2. fejezet
LÉTREAZ ELUTASÍTÁS
Nézzük meg együtt, mit jelent az elutasítás, az "elutasítani" szó!
A szótár több különböző definíciót ad: félredob, elvet, visszalök, nem fogad el, nemet mond, visszautasít.
Sokan nehezen tudják megkülönböztetni az elutasítást és az elhagyást.
Ha elhagyunk valakit, akkor valami vagy valaki másért eltávolodunk tőle, míg ha elutasítjuk, akkor ellökjük magunktól, nem akarjuk őt magunk mellett vagy az életünkben látni. Aki elutasít, azt mondja: "nem akarom", aki pedig elhagy, azt: "nem vagyok rá képes".
Az elutasítás nagyon mély sérülés, mert aki ebben szenved, lényében és létezéshez való jogában érzi magát elutasítva. Az öt sérülés közül ez mutatkozik meg először: már az élet nagyon korai szakaszában megjelenik. Az a lélek, mely ennek a sérülésnek rendezésére tér vissza a Földre, az elutasítást a születésétől fogva, sőt sok esetben már a születése előtt is tapasztalja.
Például a nem kívánt baba, aki, ahogy mondják, egy "baleset" eredménye. Ha a lelke még nem rendezte el az elutasítás őrzését, vagyis ha nem sikerült az elutasítás ellenére boldognak lennie, önmagának maradnia, akkor a baba szükségképpen elutasítást fog tapasztalni. Nyilvánvaló példa erre, amikor az újszülött nem olyan nemű, mint amilyenre a szülei vágytak.
21
Természetesen más okokból is elutasíthatja a szülő a gyerekét - de a lényeg, hogy megértsük: csak azok a lelkek vonzódnak a gyereküket elutasító szülőhöz vagy szülőkhöz, akiknek arra van szükségük, hogy ezt megtapasztalják.
Nagyon gyakran megtörténik az is, hogy a szülőnek nem áll szándékában a gyerek elutasítása, mégis az már egy semmiség miatt is elutasítva érzi magát: a szülők egy bántó megjegyzését követően vagy a türelmetlenségüket, a haragjukat látva. Amíg egy sérülés nem gyógyult be, nagyon könnyen újra működésbe lép. Aki elutasítva érzi magát, nem objektív. Az eseményeket, sérülése szűrőin keresztül értelmezi, és akkor is elutasítva érzi magát, amikor az a valóságban nincs így.
Attól a pillanattól kezdve, hogy a baba úgy érzi, elutasították, elkezdi felépíteni a menekülő maszkját. A számos magzatkori regresszió során melyet végigkísértem, alkalmam volt megfigyelni, hogy az elutasítás sérülésében érintett személy, ha a regresszió során képzeletben újra megéli a magzatként átélt, de azóta elfeledett tapasztalatait, úgy látja, hogy nagyon kicsi az anyja hasában, nagyon kevés helyet foglal, és emellett nagyon gyakran látja úgy, hogy sötét van.
Ez igazolta az elképzelésemet, hogy a menekülő maszkja már a születés előtt elkezdhet formát ölteni.
Mostantól a könyv végéig a "menekülő" kifejezést az elutasítástól szenvedő személy leírására fogom használni. A menekülő maszkja az elutasításból fakadó szenvedés elkerülésére kialakított új személyiség, karakter.
Ezt a maszkot fizikai szinten a "menekülő" testben ismerhetjük fel, vagyis egy olyan testben vagy testrészben, amely mintha el akarna tűnni. A test vékony és összehúzódott. Így könnyebb eltűnnie vagy azt elérnie, hogy ne legyen túlságosan jelen vagy túlságosan látható egy csoportban. Ez a test nem akar sok helyet foglalni, hasonlóan magához a menekülőhöz, aki egész életében arra törekszik, hogy ne foglaljon túl sok helyet. Ha úgy tűnik, mintha szinte nem is lenne hús a csontokon, mintha a bőr közvetlenül rájuk lenne tapadva, akkor ebből arra következtethetünk, hogy az elutasítás sérülése még erősebb.
22
A menekülő személyiség kételkedik abban, hogy joga van létezni, és úgy tűnik, mintha nem testesült volna meg egészen.
