végén
mindössze három hosszabb költeménye jelent
meg magyar fordításban. Művészetének kutatása,
az életmű magyarra fordítása csak az
1930-as években kezdődött. Azóta egészében
hozzáférhetővé vált. Többek között Weöres
Sándor, Csorba Győző, Vas István és Nemes
Nagy Ágnes fordították.



BALASSI KORAI KÖLTÉSZETE
Pályájának elején többnyire alkalmi költeményeket
ír. A versek közvetlenebbül kapcsolódnak valóságos
élethelyzetekhez, gyakran logikailag nyomon követhető
eseménysoruk van. Az életmű korai szakaszában
a szerelmi líra a meghatározó (Anna-versek).
A magyar énekszerzés hagyományait folytatja,
amelyben a dallam és a szöveg együtt vesz részt az
esztétikai hatás megteremtésében. A vers szerves
része a nótajelzés. A versszövegek fogalmi jelentést
fejtenek ki, a költői képek és jelzők az európai humanista
szerelmi költészet hagyományát követik.
A költői képnek nincs kiemelt, versszervező szerepe
a szövegben.



SZIGETI VESZEDELEM

KELETKEZESE
A Szigeti veszedelem előszavában írja Zrínyi: „egy télben
történt véghez vinnem munkámat”. Az eposz
keletkezésére vonatkozó időmegjelölést a mai irodalomtudomány
(Kovács Sándor Iván kutatásai) retorikus
túlzásnak tartja. A kutatások ugyanis azt igazolják,
hogy a költő valóban 1645–1646 telén fogott munkához,
de az eposzt csak 1648 májusára fejezte be.
A MUFAJ HITELESSEGE
A XVII. századra már kialakultak a regény antik mintákhoz
kevésbé kötődő típusai. Az irodalomról való
gondolkodás azonban Arisztotelész nyomán továbbra
is az eposzt tartotta a legmagasabb rendű műfajnak.
Ezt az esztétikai vélekedést az is erősítette, hogy a barokk
kedvelte a monumentalitást és a hősiességet (heroizmust).
Zrínyi eposzának műfaji hitelessége és korszerűsége
a korabeli esztétikai normákon túl a XVII.
századi Magyarország történelmi helyzetéből is fakadt.
A „magyar romlásnak századában” ugyanis megnőtt az
egyéni önfeláldozás, a mártírokéhoz hasonló hősiesség
szerepe és értéke. Zrínyi műve ezt az értéket vetítette
vissza a dédapa, a Szigetvárt védő Zrínyi Miklós alakjába
és cselekedeteibe. Tette ezt azért, hogy példát adjon
saját korának törökellenes küzdelmeihez.
MINTAK,FORRASOK
Az eposz megírásában Zrínyi a homéroszi és vergiliusi
hagyományokra támaszkodott. Az Aeneis költői nyelve,
formája és cselekménye egyaránt jelentős, szövegszerűen
is kimutatható hatással volt művére. A Szigeti
veszedelem első versszaka például az Aeneist tartalmazó
kódexek egy része nyomán veti össze a hőseposzi vállalkozást
a fi atalkori szerelmi idillekkel. A második versszak
első sora pedig az Aeneis első sorának fordítása.
A szerző a források közt Istvánff y Miklós (1538–1615)
és Zsámboki János (1531–1584) humanista történetírók
munkáit, a korabeli horvát és olasz krónikákat,
valamint a török hagyományt is megemlíti. Előszavában
utal a történelmi hitelesség, illetve a költői szándék
különbözőségére is. Ennek azért van jelentősége,
mert Zrínyi egy magasabb művészi igazság érdekében
lazán kezeli a történelmi hitelességet. Például Szulimán
halálát a szigetvári hősnek tulajdonítja. A költő nem
említi, de Arany János Zrínyi és Tasso (1859) című
A MAGYAR BAROKK IRODALMÁBÓL
165
meghatározó tanulmánya feltárta, hogy eposzi mintái közt
meghatározó volt a késő reneszánsz szerző, Torquato Tasso
(1544–1595) elméleti munkássága és hőskölteménye is.
A megszabadított Jeruzsálem az antik eposz és a verses lovagregény
ötvözésére törekvő olasz alkotás. Az első keresztes
hadjáratról szól, és világképe a barokk legfontosabb jellemzőit
is felmutatja. Tasso mellett említhetjük még a szintén
olasz Giambattista Marino (1569–1625) költészetének
hatását. Az eposzban a magyar históriás és vitézi énekhagyomány
hatása is érzékelhető. Ez a hagyomány nem kapcsolódott
antik mintákhoz, és nem is jelenthetett mintát az eposz
kompozíciós elvei számára.
INVOKACIO
A barokk világkép hatását mutatja az eposzi kellékek egy
részének módosulása is. Erre egyik legjellemzőbb példa,
hogy az elbeszélő az eposzi vállalkozás sikerességéért segélykérését
(invokáció) Szűz Máriához intézi. A megszólításban
az imádság nyelvi fordulatai is szembetűnők. A múzsának
Máriával való azonosítása lehetővé teszi, hogy az elbeszélő
már a segélykéréskor bekapcsolja a témát (propozíciót) a
krisztusi megváltástörténetbe. Így a dédapa vállalkozását a
kereszténység közös ügyeként nevezheti meg.
KOMPOZICIO
A szerzőnek egy hihetetlen, ellentmondásos állítást (paradox
tételt) kell elfogadtatnia olvasóival. Jelesül azt, hogy bár
a maroknyi magyar védősereget felmorzsolja a török túlerő,
mégis győztesen kerülnek ki az ostromból. Ezt az állítást a
várkapitány és a szigetiek erkölcsi fölényének megrajzolásával
teszi hitelessé az elbeszélő. Szigetvár védői a keresztény
hit és a haza védelmezőinek közösségeként tűnnek elénk.
Erkölcsi értékeik méltóvá teszik őket arra, hogy hősiességükkel
és mártírhalálukkal az egész magyarság számára
elnyerjék Isten bűnbocsánatát. Ez az erkölcsi érték követendő
mintát is ad a XVII. század magyar nemességének, az
eposz lehetséges korabeli olvasóinak. A paradox tétel egyben
megfelel az ellentétekből felépülő, megharcolt barokk harmóniának
is. Az eposz minden eleme ennek a tételnek van
alárendelve, és e tétel bizonyítását szolgálja. A monumentális
kompozíció szempontjából néhány éneknek kiemelkedő szerepe
van. A harmadik ének összeköti a két cselekményszálat,
és szembesíti a törökök világát a magyarokéval. A tizedik a
várostromot tematizálja, a tizenötödikben teljesül be a szigetiek
mártíromsága. E három ének képezi az eposzi szerkezet
vázát, alappilléreit. Az alkotás 1566 számozott strófából áll,
vagyis számszimbolikával is utal a szigetvári ostrom évére.

