FÓRUM

Irodalom, képzőművészet

(Versek, rövid novellák, képzőművészeti alkotások)


50. Pokorny Aurél2016. 
49. Pokorny Aurél2016. 
48. Pokorny Aurél2016. 
47. Pokorny Aurél2016. 
46. Pokorny Aurél2016. 
45. Pokorny Aurél2016. 
44. Pokorny Aurél2016. 
43. Pokorny Aurél2016. szeptember 20.

Illyés Gyula

EGY MONDAT A ZSARNOKSÁGRÓL

Hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van
nemcsak a puskacsõben,
nemcsak a börtönökben,

nemcsak a vallató szobákban,
nemcsak az éjszakában
kiáltó õr szavában,
ott zsarnokság van

nemcsak a füst-sötéten
lobogó vádbeszédben,
beismerésben,
rabok fal-morse-jében,

nemcsak a bíró hûvös
ítéletében: bûnös!
ott zsarnokság van
nemcsak a katonásan

pattogtatott „vigyázz!”-ban,
„tûz!”-ben, a dobolásban,
s abban, ahogy a hullát
gödörbe húzzák,

nemcsak a titkon
félignyílt ajtón
ijedten
besuttogott hírekben,

a száj elé hulltan
pisszt jelzõ ujjban,
ott zsarnokság van
nemcsak a rács-szilárdan

fölrakott arcvonásban
s e rácsban már szótlan
vergõdõ jajsikolyban,
a csöndet

növelõ néma könnyek
zuhatagában,
kimeredt szembogárban,

ott zsarnokság van
nemcsak a talpraálltan
harsogott éljenekben,
hurrákban, énekekben,

hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van
nemcsak az ernyedetlen
tapsoló tenyerekben,

kürtben, az operában,
épp oly hazug-harsányan
zengõ szoborkövekben,
színekben, képteremben,

külön minden keretben,
már az ecsetben;
nemcsak az éjben halkan
sikló gépkocsizajban

s abban,
megállt a kapualjban;

hol zsarnokság van, ott van
jelenvalóan
mindenekben,
ahogy rég istened sem;

ott zsarnokság van
az óvodákban,
az apai tanácsban,
az anya mosolyában,

abban, ahogy a gyermek
idegennek felelget;

nemcsak a szögesdrótban,
nemcsak a könyvsorokban
szögesdrótnál jobban
butító szólamokban;

az ott van
a búcsúcsókban,
ahogy így szól a hitves:
mikor jössz haza, kedves;

az utcán oly szokottan
ismételt hogy-vagy-okban,
a hirtelen puhábban
szorított kézfogásban,

ahogy egyszercsak
szerelmed arca megfagy,
mert ott van
a légyottban,

nemcsak a vallatásban,
ott van a vallomásban,
az édes szó-mámorban,
mint légy a borban,

mert álmaidban
sem vagy magadban,
ott van a nászi ágyban,
elõtte már a vágyban,

mert szépnek csak azt véled,
mi egyszer már övé lett;
vele hevertél,
ha azt hitted, szerettél,

tányérban és pohárban,
az ott van az orrban, szájban,
hidegben és homályban,
szabadban és szobádban,

mintha nyitva az ablak,
s bedõl a dögszag,
mintha a házban
valahol gázfolyás van,

ha magadban beszélgetsz,
õ, a zsarnokság kérdez,
képzeletedben
se vagy független,

fönt a Tejút is már más:
határsáv, hol fény pásztáz,
aknamezõ; a csillag:
kémlelõ ablak,

a nyüzsgõ égi sátor:
egyetlen munkatábor;
mert zsarnokság szól
lázból, harangozásból,

a papból, kinek gyónol,
a prédikációból,
templom, parlament, kínpad:
megannyi színpad;

hunyod-nyitod a pillád,
mind az tekint rád;
mint a betegség,
veled megy, mint az emlék;

vonat kereke, hallod,
rab vagy, rab, erre kattog;
hegyen és tenger mellett
be ezt lehelled;

cikáz a villám, az van
minden váratlan
zörejben, fényben,
a szív-hökkenésben;

a nyugalomban,
e bilincs-unalomban,
a zápor-zuhogásban,
az égigérõ rácsban,

a cellafal-fehéren
bezáró hóesésben;
az néz rád
kutyád szemén át,

s mert minden célban ott van,
ott van a holnapodban,
gondolatodban,
minden mozdulatodban;

mint víz a medret,
követed és teremted;
kémlelõdsz ki e körbõl?
õ néz rád a tükörbõl,

õ les, hiába futnál,
fogoly vagy s egyben foglár;
dohányod zamatába,
ruháid anyagába,

beivódik, evõdik
velõdig;
eszmélnél, de eszme
csak övé jut eszedbe,

néznél, de csak azt látod,
mit õ eléd varázsolt,
s már körbe lángol
erdõtûz gyufaszálból,

mert amikor ledobtad,
el nem tiportad;
s így rád is õ vigyáz már,
gyárban, mezõn, a háznál,

s nem érzed már, mi élni,
hús és kenyér mi,
mi szeretni, kívánni,
karod kitárni,

bilincseit a szolga
maga így gyártja s hordja;
ha eszel, õt növeszted,
gyermeked neki nemzed,

hol zsarnokság van,
mindenki szem a láncban;
belõled bûzlik, árad,
magad is zsarnokság vagy;

vakondként napsütésben,
így járunk vaksötétben,
s feszengünk kamarában,
akár a Szaharában;

mert ahol zsarnokság van,
minden hiában,
a dal is, az ilyen hû,
akármilyen mû,

mert ott áll
eleve sírodnál,
õ mondja meg, ki voltál,
porod is neki szolgál.

(1950)
42. Pokorny Aa2016. szeptember 08.

REGÉNYÓRIÁSOK

Marcel Proust (1871-1922), À la recherche du temps perdu – Az elmúlt idők nyomában. Az emlékezet és időérzés pszichoanalízise. Egy petitpointilista (aprólékos), mint James Joyce. Anyja elzászi zsidó volt, ő maga aszmatikus; elkényeztetett és féltve őrzött gyerekkora volt. A 19. századvégi (Fin de siécle) rabja. Előkelő szalonok vendége volt. Szülei halála után egyre inkább visszavonult a magányba, ahol egy hangtompított és félhomályos dolgozószobájában megírta a hét részes regényciklusát, amelyben az el- és letűnt idők nyomába ered, és egy önéletrajzi individuális történetben síratja a múltat.

James Joyce (1882-1941), Ulysses – Odisszeusz/Odisszea, Nyelv- és elbeszélő kisérlet, amely mély benyomást tett a „modern” irodalomra. Az avantgardista regény kontrafaktórikus (ellentétes) epizódok sorozata Odisszeusz kalandjait követi. A 987 oldalas regény mindössze 24 óra történetét írja le. A regény hőse zsidó, Joyce ezzel arra utal, hogy kutúránk két forrásból táplálkozik: az egyik forrás Izraelben pezseg, a másik Görögországban. Mindkét forrás tápanyagokban gazdag öntöző berendezésként hatott kultúránkra és ezt feldúsította. A gondolat éa a szó nála elérik a teljes kifejlettség fogalmát, amikor az olvasó érzi, hogy még egy lépés tovább és vagy a nyelvet erőszakolja meg, vagy az elbeszélés hajlik meg akarata alatt. Kritikusok egymáson tettek túl elismerésben; Joyce mesterműve a legnagyobb regényalkotása a 20. századnak.

Samuel Beckett (1906-1989), En attendant Godot – Godotra várva. Kétnyelvű író, J. Joyce befolyása alatt állt. „Abszurd” dráma két részben. Eltekint a cselekmény rendezéáséről és a cselekvő helyszíntől. Az „endspiel”, Végjáték –következetes folytatása az emberi funkciók kiha- lásának, a beszédnek, az eszmei mozgásnak, az érzelemnek és a gondolkodásnak is; az ember végzete, az élő halál. Az ember, mint reményen túli teremtmény számára, minden igyekezet és remény kilátástalan. Az ismert irodalom ellenlábasa. A két szükségesnek látszó közeledésmód az idő és a tér kérdése, melyek talányosak, de egyúttal sarkalatosak is, mégis az ember számára hozzáférhetetlenek; a nem-értelem fenyegeti. A megszokottat kérdőre von- ja, teret enged az abszurd logikának. A gondolatoknak súlyuk van.

Ha az ember a fordítás feladatára vállalkozik, úgy ajánlatos lenne Robert Musil (1880-1942) osztrák író befejezetlen regényéval, „Der Mann ohne Eigenschaften” – Az ember tulajdonsá- gok nélkül, próbálkozni, de legalább megérteni. Maga a cím sem biztos. Határozott vagy hatá- rozatlan névelőt ért az író, amikor a „der Mann”-t és nem az „ein Mann”-t használja. De ez valószínűleg nem is olyan fontos. Én senkit sem menthetek meg a szellemi munkától!

Az író irónikus-esszéisztikus módon analizálja a szociális és kulturális krízist az Első világhá- ború előtti Ausztriában. Nem véletlen, hogy Proust, mint Joyce az egész világ akkori körülmé- nyeit leltározzák fel, de a világháború előtt játszódnak, és a háború idején vagy után keletkez-
nek (íródnak). Egy világ, amely a hanyatlás, a szakadék szélén áűll, amit ezek az írók kíméletlenül teljes egészében feldolgoztak.
Hőse a 32 éves Ulrich, egy karakter nélküli ember. Még magában sem hisz, nem hisz a rendszerek személytelen logikájában. Különböző lehetőségek, az ideológia és a tudományok
kereszteződésében keres utat. Így lesz a regény egy próbalabor, nevezetesen a császári-királyi Auisztria-Magyarország, ahol a számára legkedvezőbb lehetőségeket mérlegelheti.

Ortega y Gasset (1883-1955), La rebelion de las masas – A tömegek lázadása/felkelése.
Kultúrfilozófikus esszé, a kortan kritikus analízise, felmérése és int a kultúrára valamint a szabadságra kiható veszélyeire. Mértéknélküliség; Az úgynevezett proletáriátus és a polgári világ egységessé vált.

Jean-Paul Sartre (1905-1980), Albert Schweizer unokaöccse, La nauseé – Az undor, Simone de Beauvir, Sartre házastársa, Le deuxieme – A második nem. Említésre méltó még talán az emberi szánakozás legnagyobb költője, Charles Dickens is.

A listát még bővíthetném, de helyszűke miatt elállok ettől a csábító gondolattól


41. Pokorny Aurél2016. április 16.

Radnóti Miklós

TÖREDÉK

Oly korban éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult,
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,
s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,
befonták életét vad kényszerképzetek.

Oly korban éltem én e földön,
mikor besúgni érdem volt s a gyilkos,
az áruló, a rabló volt a hős, -
s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest,
már azt is gyűlölték, akár a pestisest.

Oly korban éltem én e földön,
mikor ki szót emelt, az bujhatott,
s rághatta szégyenében ökleit, -
az ország megvadult s egy rémes végzeten
vigyorgott vértől és mocsoktól részegen.

Oly korban éltem én e földön,
mikor gyermeknek átok volt az anyja,
s az asszony boldog volt, ha elvetélt,
az élő írigylé a férges síri holtat,
míg habzott asztalán a sűrű méregoldat.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Oly korban éltem én e földön,
mikor a költő is csak hallgatott,
és várta, hogy talán megszólal ujra -
mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más, -
a rettentő szavak tudósa, Ésaiás.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

1944. május 19-

40. farnientedolce2016. február 29.

HAMUPIPŐKE CIPŐJE
(forrás: a Wikipédia által közzétett adatok alapján írtam)

Mindenki ismeri a mesét. De vajon azt tudták-e, hogy a XIX.században vita alakult ki, hogy a
cipellő üvegből vagy szürke mókusprémből készült-e.
Most joggal kérdezhetik, hogy a kettőnek mi köze van egymáshoz. A mese eredetileg francia
nyelvű, és az "üveg" illetve a "szürke-mókusprém" szavak hangzása (kiejtése) teljesen meg-
egyezik, csak az írásképük tér el egymástól. (meg a jelentésük persze) Tehát ha a mese száj-
hagyomány útján terjedt, akkor minden esély meg lehetett rá, hogy a dolgok összekeveredje-
nek.

Ebben a témában különféle verziók láttak napvilágot.
Charles Perrault (fr.meseíró 1628-1703) 1697-es kiadású meséjének a címe:"Hamupipőke,
avagy a kis üvegcipellő"
Ami az üveget illeti, más mesékben is megjelenik: üveghegy, üveghíd.
Az üveg illetve kristály cipők megtalálhatók a katalán, skót és ír mesékben is.
A Grimm testvérek változatában a hősnő (Aschenputtel) arany cipőt visel.

Honoré de Balzac (fr.író, 1799-1850) szerint viszont eredetileg mókusprém topánkáról lehe-
tett szó. Röviden összefoglalva az alábbiakra alapozta véleményét:
-a mese keletkezésének idején a szőrmeipar virágzott
-a szőrme beszerzéséhez viszont hosszú és esetleg kockázatos utazást kellett tenni Északra
-ebből következik, hogy a szőrméből készült dolgok rendkívül költségesek voltak
-ebből pedig az következik, hogy kizárólag királyok, hercegek, grófok és befolyásos nagyurak
engedhették meg maguknak
(a nemesi címerpajzsokon nem volt ritka például a hermelin)

A mesében pedig Hamupipőke csupa luxus holmival lett felruházva, mint a hintó paripával, a
szép estélyi ruha, amihez persze dukál a ritka és drága cipő is (nahát, a nők cipőmániája hová
nem nyúlik vissza!)

Anatole France (fr.író, 1844-1924) szerint is nehezen elképzelhető, hogy egy cipő ugyanabból
az anyagból készüljön mint egy kancsó.

Ezzel szemben, az üveg Perrault korában a nép számára egy ritka és értékes anyag volt,
finom és könnyed. Valamint az szól még az üvegcipellő mellett, hogy tényleg elég nehéz lenne
egy üvegből készült cipőt felvenni akkor, ha az nem teljesen illik a lábunkra. (márpedig a her-
ceg így azonosította be Hamupipőkét)

A mai napig nem került elő olyan írás, ami Balzac véleménye előtt született volna és alátá-
masztaná a szürke-mókusprém elméletet.














(a rajzon Hamupipőke cipőt próbál - mindezek után nem jelölök meg alapanyagot a cipőt illetően...)

39. farnientedolce2016. február 10.

Kedves Fórumtársak,

remélem nincs ellenükre egy kis szókincsbővítés, bár ez bizonyára sokuknak nem új kifejezés, nekem mindenesetre ez az egyik kedvencem!
 
A leiterjakab (másként lejterjakab, Leiter Jakab) az olyan félrefordítások elnevezése, amelyekben a fordító a rossz nyelvtudása miatt, vagy a szövegkörnyezet ismeretének hiányá- ban az idegen kifejezést szó szerint fordítja le, aminek értelme nem felel meg az eredetiének. Más esetekben a hiba nem a fordító hiányos nyelvtudásán, hanem egyéb, általában szaknyelvi ismeretek hiányán alapszik.

A kifejezés eredete
A kifejezés egy újságírói baklövésből ered.1863 őszén a Magyar Sajtó című lap még fiatal újságírójának, Ágai Adolfnak tudósítást kellett írnia egy akkori világszenzációról, a francia lég- hajós Felix Nadar Le Géant (Óriás) nevű, hatalmas, 6000 m2-es léghajójának első útjáról. Ágai azonban a párizsi helyszín helyett a magyar fővárosból volt kénytelen lapját "tudósítani", ezért a cikk megírásához az előző napi német nyelvű (bécsi) sajtó beszámolóit hívta segítségül. Valószínűleg a kor egyik legolvasottabb bécsi lapja, a Wanderer sorainak ("Empor, empor, wir wollen so hoch hinauffliegen wie Jakobs Leiter") fordításából született meg a Magyar Sajtó október 13-i számában megjelent cikk következő részlete:
„Midőn a legfelső felhőrétegen is átröpültek, a gömb megrezdült, kissé oldalt hajolt de – így állítják az utazók – egyikük sem ijedt meg. Előhítták Godardot, a tapasztalt léghajóst. »Fel, fel, oly magasra akarunk szállni, mint Leiter Jakab«.” Ágainak a fordítás során nem tűnt fel, hogy a "Jakobs Leiter" (Jákób lajtorjája) kifejezés bibliai utalás, s azt tulajdonnévnek hitte. A korabeli divatot követve a vélt német névből (amelyben még a birtokviszonyt jelző -s toldalékra sem figyelt fel) magyar nevet fabrikált: Leiter Jakab. Utóbb természetesen tisztázódott a félrefordí- tás, és kiderült, hogy sohasem létezett Leiter Jakab nevű léghajós, a humoristaként is ismertté vált Ágai pedig később azt állította, hogy szándékosan  "ferdítette el" Jákób lajtorjáját, s az egé- szet tréfának szánta.
A cikkből eredően a félrefordításokat azóta is leiterjakaboknak nevezik az újságírásban, könyv- fordításban és egyéb területeken, például filmek szinkronizálásában vagy a szoftverhonosítás- ban (azaz számítógépes programok fordításában). Ezek fordítása során ugyanis a fordító gyakran nem látja a szövegkörnyezetet, a rövid párbeszédekből vagy egy-egy szóból pedig nem mindig derül ki az adott mondat vagy kifejezés értelme.

Néhány gondolat a létráról
A létra a Bibliában is szimbolikus jelentéssel bír. A létra szerepe a lent és a fent összekötése.
Két, egymástól jól elkülönülő helyet összekötő úthoz hasonlatos, amelyen mindkét irányban
lehet közlekedni. Ilyen létrát látott álmában Jákob: "Ímé egy lajtorja vala a földön felállítva,
melynek teteje az eget éri vala, és ímé az Istennek Angyalai fel- és alájárnak vala azon." –
Mózes I. Könyve 28, 11-12)  
 


Karinthy ugyanerről
Karinthy Frigyes humoros formában hívta fel a figyelmet a fordítások során keletkező jelentés- változások eredményére. Mivel sok kifejezés jelentése nem egyértelmű, az oda-vissza fordítá- sok után akár a teljes jelentés is megváltozhat.
„Így írtok ti” című gyűjteményében a következő versből indul ki:

Jöttem a Gangesz partjairól
Hol álmodoztam déli verőn,
A szívem egy nagy harangvirág
S finom remegések: az erőm.
(Ady Endre: A Tisza - parton, 1. versszak)

A magyarról németre, majd németről magyarra történő oda-vissza fordítások végeredménye:

                     A Herz-féle szalámiban
                   Sokkal sűrűbb a só,
                   Mint más hasonló terményekben
                   Hidd el, ó nyájas olvasó!
                                                     (Karinthy Frigyes)
 
(forrás: Wikipédia)
 
"Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás:
Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra."
                                                      (Weöres Sándor)
38. farnientedolce2016. február 10.

Jean-Honoré Fragonard (Grasse, 1732. április 5. – Párizs, 1806. augusztus 22.)
Francia festő és grafikus, a rokokó festészet egyik legnagyobb művésze.
A hinta egyike a XVIII. század leghíresebb pajzán témájú képeinek
 
 
Az ábrázolt jelenet szándékosan sikamlós, maga a megrendelő kérése volt ez (nevezetesen:
M. de Saint-Julien, a katolikus egyház kissé buja kincstárnoka) az alábbi utasításokat adván a
festőnek:
 „Azt szeretném, hogy úgy fesse le a hölgyet, hogy épp egy hintán ül, amit egy püspök lendítene a magasba. Jómagamat pedig oly módon helyezzen el a képen, hogy lássam ennek a szép gyermeknek a lábait, annál is inkább, mert ez derűssé tenné az ön festményét.” 
 


























(forrás: Internet, „Jean-Honoré Fragonard, peintre de la frivolité)
37. Pokorny Aurél2016. február 03.

JUHÁSZ GYULA

MAGYAR NYÁR 1918

Pipacsot éget a kövér határra
A lángoló magyar nyár tűzvarázsa.