Ezért a test gyakran töredezettnek, befejezetlennek tűnik, mintha hiányozna belőle egy darab, vagy mintha a testrészek nem illenének össze. A test vagy az arc jobb oldala például egészen más lehet, mint a bal. Mindez szabad szemmel is könnyen látható.
Nincs szükség méricskélésre, hogy lássuk, a két oldal nem egyforma.
Ne feledd, hogy nagyon ritka az olyan ember, akinek a két oldala megegyezik.
Egy töredezett, befejezetlen testet nézve úgy tűnhet, mintha egyes testrészekből hiányozna egy darab: a fenék, a mellek, az áll.
A vádliknál sokkal kisebbek lehetnek a bokák, előfordulhat egy mélyedés a hát tájékán, a mellkasban, a hasban stb. A maszk abban is megnyilvánulhat, hogy nem illik össze a test felső és alsó része.
Az összehúzódott testnél úgy tűnik, mintha az illető visszavonulna önmagába. A vállak előrefordulnak, a karok gyakran a testhez tapadnak. A karok vagy egyes részeik úgy néznek ki, mintha megálltak volna a növekedésben. Mintha egy testrész nem ugyanolyan korú lenne, mint a többi - ha pedig az egész test össze van húzódva, akkor az illető úgy néz ki, mint egy gyerektestben
élő felnőtt.
I la egy eltorzult, szánalmat keltő testet látsz, ebből is következtethetsz arra, hogy az illető az elutasítás sérülésében szenved.
A lélek a születés előtt azért választott ilyen testet, hogy olyan helyzetbe kerüljön, mely alkalmas ennek a sérülésnek a meghaladására.
23
A menekülő arca és szeme kicsi. A szemek nincsenek jelen, üresnek tűnnek, mert akit ez a sérülés érint, hajlamos a saját világába menekülni és a föld fölött járni. A szemek gyakran félelemmel teliek. Egy menekülő ember arcát nézve úgy tűnhet, mintha álarcot látnánk - különösen a szemek körül, melyek nagyon gyakran karikásak. Ő maga is úgy érezheti, hogy álarcon keresztül lát. Egyes menekülő emberek beszámolója szerint akár egy egész napon át is így érezhetnek, mások csak néhány percig.
Az időtartamtól függetlenül ez az érzés arra szolgál, hogy ne legyen igazán jelen abban, ami történik, és elkerülje a szenvedést.
Ha egy ember az összes fenti tulajdonsággal rendelkezik, az ő elutasításból eredő sérülése jóval nagyobb, mint ha csak a szemei ilyenek. Ha valakinek a testén a menekülő testi jellemzőinek körülbelül a fele figyelhető meg, ebből arra következtethetünk, hogy körülbelül az idő felében hordja az elutasítás kivédésére szolgáló maszkot. Ilyen eset lenne például egy olyan ember, aki elég nagy testű, de az arca és a szeme kicsi, menekülő típusú, vagy egy nagy testű, de nagyon vékony bokájú ember. Ha a testnek csak egy része felel meg a menekülő jellemzőinek, akkor az elutasítás sérülése kevésbé erős.
Aki maszkot visel, nem önmaga többé. Fiatalkorunktól kezdve másképpen viselkedünk, mert azt hisszük, hogy ez a viselkedés majd megvéd. Az elutasítást érző személy első reakciója az,
hogy elmenekül. Az elutasításra válaszként menekülő maszkot kialakító gyerekre jellemző a leginkább, hogy képzeletbeli világban él. Ez az oka annak, hogy jól viselkedik, nyugodt, nincs vele
baj, és nem csap zajt.
Egyedül játszik a képzeletbeli világában, és légvárakat épít.
Akár azt is hiheti, hogy összekeverték valakivel a kórházban, és nem is a valódi szülei nevelik.
24
Különböző módszereket eszel ki, hogy elmenekülhessen otthonról, például úgy, hogy nagyon szeret iskolába menni. Ám mikor iskolában van, főleg ha úgy érzi, elutasították, vagy ő utasítja el önmagát, elszáll, és a saját világába merül. Egy asszony egyszer úgy írta le ezt nekem, hogy "turistának" érezte magát az iskolában.