CARACTERISTICI
Poemul Floarea albastra, scris in 1872 este o dezvoltare a unui motiv poetic european intr-o viziune lirica proprie si o capodopera a lirismului eminescian din etapa de tinerete, un nucleu de virtualitati menite sa anunte marile creatii ulterioare.
Poemul Floarea albastra se inscrie in estetica romantica prin urmatoarele aspecte: tema si motive literare, ipostaze ale eului liric romantic, atitudini poetice, structura, antiteza ca procedeu de costructie, amestecul speciilor lirice: meditatie filozofica, egloga si elegie.

TEMA
Tema poemului Floarea albastra este iubirea, natura si conditia genului.

TITLUL
Motiv romantic de larga circulatie europeana, intalnit si la Novalis sau Leopardi, simbolul florii albastre dobandeste multiple semnificatii in textul eminescian: aspiratie spre fericirea prin iubire, chemare a lumii fenomenale, nostalgie a iubirii ca mister al vietii, opozitie ireductibila intre lumea calda, efemer-terestra si lumea rece a ideilor, a cunoasterii absolute. In creatia eminesciana, albastrul este culoarea infinitului, a marilor departari a idealului, iar floarea simbolizeaza viata, fiinta pastratoare a dorintelor dezvaluite cu vraja.

APARITIA PERSONAJULUI FEMININ
Femeia este o aparitie de basm (de-aur parul), sagalnica (S-apoi cine treaba are?), senzual-naiva (Eu pe-un fir de romanita/ Voi cerca de ma iubesti) si cu gesturi gingase.

VERBELE LA VIITOR SI CONJUNCTIV
Verbele la indicativ viitor sau conjunctiv evidentiaza faptul ca idila este de fapt o reverie.

SEMNIFICATIA APELATIVELOR
Perceptia principiului masculin asupra femeii inregistraza mai multe trepte ale cunoasterii erotice, sugerate prin modificarea apelativelor/ a calificarilor acesteia de la mititica (iubirea ca joc), la Ce frumoasa, ce nebuna/ E albastra-mi, dulce floare! (asumarea iubirii-pasiune), la dule minune (iubirea ca mister al vietii) si pana la chemarea nostalgica din final.(idealul de iubire)

SECVENTELE POETICE (1-2-3-4)

Prima secventa poetica (I-III) contine monologul fetei, care infatiseaza lumea rece a ideilor, lumea lui. Universul spiritual in care geinul este izolat, se configureaza prin enumeratia simbolurilor eternitatii-mortii. Avertismentul final desi exprimat in registrul familiar, sugereaza faptul ca implinirea umana se realizeaza prin iubire, in lumea terestra. Izolarea, singuratatea, aspiratia spre cunoastere absoluta si imposibilitatea fericirii terestre sunt atribute ale geniului.

A doua secventa poetica (IV) constitue meditatia barbatului asupra sensului profund al unei iubiri rememorate. Se utilizeaza marcile gramaticale ale eului, verbe si pronume la persoana I singular eu, am ras, n-am zis, si verbele la trecut Ah! ea spuse adevarul.

A treia secventa poetica (V-XII), monologul fetei continua cu o chemare la iubire in lumea ei. Cadrul natural se realizeaza prin motive romantice specifice eroticii eminesciene: codrul, izvoarele, valea, balta, luna. Idealul de iubire se proiecteaza intr-un paradis terestru, redat prin bogatia cromatica a verii: verde, rosu, auriu. Caldura zilei de vara. Chemarea la iubire organizeaza secventa poetica gradat, intr-un scenariu ritual erotic cu etapele: descrierea naturii umanizate, invitatia in peisajul rustic si intim, conversatia ludc-erotica, jocul eriotic ''incercarea'' iubirii pe un fir de romanita (natura ca martor al iubirii), portretul fetei ca o zeitate terestra, gesturile de tangrete, sarutul, imbratisarea, intorcerea in sat, despartirea.

Ultima secventa poetica (XIII-XV) este o continuare a meditatiei barbatului asupra acestei iubiri pierdute, pe care o proiecteaza acum in ideal si amintire. Contrastul dintre vis si realitate, ca si incompatibitatea dintre cele doua lumi sint sugerate de versul final, care confera ambiguitatea limbajului poetic. In timp ce principiul feminin, aflat in consonanta cu natura personificata, are ca atribute gratia rustica si miscarea, pinrcipiul masculin este contemplativ si meditativ.

1.Okok és indokok

Az első világháborút nem véletlenül nevezik annak, aminek. Először csaptak össze ekkora mértékben országok egymással, először halt meg ennyi ember ilyen rövid idő alatt. A háború kitolódott Európán kívüli területekre is és az akkori legmodernebb fegyverekkel vívták meg e küzdelmet. Nyomában pedig új államok keletkeztek saz itt elszenvedett vereség és frusztrációérzés ágyazott meg a második világháborúnak is.

A háború kitörésének több oka volt: elsősorban az Európában lévő nemzetiségi ellentétek. Sokan ki akartak szakadni eddigi kereteikből (főleg az Osztrák-Magyar Monarchiából) és csatlakozni kívántak már meglévő nemzetállamukhoz. A franciák és a németek, a németek és az angolok, az oroszok és az angolok mind-mind számtalan hatalmi rivalizálásban vettek részt (egymással szemben), sbefolyásukat/érdekövezetüket is egymás kárára próbálták meg kiterjeszteni. Nemzetközi politikai konfliktusok sora zajlott már a nagy háború előtt shatalmi szövetségek alakultak ki: először az orosz-francia szövetség (1891-3), majd az angol-francia megállapodás (1904), az orosz-angol szerződés (1907), melyhez csatlakozott Szerbia, Belgium, Olaszország, majd Románia (utóbbi kettő már a háború éveiben): A másik oldalon pedig a német-osztrák-magyar szövetséghez Bulgária és Törökország csatlakozott. A háború előtt zajlott le Bosznia-Hercegovina annexiója, az olasz-török háború és két balkáni összetűzés, hogy ne teljenek el eseménytelenül az évek.


2. A háború kitörése és lefolyása

A háború kitörésének közvetlen „oka” az volt, hogy Ferenc Ferdinánd Habsburg-trónörököst, 1914. június 28-án Szarajevóban meggyilkolták. A Monarchia ultimátumot, majd hadüzenetet intézett Szerbiához, Oroszország mozgósított, majd Németország, 1914. augusztus elsején hadat üzent a cári birodalomnak. Később a franciáknak, valamint Belgiumnak is hadat üzentek, ez az angolok haragját váltotta ki, mire ők hirdettek ki hadiállapotot Németországgal. A kezdeti német marsot megakadás követte, Nyugaton és (a Marne-folyónál, 1914 szeptemberében) Keleten is. Kelet-Poroszországban és Szerbiában több helyen állóháború alakult ki. A következő évek váltakozó sikereket és vereségeket hoztak, a németek 1915-ben Ypern-nél pedig harci gázokat is bevetettek, ami szintén „forradalmi” tett volt az emberiség történelmében. Az orosz ellentámadás kifulladt Gorlice-nél s 1916-ban Verdunnál alakult ki állóháború az antant és a központi hatalmak között. Az 1917-es évben Oroszország – a forradalom miatt – kimaradt a háborúból, viszont a német tengeralattjáró-háború miatt az Egyesült Államok 1917 áprilisában, az antant oldalán belépett a háborúba, ami jelentősen megváltoztatta az erőviszonyokat. 1918-ban Németország, a breszt-litovszki béke után megpróbált eredményt kicsikarni, nem nagy sikerrel, így lassan, de biztosan kifulladt. A hadműveletek befejeződését a Compiegne-melletti fegyverszünet biztosította.