A Tisza szinte forr, mint néma katlan,
Mit izzó part ölelget lankadatlan.

Selyem felhői sápadt türkisz égnek,
Bolyongó vágyak mély tüzében égnek.

S a végtelen mezőkön szőke fényben
Kazlak hevülnek tikkatag kövéren.

Fülledt a csönd, mint ha üres a kaptár,
Keleti lustán szunnyad a magyar nyár.

Mi lesz, ha egyszer szikrát vet a szalma
És föllángol e táj, e néma, lomha?

Ha megutálva száz here pimaszt már,
Vihart aratva zendül a magyar nyár?


36. Pokorny Aa2016. február 02.

NYELVPRÓFÉTÁK – NYELVÚJÍTÓK – NYELVÉSZEK

Nyelvpróféták minden bölcsészetnél ragyogóbb logikával hirdetik nyelvünknek minden más nyelvnél ősibb voltát; kimutatva, hogy Ádám és Éva magyarok voltak.
Idézem a régi Horváth Istvánt, az utolsó szittyamagyart (írta 1830 táján): „Nem vettétek észre, hogy pözsög a Biblia a magyar nyelvtül? Dárius király, Dareios (görögösen) = Tarajos (magyarosan), hogy Ádám = „adám” „az almát adám” – mondá Éva – „és ő evé” –innen az Éva stb. stb. Hagyjuk a finnugrász áltudósokat; hatásuk alatt nyögött akkortájt a magyarság.

A nyelvújítók már egy más kategóriába tartoznak.
Kazinczy volt a nyelvújítás atyamestere.. Már Kölcsey rámutatott a nyelvújítás rendkívüli fontosságára, Kazinczy pedig egyenesen a szellemi haladás feltételeként hirdette. Szemere Pál először tekinti Kazinczy pályályát nyelvünk fejlődése szem- pontjából korszakalkotónak. Viszont az újításnak egyik legbátrabb harcosa Kölcsey volt.
A magyar írók határozottan két pártra oszlottak. Gyakoriak az eszmesúrlódások. Beregszászi külváros, koronaőr, rom újkeletű szóképzéseit még 1821-ben is érthetetlennek, „bitang szónak” tartja az ellentábor. Kis János, Kazinczy leghívebb társa, az elsők egyike, aki elfogadta az újítás elvét. Világosan kimondja, hogy „a magyar nyelvet új szókkal és szólásmódokkal kell gazdagítani, mert szegény”.
Gróf Teleki Lásztló a könnyen érthetőséget tarja a stílus legfőbb tulajdonossságának. Kazinczy szerint a „nyelv nem tudomány, henem mesterség tárgya; hogy ebben nemcsak szokás és törvény, de ízlés és néha szükség is parancsol”. Kazinczy irodalmi közvéleményre törekedett, de a nyelvújító harc győzelme, bármilyen élesre köszörült fegyverrel vívta is, nem az elméletben, henem a gyakorlatban dőlt el.
Kazinczy hívei voltak többek között Verseghy Ferenc, Horváth Endre, Kisfaludy Sándor, Beregszászi Nagy Pál stb. Bajza józsef úgy látja, hogy az ellenfél vezérei lassanként mind elhallgatnak.

Újabbkori nyelvészek (mint például Herbert Schiff) szerint a magyar nyelv 1 millió 65 ezer, a for
galmi nyelv pedig kb. 250 ezer szóból áll. Ez más nyelvekkel összehasonlítva tetemes mennyiség. A német szóregiszter megközelítőleg 40 ezer szót tartalmaz. A magyar egy fonetikus nyelv (olyan nyelv amely a hangok kiejtésének pontos visszaadására törerkszik) . Nyelvünket ragozó (agglutináló) technikája teszi morfológiailag látványossá. A magyar 28 nyelvtani esetet (casus) ismer. Egy főnévnek (nomen) 1176 változata van. A nyelv jellemzői
továbbá a párhuzamos hangrend, a magánhangzós harmónia, a mássalhangzó torlódás kiküszöbölése, majd minden melléknevet verbalizálni (igeként használni) lehet.
Ugyanakkor ez teszi nyelvünket magányossá, sőt sokak számára egzotikussá. De miért olyan nehéz a magyar nyelv elsajátítása? Ha valaki azt hiszi, hogy finn és a magyar legalább annyira hasonlítanak egymáshoz, mint a holland a némethez, vagy a svéd az angolhoz az téved. Egyedüli, ami a két nyelv közé hidat alkot, az a nyelvmelódia. Azaz: magyarban és a testvér-
nyelvekben minden esetbena hangsúly az első szótagra esik. Ez a nyelvet akusztikailag monotonná teszi, tehát nem dallamos,
A magyar nyelv egyéb sajátosságai, hogy tömör, mondhatni velős. Például: „iszogat” annyit jelent, hogy az italt az ember kortyonként issza; „iddogál” időben kiterjedt élvezetet jelent az ivásban. „Visszaült”, ezen szó német áttételére a fordítónak már egy mondatra van szüksége, kb. „ő ismét visszaült helyére”.

35. Pokorny Aurél2016.  január 07.

JUHÁSZ GYULA

EMLÉK

Egy nyári éjre emlékszel-e még?
Mint csillag fénye a lelkemben ég.

Egy nyári csókra még emlékszel-e?
A télben is melenget melege.

Egy nyári éj volt és egy nyári csók.
Édes valóság és boldog titok.

Vagy mese volt csak, álom? Nem tudom.
Már ballagok a temető uton.

Mese volt, álom, káprázat? Lehet!
Megszépítette bús életemet!

   ----------- X ------------

JUHÁSZ GYULA

TALÁLKOZÁS

Amire vártam hosszú éveken:
Találkoztál velem.

Kezem fehér kezedben reszketett:
Ó mit mondjak neked?

Künn nyári alkony bíbora ragyog
És én - veled vagyok.

A mély homályban rám villant szemed,
Szívem emlékezett!

E percet százszor hiába lestem én,
És most enyém, enyém!

Kicsordult szívem, e kristálykehely.
Élet, most ünnepelj!

Pár kurta bók, egykedvű felelet,
Mit is mondjak neked!

Mosoly, míg lelkem csöndesen zokog,
Ó perc, szent, átkozott!

Éreztem, hogy hazug minden dalom,
Nem ismersz angyalom!

Éreztem, hogy egy álom cserbe hagy:
Az üdvöm nem te vagy!

Szívemnek hozzád nem lehet joga
Soha, soha, soha!

34. Pokorny Aurél2015. december 21.

JOHN DONNE
(1572-1631)

ELÉGIA A VETKŐZÉSRŐL

Jöjj, hölgyem, jöjj és vetkőzz le velem,
vágy kínoz, mikor nem szeretkezem.
S mint harcos, ha ellenségre talál:
lándzsám megfájdul, mert nem döf, csak áll.
Öved délkörét oldozd meg hamar:
minden tájnál szebb földövet takar.
Pruszlidat vesd le, olyan feszesen
tapad; más nem lát bele, de nekem
hadd suttogja a susogó selyem
esése, hogy most lefekszel velem.
Fűződre régtől féltékeny vagyok,
de megnyugtató, mikor kikapcsolod.
Oly szép vagy, ha ruhád leengeded:
kibukkanó nap nyári kert felett.
Cipődet rúgd le gyorsan; várja lágy
talpadat nászi templomunk, az ágy.
S le fejdíszed filigrán, csupa fény
hálójával; hajad szebb diadém.
Ily fehér ingben égi angyalok
szállnak a földre; magaddal hozod
azt, mit Mohamed Paradicsoma
ígér nekünk, örök gyönyört, noha
a kísértet is vászoningben jár,
de főleg égnek nem a hajam áll.
Engedd szabaddá szeretőd kezét,
hadd nyúljon alád, mögéd és közéd.
Amerikám! Frissen fölfedezett
földem, melyet bejárok, fölfedek,
aranybányám, országom, hol mohó
kényúr vagyok, egyeduralkodó,
s boldog pionír, miközben sötét
kincseskamrádon ujjam a pöcsét.
A lélek úgy teljes, ha testtelen,
s a test akkor egész, ha meztelen.
Az ékszer nem kell, az csak elvakít,
mintha Atlanta kincseket hajít,
s a bolond férfi szeme ottragad
gyöngyön, gyémánton, mert azt látja csak,
ami képkeret, könyvön díszkötés,
amatőr-öröm. De ennyi kevés.
Nyak, arc, derék, kar, láb, comb, csípő, mell:
a szeretőnek a nő teste kell.
A bűn nem bűn, és itt nem incseleg
az ördög sem. Engedd le ingedet.
Tárd szét magad, ne félj tőlem, ahogy
föléd hajlok. Gondold: bábád vagyok.
Mezítelenül is gondoskodom rólad,
vagy nem elég egy férfi takarónak?

Faludy György fordítása
33. Pokorny Aurél2015. november 04.

FRANÇOIS VILLON (1431 – 1463)
François Villon, eredeti nevén: François de Montcorbier, a középkor végének,
a reneszánsz virágkorának világszerte legismertebb, legnépszerűbb és
legszubjektívebb francia költője.

Quatrain
(Villon halálítélete szélére írt)

Je suis François, dont il me poise,
Né de Paris emprès Pontoise,
Et de la corde d'une toise
Saura mon col que mon cul poise

Négysoros vers

Francia vagyok Párizs városából,
mely lábam alatt a piszkos mélybe vész,
s most méterhosszan lógok egy nyárfaágról,
és nyakamon érzem, hogy seggem míly nehéz.

(Faludy György fordítása)
32. Pokorny Aurél2015. október 14.

Ossian zenekar

A képeidet már széjjeltéptem régen,
De ha lehunyom a szemem, én látom magam előtt,
Minden mozdulatod minden emlékem,
Én felejtenék, hát adj hozzá erőt!

31. Pokorny Aurél2015. szeptember 27.

WILLIAM WORDSWORTH

Tünemény

Mikor először tűnt elém,
drága volt, mint egy tünemény,
kit azért küldött életem,
hogy egy perc dísze ő legyen.
Szeme, mint alkony csillaga;
s az alkony hozzá a haja:
csak ennyi benne az, ami
nem májusi és hajnali.
Vidám kép, édes könnyűség:
meglep, megállít és kísért.

De többször látva: látomány
volt ő, és mégis földi lány.
Lépése szűzi és szabad.
Házias minden mozdulat.
Alakja nyájas, tiszta fény.
Nyomában emlék és remény
kelt: mivel ő sem állt a szív
mindennapi és primitív
éhei, kis búk, örömök,
csók, könny, mosoly, vágy, gáncs fölött.

Azóta híven nézem őt,
s lesem élete ütemét.
lelket lélegző drága lény:
útitárs a Halál felé.
Szilárd ész, gyengéd akarat,
szívós erő halk báj alatt.
Valódi asszony, jó s igaz,
intés, parancs, derű, vigasz.
Asszony, és mégis valami
fényt érzek, ami angyali...

30. Pokorny Aurél2015. szeptember 15.

PETŐFI SÁNDOR
(1823-1849)

A négyökrös szekér

Nem Pesten történt, amit hallotok.
Ott ily regényes dolgok nem történnek.
A társaságnak úri tagjai
Szekérre ültek és azon menének.
Szekéren mentek, de ökörszekéren.
Két pár ökör tevé a fogatot.
Az országúton végig a szekérrel
A négy ökör lassacskán ballagott.

Világos éj volt. A hold fenn vala;
Halványan járt a megszakadt felhőkben,
Miként a bús hölgy, aki férjinek
Sírhalmát keresi a temetőben.
Kalmár szellő járt a szomszéd mezőkön.
S vett a füvektől édes illatot.
Az országúton végig a szekérrel
A négy ökör lassacskán ballagott.

A társaságban én is ott valék,
S valék szomszédja épen Erzsikének,
A társaságnak többi tagjai
Beszélgetének s énekelgetének.
Én ábrándoztam s szóltam Erzsikéhez:
"Ne válasszunk magunknak csillagot?"
Az országúton végig a szekérrel
A négy ökör lassacskán ballagott.

"Ne válasszunk magunknak csillagot?"
Szólék én ábrándozva Erzsikéhez.
"A csillag vissza fog vezetni majd
A mult időknek boldog emlékéhez,
Ha elszakaszt a sors egymástul minket."
S választottunk magunknak csillagot.
Az országúton végig a szekérrel
A négy ökör lassacskán ballagott.


Borjád, 1845. szeptember 26. - október 7. között

……..   x  ……..

Az őrült

- - - - Mit háborgattok?
Takarodjatok innen!
Nagy munkába' vagyok. Sietek.
Ostort fonok, lángostort, napsugarakból;
Megkorbácsolom a világot!
Jajgatnak majd és én kacagok,
Mint ők kacagtak, amikor én jajgattam.
Hahaha!
Mert ilyen az élet. Jajgatunk s kacagunk.
De a halál azt mondja: csitt!
Egyszer már én is meghalék.
Mérget töltöttek azok vizembe,
Akik megitták boromat.
S mit tettek gyilkosaim,
Hogy gaztettöket elleplezzék?
Midőn kiterítve feküdtem:
Reám borúltak s könnyezének.
Szerettem volna fölugrani,
Hogy orraikat leharapjam.
De nem harapom le! gondolám,
Legyen orrok és szagolják,
Ha rothadok, s fúladjanak meg.
Hahaha!
És hol temettek el? Afrikában.
Az volt szerencsém,
Mert egy hiéna kiása siromból.
Ez az állat volt egyetlen jóltevőm.
Ezt is megcsaltam.
Ő combom akarta megenni:
Én szívemet adtam oda,
S ez oly keserű volt, hogy megdöglött tőle.
Hahaha!
De hiába, csak így jár,
Ki emberrel tesz jót. Mi az ember?
Mondják: virágnak gyökere,
Amely fönn a mennyben virúl.
De ez nem igaz.
Virág az ember, melynek gyökere
Ott lenn van a pokolban.
Egy bölcs tanított engemet erre,
Ki nagy bolond volt, mert éhenhala.
Mért nem lopott? mért nem rabolt?
Hahaha!
De mit kacagok, mint a bolond?
Hisz sírnom kellene.
Siratni, hogy oly gonosz a világ.
Az isten is felhőszemével
Gyakran siratja, hogy megalkotá.
De mit használ az ég könyűje is?
A földre hull, a ronda földre,
Hol az emberek lábbal tiporják,
S mi lesz belőle,
Az ég könnyéből?... sár.
Hahaha!
Oh ég, oh ég, te vén kiszolgált katona,
Érdempénz melleden a nap,
S ruhád, rongyos ruhád a felhő.
Hm, így eresztik el a vén katonát,
A hosszu szolgálat jutalma
Egy érdempénz és rongyos öltözet.
Hahaha!
S tudjátok-e mit tesz az emberi nyelven,
Midőn a fűrj azt mondja: pitypalatty?
Az azt teszi, hogy kerüld az asszonyt!
Az asszony vonzza magához a férfiakat,
Mint a folyókat a tenger;
Miért? hogy elnyelhesse.
Szép állat az asszonyi állat,
Szép és veszedelmes;
Arany pohárban méregital.
Én ittalak, oh szerelem!    
Egy harmatcseppnyi belőled édesebb,
Mint egy mézzé vált tenger;
De egy harmatcseppnyi belőled gyilkosabb,
Mint egy méreggé vált tenger.
Láttátok-e már a tengert,
Midőn a fergeteg szánt rajta
És vet beléje halálmagot?
Láttátok a fergeteget,
E barna parasztot,
Kezében villámösztökével?
Hahaha!
Ha megérik a gyümölcs: lehull fájáról.
Érett gyümölcs vagy, föld, lehullanod kell.
Még várok holnapig;
Ha holnap sem lesz a végitélet:
Beások a föld közepéig,
Lőport viszek le
És a világot a
Levegőbe röpítem... hahaha!

Szalkszentmárton, 1846. január
29. Pokorny Aurél2015. szeptember 10.

Lőwy Árpád

TORDAI NEVEZETESSÉGEK

 - megjegyzés:   
    - az vessen magára,
      aki sose tud gondolni
      másra!

Szép kies Erdélyben,
Torda városában
Annyi híres-neves
Specialitás van.
Fura, hogy mindenik
A ,,p''-vel kezdődik.
Híres a tordai
,,pogácsa'', nemde? - De
Tordai ,,pecsenyét''
Sütnek Torda-szerte.
De van ám ,,p''-vel egy 
Méltán híresebb még:
A tordai nagy - hasadék.

28. Pokorny Aurél2015. szeptember 10.

Csoóri Sándor

Ekkora szerelem előtt

Ekkora szerelem előtt
egész testemmel becsukódom.
Elalszom, mint idegbeteg,
kivel máklevet itattak;
a lábam kő, a fejem ólom.

Ekkora szerelem elől elbujdosom,
hogy el ne pusztíts.
Hal leszek, tenger, lángoló fa,
bőröd ébresztő, ostoros víz,
kezed tükre, meggy íz a szádon,-
apránkint fald föl árvaságom!

Ekkora szerelem elől
a temetők is égre úsznak,
mentik lakóik szégyenét,
hogy csak alusznak, elalusznak.
27. Pokorny Aurél2015. szeptember 06.

Radnóti Miklós

Levél a hitveshez

A mélyben néma, hallgató világok,
üvölt a csönd fülemben s felkiáltok,
de nem felelhet senki rá a távol,
a háborúba ájult Szerbiából
s te messze vagy. Hangod befonja álmom,
s szivemben nappal ujra megtalálom,
hát hallgatok, míg zsong körém felállván
sok hűvös érintésü büszke páfrány.
Mikor láthatlak ujra, nem tudom már,
ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár,
s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék,
s kihez vakon, némán is eltalálnék,
most bujdokolsz a tájban és szememre
belülről lebbensz, így vetít az elme;
valóság voltál, álom lettél ujra,
kamaszkorom kútjába visszahullva
féltékenyen vallatlak, hogy szeretsz-e?
s hogy ifjuságom csúcsán, majdan, egyszer,
a hitvesem leszel, - remélem ujra
s az éber lét útjára visszahullva
tudom, hogy az vagy. Hitvesem s barátom, -
csak messze vagy! Túl három vad határon.
S már őszül is. Az ősz is ittfelejt még?
A csókjainkról élesebb az emlék;
csodákban hittem s napjuk elfeledtem,
bombázórajok húznak el felettem;
szemed kékjét csodáltam épp az égen,
de elborult s a bombák fönt a gépben
zuhanni vágytak. Ellenükre élek, -
s fogoly vagyok. Mindent, amit remélek
fölmértem s mégis eltalálok hozzád;
megjártam érted én a lélek hosszát,
s országok útjait; bíbor parázson,
ha kell, zuhanó lángok közt varázslom
majd át magam, de mégis visszatérek;
ha kell, szívós leszek, mint fán a kéreg,
s a folytonos veszélyben, bajban élő
vad férfiak fegyvert s hatalmat érő
nyugalma nyugtat s mint egy hűvös hullám: 
a 2 x 2 józansága hull rám.

26. Pokorny Aurél2015. szeptember 04.

Heinrich Heine

Bánat

Tudod mi a bánat? 
Várni valakit ki nem jön el többé. 
Eljönni onnan, hol boldog voltál, 
S otthagyni szívedet örökké!

Szeretni valakit, ki nem szeret téged, 
Könnyeket tagadni, mik szemedben égnek. 
Kergetni egy álmot, soha el nem érni, 
Csalódott szívvel mindig csak remélni!

Megalázva írni egy könyörgő levelet, 
Szívdobogva várni, s nem jön rá felelet. 
Szavakat idézni, mik lelkedre hulltak, 
Rózsákat őrizni, mik elfakultak.

Hideg búcsúzásnál egy csókot koldulni, 
Mással látni meg őt és utána fordulni. 
Kacagni hamis lemondással, 
Hazamenni, sírni könnyes zokogással.
Otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat, 
S imádkozni, 
Hogy sose tudja meg 
Mi is az a bánat.

A szív gyorsan elárulja önmagát, 
De mást lát a két szemem, 
Messze túl a könnyeken, 
Hogy még mindig te vagy a mindenem.