Az ilyen gyerek - noha nem igazán hisz abban, hogy joga volna létezni - azt akarja, hogy észrevegyék, hogy létezik. Például a kislány, aki elbújik egy bútor mögött, mikor a szüleinél vendégek vannak. Mikor észreveszik, hogy nincs sehol, mindenki elkezdi keresni, ő pedig nem jön elő a rejtekhelyéről, miközben tudja, hogy mindenki egyre jobban aggódik. Magában azt mondja: "Azt akarom, hogy megtaláljanak. Azt akarom, hogy észrevegyék, hogy létezem." Ebből a példából látható, hogy ez a kislány annyira nem hisz abban, hogy joga volna létezni, hogy olyan helyzeteket kell teremtenie, melyekben bebizonyíthatja azt.
Mivel ezeknek a gyerekeknek a teste gyakran kisebb marad az átlagosnál, sokszor játék babához hasonlítanak, törékenynek tűnnek. Erre az anya sok esetben úgy reagál, hogy túlságosan óvni kezdi. Gyakran mondják neki, hogy túl kicsi ehhez, túl kicsi ahhoz. A gyerek annyira elhiszi ezt, hogy a teste kicsi marad.
Az ilyen gyerek számára az, hogy szeretik, egyet jelent azzal, hogy megfojtják. Ezért később, ha valaki szeretni fogja, ő erre elutasítással vagy meneküléssel válaszol majd, hisz továbbra is fél a megfulladástól. A gyerek, akik túlságosan féltenek, elutasítva érzi magát, mert úgy érzi, nem fogadják el akként, aki. Hogy kis termetét ellensúlyozzák, a többiek mindent meg akarnak csinálni, mindenre gondolni akarnak helyette. A gyerek ilyen körülmények között nem azt érzi, hogy szeretik, hanem azt, hogy elutasítják a képességeiben.
25
A menekülő jobban szeret nem kötődni az anyagi dolgokhoz, mert megnehezítik, hogy elmenekülhessen. Mintha lenézne mindent, ami anyagi. Nem igazán tudja, mit keres ezen a bolygón, és nehezen hiszi el, hogy boldog lehet itt. Jobban vonzza mindaz, ami a spiritualitással vagy a szellemi szférával kapcsolatos. Ritkán használ anyagi javakat örömszerzésre, mert feleslegesnek tartja őket. Egy fiatalasszony mesélte nekem, hogy semmi örömet nem lel a vásárlásban, és csak azért csinálja, hogy érezze, hogy életben van. A menekülő elismeri, hogy a pénz fontos - de az nem szerez neki örömet.
Az anyagi dolgok iránti közönye miatt nehézségei vannak a szexuális életében. Lehet, hogy végül arra jut, hogy a szexualitás gátja a spiritualitásnak. Több menekülő nő mondta nekem már, hogy szerinte a szex nem spirituális. Ez főként anyává válásuk után fordul elő. Mikor gyereket várnak, gyakran megesik, hogy a férjük a várandósság teljes ideje alatt nem hajlandó szeretkezni velük. A menekülő nők nehezen tudják elképzelni, hogy mindenki máshoz hasonlóan szükségük volna a szexualitásra. Olyan helyzeteket vonzanak magukhoz, melyekben szexuális téren elutasítva érzik magukat a társuk által, vagy ők maguk vágják el önmagukat a szexualitásuktól.
Az elutasítás sérülését a velünk azonos nemű szülővel éljük meg. Ha az önmagát elutasítva érző emberek típusához tartozol, akkor ezt az elutasítást a veled azonos nemű szülővel élted meg. Ez volt az a szülő, aki először ébresztette fel a már azelőtt is létező sérülésedet. Természetes és emberi reakció tehát, ha ezt nem fogadjuk el, és haragszunk rá. Ez a harag akár a gyűlöletig is erősödhet.
26
Az azonos nemű szülő szerepe, hogy megtanítson minket szeretni: szeretni önmagunkat és szeretetet adni.
Az ellenkező nemű szülő tanít minket szeretetet kapni: hagyni, hogy szeressenek.
Mivel nem fogadtuk el ezt a szülőt, természetes, hogy úgy döntöttünk, hogy nem fogunk példaként tekinteni rá. Ha úgy látod, hogy neked ilyen sérülésed van, akkor ez a nem elfogadás a magyarázat arra, hogy - ezzel a szülővel azonos nemű emberként - önmagadat sem vagy képes elfogadni és szeretni.