Oroszországban – mint ahogy már arról szót ejtettünk – forradalom tört ki. 1917 februárjában kettős hatalom jött létre, névlegesen az Ideiglenes Kormány gyakorolta a hatalmat, ám a szovjetek gyakorolták a tényleges hatalmat, amely jelentős bolsevik befolyás alatt állt. 1917. október 25-én (november 7. a Gergely-naptár szerint) a bolsevikok magukhoz ragadták a hatalmat. Bár a hatalom megragadását a békére és a földre vonatkozó dekrétumok „kísérték”, többéves véres polgárháború következett. A bolsevikok egyik első lépése az Alkotmányozó Gyűlés szétzavarása volt, vagyis már akkor is látszott, hogy az ország nem szakít diktatórikus történelmével, hanem ennek csak új formáját valósítja meg.


3. A háború következményei

A nagy háború fontos következménye a Monarchia széthullása volt. Megszerveződött Csehszlovákia, a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, kiterjesztette határait Románia (jelentős magyarlakta területekkel). Bécsben és Budapesten pedig kikiáltották a köztársaságot.

Jelentős hatás volt a különféle forradalmi kísérletek megjelenése, majd retrográd rezsimekkel történő konszolidálódása. Magyarországon a területi követeléseket ellensúlyozandóan, 1919.március 21-én, a hatalom a kommunisták kezébe került, akik a szocdemekkel összefogva Szocialista Pártot hoztak létre s jelentős kommunizálásokba fogtak. A hatalom élén a Népbiztosok Tanácsa állt, élén Kun Bélával. Németországban is több helyen jöttek létre kis tanácskormányok, de a nemzetközi támogatás elmaradása miatt nem tudták magukat fenntartani, elbuktak. Németország az un. weimari köztársaság keretében konszolidálódott, de a törékeny színpad mögött már szerveződtek a háborús vereséget és a nehéz jóvátétel sérelmeit meglovagoló szélsőjobboldali mozgalmak.

TELEPÜLÉSFÖLDRAJZ

A település földraj a falu és a város tanulmányozásával foglalkozik, legelső típús a falu volt.

A VÁROS - egy gazdasági, poltikai, közigazgatási szereppel bíró település

URBANIZÁCIÓ, VÁROSIASADÁS
- ma minden második ember városon él, ennek oka a demográfiai robbanás - a városiasodás a 19. századra tehető, az iparosítás kezdetére, amikor megjelent a gőzgép, ennek köszönhetően fejlődött az ipar és ennek köszönhetően egyre többen költöztek faluról városra.
- Ázsiában, Afrikában és Dél Amerikában a városiasodás a 20. századra tehető.
- Az ókorban jelentek meg az első városállamok - Ur, Uruk (Mezopotámia) Harappa, Mohendzso Daro (India)
- A középkorban kolostorok, birtokok köré épültek a városok, főleg a fejlődő kereskedelem miatt.
- Az újkorban és jelenkorban a, már meglévő városok fejlődtek tovább.

A VÁROS TÉRBELI SZERKEZETE

a - városközpont (city) - itt található a közigazgatási, pénzügyi, kereskedelmi, vallási, kúltúrális épületek
b - lakókerület - itt él a lakosság, úgynevezett lakónegyedekben, ezek elkülönülnek a lakók foglalkozása illetve származása szerint: Brooklyin - négerek, Chinatown - kínaiak
c - iparnegyedek - gyárak
d - zöldövezetek - parkok

A VÁROSOK FUNKCIÓI

1 - Ipari és szolgáltatási központok

- a - bányászat: Essen - Németország; Donyeck - Ukrajna
- b - vaskohászat: Wuhan - Kína; Derby - Nagy-Brittannia; Vajdahunyad - Románia
- c - kereskedelem: Damaszkusz - Szíria; Lipcse - Németország
- d - kikötők: Rotterdam - Hollandia; New York - A.E.Á; Rio de Janeiro - Brazília

2 - Szolgáltatások

- a - turizmus: Cannes - FRA (filmfesztiválok); Innsbruck - Ausztria (síparadicsom); San Marino, Monaco (F1); Róma (vallás); Las Vegas (szerencsejáték); Hong Kong


AGLOMERÁCIÓ TÍPUSOK

1 - tulajdonképpeni város: Szatmárnémeti
2 - városi kistáj: Prahova völgyében - Sinaia, Predeal, Busteni
3 - konurbáció: ikervárosok (Saint Paul, Minneapolis)
4 - metropoliszok: nagy területen, többmilliós a lakosságszám, komplex funkcióval, lehetnek bolygóvárosaik: Buda, Buka
5 - megalopoliszok: Boswash - Boston, Philadelphia, Baltimore, New York, Washington - kb. 50 millió lakos, 140.000 km2
Tokaido - Tokyo, Kawasaki, Nogaya, Osaka, Kyato, Yokohama, Kobe - kb. 60 millió lakos


[/b]A FALU[/b]
- főleg mezőgazdasággal foglalkoznak az itt élők
- az alföldön gabonatermesztésből, dombvidéken szőlő és gyümölcs, hegyvidéken állattenyésztésből
- fejletlenebb az infrastruktúra
- domborzat szerint: 1 - sík, zárt falu; 2 - domb, szétágazó; 3 - hegy, szétszórt

ARGUMENTE

În cele ce urmează vom demonstra că Maitreyi de Mircea Eliade, apărut în 1933, este un roman modern al experienţei din perioada interbelică.
Argumentăm tipologia prin călătoria făcută în lumea orientală, cunoscând ritualuri, tradiţii şi obiceiuri, concepţii, mentalităţi, psihologia oamenilor, dar şi prin cunoaşterea unei iubiri indiene, „visul indian”. Această experienţă crucială a protagonistului îi marchează existenţa şi îi modelează personalitatea. Foarte interesant este faptul că Mircea Eliade în 1929, merge în India cu o bursă de studii în filozofia orientală, unde îl cunoaşte pe filosoful Dasgupta de la Universitatea din Calcutta, la care va şi locui. Acolo, o va cunoaşte pe fiica acestuia, Maitreyi, imagine zugrăvită pe parcursul romanului în discuţie. Între cei doi se va înfiripa o poveste de iubire pe care scriitorul o va folosi ca principală sursă de inspiraţie în romanul său, transferându-i lui Allan, personajul-narator al romanului, o parte din propria lui experienţă biografică. Este un roman modern prin perspectiva actorială, naraţiunea la persoana I singular din punctul de vedere al unui narator-personaj, rememorarea cu caracter subiectiv, luciditatea şi analiza, absolutul-orgoliul, memoria involuntară şi fluxul conştiinţei, monologul interior şi introspecţia. Formula narativă abordată este cea a romanului de tip jurnal intim, un roman exotic, în esenţă un roman al autenticităţii.