Ha az kérdezné tőlem most valaki, 
Mondjam meg mit jelentesz nekem? 
Tán büszkeségből azt felelném, 
Semmit, csak múló szerelem.

Elmegyünk majd egymás mellett, 
S a két szemed rám nevet. 
Kacagva köszöntelek én is, 
De hangom kissé megremeg.

Mosolygok az utcasarokig. 
Aztán, hogy elfordulok, 
Fáradt szememhez nyúlok, 
S egy könnycseppet elmorzsolok.

A válás mindig nehéz, 
De rosszul itélsz, 
Nem bántam meg 
Bárhogy is volt, nem bántam meg. 

Szívemben mindig lesz egy hely emlékednek. 
Elfelejtem azt, hogy rossz vége lett 
És csak az maradsz, 
Ki engem boldoggá tett.

Elmentél tőlem kedves, 
S én hagytam, hogy menj csak el. 
Hiába lett volna minden, 
Ki menni akar, engedni kell.

Mosolygott hozzá az arcom, 
De mögé, már senki sem néz. 
Játszani a közönyös embert, 
Most látom csak míly nehéz. 

Ha azt kérdezné most tőlem valaki 
Mondjam meg, mit jelentesz nekem?! 
Egy pillanatra zavarba jönnék, 
S nem tudnék szólni hirtelen!

S nagysokára mondanám halkan 
Semmiség, csupán az életem. 
S nem venné észre rajtam senki sem, 
Hogy könnyes lett a szemem!

25. Pokorny Aurél2015. augusztus 28.

LŐWY ÁRPÁD (1851-1914) eredeti neve dr. Réthy László, néhányan ezen a néven ismerik őt.

Akinek nincs ismerete a magyar pornográf költészet legnagyobb mesteréről, annak mottóként ajánlom 
Lőwy következő kétsorosát, az “Apai figyelmeztetés” címűt.

Lőwy Árpád

Apai figyelmeztetés

– Azért csak annyit mondok ifjú népem:
Disznókodni szabad, – de csakis szépen!


AZ IGAZI MAGYAR BESZÉD 

Lőwy Árpád csak név és nem egyén. 
Lehetsz te is vagy ő, - s lehetek én. 
S a versek, mik e képzelt név alatt 
Korral, szokással lépést tartanak. 
Mert oly dús a nyelv, melyben teremnek, 
Nem lesz itt gátja a verselésnek. 

S ha rózsa, nád, pipacs, moh és csalán, 
Együtt nő a nap arany sugarán, 
Én Istenem! ki szabja meg nekem, 
Hogy bokrétámhoz melyiket vegyem? 

Hogy motívumnak melyik jobb? - ez? - az? 
Azt hiszem, bármelyik jó, - ha igaz! 
Vegyétek hát, ím, e versfüzért, 
És ne nehezteljen senki azért, 
Ha stílje nem szabályszerű: amit 
Az Akadém'ja előír, tanít. 

Mert, mint az Alföld, hol a délibáb, 
Mint tündérkép lebeg idébb-odább, 
Nem volna az, minek lennie kell, 
Ha kékjében pipacs nem tűnne fel. 

Úgy nyelvünk is, mely szép, kedves, dicső, 
Színe-játékában bővelkedő. 
Gyöngéd, ügyes, merész és férfias, 
Amelyben egyesül arany s a vas, 
- És, ami igaz, be kell vallani: 
Lófasz nélkül nem lenne az, ami! 

Indulatszó ez, amely jogosult, 
Hisz' egész eszmekörré alakult: 
Gúny, élc, harag, erő, s - egyéb, amit 
A "lófasz" szó magában egyesít. 
Ez "ősi jelszót" vajon lehet-e 
Drága nyelvünknek nélkülöznie?

24. Pokorny Aurél2015. augusztus 06.
1.
 
Lőwy Árpád versei, írásai
 
ÉRETTSÉGI TÉTELEK
 
- Nagyságos dr. Lőwy Árpád olajjal szagtalanított szarvasi kormányképviselő szájára - 1906.
 
Kérdez a mester:   Lőwy Árpád
Felel a tanítvány: Horváth Gita
 
MAGYAR NYELV ÉS IRODALOM:
 
1. Kérdés:
Mondja meg Ön: a "csuklyába jár a barát" - mondatban a "ba"-szótag rövid-e vagy hosszú?
Felelet:
A méret teljesen lényegtelen, mert a "csuklyán" van a hangsúly: jelentős védő szerepe van különleges betegségek megelőzésében.
 
2. Kérdés:
Mi van az "Egri leányká"-ban? Domborítsa ki, ha tudja, a lány alakját! Mi lesz az eredmény?
Felelet:
Hasas flaskó.
 
3. Kérdés:
Mi a "szarvas" szó etimológiája és jelentése? - Város, állat, kifli, nyelvtudós, árnyékszékkulcs?
Felelet:                                                                                                          
Egyik sem, hanem: pöcegödörvödör.
 
4. Kérdés:
Fejtse ki a hangrendi párhuzamot, mint a magyar nyelv egyik jellemző sajátosságát a következő példákon:
a) feszeleg - fasza lóg
b) lőszer - lószar
c) szeret - szarat
d) nyel - nyal
e) teker - takar
Felelet:
A szavak hangrendi hasonlósága nyilvánvaló összefüggéseket jelez, úgymint:
a) egyik formája:
egy kellemetlen szituáció pszichoszomatikus jele;
a másik formája éppen a fordítottja: egy testi jelenség következtében beálló lelkiállapot.
b) falusi perpatvarban a szóban forgó tárgyat harci fegyverként alkalmazzák
c) a párhuzam nemi eltévelyedésre utal
d) ugyanannak az aktusnak feminin, illetve masculin tevékenységi formája
e) A szópárhuzam egy alapvetően megoldhatatlan dilemma tudományos utalása. A probléma a következő:
"Julcsa odaszalad a szomszédasszonyhoz.
- Éjjel á  János bémászott áz áblákon. Kitákárt, mégtékért, bétákárt. Mondja má, Mári néni! Mit ákárt?!"
 
5. Kérdés:
Vajon abból, hogy a magyar mony hátulról nyom, lehet-e arra következtetni, hogy már a honfoglaló magyarok között is voltak buzeránsok?
Felelet:
Nem. Csak arra, hogy protekció már volt.

6. Kérdés:
Hogy érti a Corneville-i harangok című operettből ezt a részt: Sok szép lánnyal, ó, jaj, de hány-nyal?
Felelet:
Vénülő urak szépreményű álmai képi megfogalmazása.
 
TÖRTÉNELEM ÉS MŰTÖRTÉNET:
 
1. Kérdés:
Meddig hevert Napóleon tehetetlenül Szent Ilonán?
Felelet:
Amíg Ilona szent volt.
 
2. Kérdés:
Mit tud Ön Proserpináról, Agrippináról és Filippináról? Meg tudná Ön mondani, hogy melyik volt a nagyobb?
Felelet:
A régi római kor bizonyos részeinek mélysége a mai tudomány állása szerint beláthatatlan, mivel nincsenek kézzelfogható leleteink.
 
3. Kérdés:
Van-e etimológiai összefüggés e két szó között: fallosz és lófasz? Ha igen, melyik az eredeti alak?
Felelet:
A két szó eredete azonos tag. Ezt bizonyítja, hogy a PHALLOS anagrammája LLOPHAS.
 
2.
 
SZÓRAKOZOTT SZERELMES
 
 - megjegyzés: a szerelem rabja előtt nincsenek korlátok
 
Szerelmes ifjú, hű szívével,
  Mindig csak ott, csak "Nála" van.
Bármit tegyen és bárhogy legyen:
  Csak a "Drágát" látja untalan.
 
Ha ébred, első gondolata:
  Alszik-e még szép "Angyalom"?
S képzelmét közben "Feléje"
  Űzi, hajtja száz alkalom.
 
Ha virágot tűz gomblukába,
  Ha számol, ír vagy referál,
A "Lányka" az az égi "Tündér"
  Mindig ott van, előtte áll...
 
Ha cimborák közé megy este,
  Kikkel maholnap már szakít,
Bárkiért ürül a pohár - ő
  Koccint és gondol - "Valakit".
 
S fejét, szívét az édes mámor
  Ringatja, mint sajkát a hab,
S egy kéjes érzés súgja halkan:
  - Nem messze már a boldog nap...
 
S hazatérőben, mikor a Hold
  Halovány fényét szórja szét,
Kipeseli a szűzi hóba
  Imádottja édes "Nevét".

23. Pokorny Aurél2015. július 16.

Radnóti Miklós
 
NEM TUDHATOM…
 
Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom. s tudom,
hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.
 
Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.
Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.
 
1944. január 17.
22. farnientedolce2015. június 28.

Egy kis ízelítőt ajánlok Önöknek, az egyik legkedvesebb irodalmi témámról:
 
A klíma teória: az éghajlat befolyása az emberi jellemre, avagy a földrajzi determinizmus.
 
Elsőként Arisztotelész foglalkozott ezzel a témával, Politika c. művében (VII. könyv, VI. fejezet)
Arisztotelész szerint az európai népek általában teli vannak bátorsággal, viszont alul maradnak az
intelligenciájukat tekintve, és ha meg is őrzik szabadságukat, politikai szempontból nem nevelhetőek, és soha nem is tudták igazán meghódítani a szomszédos népeket.
Ezzel szemben Ázsiában a népek intelligensebbek, tehetségesebbek a művészetekben, de szívtelenek és örökös rabszolgaságra vannak ítélve.
A görög faj, ami földrajzilag a kettő között helyezkedik el, minden előnyös tulajdonságát ötvözi az előző kettőnek.
A XVIII. században Montesquieu nevét kell megemlítenünk a klíma teóriával kapcsolatban.
A Törvények szelleme c. művében (3. rész, XIV. könyv, X. fejezet) azt írja, hogy a különböző éghajlatokon
megjelenő eltérő igények formálták a különféle életviteleket, és ezek az életviteli különbségek formálták a
különböző törvényeket.
Állítja, hogy bizonyos éghajlatok magasabb rendűek másokhoz képest, és Franciaország mérsékelt
éghajlata az, ami ideális.
Szerinte az északi népek erélyesek, erősek, megbízhatóak, őszinték, olyan népek, akik kevésbé hajlamosak
a bűnre, és elég erénnyel rendelkeznek, viszont kevésbé nyitottak az örömökre, a szenvedélyekre, a szere- lemre.
Ezzel szemben a déli népek agyafúrtabbak, jellemzően szerények, de bosszúállóak, ravaszak és gyanak- vóak, valamint hajlamosabbak a bűnre. Ugyanakkor nyitottabbak, érzékenyebbek az örömökre, a szerelemre.
Elmélete szerint azok az országok, ahol az éghajlat döntő szerepet játszik, önkényuralomra vannak ítélve és
vice versa: a szabadság egyet jelent az emberi intelligencia természet felett aratott győzelmével.
A XVIII. századi francia filozófusok (Montesquieu, Voltaire) többre értékelték az északi országokat. (például Anglia)
1800-ban Mme de Staël ezt a klíma teóriát alkalmazza az irodalomra, annak történetére vonatkozóan.
Véleménye szerint a déli költők az élet egyetlen területén sem képesek elvonatkoztatni a frissesség, a buja növényzet, a tiszta vizű patakok látványától. Az őket körülvevő élénk természet több cselekvésre és kevesebb gondolkodásra ösztönöz.
Az északi költők viszont többet foglalatoskodnak a fájdalommal, mint az ösztönökkel, és elméjük, képzelő- erejük ez által csak termékenyebb. A természet látványa rájuk is nagy hatással van, de olyan hatással, mint amilyen a természet maga az ő éghajlatukon: mindig komor és felhős.
Ez a kulturális földrajz egymástól jól elkülöníti az Északhoz és Délhez tartozó területeket:
 
Dél: Görögország, Olaszország, Spanyolország, és a klasszicista Franciaország.
 
Észak: Anglia a skót bárdokkal, Németország, Dánia, a Skandináv országok az izlandi mesékkel és a
költészetükkel.
 
Madame de Staël ezzel a besorolással egy olyan mítoszt gyökereztetett meg, ami évszázadokra meghatá- rozta az európai gondolkodást. 
Arisztotelész (I. e. 384 – i. e. 322) görög tudós és filozófus, a modern európai tudomány atyja és előfutára. Mesterével, Platónnal együtt a nyugati kultúra legnagyobb hatású gondolkodói közé tartozik.
Már az ókorban híressé vált nemcsak filozófiai művei miatt, de a kiemelkedő tehetségű makedón hadvezér
Nagy Sándor nevelőjeként is.
Charles-Louis de Secondat, La Brède és Montesquieu bárója (1689. január 18. – 1755. február 10)
francia felvilágosodás kori filozófus, író és gondolkodó volt.
Anne-Louise Germaine Necker, de Staël-Holstein báróné, közismertebb nevén Madame de Staël,
(Párizs,1766. április 22 -1817. július 14), francia regényíró és esszéista. Annak a genfi Jacques Necker
bankárnak a lánya, aki később XVI. Lajos pénzügyminisztere.
 
(Forrás: La théorie des climats – Wikipédia, L’encyclopédie libre)

Charles Montesquieu

Mme de Stael

21. farnientedolce2015. június 28.

Szeretnék Önöknek ajánlani néhány festményt, rövid leírással, olyanokat, amik nem annyira populárisak.
 
Mert ugye van Gogh neve hallatán is azonnal a „Napraforgók” ugranak be mindenkinek, de vannak bőven más festményei, amikre érdemes egy szempillantást vetni.
 
A választásom elsőként az „Arató”- ra esett vagy szó szerinti fordításban: „Búzamező aratóval”.
Talán mindenki emlékszik arra az információra van Gogh-gal kapcsolatban, hogy kezelés alatt állt egy
elmegyógyintézetben, nevezetesen Saint- Rémy –ben (Provánsz, Franciaország).
 
Az orvosok nem engedélyezték számára a kórház elhagyását, attól tartván, hogy rohamok jönnek rá. A művész így kénytelen volt az őt körülvevő közvetlen környezetéből ihletet meríteni a festményeihez. Ilyenkor felügyelet alatt a kórház környékére kimehetett festeni. Ez a festmény azt a búzamezőt ábrázolja, amit a betegszoba ablakából látott, háttérben hegyekkel.
 
Idézet Jan Białostocki: van Gogh szimbolikája című írásából:
 
A gabonát kaszáló paraszt, van Gogh számára az élet perszonifikációja lett, az arató: maga a halál.
 
Idézet Van Gogh egyik leveléből:
 
„Ebben az aratóban olyan alakot látok, aki úgy sürög-forog, mint a sátán a lángok forróságában, munkáját
bevégzendő – a halál képét látom benne, abban az értelemben, hogy az emberiség a gabona, akit levág.
De ebben a halálban nincs semmi gyászos, fényes napvilágnál járja az útját, mikor a nap mindent eláraszt
aranytisztaságú sugaraival”. Majd tovább: „ez olyan halálnak a képe, amilyen a természet nagy könyvében
írva van, és amire törekedtem, az majdnem hogy mosolygósnak tűnik”.

20. Pokorny Aurél2015. június 24.

KARINTHY FRIGYES
1887. június 25. – 1938.augusztus 29.
 
HALOTT
 
Az élőt kínálja gyümölccsel a tavasz, nyár,
És kínálja borral a tél, -
De én már tudom, miből él a halott:
 
A halott fekszik a sír fenekén,
Ahol nincs se tél, se nyár:
És sárga az arca s a szeme süpped
És fekszik és könnyekre vár.
 
És fekszik és vár, hogy jönnek-e már,
És fekszik és vár a holt,
Nincs hála, se vád, nem kér, nem is ád,
Nem kell neki se nap, se hold.
 
Se emlék, se remény, se távoli táj,
Csak könny kell a szemből, sok szürke nyirok.
Mikor reccsen az ág és zúgnak a fák
S lüktetve szorul a torok.
 
Mikor szörcsög a föld és árad a csend
És szárad a csont odalent,
A csont, a kemény, akkor várja szegény
Vergődő lágy elevent.
 
Mert tudd meg: olyankor nevetni szokott,
Ha sírásra görbül a szád,
Ha sírsz, ne feledd lágy arcok alatt
A csontarc kaján mosolyát.
 
Én annyit sírtam már, ó, de unom!
Kimarta szívem a könny.
Mint vén, erezett, rossz régi rezet
Zöld rozsda, lusta közöny
 
Ott sírtam, hol senki se látott,
Piszkos, züllött helyeken,
Mert gyűlölöm én a gyáva pityergést,
Utálom és émelyedem.
 
De ha kell még könny, adj jelt, te halott.
Nincs vége a tornak, még tart az ebéd,
Ha elfogy a szemből a víz, adok én
Vért is, ha kell, sót is, ecetben epét.
 
És szétfolyok könnyé s a földbe szivárgok,
Ha ez kell, halott, teneked:
Kimoslak a földből, kiáslak a földből.
Kibontom a gyolcsból tetemed.
 
S megindul a könny patakja veled,
A szennyes ár kidagad,
S rohan át temetőn, falon rohan át
Vad folyó, könny-zuhatag.
 
Egy új vízözön pörgesse meg újra
A földet, mint gyermek az orsót,
S vizek tetején, habzó vizeken
Noé bárkája, kjoporsód.
 
Halott, te halott, anyám, szeretőm,
Ó nőm, gyermekem, barátom!
Majd szállj ki belőle s adj hírt nekem onnan,
Ha kikötsz egy új Araráton.

19. farnientedolce2015. június 14.

Thomas Hardy
(1840-1928)
 
A FÉRFI TEMETÉSÉN

Viszik nyugodni - csöndesen
vonúl a gyászmenet vele;
én hátúl megyek, idegen;
ők, család, s én, a kedvese.
Az én ruhám élénk maradt,
övékén éjsötét a szín;
de szemük könnyet nem mutat,
s engem tűzként emészt a kín!
 
Szabó Lőrinc fordítása
18. Pokorny Aurél2015. június 14.

Vörösmarty Mihály
 
A MERENGŐHÖZ
 
Laurának

Hová merűlt el szép szemed világa?
Mi az, mit kétes távolban keres?
Talán a múlt idők setét virága,
Min a csalódás könnye rengedez?
Tán a jövőnek holdas fátyolában
Ijesztő képek réme jár feléd,
S nem bízhatol sorsodnak jóslatában,
Mert egyszer azt csalúton kereséd?
Nézd a világot: annyi milliója,
S köztük valódi boldog oly kevés.
Ábrándozás az élet megrontója,
Mely, kancsalúl, festett egekbe néz.
Mi az, mi embert boldoggá tehetne?
Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön,
A telhetetlen elmerülhet benne,
S nem fogja tudni, hogy van szívöröm.
Kinek virág kell, nem hord rózsaberket;
A látni vágyó napba nem tekint;
Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget:
Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt.
Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt,
Ki életszomját el nem égeté,
Kit gőg, mohó vágy s fény el nem varázsolt,
Földön honát csak olyan lelheté.
Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába:
Egész világ nem a mi birtokunk;
Amennyit a szív felfoghat magába,
Sajátunknak csak annyit mondhatunk.
Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek,
Megférhetetlen oly kicsin tanyán;
Hullámin holt fény s ködvárak lebegnek,
Zajától felréműl a szívmagány.
Ha van mihez bizhatnod a jelenben,
Ha van mit érezz, gondolj és szeress,
Maradj az élvvel kínáló közelben,
S tán szebb, de csalfább távolt ne keress,
A birhatót ne add el álompénzen,
Melyet kezedbe hasztalan szorítsz:
Várt üdvöd kincse bánat ára lészen,
Ha kart hizelgő ábrándokra nyitsz.
Hozd, oh hozd vissza szép szemed világát;
Úgy térjen az meg, mint elszállt madár,
Mely visszajő, ha meglelé zöld ágát,
Egész erdő viránya csalja bár.
Maradj közöttünk ifju szemeiddel,
Barátod arcán hozd fel a derűt:
Ha napja lettél, szép delét ne vedd el,
Ne adj helyette bánatot, könnyűt.