A menekülő önmagát bénának, egy senkinek, értéktelennek tartja. Ezért minden eszközt megragad, hogy tökéletes legyen, és értékesnek tűnjön önmaga és mások szemében. A "béna" szó nagyon gyakran fordul elő a beszédében. Ilyen mondatokat mond például: "A főnököm azt mondta, béna vagyok, így hát eljöttem.""Anyám béna minden házimunkában." "Apám mindig bénázott anyámmal, ahogy a férjem is velem. Nem hibáztatom anyámat, hogy lelépett."
Egy menekülő ember osztotta meg velem egy workshop során, hogy apjával szemben mindig úgy érezte, hogy béna, és nem ér semmit. Azt mondta: "Mikor beszél hozzám, elnyomva és megfojtva érzem magam. Csak a menekülésre tudok gondolni, mert teljesen kiszolgáltatottnak érzem magam vele szemben. Már a jelenléte is elnyom." Egy menekülő nő mesélte, hogy tizenhat éves volt, amikor az anyja közölte vele, hogy tűnjön el, és hogy neki az se baj, ha meghal. Ekkor ő úgy határozott, hogy az anyja "semmit" sem fog érni többé számára. Menekülésképp innentől fogva teljesen elvágta magát az anyjától.
Érdekes, hogy az elutasítást érző gyerek menekülését főként az azonos nemű szülő bátorítja.
27
Például a gyerek el akar menni otthonról, és a szülő azt mondja neki: "Jó ötlet, menj csak, így megszabadulunk tőled!" A gyerek ezért még inkább úgy érzi, elutasították, és még jobban haragszik a szülőre. Ez a fajta helyzet azzal a szülővel jön létre, aki szintén az elutasítás sérülésében szenved. Azért bátorítja a gyereke menekülését, mert ez a módszer számára is ismerős, noha ennek nem feltétlenül van tudatában.
A "nem létezik" kifejezés szintén fontos része a menekülő szókincsének.
Például azokra a kérdésekre, hogy "Milyen a szexuális életed?" "Milyen a kapcsolatod ezzel az emberrel?", egy menekülő úgy fog válaszolni, hogy "nem létezik" vagy "nincs", míg az emberek többsége azt mondaná, hogy rossz.
Szintén sokat használja az "eltűnni" szót. Például azt mondja: "Apám kurvának nevezte anyámat... el akartam tűnni" Vagy: "Azt akartam, hogy a szüleim eltűnjenek."
A menekülő a magányt keresi, mert fél, hogy ha túl sok figyelmet kapna, nem tudna vele mit kezdeni. Mintha túl sok volna neki önnön létezése. Családi vagy más körben észrevétlen. Azt hiszi, a kellemetlen helyzeteket ki kell bírnia, mert nincs joga változtatni rajtuk. Nem látja, mit csinálhatna másképpen. Például a kislány, aki megkéri az anyját, hogy segítsen neki a házi feladatában.
Anyja így válaszol: "Keresd meg apádat. Nem látod, hogy el vagyok foglalva, neki meg semmi dolga?" A kislány elutasítva érzi magát, és rögtön ezt gondolja: "Nem vagyok elég szeretetreméltó, ezért nem akar anyám segíteni nekem" - majd talál egy helyet, ahol egyedül lehet.
A menekülőnek általában nagyon kevés barátja van az iskolában és később a munkahelyén. Magányos típusnak tartják és egyedül hagyják. Minél jobban elszigetelődik, annál láthatatlanabbá
válik.
28
Ördögi körbe kerül: mikor elutasítva érzi magát, felölti a menekülő maszkját, hogy ne szenvedjen - ettől pedig annyira láthatatlanná válik, hogy a többiek már nem is veszik észre többé. Egyre többet van egyedül, és így igazolódik számára az, hogy elutasítva érzi magát.
A következő helyzet többször megtörtént velem a foglalkozásaim végén, amikor mindenki megosztja, miben segített neki az alkalom.