TEMA - TITLUL

Tema principală este esenţializarea mitului erotic. Romanul dezvoltă motivul cuplului, dar şi al extazului erotic, al copacului simbol, al claustrării şi al experienţelor spirituale.
Titlul romanului este simbolic, emblematic, urmărind destinul personajului feminin în viziunea autorului. Autorul a ales acest titlu pentru a sublinia că Maitreyiei i-a fost dedicată cartea, personalitatea eroinei fiind conturată în roman.


INCIPIT SI FINAL

Incipitul romanului preia formula de tip jurnal intim prin confesiunea autentică a personajului-narator. Încă de la început se fixează coordonatele spaţio-temporale, şi anume personajul Allan se află în anul 1929, în cartierul Bhowanipore din Calcutta, în India.
Finalul este ambiguu, deschis interpretărilor, îndemnându-ne să reconstruim deznodământul poveştii de iubire, fiindcă este marcat de o serie de întrebări retorice ale personajului-narator: „…Şi dacă n-ar fi decât o păcăleală a dragostei mele? De ce să cred? De unde ştiu? Aş vrea să privesc ochii Maitreyiei…”, o continuare a interogaţiilor din moto. În final nesiguranţa, îl cuprinde pe Allan care se întreabă dacă îşi poate găsi sufletul pereche, deoarece el nu a luptat pentru supremaţia iubirii.

NIVELELE

Compoziţional, formula narativă conduce la multiplicarea perspectivei prin existenţa a trei niveluri ale scriiturii şi la interferenţa „vocilor” narative ale textului. Primul nivel reţine însemnările zilnice ale lui Allan, consemnate cu fidelitate în timpul şederii în casa lui Narendra Sen şi reprezintă „vocea” protagonistului care a trăit cu pasiune experienţa relatată. Cel de-al doilea nivel conţine câteva comentarii adăugate între paranteze, ulterioare producerii faptelor şi a întâmplărilor, care au scopul de a explica şi de a clarifica anumite aspecte notate în jurnal şi reprezintă „vocea” raţională a celui care înţelege experienţa trecutului şi încearcă să se detaşeze. Al treilea nivel este o confesiune a personajului-narator care, în timp ce scrie retrăieşte de fapt povestea de iubire cu Maitreyi, analizează cu luciditate sensul profund al evoluţiei şi al semnificaţiilor sale, reprezentând „vocea” naratorului care încearcă să dea sens celor întâmplate.

NEMTOMMILYEN KÉRDÉSRE LESZ A VÁLASZ, DE ALÁ VOLT HÚZVA

Apare încă de la început neconcordanţa dintre istoria propriu-zisă şi rememorarea acesteia, timpul narării (1933) şi timpul naraţiunii (1929). Rememorarea, cu ajutorul jurnalului, conferă romanului un caracter de o subiectivitate evidentă. Perspectiva este actorială (narator-personaj, discurs subiectiv, naraţiune la persoana I singular) întâlnită în reproducerile din jurnal, dar şi auctorială a unui narator obiectiv ce rememorează trecutul. Cu toate că apare o distanţare în timp faţă de consemnările din jurnal, naratorul rămâne acelaşi repovestind în prezent lucrurile cu mai multă luciditate şi spirit obiectiv. Prin luciditate naratorul descoperă lumea fascinantă a Maitreyei, analizându-şi în acelaşi timp stările şi senzaţiile, dorinţa de cunoaştere şi de renunţare la vechea cultură printr-o claritate desăvârşită. Naratorul-personaj, prin memoria involuntară, completează informaţiile din jurnal, astfel, cronologia faptelor nu este respectată decât parţial, urmărind fluxul conştiinţei.

REZUMATUL

Allan, un tânăr britanic, care lucra pe un şantier în India, se îmbolnăveşte de malarie şi este spitalizat. În perioada de convalescenţă, europeanul este găzduit de şeful său, inginerul Narendra Sen, în casa căruia o va cunoaşte pe fiica acestuia, Maitreyi. Romanul surprinde inedita iubire dintre cei doi care provin din spaţii diferite de cultură, civilizaţie, religie şi mentalitate. Romanul propune o manieră autentică de a vorbi despre primii fiori ai dragostei. Iubirea este prezentată în ipostaza de iniţiere cu candoarea ei specifică, deoarece este una interzisă, ei provenind din lumi diferite. Astfel, prietenia iniţială se transformă, tinerii îndrăgostindu-se involuntar şi pasional.
Dragostea tinerilor este deconspirată de Chabu, sora Maitreyiei. Allan este alungat, Maitreyi se revoltă şi se sacrifică în numele iubirii, dăruindu-se unui modest vânzător de fructe. Allan se retrage în Himalaya, unde încearcă să îşi vindece rănile cauzate de iubire, însă orice aventură nu-l poate ajuta să o uite pe Maitreyi.


SZÖVEG VÉGE, NEMTOM MILYEN KÉRDÉSRE

Modul de expunere utilizat în romanul modern de tip subiectiv este introspecţia, reprezentată în text prin monolog interior, cu ajutorul căruia naratorul-personaj îşi transmite gândurile şi sentimentele. Câteodată acest monolog se exteriorizează şi apare dialogul. Stilul de exprimare este simplu, fără figuri de stil, adică anticalofil.

Conflictul romanului se constituie din opoziţia (antiteza) celor două lumi diametral opuse: occident şi orient, mentalităţi, cultură şi religie.
În realizarea personajelor sale, autorul foloseşte atât modalităţile caracterizării directe în realizarea memorabilelor portrete fizice ale personajului feminin, cât şi caracterizarea indirectă, în conturarea portretelor morale ale personajelor. Allan este tipul intelectualului lucid şi subtil, iar Maitreyi este tipul ingenuei seducătoare.

Maitreyi este un roman al experienţei, deoarece trăirile celor doi sunt expresia unui puternic sentiment de dragoste, în care extazul simţurilor este specific filozofiei lumii indiene. Iubirea este concepută ca un ritual al comunicării, în care experienţa este una reală, personală, rememorată de naratorul-personaj de la începutul până la sfârşitul acestei „experienţe indiene”.

SAVE THE WHITE RHINO

Rhinos are massive animals with one or two horns, which are made of hair. Rhinos are vegetarians and have very poor sight. They usually feed at night and rest in the shade druing the daytime. During their rare excursions in daylight, many rhinos allow birds to sit on their heads. The brids warn them of obstructions, such as trees, and other dangers. Rhinos are very solitary animals, and their behaviour is unpredictable. They have been hunted almost to extinction for their horns. Powdered rhino is sold as an aphrodisiac. Rhinos lives in Africa and South East Asia.