17. Pokorny Aurél2015. május 26.

József Attila

A DUNÁNÁL
 
1
A rakodópart alsó kövén ültem,
néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.
Alig hallottam, sorsomba merülten,
hogy fecseg a felszin, hallgat a mély.
Mintha szivemből folyt volna tova,
zavaros, bölcs és nagy volt a Duna.
Mint az izmok, ha dolgozik az ember,
reszel, kalapál, vályogot vet, ás,
úgy pattant, úgy feszült, úgy ernyedett el
minden hullám és minden mozdulás.
S mint édesanyám, ringatott, mesélt
s mosta a város minden szennyesét.
És elkezdett az eső cseperészni,
de mintha mindegy volna, el is állt.
És mégis, mint aki barlangból nézi
a hosszú esőt - néztem a határt:
egykedvü, örök eső módra hullt,
szintelenül, mi tarka volt, a mult.
A Duna csak folyt. És mint a termékeny,
másra gondoló anyának ölén
a kisgyermek, úgy játszadoztak szépen
és nevetgéltek a habok felém.
Az idő árján úgy remegtek ők,
mint sírköves, dülöngő temetők.
2
Én úgy vagyok, hogy már száz ezer éve
nézem, amit meglátok hirtelen.
Egy pillanat s kész az idő egésze,
mit száz ezer ős szemlélget velem.
Látom, mit ők nem láttak, mert kapáltak,
öltek, öleltek, tették, ami kell.
S ők látják azt, az anyagba leszálltak,
mit én nem látok, ha vallani kell.
Tudunk egymásról, mint öröm és bánat.
Enyém a múlt és övék a jelen.
Verset írunk - ők fogják ceruzámat
s én érzem őket és emlékezem.
3
Anyám kun volt, az apám félig székely,
félig román, vagy tán egészen az.
Anyám szájából édes volt az étel,
apám szájából szép volt az igaz.
Mikor mozdulok, ők ölelik egymást.
Elszomorodom néha emiatt -
ez az elmúlás. Ebből vagyok. "Meglásd,
ha majd nem leszünk!..." - megszólítanak.
Megszólítanak, mert ők én vagyok már;
gyenge létemre így vagyok erős,
ki emlékszem, hogy több vagyok a soknál,
mert az őssejtig vagyok minden ős -
az Ős vagyok, mely sokasodni foszlik:
apám- s anyámmá válok boldogon,
s apám, anyám maga is ketté oszlik
s én lelkes Eggyé így szaporodom!
A világ vagyok - minden, ami volt, van:
a sok nemzedék, mely egymásra tör.
A honfoglalók győznek velem holtan
s a meghódoltak kínja meggyötör.
Árpád és Zalán, Werbőczi és Dózsa -
török, tatár, tót, román kavarog
e szívben, mely e múltnak már adósa
szelíd jövővel - mai magyarok!
... Én dolgozni akarok. Elegendő
harc, hogy a múltat be kell vallani.
A Dunának, mely múlt, jelen s jövendő,
egymást ölelik lágy hullámai.
A harcot, amelyet őseink vívtak,
békévé oldja az emlékezés
s rendezni végre közös dolgainkat,
ez a mi munkánk; és nem is kevés.

16/2. Pokorny Aurél2015. május 28.

VINCENT VAN GOGH   1853-1890    

2.
                                                                          
A krumplievők   (1885.)
Olaj lenvásznon, 81,5 x 114,5 cm. 
Van-Gogh-Museum, Amsterdam
 
Ez a festmény, egy teljesen más jelenetet tár elénk, mint az „Osztrigareggeli”.
 
Naponta osztrigát enni, ízlelgetni vagy pontosan olyan, mint naponta marhahúst vagy – rosszabb, a legtáplálóbb étel az élet asztalánál.
 
„A krumplievők” van Gogh első nagy műve, amin néhány hónapig dolgozott. Próbálta művén kiemelni, a lámpafénynél evők ugyanazzal a kézzel földet kapargatva, eszik a számukra életet jelentő krumplit.
Sokatmondó, beszédes dolgos kezek és a jól megérdemelt, szűkös eleségük.

16/1. Pokorny Aurél2015. május 26.

ASZTALI ÖRÖMÖK

1.

Még nagyon jól emlékszem, hogy pályám nem éppen kezdetén, jó ideig Drezdában dolgoztam. A számtalan hasztalanul eltöltött órák mellett jónéhány alkalommal kötöttem ki a Zwinger, a Grünes Gewölbe falai között. Felejthetetlen sétákat tettem a Frauenkirche, Semperoper, a Theaterplatz és a dóm környékén. A mesés kirándulásaim ellenére, a képtárban töltött órák maradtak a legjobban meg bennem. Egy vidéki ember számára, maradandó élmény volt a világhírű mesterek  - a teljesség igénye nélkül, Raffaello, Rembradt, Botichelli, Tiziano alkotásait között, órákat eltölteni..
 
Abban az időben "mindenevő" voltam. Minden képzőművészeti alkotást megcsodáltam. Persze ma is! Valószínű, hogy foglalkozásomnál fogva, érdeklődési köröm másra koncentrálódott. Ez azt jelenti, hogy az "evés- ivás" témánál "lehorgonyoztam", illetve, tudatosan kerestem azokat képzőművészeti alkotásokat, ami tágabb értelemben az "asztal örömeivel" volt kapcsoplatos.
 
A világ számos múzeumában, kiállításokon személyesen is, de katalógusokban, könyvekben kerestem, kutattam ezt a témát. Időközben annyival bővült, hogy az evést, ivást ábrázoló képeken felül, a konyha- jelenetek, étkészletek, poharak, az ehető dolgokat ábrázoló csendéletek, élelmiszer-árusok bővítették a gyűjteményemet.
 
A vallási témájú képzőművészeti alkotáson kívűl, teljes biztonsággal merem állítani, hogy ebben a témában készült a legtöbb! Nyugodt szívvel  vállakozna valaki arra, hogy csupán az  "Utolsó vacsora" - jelentősebb művésztől származó alkotást összeszámolja? Hiábavaló vállalkozás!
 
Az én igyekezetem sem arra irányul, hogy egy hiánytalan gyűjteményt gyűjtsek össze, - bár így is jelentős
helyet foglal el az a több száz fénykép, kópia, fénymásolat és az azokról szóló írás - hanem az ember
életétnek jelentős hányadát kitevő (de végtelenül elhanyagolt) étkezési  és azzal kapcsolatos szokásokról
többet megtudjak.
 
Nem létezik még egy foglalatosság, aminél az ember mind az öt érzékszervét igénybe vehetné. Ezt nevezhetnénk élvezethalmozásnak, ha időt szánnánk az étkezésre!
Ezzel szemben, alig szánunk elég időt rá. Futva, kapkodva, állva eszünk (falunk), számos esetben magányosan. Nem keressük, és nem találjuk meg az étkezés örömét. Még csak meg sem kíséreljük halmozni az élvezeteket. Sokszor azt sem tudjuk, hogy mit eszünk. Az íze, az illata, a látványa sokszor hidegen hagy bennünket, ha minél előbb túl akarjuk  lenni, ezen a létfontosságú élettani szükségletünkön!
 
Álljon itt két aforizma (Jean-Anthelme Brillat-Savarin (1755-1826) francia író, újságíró, gasztronómiai
szakértő, - "Az íz(le)lés fizilológiája", a gasztronómia és az asztali örömök írója.) amit érdemes lenne
megszívlelni!
 
- Az állat fal, az ember eszik. De csak az okos ember ért az étkezéshez.
- Zabálni és vedelni, annyi, mint sem az étkezéshez sem az iváshoz semmit nem érteni.
 
Az alábbi festmény volt talán az első, amelyiknél már szakmai szemmel mustráltam, kutattam a
részleteket. Számtalan árulkodó részlet ad választ a kor étkezési szokásaira, a nyersanyagok
változatosságára. Az asztali kellékek, eszközök, tálaló és étkészletek gazdagsága, vagy éppen
szerénysége ad élethű képet az asztalnál ülők társadalmi helyzetére.
 
JEAN FRANÇOIS DE TROY   1679-1752   
                                                     
Az osztrigareggeli (1735).                                                        
Olaj lenvásznon, 186x120 cm.   (180x126 cm)                                                                    
                Musée Conde, Chantilly
 
Mielőtt tovább lapozna kedves Olvasóm, kérem vegye alaposan szemügyre a festményen, a másoperc töredékét megörökítő jelenetet.
A festményt többféle aspektusból lehetne mustrálni,
 
Természetesen, az első ami szembetűnik, az a pompa, a mérhetetlen anyagi jólét. Az abszolutizmus tipikus barokk stílusa, a mindég visszatérő motívuma a luxus önmutogatása és a nemesség eltékozolt életvitele. 
Emellett, az evés és ivás, a társasági élet, a nyugalom, a kienyensúlyozottság, a biztonság. A jégtartóba állított pezsgős palackok, az osztrigát kagylójából szürcsölő, a pezsgős üvegből kipukkant, tovaszálló dugót bámuló emberek.

15. farnientedolce2015. május 23.

1. rész
Amikor a romantika kártékonynak bizonyul…….

Mit szólnának egy kis romantikához? De a szó negatív értelmében…… hát ilyen is van? Nos, igen. Nem csupán veszélybe sodorhat a túlzott romantika, de még „beteggé” is tehet, hiszen létezik egy ilyen pszichológiai kórkép, a neve: bovarizmus.

Mégis honnan ered mindez? A bovarizmus elsősorban egy irodalmi kifejezés, amihez vissza kell mennünk a XIX. századba, konkrétan Gustave Flaubert francia realista íróBovaryné című regényéhez.

Röviden vázolom a regény témáját, ez szükséges a fogalom megértéséhez. Bizonyára sokan olvasták Önök közül, de aki még nem ismeri, annak ez most segítség lesz.

Tehát: A hősnő, Emma, egy kolostorban nevelkedik, és minden szabad idejét romantikus regények olvasásával tölti. Amikor kikerül a való életbe, szíve-lelke csupa romantikus elképzeléssel és várakozással teli. Hozzámegy egy Bovary nevű falusi orvoshoz, egy kislányuk születik. Látszólag mindene megvan a boldogsághoz, ő mégis unatkozik, csalódik a házasságban, a középszerű szerelmi életében, mivel ezek nem felelnek meg a fiatalkori álmodozásainak. Ekkor Emma eszeveszett költekezésbe kezd, adósságokba veri magát, több szeretői viszonyt is folytat, a végén mindez persze a vesztét fogja okozni.

Bovaryné tehát kis túlzással egyfajta „személyiségzavarban” szenved: túlérzékeny, álmodozó, életével sohasem elégedett, szélsőségesen érzelmes, meg nem értettnek és frusztráltnak érzi magát a szerelmi életében. Olyan álmokat kerget és ambíciókat táplál, amik nem megvalósíthatók. Az eltérés a valóság és az ő képzeletbeli világa között örökös csalódásokhoz vezet.

Daniel Pennac  ( kortárs francia író) megfogalmazásában: „a bovarizmus egy olvasmányok útján terjedő betegség” amihez persze az olvasóknak joga van.

Bármily szomorú is Bovaryné története, a regényt a XIX. századi francia realista irodalom egyik legemblematikusabb műveként tartják számon.
Tehát megéri vállalni a „kockázatot” és elolvasni! 
       
2. rész
„A fenséges hulla meg fogja inni az újbort”

Ez elég szokatlanul hangzik, nem igaz? Pedig ez egy nagyon is szokványos játéknak a neve, amit mindannyian ismerünk, és játszunk, iskoláskorunkban legalábbis biztosan előfordult velünk.
Hogy miről is van szó? A francia szürrealistákról….
A játék lényege, hogy egy papírlapot hajtogatunk fentről lefelé haladva, és a játék résztvevői meghatározott sorrendben felírnak a lapra egy-egy mondatrészt (a sorrend: alany – állítmány – tárgy – határozószók) mindezt persze anélkül, hogy ismernék mit vetett a papírra az előttük lévő játékos. A végeredmény általában egy erősen szürreális mondat, mint ahogyan a játék neve is mutatja. Ugyanis ez volt a legelső mondat, ami ebből a játékból született. És mindez 1925-ben Párizsban, hála a francia szürrealista művészeknek.
Külön érdekesség, hogy eleinte csupán kedvtelésből játszották ezt a játékot, később azonban így írtak verseket, sőt még detektívregény és grafikák is születtek ezzel az alkotói módszerrel. Csatolok egy rajzot, mely grafit és színes ceruzával készült, és melyet 1927-ben publikáltak a „Szürrealista Forradalom” című lapban.
Nos, gondolom a játék történetének ismerete nélkül is szívesen játszották ezt a játékot, bízom benne, hogy ezek után sem lesz másképp!
14. Pokorny Aurél2015. május 23.

Heinrich Heine
 
MINT EGY VIRÁG OLYAN VAGY
 
Mint egy virág olyan vagy,
oly tiszta, szép és szelíd,
Elnézlek, és szívemhez
a bánat közelít.
 
Kezem véd könyörögve,
meghallgat tán az ég:
Ilyen maradj örökre,
ily kedves, tiszta szép.
 
               ……..      ……..
 
 
Johann Wolfgang von Goethe
 
RÁD GONDOLOK
 
Rád gondolok, ha nap fényét füröszti
a tengerár;
rád gondolok, forrás vizét ha festi
a holdsugár.
 
Téged látlak, ha szél porozza távol
az utakat;
s éjjel ha ing a kis palló a vándor
lába alatt.
 
Téged hallak, ha tompán zúg a hullám
és partra döng;
a ligetben ha néma csend borul rám,
téged köszönt.
 
Lelkünk egymástól bármily messze válva
összetalál.
A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára.
Oh, jössz-e már?
 
Szabó Lőrinc fordítása

               ……..   x  ……..
 
Johann Wolfgang von Goethe
 
VALÓDI ÉLVEZET
 
S ha ád az ég egy édes órát,
S beszélhetünk szerelmesen,
Akkor se kérem ajka csókját,
Csak hangját, csak szavát lesem.
Mily elme, mely mind gazdagabban
Csillogtat rejtett érdemet!
Tökélyes ő - talán csak abban
Hibás, hogy engemet szeret.

13. farnientedolce2015. május 23.

Jacques Prévert
                                                                                                           
HOGYAN KÉSZÍTSÜNK MADÁRPORTRÉT

Először fessünk egy kalitkát
nyitott ajtóval
azután
valami kedves
valami egyszerű
valami szép
valami hasznos dolgot
a madárnak
akkor tegyük egy fa mellé a vásznat
egy kertben
vagy ligetben
vagy erdőben esetleg
s bújjunk a fa mögé
némán
és mozdulatlan...
A madár olykor nagyon hamar ott van
azonban eltelhetnek hosszú évek is
hogy rászánja magát
Ne csüggedjünk miatta
várjunk
várjunk ha még évekbe telne is
a madár korai vagy kései
érkezésének semmi köze sincs
a portré sikeréhez
Amikor megjön a madár
ha megjön
a legeslegnagyobb csöndben legyünk
s úgy várjuk hogy a kalitkába menjen
s ha megtörtént
csukjuk be finoman az ecsettel az ajtót
utána
egyenként kenjük el a rácsokat
de vigyázzunk hogy a madár tollaihoz ne érjünk
Majd aztán fessük meg a fát
válasszuk ki a legszebb ágat
a madárnak
fessük meg a zöld lombot friss szelet
porzó napot
a fűben mozgó állatok zaját míg forr a nyár
majd várjuk meg hogy dalba kezdjen a madár
Ha nem dalol
rossz jel olyasmit
jelent hogy rossz a kép
de ha dalol az jó jel azt
jelenti hogy kézjegyet tehetünk rá.
Akkor hát roppant óvakodva
emeljük ki egy tollát a madárnak
s írjuk oda nevünk egyik sarokba.

               ……..   X  ……..

Jacques Prévert
 
 NÉKED SZERELMEM

A madárpiacra mentem
és madarakat vettem
Néked
szerelmem

A virágpiacra mentem
és virágot vettem
Néked
szerelmem

A kovácsok piacára mentem
és láncokat vettem
nehéz láncokat
Néked
szerelmem

És aztán a rabszolgapiacra mentem
és kerestelek
de sehol se találtalak
szerelmem

(Tótfalusi István fordítása)
12. Egy korábbi olvasónktól2015. május 18.

Johan-Ludvig Runeberg
 
PAAVO GAZDA

Fent a saarijarvi ősvadonban
élt fagyos tanyáján Paavo gazda.
Küszködött, égett kezén a munka,
ám az Úrtól várt földjére áldást.
Gyermekével s asszonyával élt ott,
kínnal szerzett gyér sovány-kenyéren,
árkot ásott, szántott és vetett, s várt.
Megjött a tavasz, a hó elolvadt
s hólé elsodorta fél vetését;
jött a nyár, jégzáporok zuhogtak s
a ringó vetés felét lezúzták;
ősz jött s elfagyott, mi megmaradt még.
Haját tépve jajgatott az asszony:
"Paavo, Paavo, átok vert öreg, te,
koldusbot vár: elhagyott az Isten:
rossz koldulni – éhen halni szörnyűbb."
Paavo, kézen fogva asszonyát, szólt:
"Megpróbál, de el nem hágy az Isten.
Felerész fakérget tégy a lisztbe,
én ezentúl még több árkot ások,
ám az Úrtól várom majd az áldást."
Fele rész kéreg sült a kenyérbe,
kétszer annyi árkot vájt a gazda, juha
árán vett rozsot, vetett s várt.
Megjött a tavasz, a hó elolvadt
s megmaradt: vetés és porhanyó föld;
jött a nyár, jégzáporok zuhogtak
s a ringó vetés felét lezúzták;
ősz jött s elfagyott, mi megmaradt még.
Haját tépve jajgatott az asszony:
"Paavo, Paavo, átokvert öreg, te, haljunk
meg, hisz elhagyott az Isten! Rossz
meghalni, ámde élni szörnyűbb." Paavo,
kézen fogva asszonyát szólt:
"Megpróbál, de el nem hágy az Isten.
Kétszer annyi kérget tégy a lisztbe, én
meg duplaszéles árkot ások,
ám az Úrtól várom majd az áldást."
Kétszeres kéreg sült a kenyérbe,
duplaszéles árkot vájt a gazda, marha
árán vett rozsot, vetett s várt. Megjött
a tavasz, csordult a hólé
s ár nem vitt el sem vetést, se földet;
jött a nyár, jégzáporok zuhogtak
s a ringó vetést le nem tiporták;
ősz jött, ám a fagy távol maradt és
sarlót várt a hullámzó arany-dísz.
Paavo gazda térdre rogyva mondta:
"Megpróbál, de el nem hágy az Isten."
Térdre hullt az asszony is, míg így szólt:
"Megpróbál, de el nem hágy az Isten."
Agg társához szólt szelid mosollyal:
"Paavo, Paavo, kapj sarlóra vígan,
felvirradtunk boldogabb napokra,
sutba dobjuk most már a fakérget
s étkünk tiszta rozsból sült kenyér lesz."
Paavo, kézen fogva asszonyát, szólt:
"Asszony, asszony, elbuknánk a próbán,
éhező testvért ha cserbenhagynánk.
Felerész kérget süss a kenyérbe: elfagyott
a szomszédunk vetése!"

11.  Pokorny Aurél 2015. május 14.

József Attila  
 
HIMNUSZ A BÉKÉRŐL
 
Te tünde fény! futó reménység vagy te,
forgó századoknak ritka éke:
zengő szavakkal s egyre lelkesebben
szóltam hozzád könnyüléptű béke!
 
Szólnék most újra, merre vagy? hová
tüntél e télből, mely rólad papol
s acélt fen szívek ellen, - ellened!
A szőlőszemben alszik így a bor
 
ahogy te most mibennünk rejtezel.
Pattanj ki hát! egy régesrégi kép
kísért a dalló szájú boldogokról;
de jaj, tudunk-e énekelni még?
 