Nagy meglepetésemre meglátok valakit, akit a workshop két napja alatt észre sem vettem. Azt kérdem magamban: "Hol lehetett egészen idáig?" Kicsivel később felismerem, hogy a teste a menekülő típusba tartozik, és nem beszélt, nem kérdezett a foglalkozás alatt, mások mögött ült, hogy ne nagyon legyen szem előtt. Mikor felhívom az ilyen emberek figyelmét arra, hogy észrevétlenek voltak, szinte mindig így válaszolnak: "Nem volt semmi érdekes mondanivalóm, ezért nem beszéltem."
A menekülő általában valóban keveset szól. Ha sokat beszél, akkor ezzel próbálja meg jó színben feltüntetni magát. Ezért a szavai mások szemében gőgösnek tűnhetnek.
A menekülő gyakran bőrbetegségeket teremt magának, hogy ne érjenek hozzá. A bőr a kapcsolatteremtésre szolgáló részünk, és a jellege vonzó vagy visszataszító lehet mások számára. A bőrbetegség tudattalan eszköz arra, hogy ne érintsék meg, és főleg ott ne, ahol a probléma van. Több menekülő mondta nekem: "Mikor megérintenek, olyan, mintha kiszednének a burkomból."
Az elutasítás sérülése miatt azt hiszi, ha a saját világában él, nem fog szenvedni többet, mert nem fogja elutasítani önmagát, és mások sem fogják elutasítani. Ezért ha csoportban van, gyakran nem akar részt venni a közös tevékenységben, és észrevétlen marad. Visszavonul a burkába.
Ezért van az is, hogy a menekülő könnyen "elszáll". Sajnos ez többnyire úgy történik, hogy ő sem veszi észre. Akár azt is gondolhatja, hogy ez a jelenség természetes, és mások is gyakran elszállnak.
29
Gondolatai gyakran szétszórtak. Néha így szól: "Össze kell szednem magam." Olyan érzése van, mintha darabokban volna. Ez az érzet különösen azoknál van jelen, akiknek a teste mintha különböző, nem összeillő részekből állna. Azt is hallottam már menekülőktől, hogy "Elvágva érzem magam a többiektől.
Mintha nem is lennék ott." Sőt, egyesek azt mondták, világosan érzik, hogy a derekuk szintjén a testük felső és alsó része el van választva egymástól, mintha egy fonál derékban összeszorítaná őket. Ismertem egy nőt, aki a mellei alatt érezte ezt az elválasztó fonalat. Az egyik workshopon tanított elengedéstechnika használata után érezte, ahogy a teste felső és alsó része összekapcsolódik, és ez az új érzet nagyon meglepte. Megértette, hogy gyerekkora óta nem volt igazán a testében. Nem tudta, milyen "két lábbal a földön állni".
A foglalkozások alatt - különösen a menekülő nőknél - észrevettem, hogy gyakran ülnek úgy a széken, hogy lábukat maguk alá húzzák. Legszívesebben a földön ülnek. Ha lábuk nincsen szilárdan a földön, könnyebben elmenekülhetnek. Az, hogy fizettek a tanfolyamért, azt jelenti, hogy egy részük jelen akar lenni, ugyanakkor nehezükre esik beilleszkedni. Azt mondom hát nekik, hogy szabadságukban áll elszállni és kimaradni abból, ami történik, de dönthetnek úgy is, hogy a földön maradnak, kapcsolódnak, és jelen vannak.
Mint fentebb mondtam, a menekülő úgy érezte, hogy az azonos nemű szülője nem fogadja el és nem látja szívesen. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy ez a szülő elutasította. Ő az, aki így érezte magát. Ha ugyanez a lélek úgy tért volna vissza, hogy a megalázás sérülését kell rendeznie, ugyanezeknek a szülőknek ugyanezt a viselkedését megalázásként érzékelte volna.
30
Természetesen azonban a menekülő több valódi elutasítást vonz magához, mint más, például egy olyan testvére, akinek nincs ilyen sérülése.
Az elutasítástól szenvedő ember állandóan az azonos nemű szülő szeretetét próbálja megszerezni vagy ettől a szülőtől, vagy a küzdelmet áthelyezve egy másik azonos nemű embertől. Azt hiszi, hogy addig nem lesz teljes értékű ember, amíg nem sikerült elhódítania ennek a szülőnek a szeretetét. A legkisebb megjegyzésére is nagyon érzékeny, és könnyen érzi úgy, hogy elutasította.