1 - A bribe is offered.
2 - They are stressed on the first syllable when they are nouns and on the second syllable when they are verbs.ű
3 - Legal is the opposite of illegal. Illegal means that something is against the law; immoral means that it is against 'moral law'.
4 - A person who poaches is called a poacher.
5 - The verb is solve.
6 - Theat is the related abstract noun.

-----------------------------------------------------------------------------------------------

ACROSS THE USA

THE UNITED STATES OF AMERICA
- the world fourth largest country in area
- the world thirds largest county in population
- 50 states + 1 federal district
- George Washington

1 - Canada, Russia, China - the three largest countries
2 - India, China - two countries with more people
3 - Washington DC - federal district
4 - Alaska, Hawaii - two of the states are outside the borders of the main nation
5 - Canada, Mexico - borders with two other countries
6 - Alaska - the largest state has the smallest population
7 - California - the state with the biggest population, usually associated with computer, sunshine and the movie industry
8 - New York - the largest city, an important financial centre and is also the place where the United Nations has its headquarters.

Azok a nyílt szénláncú telítettlen szénhidrogének, amelyek molekulájában egy hármas kötés található.

n=2 C2H2 H-C=_C-H etin
n=3 C3H4 H-C=_C-CH3 propin
n=4 C4H6 H-C=_C-CH2-CH3 1 butin, 1 pentin, 1 hexin

Gyökök
H-C =_ C - etinil
H-C=_ C-CH2- propinil

Az acitelén előállítása

1 ELSŐ - karbidból

CaC2+2H-OH ---> C2H2 + Ca(OH)2 acitelén

2 KETTES - metánból

2CH4 ----> C2H2 + 3H2


ELSŐ: I ADDICIÓ

1. H2 addició
Pb/Pd
H-C=_C-H +H2 ---> H2C=_CH2 etén
----> H3C=CH3 etán

2. X2 addició Br Br
H-C=_ C-H +Br2 ---> H- C= C-H - Br ----> H-C-C-H
Br Br Br Br


3. HX addició
HgCl2
H-C=_C-H+HCL --------> H-C=C-H
etin 170 H CL klór etén, vinil-klorid

4. HOH addició
HgSO4 tantoméria
H-C=_ C-H+ H-OH ----> [H2C=CH] -------> H3C-C-H
H2SO4 H OH ||
O

A reneszánsz (francia renaissance, olasz rinascimento, jelentése magyarul: újjászületés) a képzőművészetben 1420 körül alakult ki Firenzében, majd átterjedt egész Itáliára. Az Alpoktól északra fekvő európai területeken majd csak 1500 után terjedt el.
A reneszánsz megjelölés a XIX. században keletkezett, elsősorban az ókori klasszikus szövegek, ismeretek és ezek hasznosításának művészeti és tudományos újra felfedezésére utal. Másodsorban ezeknek a szellemi tevékenységeknek az eredményeként az európai kulturális élet általánosságban vett újjászületését is jelöli.
A reneszánsz fokozatosan alakult ki különböző helyeken és időben, így elindulása, ezáltal formálisan a középkor vége nem köthető meghatározott helyhez vagy időhöz. A reneszánsz kezdetét egyetemlegesen Észak-Itáliához kötik, külön kiemelve Firenze városát. Itt alkotott a korai reneszánsz művész, Dante, az első író, aki személyében megtestesítette a reneszánsz szellemiségét.
A másik korai reneszánsz művész, Petrarca által elindított humanizmus hirdette, hogy az ember a Római Birodalom idején elérte teljesítőképessége csúcsát, és azóta a társadalmi pusztulás kora zajlik, ami megérdemli a sötét középkor elnevezést. Petrarca társadalmi, művészeti és műveltségi fejlődés tekintetében, nem pedig vallási események sorozatában szemlélte a történelmet. Az újjászületést ősi kéziratok és a humanista oktatási módszerek útján az ókori római és görög kulturális örökség újrafelfedezésében fogalmazta meg. Ezek a múltból származó új ötletek fejlődési gátat szakítottak át a művészetekben, a tudományban és más területeken.

A reneszánsz jelentése

- reneszánsz: francia eredetű szó
- jelentése: újjászületés
- ókori klasszikus szövegek, ismeretek, újrafelfedezésére utal

I. Művelődéstörténeti korszak
- 14-16 század, Itáliai városokból indult pl. Firenze, gazdak kereskedővárosok, virágzó ipar
- meggazdagodott kereskedő családok, városi polgárság
- feudális kötöttségek lazulása

II. Korstílus


A reneszánsz jellegzetességei

- gazdak polgárság új életformája, az élet élvezettje, szépségének megélése
- jó élet, elemi szabadság, szerelem, emberi test és művészet szépsége
- életöröm
- humanizmus - a reneszánsz életszemlélete
- tudós magatartás
- klasszikus műveltség
- görög és latin klasszikusok tanulmányozása
- tudományos szövegkritika
- az antik kultúra emberközpontúságának felépítése
- harmónia
- a középkori vallásos eszmények és témák
- antik mítoszok
- ezek egymás mellett élnek

A reneszánsz stílus

FESTÉSZET
- térhatású megformálás
- perspektivitus ábrázolás
- bibliai és mitológiai témák
- portré festészet
- Leonardo da Vinci, Michelangelo, Raffaello

ÉPÍTÉSZET
- antik elemek
- harmónia, szimetria
- oszlopok
- kényelmes épületek
- mértéktartó díszités
- vizszíntes tagoltság
- fényesség és tágasság
- Brunelleschi

SZOBRÁSZAT
- meztelen testek élethű ábrázolása (görög hagyomány)
- a test harmóniája, szépsége
- arányosság
- anatómiai megfigyelések
- Michelangelo

ZENE
- kórusművészet
- kiséret nélküli énekkar
- polifónia (szólamok összefonódása)
- világi zene - madrigálok = költői szövegre komponált társasének
- harmónia, kiegyensúlyozottság
- palesztrina
- kedvelt hangszer: lant
- Bakfark Bálint

IRODALOM
- antik irodalom felfedezése
- utánzás, imitáció
- mitológiai utalások
- petrarca szonett
- boccaccio novella
- Shakespeare drámái és szonettjei

A MAGYARORSZÁGI RENESZÁNSZ
- a 15. századtól terjedt el
- Mátyás király udvarában
- palotaépítés - itáliai és dalmát építések
- Vitéz János - könyvfestészet felfedezése, kódexgyüjtés
- Javis Pannonius
- később a főuri udvarokban terjedt el
- Esztergom - Bakócz kápolna
- költészet - Ballassy Bálint