Ó, jöjj el már te szellős március!
most még kemény fagyokkal jő a reggel,
didergő erdők anyja téli nap:
leheld be zúzos fáidat meleggel,
 
s állj meg fölöttünk is, mert megfagyunk
e háborúk perzselte télben itt,
ahol az ellenállni gyönge lélek
tanulja már az öklök érveit.
 
Nyarakra gondolunk s hogy erdeink
majd lombosodnak s bennük járni jó,
és kertjeinknek sűrű illatában
fáján akad a hullni kész dió!
 
s arany napoknak alján pattanó
labdák körül gomolygó gombolyag,
gyereksereg visong; a réteken
zászlós sörényű, csillogó lovak
 
száguldanak a hulló nap felé!
s fejünk felett surrog és csivog
a fecskefészkektől sötét eresz!
Így lesz-e? Így! Mert egyszer béke lesz.
 
Ó, tarts ki addig lélek, védekezz!
10.  Pokorny Aurél 2015. május 06.

Vörösmarty Mihály
 
A MERENGŐHÖZ

Laurának

Hová merűlt el szép szemed világa?
Mi az, mit kétes távolban keres?
Talán a múlt idők setét virága,
Min a csalódás könnye rengedez?
Tán a jövőnek holdas fátyolában
Ijesztő képek réme jár feléd,
S nem bízhatol sorsodnak jóslatában,
Mert egyszer azt csalúton kereséd?
Nézd a világot: annyi milliója,
S köztük valódi boldog oly kevés.
Ábrándozás az élet megrontója,
Mely, kancsalúl, festett egekbe néz.
Mi az, mi embert boldoggá tehetne?
Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön,
A telhetetlen elmerülhet benne,
S nem fogja tudni, hogy van szívöröm.
Kinek virág kell, nem hord rózsaberket;
A látni vágyó napba nem tekint;
Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget:
Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt.
Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt,
Ki életszomját el nem égeté,
Kit gőg, mohó vágy s fény el nem varázsolt,
Földön honát csak olyan lelheté.
Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába:
Egész világ nem a mi birtokunk;
Amennyit a szív felfoghat magába,
Sajátunknak csak annyit mondhatunk.
Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek,
Megférhetetlen oly kicsin tanyán;
Hullámin holt fény s ködvárak lebegnek,
Zajától felréműl a szívmagány.
Ha van mihez bizhatnod a jelenben,
Ha van mit érezz, gondolj és szeress,
Maradj az élvvel kínáló közelben,
S tán szebb, de csalfább távolt ne keress,
A birhatót ne add el álompénzen,
Melyet kezedbe hasztalan szorítsz:
Várt üdvöd kincse bánat ára lészen,
Ha kart hizelgő ábrándokra nyitsz.
Hozd, oh hozd vissza szép szemed világát;
Úgy térjen az meg, mint elszállt madár,
Mely visszajő, ha meglelé zöld ágát,
Egész erdő viránya csalja bár.
Maradj közöttünk ifju szemeiddel,
Barátod arcán hozd fel a derűt:
Ha napja lettél, szép delét ne vedd el,
Ne adj helyette bánatot, könnyűt.
9.  Pokorny Aurél 2015. május 06.

FRANCIS BACON
(London, 1561. január 22. – 1626. április 9. brit filozófus)
 
 
ESSZÉK
Avagy tanácsok az okos és erkölcsös életre
 
A színház többet köszönhet a szerelemnek, mint a való élet. Mert ami a színházat  illeti, a szerelem mindég témája a komédiának, s hébe-hóba a tragédiáknak: az életben azonban bizony sok bajt okoz, hol szirén, hol
fúria formájában.  Figyeljük csak meg: a nagy és erényes emberek között (akiknek emlékezete akár az ókorból, akár a késői korokból maradt fenn) egy sem akad, akit holmi eszeveszett szerelem kerítette volna hatalmába, s ez arra mutat, hogy a nagy szerelmek és a nagy alkotások távol tartják ezt a gyarló szenvedélyt. Kivétel ez alól mindamellett, Marcus Antonius, római társcsászár, valamint Appius Claudius, a decemvir és törvényalkotó, kik közül az első valóban kéjsóvár és féktelen férfi volt, a másik ellenben szigorú erkölcsű és bölcs, ezért úgy látszik, hogy (bár ritkán) a szerelem nemcsak a kitárt szívbe, hanem a jó felvértezett szívbe is utat találhat, ha az őrizetlenül marad.  Szerencsétlen mondása Epikurosznak:
Satis magnum alter alteri theatrum sumus;
                                             (Elég nagy látványosság vagyunk egymásnak.)
mintha bizony az emberek, akik a mennyei és egyéb nemes dolgokon való elmélkedésre teremtett, nem volna más tennivalója, mint holmi apró bálvány előtt térdepelnie, önmagát imádva, ha nem is (mint az állatok) a száj, hanem a szem rabjává válva, amely pedig magasabb célokra adatott neki. Furcsa látni e szenvedély szertelenségét, s azt, ahogyan fittyet hány a természetnek és a dolgok értékrendjének: innen van aztán, hogy az örökös túlzásokkal zsúfolt beszéd sehol sem illő, csak a szerelemben. Egyébként nem csupán a szavakban van ez így, mert mint találóan megjegyezték, ki-ki önmagának a legfőbb hízelgője (s a többi, kisebb hízelgő csupán egy húron pendül vele), de a szerelmes még ezt is fölülmúlja. Hiszen nem volt még önhitt ember, aki olyan képtelenül sokra tartotta volna magát, mint a szerelmes imádottját,
így hát igaz a mondás:
Senki nem lehet szerelmes és bölcs egyszerre.
Nem csupán idegeneknek, hanem szeretteinknek, sőt annak is feltűnik ez a gyarlóság, akit mindenekfelett szeretünk, kivéve, ha a szerelem kölcsönös. Törvényszerű ugyanis, hogy a szerelem jutalma vagy viszonzás, vagy titkolt, benső megvetés. Már csak azért is gondosan őrizkednünk kellene ettől a szenvedélytől, mert nemcsak hogy sok mindent vesztünk, hanem önmagunkat is elvesztjük általa. Ami a többi veszteséget illeti, azt jól példázza a költő elbeszélése: az, aki Helenét választotta, elesett Juno és Pallasz ajándékaitól. Ha ugyanis bárki túlságosan nagyra becsüli a szerelem érzését, az lemond mind a gazdaságról, mind a bölcsességről. Ennek a szenvedélynek akkor van dagálya, amikor gyöngék vagyunk, azaz amikor nagyon kedvez nekünk vagy nagyon ver a sors (bár az utóbbit ritkábban tapasztalni); ez is, az is fellobbantja vagy még  hevesebbé teszi a szerelmet, amiből kitetszik, hogy az bizony a balgaság szülötte. Azok teszik a leghelyesebben, akik – ha már mindenképp engedniük kell a szerelemnek – kellő korlátok közészorítják,
és teljesen elszigetelik életbevágó ügyeiktől és cselekedeteiktől, mert ha az a hivatás rovására megy, nehézségekhez vezet és úgy formálja az embert, hogy semmiképpen sem  lehet hű kitűzött céljaihoz. Nem tudom, mint van ez, de a harcias férfiak rabjai a szerelemnek; azt hiszem, úgy vannak vele, mint a borral, amelynek úgyszintén rabjai: a veszélyek általában gyönyöröket kívánnak kárpótlásul. Az emberi természetben él a mások szeretetének benső hajlama és ösztöne, s ha élheti ki egy vagy  egynéhány embertársán, akkor az  törvényszerűen sokakra terjed ki, s humánussá és emberszeretővé teszi, amint néha szerzeteseknél látjuk. A hitvesi szerelem nemzi, a baráti szeretet tökéletesíti, a léha szerelem ellenben elzülleszti  és lealjasítja az  emberiséget.
8.  Pokorny Aurél 2015. április 30.

Emil Verhaeren
 
A SZÉL

A végtelen vad réteken
Novembert trombitál a szél,
A végtelen vad réteken
Zúg-búg a szél
Garaboncásan útra kél
És mindig új haragba fúj,
Zúg-zúg a szél,
A vad novemberi szél.
A kútakon viharra vár
A vaslakat s a csiga, zár
Csikordul,
Az utakon viharra vár
A vaslakat s a csiga, zár
Zordul
Azt mondja, hogy halál.
A szél a vízen nyargalász,
Levél röpül nyomába száz.
A vad novemberi szél,
A szél haragja szétszed
Minden picinyke fészket,
Vasvesszővel dörömböl,
Agg lavinát tépáz, szilaj örömből,
Üvölt a tél,
Süvölt a szél,
A vad novemberi szél.
A nyomorult kis kalyibák
Megfoltozott ablakja sír,
Röpül a rossz újságpapír
A szél mivel most galibál
- A vad novemberi szél! -
És mit se tudva az időről
A vén malom csak jár le-fel,
Villanva kattog, kelepel,
A bús malom most szelet őröl,
A lisztje most a szél, a szél,
A szél,
A vad novemberi szél.
A régi pajta nyöszörög,
A vén templomtorony mögött
Recsegnek régi cölöpök,
Sóhajt a gátor, a sikátor
A bátor
Szél vad zajától,
A vad novemberi szél zajától.
A temetőn a sírkeresztek,
Holtak kinyúló karjai
Lehullanak, a fejfa reszket,
A szél, a szél csavarja ki.
A vad novemberi szél,
A szél,
Halljátok, hogy sziszeg a szél,
Boszorkánylakta út a cél,
Fagyot fütyöl, dühvel tele
Remegjetek, tarol a szél,
A félelem és jaj szele.
Láttátok éjjel őt, ki oly vad,
Letépte az égről a holdat,
Remegtek rozoga faluk,
A megriadt nép nem aludt,
Csak vakogott az avaron,
Mint a barom.
A végtelen vad réteken
Bömböl a szél,
A vad novemberi szél.

Kosztolányi Dezső fordítása
7.  Pokorny Aurél 2015. április 30.

Lányi Sarolta
 
VERS 
 
I.

Nem ismerhetsz te engem. Nem tudod,
Hogy hajam hullámzó, barna erdő
- A sátorában megpihenni jó -
És néha zúg, mint szélbe lengő
Nagy aranybrokát lobogó.
És nem tudod,
Hogy a szemem örvénylő, mély titok,
Mely az arcod ünnepelve rejti,
Zöldfátyolos, aranyló tükörében
Nem ismersz önmagadra. Nem tudod,
Hogy lelkemben éled egyik éltedet.
II.
A másik? Az te vagy, magad, egészben.
Amit akarva téssz s amit szeretsz,
A lényed harcbarendelt katonái:
Pompázatos gondolatsereged
Mely szókat ád tolladra s ajkaidra,
Mely gonddal szítja vágyaid kohóját
S ambícióid tornyát építi.
E szép és bátor gondolatcsapat
Mindent elédbe visz, öledbe visz,
A miről azt álmodtad: Akarom.
...Csak engem nem hurcolt még prédaként
A trónusodhoz harcossereged,
A bánat árva szobrát: engemet,
Ki könnyben könnyen adná át magát
Uram, a te kezedre. Bús kezesnek.
- - - - - - - - - - - - - - - -
De oh, engem még sohasem akartál.
III.
És én még várok. Várok. Hisz ma még
A rádvárás öröm, remény nekem.
De nem tudod és én sem tudhatom,
Hogy baktató, fakó évek során
Nem únom-é meg majd várásodat?
Nem zúzom-é be gyilkos unalomból
Az aranytükröt, mely az arcod őrzi?
S fanyar, terjengő, gyilkos unalomból
Nem tépem-é ki szálankint hajam,
Reménytelen dühvel a szélbe szórva
Foszlányait a brokátlobogónak?
6.  Pokorny Aurél 2015. április 30.

Ady Endre
 
FINITA…
 
Vége van. A függöny legördült,
Komisz darab volt, megbukott.
Hogy maga jobban játszott, mint én?...
...Magának jobb szerep jutott!
Én egy bolond poétát játsztam,
Ki lángra gyúl, remél, szeret -
Maga becsapja a poétát,
Kell ennél hálásabb szerep?!...
Kár, hogy kevés volt a közönség.
Nem kapott illő tapsokat,
Pedig ilyen derék játékért
Máskor kap rengeteg sokat.
Mert e szerep nem most először
Hozott magának nagy sikert:
Volt már olyan bolond poéta,
Aki magának hinni mert...
Én magam e csúfos bukásért
Vádolni nem fogom soha,
Ez volt az utolsó csalódás,
A szív utolsó mámora.
Egy percig újra fellángoltam,
Álom volt, balga, játszi fény;
Megtört egy kegyetlen játékon,
Leáldozott egy lány szivén...
Vége van. A függöny legördült,
Végső akkordot rezg a húr,
Elszállt a hitem, ifjuságom,
Utolszor voltam troubadour...
Eddig a vágy hevéért vágytam,
Most már a hitben sincs hitem,
Ártatlanság, szűzi fehérség
Bolond meséjét nem hiszem.
Vége van. A függöny legördült,
Komisz darab volt, megbukott,
Rám tán halálos volt a játék,
Magának érte taps jutott.
Így osztják a babért a földön,
Hol a szív sorsa siralom...
...Hány ily darab játszódott már le
Ezen a monstre-színpadon?!
5.  Pokorny Aurél 2015. április 23.
 
Radnóti Miklós
 
SZERELMI  CIKLUS 1927-28-BÓL
 
Ilyenkor, így összeveszés után
oly új vagy nekem és még annyira
újra szép
és meglátok rajtad mindent újra,
a testedet, a tested zenéjét,
és lépteid dalát, ahogy felém
jössz a kis utca sarkán...
és szájad újra oly piros és
a fogaid is újra csillogók,
s a szemeid is újra bámulom,
a szemeid, amelyeket láttam
farsangi reggel flém kacagni
és késõ õszi estén, pilláin
remegõ könnyel
és láttam a kéjtõl félig lehunyva
kifényesedni...
és most újra látom, hogy hív a szemed
és felém zenél várón a tested,
felém, akit nem várnak és nem vártak
soha, sehol és én sem várok, mert
egyszer hívtak és én nem mentem és
azóta megfogott az átok…


Radnóti Miklós
 
SZERELMI  CIKLUS 1927-28-BÓL
 
Szakítottunk.
Te véresre csókoltad a számat
és lihegve kértél, hogy maradjak.
Nem maradok.
Menj be szépen én meg elindulok
a mérföldkövek között a sárban.
Mit nézel?
A hófehér éjek után ugye-e
könnyező, foltos olvadás szakadt.
Hallod?
A vézna fákban a nyarat
siratják most korhadt, téli szentek.
Ne sírj.
A könnytől csunya lesz a szemed
és nem bírom folytatni ha könnyezel.
Hallod-e?
Szél szánkázik zúgva a dombokon
és itt előtted fodros a sár.
Megértettél?
Sár. Sár és gyűlölet van az alján
minden csillogó, nagy szerelemnek.
Most menj.
Érzem, hogy imádlak és gyűlöllek
és ezért most itthagylak az úton.
Kedvesem.
Nagyon nagyon szerettelek és hogyha
találkozunk, talán újra kezdem.
Menj már.
4.  Pokorny Aurél 2015. április 14.

József Attila   
   
HAZÁM
 
1
Az éjjel hazafelé mentem,
éreztem, bársony nesz inog,
a szellőzködő, lágy melegben
tapsikolnak a jázminok,
nagy, álmos dzsungel volt a lelkem
s háltak az uccán. Rám csapott,
amiből eszméltem, nyelvem
származik s táplálkozni fog,
a közösség, amely e részeg
ölbecsaló anyatermészet
férfitársaként él, komor
munkahelyeken káromkodva,
vagy itt töpreng az éj nagy odva
mélyén: a nemzeti nyomor.
 
2
Ezernyi fajta népbetegség,
szapora csecsemőhalál,
árvaság, korai öregség,
elmebaj, egyke és sivár
bűn, öngyilkosság, lelki restség,
mely, hitetlen, csodára vár,
nem elegendő, hogy kitessék:
föl kéne szabadulni már!
S a hozzáértő dolgozó
nép gyülekezetében
hányni-vetni meg száz bajunk.
Az erőszak bűvöletében
mint bánja sor törvényhozó,
hogy mint pusztul el szép fajunk!
 
3
A földesúr, akinek sérvig
emeltek tönköt, gabonát,
csákányosokkal puszta tért nyit,
szétveret falut és tanyát.
S a gondra bátor, okos férfit,
ki védte menthetlen honát,
mint állatot terelni értik,
hogy válasszon bölcs honatyát.
Cicáznak a szép csendőrtollak,
mosolyognak és szavatolnak,
megírják, ki lesz a követ,
hisz "nyiltan" dönt, ki ezer éve
magával kötve mint a kéve,
sunyít vagy parancsot követ.
 
4
Sok urunk nem volt rest, se kába,
birtokát óvni ellenünk
s kitántorgott Amerikába
másfél millió emberünk.
Szíve szorult, rezgett a lába,
acsargó habon tovatűnt,
emlékezően és okádva,
mint aki borba fojt be bűnt.
Volt, aki úgy vélte, kolomp szól
s társa, ki tudta, ily bolondtól
pénzt eztán se lát a család.
Multunk mind össze van torlódva
s mint szorongó kivándorlókra,
ránk is úgy vár az új világ.
 
5
A munkásnak nem több a bére,
mint amit maga kicsikart,
levesre telik és kenyérre
s fröccsre, hogy csináljon ricsajt.
Az ország nem kérdi, mivégre
engedik meggyűlni a bajt
s mért nem a munkás védelmére
gyámolítják a gyáripart.
Szövőlány cukros ételekről
álmodik, nem tud kartelekről.
S ha szombaton kezébe nyomják
a pénzt s a büntetést levonják:
kuncog a krajcár: ennyiért
dolgoztál, nem épp semmiért.
 
6
Retteg a szegénytől a gazdag
s a gazdagtól fél a szegény.
Fortélyos félelem igazgat
minket s nem csalóka remény.
Nem adna jogot a parasztnak,
ki rág a paraszt kenyerén
s a summás sárgul, mint az asztag,
de követelni nem serény.
Ezer esztendő távolából,
hátán kis batyuval, kilábol
a népségből a nép fia.
Hol lehet altiszt, azt kutatja,
holott a sírt, hol nyugszik atyja,
kellene megbotoznia.
 
7
S mégis, magyarnak számkivetve,
lelkem sikoltva megriad -
édes Hazám, fogadj szivedbe,
hadd legyek hűséges fiad!
Totyogjon, aki buksi medve
láncon - nekem ezt nem szabad!
Költő vagyok - szólj ügyészedre,
ki ne tépje a tollamat!
Adtál földmívest a tengernek,
adj emberséget az embernek.
Adj magyarságot a magyarnak,
hogy mi ne legyünk német gyarmat.
Hadd írjak szépet, jót - nekem
add meg boldogabb énekem!
 
1937. május
3.  Pokorny Aurél 2015. április 14.

Radnóti Miklós
 
TÉTOVA ÓDA
 
Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház.
A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött
s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.
S még mindig nem tudom elmondani neked,
mit is jelent az nékem, hogyha dolgozom,
óvó tekinteted érzem kezem felett.
Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom.
És holnap az egészet újra kezdem,
mert annyit érek én, amennyit ér a szó
versemben s mert ez addig izgat engem,
míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.
Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, -
mit mondjak még? a tárgyak összenéznek
s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab
az asztalon és csöppje hull a méznek
s mint színarany golyó ragyog a teritőn,
s magától csendül egy üres vizespohár.
Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm,
hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár.
Az álom hullongó sötétje meg-megérint,
elszáll, majd visszatér a homlokodra,
álmos szemed búcsúzva még felémint,
hajad kibomlik, szétterül lobogva,
s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben.
Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,
de benned alszom én is, nem vagyok más világ.
S idáig hallom én, hogy változik a sok
rejtelmes, vékony, bölcs vonal
hűs tenyeredben.
2.  Pokorny Aurél 2015. április 14.