Annyira erős a szenvedése, hogy haragot, sőt gyakran gyűlöletet táplál. Ne feledd, hogy a gyűlölethez nagyon sok szeretet kell.
A gyűlölet nagy szeretetből alakul ki. Az elutasítás sérülése olyan mély, hogy az öt típus közül a menekülő hajlamos a leginkább a gyűlöletre. Könnyen térhet át a nagy szeretet időszakából a nagy gyűlölet időszakába. Ez nagy belső szenvedésre utal.
Az ellenkező nemű szülővel való viszonyában a menekülő inkább attól fél, hogy ő utasítja el a szülőt. Ezért a kapcsolatukban tettekben és szavakban is visszafogja magát. A sérülése miatt nem önmaga többé. Mindent megtesz, csak hogy ne utasítsa el ezt a szülőt, mert nem akarja, hogy elutasítással vádolják. Az azonos nemű szülőtől viszont azt akarja, hogy tegyen meg mindent azért, hogy ő ne érezze magát elutasítva. Megint nem akarja látni, hogy a nem begyógyult sérülése okozza ezt az érzést, és hogy annak semmi köze nincs a szülőhöz. Ha az ellenkező nemhez tartozó szülővel vagy egy másik ilyen nemű emberrel él át elutasítást, önmagát vádolja a helyzetért. Elutasítja magát, és azt gondolja, hogy az ő hibája, ha a másik elutasította.
Ha úgy látod, hogy neked is ilyen sérülésed van, nagyon fontos, hogy elfogadd: bár lehet, hogy a szülőd valóban elutasít, azért vonzol magadhoz egy ilyen szülőt és ilyen helyzetet, mert a sérülésed nincs begyógyulva.
31
Ha megmaradsz abban a hitedben, hogy minden, ami veled történik, mások hibája, akkor nem fog tudni begyógyulni ez a sérülés. A szüleidre adott reakcióidból következik, hogy könnyebben érzed magad elutasítva a veled azonos nemű emberek által, és félsz, hogy elutasítod az ellenkező nemű embereket. Ha félsz attól, hogy elutasítod őket, ne lepődj meg, ha végül tényleg így is teszel. Emlékeztetlek: minél jobban táplálunk egy félelmet, annál gyorsabban válik valósággá.
Minél mélyebb az elutasításból eredő sérülésünk, annál erősebben vonzunk magunkhoz olyan körülményeket, melyek között elutasítanak, vagy mi utasítunk el másokat.
A menekülő minél inkább elutasítja magát, annál jobban fél, hogy elutasítják. Állandóan alábecsüli és gyakran a nála jobbakhoz hasonlítja önmagát, ezért azt hiszi, hogy kevésbé jó másoknál.
Nem látja, hogy bizonyos területeken jobb lehet a többieknél.
Azt is nehezen tudja elhinni, hogy valaki őt választhatja barátnak, házastársnak, vagy hogy az emberek valóban szerethetik őt. Egy anya mesélte nekem, hogy mikor a gyerekei azt mondták neki, hogy szeretik, nem értette, miért!
A menekülő így kettősségben él. Amikor őt választják, nem hiszi el, és elutasítja önmagát - így megesik, hogy tönkreteszi a helyzetet. Ha nem választják, akkor úgy érzi, a többiek utasították el. Egy többgyerekes családból származó ember mesélte, hogy apja soha semmihez sem választotta őt. Ő ebből rögtön arra a következtetésre jutott, hogy a többiek jobbak nála. így nem meglepő, hogy a többieket választották helyette. Ez ördögi körré válik.
A menekülő gyakran mondja vagy gondolja, hogy amit mond vagy tesz, az értéktelen. Mikor túl sok figyelem irányul rá, szétesik, és fél, hogy túl sok helyet foglal.
32
Ha sok helyet foglal, azt hiszi, hogy zavar. Az, hogy zavar, számára azt jelenti, hogy el fogják utasítani azok, akiket sejtése szerint megzavart. A menekülő már az anyja hasában is kevés helyet foglalt. Egészen addig észrevétlen marad, míg a sérülése be nem gyógyult.