=====================================

A REFORMÁCIÓ
A XVI. századi Európában olyan átalakulások kezdődtek,
amelyek alapvetően megváltoztatták a térség hatalmi viszonyait
és az egyes országok gazdasági-társadalmi helyzetét.
A nagy földrajzi felfedezéseket követően lendületet
vettek a gyarmatosító mozgalmak. Átrendeződtek Európa
főbb kereskedelmi útvonalai. A humanizmus északeurópai
elterjedése a térségben előkészítette a talajt a reformáció
számára. A szakadás a hit és a tudomány szétválásával
párhuzamosan a hitélet területén is bekövetkezett.
Hosszas előzmények után 1517. október 31-én Luther
Márton (1483–1546) Ágos ton-rendi szerzetes a wittenbergi
székesegyház kapujára kifüggesztette 95 pontos
programját. A pontok az egyházi tanításokat és kultuszbeli
eljárásokat támadták, ezzel útjára indult a reformáció.
Megkérdőjeleződött az egyház és fejének, a pápának központi
helyzete. A biblia értel mezés évszázados hagyományaival,
az egyházi dogmarendszerrel és a pápai tekintélylyel
szemben a reformátorok visszatértek a Szentírás eredeti
szövegéhez. Luther fellépése egyházszakadáshoz,
illetve újabb és újabb reformációs irányzatok elindulásához
vezetett.
A REFORMÁCIÓ a XVI. században keletkezett vallási mozgalom,
amely az európai egyház egy részét kivonta Róma
fennhatósága alól. A reformáció viszonya a reneszánszhoz
ellentmondásos. Az északi, gyengébben fejlett területekről
induló szellemi mozgalmak a reneszánsz
hangsúlyozottabb világi szemléletével szemben a vallás
szerepét erősítették meg. Ugyanakkor a humanista bibliakritika
nyomán nemzeti nyelvű Szentírást adtak az
emberek kezébe. A műveltség széles körű terjesztése révén
(iskolák, nyomdaalapítások) hozzájárultak a reneszánsz
kultúra általánossá válásához, terjedéséhez.

TERMÉSZETTUDOMÁNY.
A világhoz és az emberhez való újfajta
viszonyulás megkérdőjelezte a világról való tudás összeegyeztethetőségét
a hittel, a teológiai tudással. Így a hit és az ember megismerő
tevékenységéből fakadó tudás a reneszánszban gyakran
összeütközésbe került egymással. A XV. század végén és a XVI.
században megszületett az újkori természettudományos gondolkodás.
Nikolausz Kopernikusz (1473–1543) lengyel csillagász
tudományos elképzelése szembefordult a földközpontú csillagászati
hagyománnyal. Gior dano Bruno (1548–1600) itáliai
ter mészet fi lozófus a zárt arisztotelészi világkép helyébe a világegyetem
végtelenségének képzetét állította. Galileo Galilei
(1564–1642) itáliai fi zikus megalapozta a kísérleti módszert a
kutatásban, és felfedezte a szabadesés fi zikai törvényszerűségét.
A később róla elnevezett távcsőtípusával jelentős csillagászati
megfi gyeléseket tett. Kopernikusz feltevését Johannes Kepler
(1571–1630) német csillagász számításokkal is igazolta. Megszületett
a napközpontú világkép, bár az új csillagászati rendszert a
hit oldaláról még továbbra is támadások érték.

AZ UTÓPIA (görög: utoposz ’nem létező hely, sehol sincs
ország’) szűkebb értelemben átfogó társadalomelméleti elképzelés,
amely az adott korban megvalósíthatatlannak
látszó eszményi társadalmi berendezkedést rögzít. Tágabb
értelemben bármilyen fantasztikus színezetű, megvalósíthatatlan
társadalomelméleti elképzelés.

HUMANISTÁK
A humanisták fáradhatatlanul kutatták és fedezték fel a görög
és latin irodalom alkotásait. Ógörög nyelvtudásra tettek szert,
egyre több görög szöveget fordítottak latinra. A kéziratok egybevetésével,
szövegkritikai vizsgálatával helyreállították az
antik remekírók szövegeit. A humanista szellemiség a középkorral
ellentétben a klasszikus római irodalom nyelvéhez tért
vissza. Ugyanakkor az európai reneszánsz-humanista kultúrában
a nemzeti nyelvű irodalom is fontos szerephez jutott. Mivel
a humanizmus mozgalma meghatározóan irodalmi jellegű volt,
ezért a grammatika, a retorika és a dialektika vált a gondolkodás
központi témájává. Kialakult az emberközpontú szemléletmód.
A reneszánszban az egyéniség, az önmagát kiteljesíteni
képes személyiség került középpontba. Az egyes ember kiemelkedhetett
a közösségből, büszke lehetett teljesítményére, hírnevet,
egyéni dicsőséget szerezhetett. Mindez azonban nem
jelentette az önkifejezés eredetiségét. A művészet legfontosabb
alapelve a klasszikus elődök tudós követése maradt.
ESZTÉTIKAI GONDOLKODÁS
A reneszánsz esztétikai gondolkodása Arisztotelész utánzáselméletét
újította fel. A művészi tevékenységet gyakran a tükörmetaforával
érzékeltette. Úgy vélte, hogy a művészi tudat nem
gépiesen, hanem válogatva és értelmezve tükrözi vissza a valóságot.
Leonardo da Vinci szerint a művész elméje „hasonlítson
a tükörhöz”, s a festőnek „a természet által létrehozott formák
összes fajtáit” kell utánoznia. William Shakespeare Hamletje
arról beszél, hogy a színjáték „föladata most és eleitől fogva az
volt és az marad, hogy tükröt tartson mintegy a természetnek”.
„Neked egyes-egyedül a helyes utánzásra kell ügyelned, mert
mennél tökéletesebb ez, munkád annál sikerültebb” – olvashatjuk
Cervantes Don Quijote című regényének bevezető fejezetében.
A reneszánsz természetelvűséggel összefüggésben a
művészetfelfogás központi elve a természet egyetemes törvényszerűségeként
értelmezett harmónia és arányos megformálás
lett. Az eszményítés művészeti elvét a platonizmus is
befolyásolta.

A HUMANIZMUS a reneszánsz korai időszakának legfontosabb
szellemi áramlata és tudományos magatartásformája
(latin: humanus ’emberies’). A görög–római világ megismerésére
és felújítására való tudományos törekvés, a klasszikus
műveltségen alapuló tudós magatartás jellemezte. A humanizmus
később nevelési eszményt is jelentett. A humanista
embereszmény a sokoldalúan képzett, kíváncsi ember, aki az
élet minden területén képes tevékenyen helytállni.

A RENESZÁNSZ ÉRVÉNYESSÉGE. Európában a reneszánsz időben
széthúzódva, az egyes kultúrákban sajátosan jelentkezett, és
felbomlása sem egy időben ment végbe. Itáliában például a
gótika korlátozott jelenléte és a latin hagyományok továbbélése
is segítette elterjedését. Franciaországban vagy a német
területeken a virágzó gótika inkább késleltette megjelenését.
Angliában, Németalföldön és a német fejedelemségekben a
reneszánsz XVI. századi kibontakozása és fénykora az útjára
induló reformációval is összekapcsolódott. Európa más térségeiben,
így például Közép-Európában a humanista kultúra
megjelenése királyi vagy fejedelmi udvarokhoz, egyházi központokhoz
kötődött. E területeken a reneszánsz társadalmi
alapját a reformáció századában (XVI. század) sem képezhette
a terület gyengén fejlett polgársága. Ezért például
Magyarországon Balassi Bálint koráról szólva is gyakran
„főúri reneszánszról” beszél az irodalomtörténet-írás.
Hazánkban még a XVII. század elején is készültek reneszánsz
alkotások.