Radnóti Miklós
 
KÉT KARODBAN
 
Két karodban ringatózom csöndesen.
Két karomban ringatózol csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te hallgatlak.
Két karodban átölelsz te ha félek.
Két karommal átölellek s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd a halál nagy csöndje sem.
 Két karodban a halálon, mint egy álmon átesem.
1/30. Pokorny Aurél2016. .
1/29. Pokorny Aurél2016. 
1/28. Pokorny Aurél2016. 
1/27. Pokorny Aurél2016.
1/26. Pokorny Aurél2016. október 08.

ANEKDOTÁK - AFORIZMÁK


FELEJTÉS

Erich Maria Remarque
A felejtés:
kulcs, amivel a múltadat
lezárod.

Gazdag Erzsi
Pár másodpercre azt is megértem,
mi az a végtelen,
de mikor megpróbálom elmagyarázni,
az egészet elfeledem.

Vad Fruttik
Jótevőinken kívül semmit sem felejtünk el.

Anton Pavlovics Csehov
Itt maradtam utánad a saját fejemben.
A nyelvemet már felmostam többször,
a fülemből kisöpörtem a hangodat,
a szememről lemostam a mozdulataidat,
de most az orromban állok egy porolóval,
és kergetem a szagodat, mert száll mindenfelé,
és tüsszentenem kéne, de nem fogok.
Nem fogok végezni időre.

Kemény Zsófi
Az emlék mindig nehezen ég el.

Szergej Vasziljevics Lukjanyenko
Ti, kik az idő folyamán hajóztok, dermesszen meg titeket a feledés üressége!

Inuyasha - Kastély a tükör mögött c. film
Az erős koncentrációnak sokszor az a következménye,
hogy az ember könnyen elfelejti a már befejezett dolgokat.

Arthur Conan Doyle
Feledd, feledd a képzelt szép világot,
Nézd a magast, a fénynyel telt eget,
Vagy édesb tán a végtelen üdvénél,
Könyezni multad romjai felett?

Kisfaludy Atala
A feledékenység az agy önvédelme.

Feleki László
Ne hurcold magaddal múltbeli tapasztalataidat! Valójában még a kellemeseket
se cipeld magaddal! Tanuld meg, mit jelent valamit a maga teljességében meg-
tapasztalni, azután ne törődj tovább vele, és vedd a következő momentumot,
anélkül, hogy az előző befolyásolna! Ha így tennél, akkor a múlt oly kicsi pogy-
gyászával járnád az életet, hogy akár a tű fokán is képes lennél átbújni. Tudnád,
mit jelent az örök élet, mert az örök élet: az "rögvestmost" van, az időtlen jelenben.
Csak így fogsz belépni az örök életbe.

Anthony de Mello
Az ember kitartóan felejt, ha meg nem is bocsát.

Simon Márton
Nagyon sokat tanulhatunk a múltból. Könnyen elfelejtjük a leckét, ügyesen eltemetjük
a hibákat, úgy érezzük, mintha sosem követtük volna el őket, és így újra meg újra ugyanazokba a tévedésekbe esünk.

Gioconda Belli
Talán, amit a szem lát és a fül hall, meghamisítható, de a tapasztalás soha. Minden,
ami a feledésbe hullt, még mindig nyomokat vés.

Karin Alvtegen
Nekem valójában fogalmam sincs róla, mit jelent az, hogy "megbocsátani". Nem
foglalhatja magában a "feledés"-t, az ugyanis fiziológiai folyamat, és nem függ az
akarattól. Mindannyiunknak van egy csokorra való emlékünk, amitől boldogan megszabadulnánk, de valahogy épp ezek a legragaszkodóbb természetűek.

Jean Webster
Felejteni - könnyű, míg az akarat lámpása fénylik a világ fölött; ám amikor kialszik
a fény, és a férgek neszezése hallik, amikor az elpusztult világ, mint az elsüllyedt
Vineta, ismét kiemelkedik a hullámokból, és új életre kel - akkor egészen más
minden.

Erich Maria Remarque
A felejtés: kulcs, amivel a múltadat lezárod.

1/25. Pokorny Aurél2016. október 04.

ANEKDOTÁK - AFORIZMÁK


Friedrich Nietzsche
német filozófus
1844. július 30. — 1900. augusztus 25.

Olyan nevelőkre van szükség, akiket szintén neveltek, fölényben lévő, előkelő, minden pilla- natban hiteles, minden szavukkal, hallgatásukkal hiteles szellemek, érett, megédesült kultúrák - nem pedig tanult, faragatlan tuskók, akiket ma a gimnáziumok és egyetemek "magasabb dajkának" adnak az ifjúságnak.

Keveset szenved füstbe ment reményei miatt az, aki begyakorolta képzeletét arra, hogy a multat elrútítsa.

Ha egyszer meghoztuk a döntést, a legjobb ellenérv előtt is be kell zárni a fület: ez az erős karakter jele. Tehát az ostobaság alkalmi akarása.

Ha szakadékba nézel, a szakadék is visszanéz beléd.

A sors azzal tüntet ki bennünket legjobban, ha megengedi, hogy egy ideig ellenségeink oldalán harcoljunk.

Amiről az apa hallgat, a fia beszél, és gyakran úgy találom, hogy maga a fiú az apa felfedett titka.

A legnagyobbak szenvedélye a kockázat és a veszély keresése, s hogy magával a halállal kockázzanak.

Élesebben bírálunk egy gondolkodót, ha számunkra kellemetlen tételt állít fel; pedig ésszerűbb akkor tenni ezt, ha tétele számunkra kedvező.

Ha a házasfelek nem élnének együtt, a jó házasságok gyakoribbak lennének.

Barátok között a bizalom hiánya olyan hiba, amely jóvátehetetlen lesz, ha szóvá teszik.

A rászorulónak valamennyi vigasz közül egyik sem tesz olyan jót, mint a megállapítás, hogy az ő esetére nincs vigasz.

Ez az asszony szép és okos: de mennyivel okosabbá vált volna, ha nem lenne szép!

Nem volna szabad megengedni, hogy a szerelem lelkiállapotában bárki életre szóló döntést hozzon.
1/24. Pokorny Aurél2016. szeptember 28.

ANEKDOTÁK - AFORIZMÁK


Friedrich Nietzsche
német filozófus
1844. július 30. — 1900. augusztus 25.

Az igazság nem akkor talál legritkábban képviselőkre, mikor veszedelmes, hanem mikor unal- mas kimondani.

Már a panasz, a panaszkodás is kölcsönözhet némi bájt az életnek, így könnyebben elvisel- hető: minden panaszban van egy szemernyi bosszú, az ember silány közérzetét, bizonyos körülmények közt akár silányságát, mint igazságtalanságot, mint meg nem engedett előjogot szemére vetheti azoknak, akik mások, mint ő.

Lehet-e tragikus egy szamár? - Amiért elpusztul terhe alatt, melyet sem hordani, sem ledobni nem képes?

Vannak, akik meg akarják nehezíteni az emberek életét, csupán azért, hogy felajánlhassák nekik utólag receptjeiket az élet megkönnyebbítésére, például keresztény hitüket.

Ahhoz, hogy az ember egyedül élhessen, állatnak vagy istennek kell lennie - mondja Arisztotelész. A harmadik esetet nem említi, amikor az embernek mindkettőnek kell lennie - vagyis filozófusnak.

A lelkifurdalás annak a jele, hogy a jellem nem nőtt fel a tetthez. Jó cselekedetek után is van lelkifurdalás; a szokatlanság teszi, ami kiemeli őket a régi környezetükből.

Az olyan ember, aki valami nagyra tör, mindenkit, akivel pályáján találkozik, vagy eszköznek tekint, vagy késleltetésnek, vagy gátnak - olykor átmeneti pihenőhelynek. Az őrá jellemző magasan szabott jóság embertársai iránt egyedül akkor lehetséges, ha már a csúcsra ért és uralkodik.

A hasonlóbb, a szokványosabb emberek voltak mindig és vannak előnyben, a válogatottab-bak, kifinomultabbak, ritkábbak, nehezebben érthetőek könnyen egyedül maradnak, magá-nyukban baleseteknek kiszolgáltatottab- bak, s utódokban ritkán szaporák.

Életünk nagy korszakai azok az alkalmak, amikor elég bátrakká válunk ahhoz, hogy gonosz tulajdonságainkat a legjobb tulajdonságainkká kereszteljük át.

Aki egy emberben a magasságot nem akarja látni, annál élesebben fürkészi mindazt, ami alacsony és felszíni benne - s magát árulja el vele.

1/23. Pokorny Aurél2016. szeptember 07.

ANEKDOTÁK - AFORIZMÁK

Guy de Maupassant
francia író
1850. augusztus 5. — 1893. július 7.

A szájak találkozása a legtökéletesebb, legistenibb érzés, mely az embernek megadatott, a boldogság utolsó, végső határa. Csók közben, csakis a csók közben érezzük úgy néha, hogy megvalósul a lehetetlen, amit kergetünk, egyesül a két lélek, összeforr a két alélt szív.

Tudod-e, min nyugszik igazán a hatalmunk? A csókon, egyedül a csókon. Ha kellőképp tudjuk odanyújtani és átengedni az ajkunkat, akár királynő is lehet belőlünk. Pedig a csók nem több, mint előszó. De bűbájos előszó, sokkal érdekesebb, mint akár maga a mű.

A tehetség az eredetiségből származik; ez pedig nem egyéb, mint a gondolkodás, látás, értelmezés és ítélés különleges módja.

Annak a regényírónak, aki az élet pontos képét akarja elénk vetíteni (...) célja nem az, hogy történetet beszéljen el, hogy szórakoztasson vagy meghasson, hanem az, hogy rákénysze-rítsen bennünket a gondolkodásra, az események mély és rejtett jelentőségének megértésére.

Ha van valakiben eredetiség, mindenekelőtt azt kell kibontania, ha nincs, akkor valamiképpen meg kell szereznie. A tehetség: sok-sok türelem.

Egy olyan ember megy át a gondolatvilágunkban, akivel találkozunk, majd aki ismerősünk lesz, majd bizalmasunk, szerelmesünk. Óráról órára jobban birtokunkba vesszük őt, észrevét-lenül; birtokunkba vesszük a vonásait, a mozdulatait, a tartását, testi valóját és lelki valóját. Belénk hatol, a szemünkbe és a szívünkbe, a hangjával, minden taglejtésével, azzal, amit mond, és azzal, amit gondol. Magunkba szívjuk és megértjük, mosolyának és szavának min-den árnyalatát kitaláljuk; végül már mintha mindenestül a miénk lenne, annyira szeretünk, még öntudatlanul, mindent, ami ő, és mindent, ami tőle való.

1/22. Pokorny Aurél2016. május 09.

ANEKDOTÁK - AFORIZMÁK

Denis Diderot
1713. október 5. — 1784. július 31.
francia filozófus

Oltsd el a lámpádat, hogy jobban lásd az utat!

Az érzelem kényes a kifejezésre; keresi, s közben dadog,
vagy pedig türelmetlenségében a lángész felvillanását idézi
elő. Ez a villanás azonban nem maga az érzelem; de fényénél
megpillantjuk.

A derű csakis a derék ember lelkében lakozik;
a gonosz ember lelkében éjszaka van.

Egyetlen gonosz és hatalmas ember elegendő ahhoz, hogy
százezer más ember sírjon, nyögjön és átkozza az életét.

Követelhetik tőlem, hogy keressem az igazságot, de nem
követelhetik, hogy megtaláljam.

Tanítványa légy a szivárványnak, ne a rabszolgája.

Az emberek általában teli szájjal zabálják a kellemes hazugságot,
viszont csak cseppenként nyelegetik a keserű igazságot.

A modorosság a művészetben az, ami a népekben
az erkölcsi romlottság.

A természetfölötti erőkbe vetett hit kisebb vagy nagyobb fokát
mindig a civilizáció kisebb vagy nagyobb foka határozza meg.

Ha aszerint ítélünk, hogy mennyi vért ontottak a vallások
nevében, akkor a vallások több rosszat hoztak, mint jót.

Ha százezer elkárhozott esik egy üdvözültre, az ördög mindig
előnyben van, anélkül, hogy fiát a halálba küldte volna.

"Isten keresztre feszítteti istent, hogy elnyerje isten bocsánatát"
- mondta igen szellemesen Hontan báró. Ez a gunyoros két sor
többet megmagyaráz, mint száz vastag fóliáns a kereszténység
mellett vagy ellene.
Amit sohasem vontak kétségbe, az nincs bebizonyítva.

A nő a természetnek egyetlen lénye, aki érzésünket
érzéssel viszonozza, és akit boldoggá tesz az a boldogság,
amellyel bennünket megajándékoz.

A nők közt oly titkos szövetség van, mint egy vallás papjai
között. Gyűlölik, de védelmezik egymást.

1/21. Pokorny Aurél2016. március 01.

ANEKDOTÁK - AFORIZMÁK


Friedrich Nietzsche
német filozófus
1844. július 30. — 1900. augusztus 25.

A művészet élettani feltétele a mámor, előidézésére pedig legjobb eszköz a ritmus.

Az emberekkel való közlekedés elrontja a jellemet, különösen, ha valakinek nincs.
 
Ha magasra törtök, járjatok a magatok lábán! Ne vitessétek magatokat föl,
ne üljetek idegen vállakra és fejekre!

Minden felnőttben egy játszani vágyó gyermek rejtőzik.

Az idealista javíthatatlan. Ha kipenderítik a mennyországból, eszményt kovácsol a poklából.

Ti mai magányosok, ti elkülönülők, egykoron nép lesz belőletek.

Minden sorsdöntő dolog a "csakazértis"-ből jön létre.

Az emberek a fényre törnek, de nem azért, hogy jobban lássanak, hanem hogy
hatásosabban tündökölhessenek.

A remény a legrosszabb gonosz, mert elnyújtja az emberek szenvedését.

A világ gonoszságára Istennek egyetlen mentsége van -, hogy nem létezik.

Ki túl soká kíméli magát, azt végül a kímélet betegíti meg.

Csaljanak meg inkább, mintsem hogy mindétig résen kelljen állanom a csalókkal szemben.

Rosszabb, ha hallgatunk; minden elhallgatott igazság méreggel telik.

Az igazi férfi két dolgot akar: játékot és veszélyt. Ezért akarja az asszonyt,
legveszélyesebb játékszer gyanánt.

Csak azokat a kérdéseket halljuk meg, amelyekre képesek vagyunk választ találni.

Az igazi róka nem csupán azt a szőlőt nevezi savanyúnak, amelyet képes elérni,
hanem a mások elől leszedett szőlőt is.

1/20. Pokorny Aurél2016. február 19.

ANEKDOTÁK - AFORIZMÁK


Friedrich Nietzsche
német filozófus
1844. július 30. — 1900. augusztus 25.

Ha egy nőnek férfi erényei vannak, mindenki menekül tőle; ha nincsenek, ő maga menekül.

A hit nem mozdít el hegyeket, hanem éppenséggel hegyeket tesz oda is, ahol nincsenek.

Mások rosszindulatú beszéde rólunk gyakran tulajdonképp nem is nekünk szól, hanem olyan bosszúság
nyilvánulása, amelynek egész más okai vannak.

Aki csak egy kicsit tud egy idegen nyelven, jobban örül neki, mint aki jól tudja. A félig-tudóké az öröm.

Annak titka, hogy az életből a lehető legnagyobb termékenységet és élvezetet hozd ki: Élj veszélyesen!
Építsd a városod a Vezúv lejtőjére!

Ami szeretetből lesz megtéve, mindig jón és rosszon túl történik.

Ha valaki felől véleményünket meg kell változtatnunk, keményen a rovására írjuk azt a kényelmetlen-
séget, amit ezzel okoz nekünk.

Ahol szerelem vagy gyűlölet nem játszik szerepet, ott a nő közepesen játszik.

Az igazság hasznavehetetlen fikció csupán.

A férfi érettsége: újra megtalálni azt a komolyságot, amely gyermekként - játék közben - még megvolt.

Az Egy iránti szeretet barbárság: mert az összes többi rovására gyakorolják. Az Isten iránti szeretet is.

Mily kevés gyönyör elég a legtöbb embernek, hogy az életet jónak találja - milyen szerény az ember!

A részvét aranyozott tokjában néha az irigység tőre rejtőzik.

Az igazságban való hit az összes eddig hitt igazságokban való kétkedéssel kezdődik.

A rossz emlékezőtehetség előnye az, hogy az ember ugyanazokat a jó dolgokat több ízben élvezi először.

A szeretet és a gyűlölet nem vak, csak el van kápráztatva a tűztől, melyet magukban horda- nak.

Csak akkor kezdünk valamely erényünknek nagy értéket tulajdonítani, amikor észrevesszük, hogy ellenfelünkből hiányzik.

Gyakran találkozunk jelentékeny emberek másolataival, és a legtöbbeknek, akárcsak a festmények közt, a másolatok jobban tetszenek, mint az eredetiek.

1/19. Pokorny Aurél2015. szeptember 12.

ANEKDOTÁK - AFORIZMÁK


Guy de Maupassant
francia író
1850. augusztus 5. — 1893. július 7.

A csók úgy lobban fel, mint a villám, a szerelem úgy süvít el, mint a vihar, aztán az élet megint nyugodt lesz, s folyik tovább, épp úgy, mint azelőtt.

Sohase értjük meg a másikat, sohase ismerhetjük meg akaratának, vágyainak minden hullámzását. Sohasem sejthetjük a másik lelkének misztériumát, bármily közel érezzük is hozzánk.

Milyen gyorsan elszáll az álmodozások kora, az élet egyetlen boldog korszaka!
Akiben megvan az az isteni adottság, hogy mihelyt magára marad, belévesszen ábrándjaiba, az sohase magányos, sohase szomorú, sohase mogorva vagy levert.

Látja... az élet nem olyan jó... de nem is olyan rossz, amilyennek hisszük.

Érzelmeinkben vannak titkok, amiket a józanész semmiképpen nem fejthet meg.

El tudsz képzelni siralmasabb perceket, mint amikor besötétedik idegen helyen?
Csak megyünk, megyünk előre (...) mintha álmodnánk. Belenézünk arcokba, melyeket még soha nem láttunk, és nem is látjuk őket többé soha. (...)
Szívünk összeszorul, lábunk már botladozik, a lélek fél. Csak megyünk, mintha menekülnénk.

Az ember sose ismeri meg azokat, akiket őrülten imádna.

Egy törvényes csók sosem ér fel egy lopott csókkal.

Csak azok a boldogok, akik megszenvedik az érzéseiket, akik az érzésbe beleremegnek, és úgy ízlelik, mint valami nyalánkságot. Mert fel kell fognunk minden érzelmünket, akár boldog, akár szomorú, el kell telnünk vele, meg kell ittasulnunk tőle a legharsányabb boldogságig,
vagy a legfájdalmasabb gyötrelemig.

Milyen emberfölötti gyönyör is áradhat el szíveken, mikor az ajkak először találják meg egy- mást, mikor a négy kar ölelkezése egyetlen lénnyé forraszt össze, egyetlen királyian boldog lénnyé két egymásba őrült emberi lényt.

Szeressük a testi szerelmet, de ne nyugodtan, köznapian, rend és törvény szerint, hanem lángolón, nekivadulva, zabolátlanul! Kutassunk utána, ahogy az arany és a gyémánt után kutatnak, mert értékesebb ezeknél, lévén felbecsülhetetlen és mulandó! Üldözzük szüntelenül, haljunk meg érte és általa.


1/18. Pokorny Aurél2015. november 05.

ANEKDOTÁK - AFORIZMÁK


Friedrich Nietzsche
német filozófus
1844. július 30. — 1900. augusztus 25.

A sors azzal tüntet ki bennünket legjobban, ha megengedi, hogy egy ideig ellenségeink oldalán harcoljunk.

Az emberek a fényre törnek, de nem azért, hogy jobban lássanak, hanem hogy hatásosabban tündökölhessenek.

A remény a legrosszabb gonosz, mert elnyújtja az emberek szenvedését.