Mikor valaki félbeszakítja beszéd közben, az első gondolata az, hogy a személye nem fontos, és elhallgat. Akinek nincs elutasításból eredő sérülése, inkább azt gondolná, hogy az nem fontos, amit mond, nem pedig ő maga. A menekülőnek, ha nem kérdezik, nehezére esik elmondani a véleményét, mert azt hiszi, hogy a többiek ezt támadásnak veszik, és elutasítják őt.
Ha valakitől kérni akar valamit, de az illető elfoglalt, inkább lemond róla, és nem szól semmit. Tudja, mit akar, de nem mer kérni, mert azt hiszi, hogy a dolog nem elég fontos ahhoz, hogy zavarjon vele másokat.
Több nő mesélte nekem, hogy kamaszkoruktól kezdve semmit nem mondanak el az anyjuknak magukról, mert félnek, hogy nem fogja megérteni őket. Azt hiszik, hogy megérteni ugyanaz, mint szeretni. Pedig a kettőnek semmi köze egymáshoz. Szeretni annyi, mint elfogadni a másikat akkor is, ha nem értjük őt.
E miatt a hiedelem miatt kitérő magatartást vesznek fel beszélgetés közben. Megpróbálnak elmenekülni a téma elől, és félnek új témába kezdeni. Következésképpen más nőkkel is így viselkednek.
Ne feledd, ha egy férfi menekülő, akkor ugyanezt éli meg az apjával és a többi férfival szemben.
A menekülő másik jellemzője, hogy mindenben, amit csinál, a tökéletességet keresi. Azt hiszi, ha hibázik, ítélkezni fognak fölötte.
Számára az ítélkezés az elutasítással egyenértékű. Mivel nem hisz abban, hogy a lénye tökéletes, pótlékként abban próbálja elérni a tökélyt, amit csinál. Összekeveri a létezést a csinálással.
A perfékcionizmus akár rögeszméssé is válhat.
33
Annyira tökéletesen akar mindent megcsinálni, hogy minden feladathoz a szükségesnél
több időt vesz igénybe. Ezzel további elutasítást vonz magához a többiek részéről.
A menekülő legnagyobb félelme a pánik. Amint úgy gondolja egy helyzetben, hogy bepánikolhatna, rögtön elszökik, elrejtőzik vagy menekül. Jobban szeret eltűnni, mert tudja, hogy mikor pánikol, megkövül, és nem képes mozdulni. Azt hiszi, ha így elmenekül, elkerülheti a bajt. Annyira meg van győződve arról, hogy nem tudja kezelni a pánikot, hogy végül már akkor is azt hiheti, hogy pánikolni fog, amikor ez nincs így. A menekülőnek olyan mélyen veleszületett tulajdonsága az eltűnni akarás, hogy magzatkori regressziók során gyakran hallottam tőlük, hogy még az anyjuk hasában is megpróbáltak elbújni. Láthatjuk, hogy mindez nagyon korán kezdődik.
Minthogy az életben azokat a helyzeteket vonzzuk magunkhoz, melyektől félünk, a menekülőt gyakran találják meg olyan szituációk vagy emberek, melyek pánikot okozhatnak nála. A félelme még drámaibbá teszi ezeket a helyzeteket. Mindig számos és jó okot talál arra, hogy igazolja menekülését.
A menekülő a vele azonos nemű szülővel vagy emberekkel szemben könnyebben pánikol, és megkövül (különösen azokkal szemben, akik erre a szülőre emlékeztetik). Az ellenkező nemű szülővel vagy emberekkel nem ugyanazt a félelmet érzi. Velük könnyebben szembe tud nézni. Azt is észrevettem, hogy a menekülő gyakran használja a "pánik" szót. Például azt mondja: "A pánik kerülget, ha arra gondolok, hogy le kéne szoknom a dohányzásról." Akinek nincs elutasításból eredő sérülése, egyszerűen azt mondaná, hogy nehezen tudna leszokni.
A pániktól való félelem miatt a menekülő több helyzetben elveszti az emlékezetét. Azt hiheti, hogy gond van a memóriájával, holott a gond a félelemmel van.