A RENESZÁNSZ nagyjából a XIV. századtól
a XVI. század közepéig tartó művelődéstörténeti
korszak és korstílus. Az európai
kultúra történetének egyik legteljesebb
és legnagyobb hatású szakasza. Az antikvitás
értékeit tekintette mintának, azok
megismerésére és felújítására törekedett.
Világképében a világi élet, a természet
szépsége és harmóniája kapott központi
szerepet. Embereszménye a sokoldalúan
művelt, önmagát kibontakoztató személyiség
volt. A fogalmat (olasz: rinascita
’újjászületés’) először a XVI. században
használta Giorgio Vasari egy, a reneszánsz
művészet mestereinek életrajzát bemutató
könyvében.

A RENESZÁNSZ ÖNÉRTELMEZÉSE
A reneszánsz követendő mintát, folytatható hagyományt talált az
antikvitásban, melyet a műveltség normájának tartott. Úgy vélte,
hogy a középkor eltávolodott az antikvitás örökségétől, és a hanyatlás
barbár, sötét korszaka volt. Önértelmezésében az új korszak feladata,
hogy ismét érvényt szerezzen az antik kultúra eszményeinek.
A vele való folytonosságot hangsúlyozta azzal is, hogy a megelőző
korszakot „media aetas”-nak, azaz közbeeső kornak, középkornak
nevezte el. A reneszánsz önértelmezése azonban nem felel meg teljesen
a valóságnak. Bár a reneszánsz a középkorhoz képest eltérő
vonásokat is mutat, nem értelmezhető annak teljes ellentéteként.
Számos vonatkozással kapcsolódik ugyanis a középkori hagyományhoz.
A reneszánsz éppen úgy, mint a középkor, a keresztény Európa
művészeti korszaka. A középkorhoz hasonlóan idegen tőle az antik
többistenhit és az anyagelvű gondolkodás. Téves az az állítás is, hogy
a középkorban feledésbe merült az antik kultúra. Hiszen már a
patrisztika átörökítette a platóni bölcselet számos elemét. A skolasztika
egyik törekvése pedig éppen az volt, hogy az arisztotelészi
hagyományt összeegyeztesse a keresztény tanokkal. Érdeklődése az
antik szövegek felkutatása mellett a Biblia eredeti szövegeire is kiterjedt.
Ugyanakkor tény, hogy azokat az antik műveket gyakran elutasította,
amelyeket a keresztény tanításokkal összeegyeztethetetlennek
ítélt. Összegezve azt mondhatjuk, hogy a korszakváltás jelentős
tartalmi-szemléleti elemei már a középkorban kialakultak. Az azonosságon
belül viszont az e világi célok és értékek váltak hangsúlyosabbá.
Tágabb értelemben a reneszánsz az európai kultúrának olyan
szintézisét teremtette meg, amely az antikvitásból és a középkori
kereszténységből megőrizte és egységesítette a saját világké pének és
értékrendjének megfelelő elemeket.

INCEPUT, ARGUMENTE
In cele ce urmeaza voi demonstra ca opera literara Ion de Liviu Rebreanu este un roman realist de tip obiectiv. Argumentam tipologia astfel: ca speci este un roman prin amploarea actiunii desfasurata pe mai multe planuri narative, conflictul complex, prezenta unor personaje numeroase si realizarea unei imagini ample asupra vietii; este tip obiectiv prin perspectiva narativa auctoriala unde naratiunea se face la persoana a III-a din punctul de vedere al unui narator omniscient is omniprezent. Opera apartine realismului prin de veridificare in care destinul personajului se plaseaza pe doua coordonate eros si thanatos; reflecta ca o oglinda lumea in complexitatea ei, ca o imitatie a realitatii in care descrierile de cadru dau aceasta impresie timpului in cadrul caruia individul este modelat de locul, de statutul sau in societate, fiind reprezentativ pentru mediul social caruia ii apartine; tehnica contrapunctului, tehnica basoreliefului si trasatura dominata in constructia personajului masculin, care se poae apropia de naturalism.

TITLUL - Titlul este simbolic, emblematic ce urmareste destinul protagonistului.

TEMA - Tema o constitue dorinta de imbogatire, de acumulare de pamant, inglobata in viata satului arhaic, traditional din secolul al XIX-lea.

Elementele de structura si de compozitie ale romanului sunt: incipitul si finalul, timpul si spatiul, conflictul complex, discursul narativ si personajele. Coordonatele spatio temporale sunt clare, romanul ne transpune in lumea satului ardelean, din Pripas in secolul al XIX-lea.


CONFLICTUL
Conflictul este complex, relevand dramele personajelor aflate intr-o lupta continua pentru pamant.
Conflictul CENTRAL din roman este lupta pentru pamant in satul traditional, unde posesiunea averii conditioneaza drepturile indivizilor de a fi respectati in comunitate.
Confclitul EXTERIOR, social, intre Ion si Vasile Baciu este dublat de conflictul interior, intra ''glasul pamantului'' si ''glasul iubirii''.
Se poate vorbii si despre conflicte SECUNDARE, intre Ion si George Bulbuc, mai intai pentru Ana, apor pentru Florica. In planul intelectualitatii satului, se manifesta conflictul NATIONAL, deoarece satul romanesc din Ardeal este infatisat in conditiile stapanirii austro-ungare. Dincolo de aceste aspecte, se poate vorbi si de conflictul TRAGIC dintre om, si o forta mai presus de calitatile individului: pamantul.


PAMANTUL
In relatie cu omul, elementul primordial este perceput pe trepte de manifestare distincte:
pamantul-mama;
pamantul-ibovnica - impresionanta este scena in care Ion saruta pamantul;
pamantul-stihie - Ion are o dorinta obsesiva si o iubire patimasa pentru pamant. Destinul personajului este marcat de pamant, lucru pentru care la sfarsit se intoarce in acea matrice universala.


MACROTEXTUAL, MICROTEXTUAL
Compozitional, discursul narativ se articuleaza pe doua parti si 13 capitole. La nivel MACROTEXTUAL, romanul este alcatuit din dou parti opuse si comlementare, coordonate ale evolutiei interioare ale personajului principal: ''glasul pamantului!! si ''glasul iubirii''. Titlul celor 13 capitole, numar simbol, nefast, sunt semnificative, discursul narativ avand un inceput si un sfarsit.
La nivel MICROTEXTUAL, functia epica de interpretare se realizeaza prin tehinca contrapunctului, adica prezentarea aceleiasi teme in planuri diferite. Astfel nunta taraneasca a Anei corespunde, in planul intelectualitatii, cu nunta Laurei, iar conflictul exterior dintre Ion si Vasile Baciu corespunde conflictului intelectualilor satului: invatatorul si preotul.
In roman Liviu Rebreanu urmareste mai multe fire narative, apeland la tehnica planurilor paralele. Trecerea de la un plan narativ la altul se realizeaza prin alternanta, iar succesiunea secventelor narative este redata prin inlantuire, respectarea cronologiei faptelor.