A világ gonoszságára Istennek egyetlen mentsége van -, hogy nem létezik.

Amiről az apa hallgat, a fia beszél, és gyakran úgy találom, hogy maga a fiú az apa felfedett titka.

A legnagyobbak szenvedélye a kockázat és a veszély keresése, s hogy magával a halállal kockázzanak.

Minden elmúlik, minden visszajön; így forog örökké a lét kereke.

Ki túl soká kíméli magát, azt végül a kímélet betegíti meg.

Csaljanak meg inkább, mintsem hogy mindétig résen kelljen állanom a csalókkal szemben.

Rosszabb, ha hallgatunk; minden elhallgatott igazság méreggel telik.

Az igazi férfi két dolgot akar: játékot és veszélyt. Ezért akarja az asszonyt, legveszélyesebb játékszer gyanánt.

Csak azokat a kérdéseket halljuk meg, amelyekre képesek vagyunk választ találni.

Az igazi róka nem csupán azt a szőlőt nevezi savanyúnak, amelyet képes elérni, hanem a mások elől leszedett szőlőt is.

1/17. Pokorny Aurél2015. szeptember 08.

ANEKDOTÁK - AFORIZMÁK


Friedrich Nietzsche
német filozófus
1844. július 30. — 1900. augusztus 25.

A meggyőződések veszélyesebb ellenségei az igazságnak, mint a hazugságok.

Rabszolga vagy? Úgy nem lehetsz barát. Zsarnok vagy? Úgy nem lehetnek barátaid.

Az asszonyok nagyon könnyen kötnek barátságot egy férfival, de hogy az fennmaradhasson,
egy kis fizikai ellenszenv is kell segítségül.

Aki szörnyetegekkel harcol, ügyeljen, nehogy közben szörnyeteggé váljék.

Megszámlálhatatlan lény ment tönkre, akik másként gondolkodtak és döntöttek, mint ahogy most mi gondolkodunk.

Ha életünknek megvan a "miértje", akkor majdnem minden "hogyanját" el tudjuk viselni.

Az ember a legkegyetlenebb állat.

Amíg dicsérnek, gondold csak mindig azt, hogy még nem vagy a saját utadon, hanem a másén.

Végül nem azt szeretjük, amire vágyunk, hanem magát a vágyat.

A szeretet és a gyűlölet nem vak, csak el van kápráztatva a tűztől, melyet magukban horda- nak.

Minden sorsdöntő dolog a "csakazértis"-ből jön létre.

1/16. Pokorny Aurél2015. augusztus 24.

ANEKDOTÁK - AFORIZMÁK


Friedrich Nietzsche
német filozófus
1844. július 30. — 1900. augusztus 25.

Ha egy nőnek férfi erényei vannak, mindenki menekül tőle; ha nincsenek, ő maga menekül.

Keveset szenved füstbe ment reményei miatt az, aki begyakorolta képzeletét arra, hogy a mul- tat elrútítsa.

Ti mai magányosok, ti elkülönülők, egykoron nép lesz belőletek.

Az igazság hasznavehetetlen fikció csupán.

A hasonlóbb, a szokványosabb emberek voltak mindig és vannak előnyben, a válogatottabbak, kifinomultabbak, ritkábbak, nehezebben érthetőek könnyen egyedül maradnak, magányukban baleseteknek kiszolgáltatottabbak, s utódokban ritkán szaporák.

A rossz emlékezőtehetség előnye az, hogy az ember ugyanazokat a jó dolgokat több ízben élvezi először.

Csak akkor kezdünk valamely erényünknek nagy értéket tulajdonítani, amikor észrevesszük, hogy ellenfelünkből hiányzik.

Ha egyszer meghoztuk a döntést, a legjobb ellenérv előtt is be kell zárni a fület: ez az erős karakter jele. Tehát az ostobaság alkalmi akarása.

Ha szakadékba nézel, a szakadék is visszanéz beléd.

Minden felnőttben egy játszani vágyó gyermek rejtőzik.

Minden befejezettet megcsodálunk, minden leendőt lebecsülünk.

Minden gondolatot végül agyonnyomnak "törvényei".

A részvét aranyozott tokjában néha az irigység tőre rejtőzik.

Ha magasra törtök, járjatok a magatok lábán! Ne vitessétek magatokat föl, ne üljetek idegen vállakra és fejekre!

Az emberekkel való közlekedés elrontja a jellemet, különösen, ha valakinek nincs.

1/15. Pokorny Aurél2015. augusztus 08.

ANEKDOTÁK - AFORIZMÁK


Friedrich Nietzsche
német filozófus
1844. július 30. — 1900. augusztus 25.

Nem az rendített meg engem, hogy hazudtál nekem, hanem,
hogy többé nem hiszek neked.

Mások rosszindulatú beszéde rólunk gyakran tulajdonképp nem is nekünk szól,
hanem olyan bosszúság nyilvánulása, amelynek egész más okai vannak.

A hit nem mozdít el hegyeket, hanem éppenséggel hegyeket tesz oda is,
ahol nincsenek.

Aki csak egy kicsit tud egy idegen nyelven, jobban örül neki, mint aki jól tudja.
A félig-tudóké az öröm.

Ami szeretetből lesz megtéve, mindig jón és rosszon túl történik.

Ha valaki felől véleményünket meg kell változtatnunk, keményen a rovására írjuk azt a kényel- metlenséget, amit ezzel okoz nekünk.

A bosszúban és a szerelemben az asszony barbárabb a férfinál.

Ahol szerelem vagy gyűlölet nem játszik szerepet, ott a nő közepesen játszik.

Az olyan ember, aki valami nagyra tör, mindenkit, akivel pályáján találkozik, vagy eszköznek tekint, vagy késleltetésnek. vagy gátnak - olykor átmeneti pihenőhelynek. Az őrá jellemző ma- gasan szabott jóság embertársai iránt egyedül akkor lehetséges, ha már a csúcsra ért és uralkodik.

Mily kevés gyönyör elég a legtöbb embernek, hogy az életet jónak találja - milyen szerény az ember!

Már a panasz, a panaszkodás is kölcsönözhet némi bájt az életnek, így könnyebben elviselhe- tő: minden panaszban van egy szemernyi bosszú, az ember silány közérzetét, bizonyos kö- rülmények közt akár silányságát, mint igazságtalanságot, mint meg nem engedett előjogot szemére vetheti azoknak, akik mások, mint ő.

1/14. Pokorny Aurél2015. július 21.

ANEKDOTÁK - AFORIZMÁK


Friedrich Nietzsche
német filozófus
1844. július 30. — 1900. augusztus 25.

Másokkal tartasz? vagy az élen haladsz? vagy a magad útját járod? ...
Az embernek tudnia kell, mit akar, és egyáltalán hogy akar.

A tökéletes nő úgy bánik az irodalommal, mint egy apró bűnnel: próbálgatja, elmegy mellette, körülnéz, vajon észreveszik-e, - és, hogy észrevegyék.

A bizonyosság őrjítő, nem pedig a kétely.

Még hogyha tanításáért tűzbe is megy valaki - ugyan mit bizonyít az?
Többre tartom bizony, akinek tanítása saját tüzén kap lángra!

A nagy szellemek szkeptikusok.

Nem mindegy, hogy mi célból hazudunk: hogy megőrzünk, vagy elpusztítunk-e vele valamit.

A hivatás az élet hátgerince.

A láng magamagának nem olyan fényes, mint akinek világít: ép így a bölcs is.

Sok ember élete fogytáig vár az alkalomra, hogy a maga módja
szerint jó lehessen.

Az ember a szájával hazudik; ám az arckifejezéssel, amit közben vág, mégis elmondja az igazságot.

Ami szeretetből lesz megtéve, mindig jón és rosszon túl történik.

A bosszúban és a szerelemben az asszony barbárabb a férfinál.

Aki a világba mélyen belelátott, nyilván kitalálja, mennyi bölcsesség is rejlik abban, hogy az emberek felszínesek. Önfenntartási ösztönük tanítja őket, hogy legyenek illékonyak, könnyűek és hamisak.

Függetlennek lenni, a keveseknél is kevesebbek dolga: - ez az erősek előjoga.

Akik nekünk adták teljes bizalmukat, azt hiszik, ezzel jogot szereztek a miénkre is.
Ez tévedés: ajándékkal nem szerez az ember jogokat.

Akinek van miért élnie, szinte minden hogyant ki tud bírni.

Téged gyűlöllek leginkább, mivelhogy vonzol, de nem vagy elég erős, hogy egészen magad- hoz ragadj.

A művészet azért van, hogy ne pusztuljunk bele az igazságba.

Zene nélkül az élet tévedés volna.

1/13. Pokorny Aurél2015. július 12.

ANEKDOTÁK - AFORIZMÁK


Francis Bacon
brit filozófus, államférfi
1561. január 22. – 1626 április 9.

Aki nem alkalmaz új megoldásokat, új bajokra számíthat, mert az idő a legnagyobb újító.

Nincs mitől félni, csak magától a félelemtől.

A halál arra nehezedik terhesen, aki ismert mindenkinek, de önmagának ismeretlen.

Könnyebben elhisszük azt, amit igaznak óhajtunk...

Száz meg száz, gyakran fel sem ismerhető módon torzítja el és fertőzi meg értelmünket az érzelem...

A remény jó reggeli, de rossz vacsora.

A szépség önmaga, de az értelem a végtelenség képmása.

Helyesen tették a költők, hogy egyesítették a zenét a gyógyítással, mert a gyógyítás feladata az, hogy felhangolja az emberi test különös hárfáját.

Ahhoz, hogy a fény oly fényesen ragyoghasson, ott kell lennie a sötétségnek is.

Aki örömét leli a magányosságban, az vagy vadon élő állat, vagy isten.

A jólét fedi fel leginkább a vétket, a balsors fedi fel leginkább az erényt.

Az emberi értelem szeme nem lát tisztán; az akarat és érzelmek párája homályosítja el: ezért alkotja meg önkényesen a tudományokat: könnyebben elhisszük ugyanis azt, amit igaznak óhajtunk.

Bizonyos, hogy aki bosszút melenget, az maga tartja sebeit nyitva.

Nem csupán a földön, hanem az időben is vannak sivatagok.

Az emberi értelem jellemző és szakadatlan hibája, hogy jobban izgatja a megerősítés, mint a cáfolat.

Csigalépcső vezet minden magas tisztséghez.

Egyes könyveket megízlelünk, másokat lenyelünk, de nagyon kevés az olyan, amelyet megrá- gunk és megemésztünk.

Ez tehát a tudomány első rákfenéje, amikor az emberek a szavakat és nem azoknak a lénye- gét tanulmányozzák.

Nincs lényegi összefüggés a tanulás és a bölcsesség között.

A bölcs ember a lehetőségeit megteremti, és nem megtalálja.

Jól jegyezze meg minden természetbúvár ezt a szabályt: szemlélje gyanakvással mindazt, amit elméje különleges megelégedéssel fogad.

Ha valaki mindjárt kezdetben bizonyosságot akar, kétségek közt fogja végezni. De ha mérsékli magát, és a kételyekkel kezdi, akkor el fog jutni a bizonyosságig.

Az igazság az idő gyermeke, nem a tekintélyé.

1/12. Pokorny Aurél2015. június 30.

ANEKDOTÁK - AFORIZMÁK


Charles Montesquieu
francia filozófus és író
1689. január 18. - 1755. február 10.

A könyv bűvös talizmán.

Én úgy gondolom, hogy a dolgok önmagukban se nem tiszták, se nem tisztátalanok, nem tudok elképzelni semmiféle olyan, eleve a tárgyban rejlő tulajdonságot, ami akár ilyenné, akár olyanná tenné.

Én azt tartom, amíg valaki nem olvasott el minden régi könyvet, semmi jogcíme sincs rá, hogy az újakat többre becsülje.

Ha valami használna a nemzetemnek s ártana egy másiknak, nem javasolnám uralkodómnak, mert elsősorban ember vagyok s azután francia; szükségszerűen vagyok ember s véletlenül francia.

Az emberek inkább kaphatók nagy cselekedetekre, mint jókra.

A legtöbb emberrel úgy vagyok, hogy inkább helyeslek nekik, semmint meghallgassam őket.

Két fajta ember van: azok, akik gondolkodnak, és azok, akik szórakoztatnak.

Ne tegyük boldogtalanná a velünk egyenlőket, s tegyük boldoggá azokat, akik tőlünk függnek.

A becsületesség legfontosabb jótállója a vallás, azért olyan embertől, akiben istenfélelem él, sohasem kell tartanunk.

Alapjában véve mindig a magunk titkos óhajai szerint ítéljük meg a dolgokat.

A polgárok vagyonuk egy részét átengedik az államnak, hogy a másikat nyugodtan élvezhes- sék.

Ha az életben érvényesülni akarunk, színleljünk ostobaságot, és legyünk eszesek.

Ha csak boldogok akarnánk lenni, az könnyű dolog volna; ámde boldogabbnak akarunk lenni a többieknél, s ez bizony csaknem mindig nehéz, mert a többieket boldogabbnak véljük annál, amilyenek valójában.

1/11. Pokorny Aurél2015. június 24.

ANEKDOTÁK - AFORIZMÁK


Nicolas Chamfort
francia író
1741. április 6. - 1794. április 13.
 
Legyünk igazságosak, mielőtt nagylelkűek volnánk, mint ahogy előbb jön az ing, s csak utána a csipke.
 
Az emberek csaknem mind rabszolgák, annál az oknál fogva, amellyel a spártaiak a perzsák szolgaságát magyarázták: mert nem tudják kimondani azt a szót, hogy nem. Kimondani tudni ezt a szót, és egyedül élni tudni: ez az egyetlen módja annak, hogy megóvjuk szabadságunkat és jellemünket.
 
Az emberi szív szereti másban a maga érzelmeit és gyengeségeit.
 
Akinek nincs jelleme, nem ember: tárgy.
 
Vannak olyan századok, amikor a közvélemény a legrosszabb vélemény.
 
Nem tudom elképzelni a bölcsességet bizalmatlanság nélkül. A Szentírás azt mondja, hogy a bölcsesség kezdete az Istenfélelem; ami engem illet, én azt hiszem, hogy az emberfélelem.
 
Századunk egyszerűsítette a becsület fogalmát: mindenkit, aki nem börtönviselt, talpig becsületes embernek tekint.
 
A boldogság vagy boldogtalanság egy sereg olyan dologtól függ, amely nem látszik, amelyről nem beszélünk, s amelyet nem is lehet elmondani.
 
Amikor egy férfi s egy nő szenvedélyesen szeretik egymást, bármilyen akadály - férj, feleség, szülő - választja el őket egymástól, a természet akaratából, isteni jogon összetartoznak.
 
Választanunk kell aközött, hogy szeressük a nőket, vagy pedig ismerjük őket - nincs középút.
 
Minden megalkuvás közül a szívé a leggonoszabb.
 
Két dolog van, amit mindig eszeveszetten szerettem: a nők és a nőtlenség. Az előbbi szenve- dély kiveszett belőlem; az utóbbit meg akarom őrizni.
 
Kedves esztelenség, becsvágy, komoly ostobaság - ez a szerelem.
 
Ha tetszeni akarunk a nagyúri társaságban, bele kell törődnünk abba, hogy sok mindenre, amit tudunk, oktatni hagyjuk magunkat olyanoktól, akik nem tudják.
 
A szerelem olyan, mint a ragályos betegség: minél jobban félünk tőle, annál inkább hajlunk rá.
 
Az a nap, amelyik nevetés nélkül telik el, elvesztegetett idő.

1/10. Pokorny Aurél2015. május 28.

ANEKDOTÁK - AFORIZMÁK


Al Pacino
eredeti nevén Alfredo James Pacino amerikai színész
1940. április 25 –
 
A szemet könnyű átverni, de a szívet nehéz.
 
Janus Pannonius
eredeti nevén Csezmicei János, magyar költő
1434. augusztus 29 – 1472. március 27.
 
Ábécére tanítod a gyermekeket, Galeotto;
Oktass hajfestést, s fölvet a pénz mihamar.
 
Jobbá nem teheted, hagyd árva-magára e testet
s szállj ki belőle, suhanj, vissza a csillagokig.
Boldog a más kárán bölcsen okulni tudó.
 
Az igazi szerelem zálogot szívesen ad.

1/9. farnientedolce 2015. május 23.

ANEKDOTÁK - AFORIZMÁK


Winston Churchill
brit politikus, miniszterelnök, Nobel-díjas író
1874. november 30. – 1965. január 24.
 
A jövő birodalmai az elme birodalmai lesznek.
 
A nagyság és a jóság csak ritkán találkozik egy emberben.
 
A történetírás füstös, imbolygó mécsesével lassan botorkál előre a múlt ösvényein, igyekezvén rekonstruálni annak eseményeit, felfogni visszhangjukat, és sápadt fényénél feléleszteni az egykori szenvedélyek hevét.
 
Nincs semmi pezsdítőbb annál, mint mikor rálőnek az emberre, de nem találják el.
 
A legnagyobb dolgok mindig egyszerűek és egyetlen szóval ki lehet fejezni őket. Szabadság. Igazság. Becsület. Kötelesség. Irgalom. Remény.
 
Az egyetlen útmutató az emberhez a lelkiismerete; az egyetlen pajzs tetteink becsületességé- nek és őszinteségének emléke. Nagyon meggondolatlan dolog végigsétálni az életen e pajzs nélkül, mert reményeinket olyan gyakran gúnyolja ki a kudarc és borulnak fel terveink. De ezzel a pajzzsal, még ha játszik is velünk a sors, mindig becsületesen menetelhetünk.
 
Nem neheztelek a bírálatért még akkor sem, ha a hangsúly kedvéért pillanatnyilag eltér a valóságtól.
 
Az ellenséget mindig félre kell vezetni, a széles körű közvéleményt is félre lehet vezetni néha a saját érdekében, a szövetségest azonban sosem szabad becsapni.
 
Sose bízz az olyan emberben, aki egyetlen rossz tulajdonságot sem hozhat fel mentségére.
 
Értelmetlen azt mondani, minden tőlem telhetőt megteszek. Azt kell tenned ugyanis, amit a helyzet megkövetel.
 
Nem csak ahhoz kell bátorság, hogy az ember kiálljon és beszéljen, hanem ahhoz is, hogy leüljön és meghallgassa a másikat.
 
Ha a poklon mész keresztül, továbbra is sétálj!
 
A hozzáállás egy egyszerű dolog, de amit tesz, az megváltoztatja a helyzetet.
 
Kétség sem fér hozzá, hogy a család és az otthon az, amely által az emberi társadalom legnagyobb erényei születnek, erősödnek és táplálkoznak.
 
Rengeteg hazugság van a világon és a legrosszabb benne az, hogy a fele igaz.
 
Az élet egyetlen olyan pillanata sem kárba veszett idő, amit nyeregben töltünk.
 
Van valami a lovak külsejében, ami jót tesz az ember bensőjének.
 
A nagyság ára a felelősség.
 
Nem ígérhetek mást, csak vért, erőfeszítést, verítéket és könnyeket.
 
Amint haladsz előre, úgy teremted a saját univerzumod.
 
Minél messzebbre nézel hátra, annál messzebbre látsz előre.
 
A kapitalizmusnak az a sajátos hibája, hogy egyenlőtlenül részesít a javakban. A szocializ- musnak az a sajátos erénye, hogy egyenlően részesít a nyomorban.
 
Fanatikus az, akit lehetetlen meggyőzni, de témát sem hajlandó váltani.
 
Ez nem a vég. Nem is a vég kezdete. De talán ez a kezdet vége.
 
Mindig bölcs dolog előre nézni; de nehéz messzebbre tekinteni, mint ameddig ellátunk.
 
Az élet egyik legkegyetlenebb leckéje, hogy alkalmanként rá kell jönnöd, hogy a bolondoknak is lehet igazuk.
 
A golfozás az a sport, ahol egy igen kicsi labdát egy még kisebb lyukba továbbítanak a célra tökéletesen alkalmatlan eszközzel.
 
Mindig kész vagyok tanulni, annak azonban nem mindig örülök, ha tanítanak.
 
A siker nem döntő, a kudarc nem végzetes: a bátorság, hogy folytasd, ez az, ami számít.
 
Szeretem, ha mennek a dolgok. Ha nem mennek, szeretem elérni, hogy menjenek.
 
A békéltető abban a reményben eteti a krokodilt, hogy őt eszi meg utoljára.
 
A háborúk történetében még soha nem tartozott hálával ilyen sok ember, ilyen kevésnek.
 
Megvédjük szigetünket, bármibe kerül is. Harcolunk a partokon, harcolunk a leszállópályákon, harcolunk a mezőkön és az utcákon, harcolunk a hegyekben; sosem fogjuk megadni magun- kat.
 
A történelem kegyes lesz hozzám, mert szándékomban áll átírni.
 
Az ember időnként belebotlik az igazságba, de legtöbbször feltápászkodik, és tovább megy.
 
Mindenféle hibát el fogsz követni, ameddig azonban nagylelkű maradsz és igaz, de egyúttal a végsőkig kitartó, nem tudsz komolyan ártani a világnak, és még nagy bajt sem tudsz okozni.
 
Minden ember akkora, amekkora dolgok feldühítik.
 
Abból élünk, amit kapunk, de az éltet minket, amit adunk.
 
A demokrácia a kormányzás legrosszabb formája, leszámítva azokat, amiket már próbáltunk.
 
Vannak ellenségeid? Jó. Ez azt jelenti, hogy valamikor, valamit felépítettél már az életedben.

1/8. Pokorny Aurél2015. május 19.

ANEKDOTÁK - AFORIZMÁK


Paracelsus
svájci orvos és tudós  1493 – 1541. szeptember 24.
 
A gyógyítás nem az orvostól, hanem a természetből ered. Az orvosnak tehát nyitott elmével a természetből kell kiindulnia.
 
Nem az orvos hat a gyógyszerrel, hanem Isten, mint ahogy a gabonát is Ő növeszti, nem a földműves.
 
A helyes út nem az elvont elmélkedéshez, hanem mélyen a tapasztalatba vezet.
 
Minél több tudás rejlik egy-egy dologban, annál nagyobb a szeretet...
Aki azt képzeli, hogy minden gyümölcs ugyanakkor érik meg, mint a szamóca, az semmit sem tud a szőlőről.
 
Az ember legjobb gyógyszere a másik ember.
 
Isten addig nem adott betegséget az emberre, amíg előbb a gyógynövényt, amely elmulasztja a betegséget, meg nem teremtette a Földön.
 
Ne legyen másvalaki, aki a maga ura lehet.
 
Aki nem tud semmit, nem szeret semmit. Aki tehetetlen: érthetetlen. Aki nem ért semmit, nem is ér semmit. Aki viszont ért, az szeret is, néz is, lát is.
 
Minden méreg és semmi nincs méreg nélkül, csupán a mennyiségtől függ, hogy valami méreg-e, vagy sem.

1/7. Pokorny Aurél2015. május 18.

ANEKDOTÁK - AFORIZMÁK
Orhan Pamuk
Nobel-díjas török író
 
A szerelem az a boldogító állapot, amikor az ember bár módja volna rá, visszautasítja a kínálkozó alkalmakat, és folyton egyetlen emberrel kíván szeretkezni.
 
Vajon a szerelemtől hülyül el az ember, vagy csak a hülyék lesznek szerelmesek?
 
Talán nem a legelső percben történik, de miután meglátta a férfit, a nő tíz percen belül pontosan tudja,
hogy kicsoda, vagy legalábbis mit jelenthet számára, szíve mélyén az is eldőlt, hogy bele fog-e szeretni.
 
A hit nem józan megfontolás vagy logikus gondolkodás kérdése, hanem azon múlik, hogyan éli az életét
az ember.
 
Talán akkor eszmélt rá először, amikor egymás karjában sírtak, hogy bizonytalanságban élni, a kudarc és
az újrakezdés között ingadozni ugyanannyi örömet szerezhet, mint amennyi fájdalmat okozhat.
 
Döntöttem... nem tagadom meg az igazi énemet. Elfogadom magam , amilyen vagyok. (...) Már nem ijedek meg, ha valaki másnak látom magam álmaimban.
 
Rájöttem, hogy amiben nem hiszek, arra soha nem leszek képes koncentrálni.
 
Jól vésse az eszébe, amit most mondok magának: aki nem vágyik másra, csak a boldogságra, hiába keresi, soha nem találja.
 
Minden élet, akár a hópehely: távolról egyformának tűnik, de rejtélyes erők egyszerivé és megismétel- hetetlenné formálják.
 
Az iskolának nevezett hely nem ad választ a nagy kérdésekre, egyedül abban segít, hogy elfogadjuk őket az élet valóságaként.
 
Személyesen és közösségként is mindannyiunkat nyugtalanít, hogy mit gondolnak rólunk mások, idegenek, mindazok, akiket ismerünk. Ez a nyugtalanság fájdalommá nőhet, elhomályosíthatja a valósággal
való kapcsolatunkat, és ha magánál a valóságnál is fontosabb lesz, problematikussá válik.
 
A remény nem más, mint a képzelőerő állhatatossága.
 
Bár az élet nagy kérdéseire soha nem kapunk választ, mégis jó feltenni ezeket a kérdéseket.
 
Csak másokat utánozva tehetünk szert saját személyiségre. Az embernek eléggé szeretnie kell az életet, amelyet választott, hogy végül a magáénak mondhassa: és én szeretem is.

1/6.  farnientedolce 2015. május 14.

ANEKDOTÁK - AFORIZMÁK

Ír közmondás:
Háromféle férfi nem ért semmit a nőkből: a fiatalok, az öregek, és akik a kettő között vannak.

Patrick Sébastien (francia televíziós műsorvezető):
„Ellentétben azzal, amit a férfiak gondolnak, a nyílás, amit a nők leginkább betöltve szeretnek látni, az a derékszíjukon az utolsó lyuk.”

Paul-Jean Toulet (francia író):
„A nők jól tudják, hogy a férfiak nem olyan ostobák, mint amilyennek látszanak – még ostobábbak.”

Charles de Secondat (baron de Montesquieu) (XVIII. sz-i francia filozófus és író):
„A fiatal nőknél a szépség helyettesíti a szellemet. Az időseknél, a szellem (az elme) helyettesíti a szépséget.”    

Henry Louis Mencken (amerikai író):
„Az agglegények jobban ismerik a nőket, mint a nős férfiak, különben ők is házasok lennének.”

Kurd közmondás:
Jobb hímnek lenni egyetlen napig, mint nősténynek tíz napig.

Honoré de Balzac (francia író):
„A házasságnak szünet nélkül küzdenie kell egy szörnyeteggel, ami felfal: a megszokással.”

Gustave Le Bon (francia orvos és szociológus):
„A szerelem fél a kétségtől, pedig a kétség által növekszik, és gyakran a bizonyosság miatt pusztul el.”

1/5.  Pokorny Aurél 2015. május 06.

ANEKDOTÁK - AFORIZMÁK
Sir Winston Leonard Spencer Churchill
brit politikus, miniszterelnök a II. világháború alatt, irodalmi Nobel-díjas író (1953.)
 1874. november 30. — 1965. január 24.
 
A legjobb érv a demokrácia ellen egy ötperces beszélgetés egy átlagos szavazóval.
 
Győzelem bármi áron, győzelem minden iszonyat ellenére, győzelem, bármilyen keserves legyen is az út. Mert győzelem nélkül nincs tovább élet.
 
A jövő birodalmai az elme birodalmai lesznek.
 
A nagyság és a jóság csak ritkán találkozik egy emberben.
 
A történetírás füstös, imbolygó mécsesével lassan botorkál előre a múlt ösvényein, igyekezvén rekonstruálni annak eseményeit, felfogni visszhangjukat, és sápadt fényénél feléleszteni az egykori szenvedélyek hevét.
 
Nincs semmi pezsdítőbb annál, mint mikor rálőnek az emberre, de nem találják el.
 
A papírsárkányok a széllel szemben szállnak a legmagasabbra - nem vele.
 
A legnagyobb dolgok mindig egyszerűek és egyetlen szóval ki lehet fejezni őket. Szabadság. Igazság. Becsület. Kötelesség. Irgalom. Remény.
 
Amikor a sasok hallgatnak, a papagájok kezdenek fecsegni.
 
Az egyetlen útmutató az emberhez a lelkiismerete; az egyetlen pajzs tetteink becsületességének és őszinteségének emléke. Nagyon meggondolatlan dolog végigsétálni az életen e pajzs nélkül, mert reményeinket olyan gyakran gúnyolja ki a kudarc és borulnak fel terveink. De ezzel a pajzzsal, még ha játszik is velünk a sors, mindig becsületesen menetelhetünk.
 
Nem neheztelek a bírálatért még akkor sem, ha a hangsúly kedvéért pillanatnyilag eltér a valóságtól.
 
Az ellenséget mindig félre kell vezetni, a széles körű közvéleményt is félre lehet vezetni néha a saját érdekében, a szövetségest azonban sosem szabad becsapni.
 
Sose bízz az olyan emberben, aki egyetlen rossz tulajdonságot sem hozhat fel mentségére.
1/4.  farnientedolce 2015. május 03.

ANEKDOTÁK - AFORIZMÁK

Edgar Degas (francia festő):
„A festészet nagyon könnyű, ha nem tudjuk, hogyan kell csinálni. Amikor tudjuk, az nagyon nehéz.”

Woody Allen (amerikai színész és filmrendező):
„Az örökkévalóság hosszú, főleg a vége felé.”

Philippe Bouvard (francia televíziós műsorvezető):
„Ha Isten tényleg a saját képmására teremtett volna minket, kevesebb plasztikai sebész lenne.”

Samuel Butler (amerikai író):
„Egy tyúk, csak egy tojás módszere arra, hogy egy másik tojást csináljon.”

Nicolas de Chamfort (francia író):
„Megtanulni meghalni? Mire volna az jó? Hiszen már első alkalommal sikerül!”

Emile Michel Cioran (román filozófus):
„A tény, hogy létezem, bizonyítja, hogy a világnak nincs értelme.”
 
Kierkegaard (dán filozófus):
„Milyen abszurdak az emberek! Sosem használják azt a szabadságot, ami van nekik, de reklamálják azt,
ami nincs a birtokukban: van joguk a szabad gondolkodásra, és a szólásszabadságot követelik.”

Roman Polanski (lengyel filmrendező):
„Ugyanolyan abszurd sajnálni a múltat, mint megszervezni a jövőt.”

Bouddha:
„A boldogság nem egy könnyű dolog. Nagyon nehéz megtalálni saját magunkban, lehetetlen megtalálni máshol.”

Auguste Comte (francia filozófus):
„Az emberiség főként olyan halottakból áll, akik méltók a túlélésre.”

Michel Audiard (francia író, újságíró és filmes):
„Úriember az, aki képes Sophia Loren testalkatáról kézmozdulatok nélkül beszélni.”

Simone Weil (francia író és filozófus):
„Isten és az emberiség két szeretőre hasonlít, akik eltévesztvén a randevú helyét, sosem találkoznak.”

Malcolm de Chazal (mauríciuszi költő):
„Az emberek konzervatívak a saját javaikkal, és kommunisták a másokéval.”

Alexandre Dumas (francia regényíró):
„A nők meglepőek: vagy nem gondolnak semmire, vagy másra gondolnak.”

Victor Hugo (francia író):
„Áldott legyen a Gondviselés, hogy mindenkinek adott játékszert: játék babát a gyereknek, gyereket a nőnek, nőt a férfinak, és a férfit az ördögnek.”

1/3.  farnientedolce 2015. május 02.

ANEKDOTÁK - AFORIZMÁK

Liszt Ferenc
Egy nagy vacsora estélyen vett részt, és heves vitába bonyolódott az egyik asztaltársával.
Féktelen haragra gerjedt, és fogva a kalapját, sápadtan a dühtől ezekkel a szavakkal viharzott ki a teremből:
- Ha valakit elfelejtettem volna megsérteni, attól elnézést kérek!

1986-ban, egy híres zongorista fogadása alkalmával, a Fehér Házban játszódott le a következő jelenet:
Ronald Reagan elnök felesége, Nancy a székéről a padlóra esett, de gyorsan talpra is ugrott a jelenlévők tapsvihara közepette.
Az elnök így szólt hozzá fennhangon:
- Mondtam már neked Nancy, hogy ezt a trükköt csak akkor vesd be, ha saját magam nem vagyok képes tapsvihart kelteni.

Kim Novak amerikai színésznőnek semmi oka nem volt panaszra a fizikumát illetően, hiszen csábos volt a végsőkig. Mindazonáltal egyik alkalommal így szólt az operatőrhöz:
- A legjobb profilomat filmezze.
Mire Alfred Hitchcock rendező így válaszolt:
- Ön épp rajta ül.

Szerb Antal
"Nem minden lángeszű alkotó élt szerencsétlen házaséletet és tette boldogtalanná a feleségét. De azért fiatal lányok számára mégis ajánlatosabb, hogy olyan derék, tehetséges és jól kereső fiatalemberekhez menjenek feleségül, akikben nem a lángész szikrája izzik."

Jókai Mór
"Még ha étel, ital nem jól esik, ha az álom nem kell, ha szép nő szava nem melegít: hagyján, de mikor már a munka nem ízlik, az már nagy nyavalya."
 
A gondos egyházfi
Haldoklik az öreg székely és végrendeletet csinál. Hagyományoz mindenik fiának, hanem a végén eszébe jut, hogy ő hitközségi ember is. Mint jó egyházfi rágondol az egyházi emberekre:
- Azt a tinót, aki a tavaszon a havasba elveszett a szántás előtt hat héttel, hagyom az eklézsiának. Ha pedig megkerül, legyen a Mihály fiamé.
 
Jean Cocteau (francia író, festő és filmes):
„Tudom, hogy a költészet nélkülözhetetlen, de nem tudom mihez.”

Jean Giraudoux (francia író):
„A plágium minden irodalmi mű alapja, kivéve az elsőt, ami egyébként ismeretlen.”

Paul Valéry (francia költő):
„A könyveknek ugyanazok az ellenségei, mint az embereknek: a tűz, a nedvesség, a molyok, az idő, és a saját tartalmuk.”

1/2.  farnientedolce 2015. április 23.

ANEKDOTÁK - AFORIZMÁK
 
Molière (1622-1673) francia drámaíró
Több napja nyomta már az ágyat, amikor valaki elküldött hozzá egy orvost.
Molière ezzel a mondattal zavarta ki inasát, aki az orvos érkezését bejelentette neki:
-Mondja meg neki, hogy beteg vagyok, és nem fogadok senkit.

Molière
Egy neves párizsi újság tette fel olvasóinak ezt a kérdést:
Tűz üt ki a Louvre múzeumban. Menekülés közben csak egyetlen képet van lehetősége megmenteni. Melyiket vinné magával?
Tristan Bernard (1866-1947) francia író nyerte meg a játékot ezzel a válaszával:
- Azt, amelyik a legközelebb található a kijárathoz.

Clemenceau francia államférfi (1841-1929) rendíthetetlenül makacs ember volt, szünet nélkül arra törekedett, hogy sértsen vagy megdöbbentsen, nem kímélve ez alól senkit sem.
Egy nap, államfőként átnyújtotta a Becsületrendet egy gazdag üzletembernek, cserébe a pénzügyi támogatásért, amit ez utóbbi szolgáltatna Clemenceau pártjának.
A következő szavakkal nyújtotta át a kitüntetést:
„Uram, Ön a Becsületrendre vágyott. Íme. Most már csak ki kell érdemelnie.”

Lord Chesterfield angol államférfi (1694-1773) köztudottan finom lelkületű úriember volt, az utolsó pillanatig megőrizte vidám, tréfálkozó modorát.
Néhány nappal a halála előtt hintóba ült és sétakocsikázni ment. Visszatértekor valaki így szólt hozzá:
„- Levegőzni volt Uram?
- Nem, - felelte a Lord – csak elmentem a temetésem próbájára.”

Robert Surcouf (1773-1827) francia hajóskapitány és kalóz
Neki tulajdonítják azt a büszke választ, amit az őt bebörtönző angol kapitánynak adott:
„- Maguk, franciák, pénzért harcolnak, mi angolok, a becsületért.
- Mindenki azért harcol, ami nincs neki!”
 
Winston Churchill
Szokásához híven elmésen beavatkozott egy társalgásba, amikor hirtelen félbeszakította egy feldühödött feminista:
- Ha az Ön felesége volnék, egy csésze mérgezett teával kínálnám.
- Ha az Ön férje volnék, meg is innám – vágott vissza Churchill.
Winston Churchill
A „Le Moniteur”, francia újság köpönyegforgató politikáját jól szemléltetik a főoldalon megjelenő címek, ahogyan Bonaparte Napoléon visszatéréséről írtak.
Figyeljék meg a fokozatokat, ahogyan Napoléon közeledett:

„Az emberevő előbújt a rejtekhelyéről…”
„A vadember partra szállt a Juan öbölben”
„A tigris megérkezett Gap-ba”
„A szörnyeteg Grenoble-ban töltötte az éjszakát”
„A zsarnok elhagyta Lyont”
„A trónbitorlót hatvan mérföldre látták a fővárostól”
„Bonaparte nagy lépésekkel halad előre”
„Napoléon holnapra a város falainál lesz”
„A császár Fontainebleau-ban van”
„Ő császári felsége tegnap megérkezett Párizsba”

1/1.  farnientedolce 2015. április 22.

ANEKDOTÁK - AFORIZMÁK
 
(Forrás: „Anekdoták eredetiben” sorozat, Strucc könyvkiadó, 2004)
 
George Bernard Shaw (1856-1950)
Az ír nemzetiségű írónak tették fel egyszer azt a kérdést, hogy szerinte is balszerencsét jelent-e, ha valaki pénteki napon házasodik?
Erre ő morogva azt válaszolta: - Miért épp a pénteki nap lenne ez alól kivétel?
 
George Bernard Shaw
Shaw meghívást kapott egy estre, melyre több barátja is meghívást kapott. Elment, annak ellenére, hogy a ház úrnőjét kimondottan nem kedvelte.
Érkezésekor, a ház úrnője és ura fogadták. Shaw erőt vett magán és e-képp üdvözölte barátja feleségét: Asszonyom, ön ma este elragadó!
Mire barátságtalanul, magát nem meghazudtolva, így válaszolt: sajnálom, én ugyanezt nem
mondhatom el önről.
Bernard Shaw teljes lelki nyugalommal válaszolta erre a barátságtalan fogadtatásra: Asszonyom, misem egyszerűbb ennél. Tegyen úgy mint én, hazudjon!

George Bernard Shaw
Shaw-val történt meg az az eset, hogy egy étteremben vacsorázott, ahol egy cigányzenekar szolgáltatott muzsikát. Mivel ő ki nem állhatta a zenét evés közben, magához hívatta a zenekar vezetőjét.
- Barátom, - mondta neki – tudnának valamit játszani, ha megkérném rá önöket?
- Természetesen uram, - válaszolta a cigányzenész – a vendégek szolgálatára állunk.
- Ah! Nos, akkor játszanának egy kártyapartit vagy dominót, ahogy tetszik, amíg befejezem a vacsorámat?

George Bernard Shaw
Elég rossz viszonyban volt Churchill angol államférfivel, (1874-1965) mégis küldött neki meghívót ezekkel a szavakkal:
„Mellékelve talál két jegyet az új színdarabom első, bemutató előadására. Hozza el egy barátját is, ha egyáltalán van Önnek ilyen.”
Postafordultával Churchill válaszolt neki:
„Nem tudok részt venni az első előadáson, de el fogok menni a következőre, ha egyáltalán lesz olyan.”
 
George Bernard Shaw
„Amikor Isten megalkotta a férfit és a nőt, ostoba módon elfelejtette benyújtani róla a szabadalmat, így most az első jöttment fajankó is képes ugyanezt létrehozni.”