SUBIECTUL ROMANULUI
Actiunea romanului incepe intr-o zi de duminica, in care locuitorii satului Pripas se afla la hora, in curtea Todosiei, vaduva lui Maxim Oprea. Descrierea jocului traditional, somesana, este o pagina etnografica memorabila, prin portul popular, pasii specifici, vigoarea dansului si navala cantecului sustinut de figurile pitoresti ale lautarilor. In primul plan scriitorul aseaza viata tanarului taran Ion Pop al Glanetasului, flacau chipes, voinic, inteligent si vrednic, dar sarac. Din viata lui se desprind insa aspecte antagonice: dragostea lui pentru Florica, fata saraca si dorinta arzatoare de a obtine la casatorie pamant mult. Ion cunoaste un acelasi exemplu, chiar in experienta lui Vasile Baciu, tatal Anei. Protagonistului, din setea de a se imbogati isi sacrifica iubirea pentru Florica, o fata frumoasa, insa saraca asemenea lui. Astfel, el tainuieste iubirea pentru Florica si isi disimuleaza setea de pamant sub comportamentul unui indragostit fata de Ana Baciu. Ion se casatoreste cu fata uratica si prizarita, fiica unui bogatas al satului, Vasile Baciu. Dupa casatorie Ion maltrateaza pe Ana pana cand aceasta, nemaiputand suporta, se sinucide, lasand in urma-i un copil de cateva luni, Petre. In scurt timp moare si acest copil. Intre timp, Ion se intoarce la iubirea dintai, Florica, devenita acum sotia lui George. Insa George il surprinde noaptea in curte si-l omoara.

PERSONAJE, CARACTERE
In roman sunt zugravite o serie de caractere complexe. Ion Pop al Glanetasului este un personaj complex, monumental realizat prin tehnica basoreliefului, deoarece nimeni nu sta in calea acestui personaj a carui existenta este guvernata de verbele ''a ravni'' si ''a poseda''; initial dotat cu o serie de calitati. Personajul pincipal masculin are implicatii naturaliste datorita atitudinii bolavicioase fata de pamant care devine punctul de referinta in demersurile sale imorale. Cele doua femei, conturate antitetic si complementar, Ana si Florica, reprezinta cele doua obsesii ale personajului principal averea si iubirea. In cloncuzie, romanul Ion de L.R este realist obiectiv datorita perspectivei narative auctoriale, iluzia veridicitatii, atitudinea detasata a autorului, complexitatea conflictului, a planurilor narative si conturarea personajelor.

AZ ALKÁNOK - azok a nyílt szénláncok, telített szénhidrogének amelyek molekulájában csak egyszeres kötés található.
ÁLTALÁNOS KÉPLET: CnH2n+2
n=1 C1H4 CH4 metán
n=2 C2H6 H3C-CH3 etán
n=3 C3H8 H3C-CH2-CH3 propán
n=4 C4H10 H3C-(CH2)2-CH3 bután
n=5 C5H12 H3C-(CH2)3-CH3 pentán
n=6 C6H14 H3C-(CH2)4-CH3 hexán
n=7 C7H16 H3C-(CH2)5-CH3 heptán
n=8 C8H18 H3C-(CH2)6-CH3 oktán
n=9 C9H20 H3C-(CH2)7-CH3 nomán
n=9 C10H22 H3C-(CH2)8-CH3 dekán



GYÖKÖK - Ha egy alkán molekulából hiányzik egy H atom a maradékot gyöknek nevezzük.

Alkán: CH4 metán
Gyök: CH3 metil
Alkán: CH3-CH3 etán
Gyök: CH2-CH3 metil
Alkán: CH3-CH2-CH3 propán
Gyök: CH2-CH2-CH3 propil; CH3-CH-CH3 izopropil
Alkán: CH3-(CH2)2-CH3 bután
Gyök: CH2-(CH2)2-CH3 butil; CH2-CH | CH3-CH3 izobutil


Első - A METÁN KLÓRORZÁSA

CH4 + Cl2 ---> CH3 - CL + HCL klórmetán
CH3Cl + Cl2 ---> CH2Cl2 + HCL diklórmetán
CH2Cl2 + Cl2 ---> CHCl3 + HCL triklórmetán
CHCl3 + Cl2 ---> CCl4 + HCL tetraklórmetán

METANOL:
CH4 + O2 ---> CH3OH

ACITELÉN:
2CH4 ---> C2H2 + 3H2


FELADATOK

vCH4 = 4 mol
-----------------------
vH2O=?
vgáz=?
Vlev=?

4 mol x y z
C4H10 + 13/2O2 -----> 4CO2 + 4H2O
1 mol 13/2 22,4 4 mol 5 mol

x= 4 × 13/2 × 22,4l = 582,4 l
y= 4 × 4 = 16 mol CO2
z= 4 × 5 = 20 mol H2O

100 l .......... 20 l O2
Vlev ........... 582,4 l O2
------------------------------------
Vlev= 2912 l


FELADATOK

Vcl2=?
-------------------
vCH4=3 mól

3 mol x
CH4 + 3Cl2 --------> CHCl3 + 3HCL
1mol 3 22,4l

x=201,6 l Cl2

__________________________________________________________


AZ ALKÉNEK - azok a nyílt szénláncú, telítetlen szénhidrogének amelyek molekulájában egy kettős kötés található.
ÁLTALÁNOS KÉPLET: CnH2n
n=2 C2H4 H2C=CH2 etén
n=3 C3H6 H2C=CH-CH3 propén
n=4 C4H8 H2C=CH2-CH3 butén
n=5 C5H10 H2C=CH-(CH2)2-CH3 pentén
n=6 C6H12 H2C=CH-(CH2)3-CH3 hexén

ADDICIÓ - olyan kémiai reakció, amelyben a reagens hatására felszakad a kettős kötés, a reagens atomjai rákapcsolódnak az alkén molekulára, ezáltal ez telítetté válik.

ELSŐ - H2 ADDICIÓ

R - CH = CH2 + H2 ---> R-CH - CH2
| |
H H

H2C = CH2 + H2 ---> H2C - CH2
| |
H3C-CH3

KETTŐ - X2 (halogén)

R - CH = CH2 + X2 ---> R-CH - CH2
| |
X X

H2C = CH2 + Cl2 ---> H2C - CH2
| |
Cl Cl

HÁROM - HX ADDICIÓ

R- CH = CH2 + HX ---> R-CH - CH2
| |
X H

H2C = CH2 + HCl ---> H2Cl - CH2
| |
H Cl

NÉGY - HOH ADDICIÓ

R-CH = CH2 + H-OH ---> R - CH - CH2
| |
OH H

H2C = CH2 + H-OH ---> H2C - CH2
| |
H OH