34
Az előadói tanfolyamon gyakran látom, hogy mikor egy menekülő résztvevőnek előre kell jönnie előadást tartani a többiek előtt, az utolsó pillanatban a félelme olyan erőssé válik, hogy mindent elfelejt, akkor is, ha jól felkészült, és ismeri a témáját. Olykor még a testét is elhagyja, megbénul, mintha "elszállt" volna. Szerencsére ez a probléma magától elmúlik, ahogy a menekülő elrendezi az elutasításból eredő sérülését.
Az eddigiek után magától értetődik, hogy az elutasítás sérülése meghatározza, hogyan kommunikálunk. A menekülő félelmei, melyek megakadályozzák, hogy világosan kommunikáljon
és kérjen: félelem attól, hogy nem érdekes mások számára; hogy bénának vagy értéktelennek tartják; hogy nem fogják megérteni; hogy pánikolni fog; hogy a másik csak kötelességből vagy udvariasságból hallgatja. Ha látod magadnál ezeket a félelmeket, akkor itt a lehetőség, hogy ráébredj: nem vagy önmagad, és az elutasításból eredő sérülésed irányít téged.
Érdekes megfigyelni, hogy a sérüléseink arra is hatással vannak, ahogy táplálkozunk. Az anyagi testünket ugyanúgy tápláljuk, ahogy az érzelmi és szellemi testünket. A táplálkozás szintjén a menekülő jobban kedveli a kis adagokat, és félelem vagy erős érzelmek hatására gyakran elmegy az étvágya. Az említett öt típus közül a menekülő hajlamos a leginkább az anorexiára.
Az anorexiás teljesen megtagadja magától a táplálékot, mert túl kövérnek hiszi magát, miközben valójában sovány Ezzel a módszerrel próbál meg eltűnni. Azokban az esetekben pedig, amikor mohón eszik, a táplálékon keresztül próbál meg elmenekülni.
Ez a módszer ugyanakkor ritkának számít a menekülőknél.
Gyakrabban választják a menekülésre az alkoholt vagy a kábítószert.
35
Mikor nagyon fél, gyakran eszik édességet. A félelem kiüríti az ember energiatartalékait, és sokszor hisszük úgy, hogy a cukorfogyasztással több lesz az energiánk. Sajnos a cukor csak ideiglenesen biztosít energiát, azt folyton pótolni kell.
Az egónk mindent megtesz, hogy ne lássuk a sérüléseinket.
Miért? Mert tudattalanul ezt a feladatot adtuk neki. Annyira félünk a sérüléshez kötődő fájdalom újraélésétől, hogy mindent megteszünk, nehogy be kelljen vallanunk: mi magunk vagyunk az oka annak, hogy úgy érezzük, elutasítottak. Akik elutasítanak minket, azért jelennek meg az életünkben, hogy megmutassák, hogyan utasítjuk el mi saját magunkat.
A sérüléseink megakadályozzák, hogy önmagunk legyünk.
Ez blokkot hoz létre, mely végül betegségeket idéz elő. Minden egyes típus a belső attitűdjétől függően sajátos panaszokat és betegségeket vonz magához.
Következzen néhány olyan panasz és betegség, mely megjelenhet a menekülőnél:
. Gyakran szenved hasmenésben, mert még mielőtt a testnek lenne ideje feldolgozni a tápanyagokat, elutasítja az élelmet, hasonlóan ahhoz, ahogy önmagát vagy egy számára kedvező helyzetet elutasít.
. Mások szívritmuszavarban szenvednek, a szívük nem szabályosan ver. Mikor szívverésük őrült sebességre kapcsol, úgy érzik, mintha ki akarna ugrani a mellkasukból. Ez is egy mód arra, hogy elmeneküljenek egy nehezen elviselhető helyzetből.
. Már fentebb is említettem, hogy az elutasítás sérülése akkora fájdalmat okoz, hogy egy menekülő esetében teljesen természetes, ha gyűlöli az azonos nemű szülőt, akit gyerekkorában azzal vádolt, hogy szenvedést okozott neki.
36
Nagyon nehezére esik azonban megbocsátani magának azért, hogy haragudott erre a szülőre - ezért inkább nem látja vagy nem tudja, hogy haragudott vagy még mindig haragszik rá. Ha nem engedi meg magának, hogy gyűlölje az azonos nemű szülőjét, rákot alakíthat ki magában. A rák egy elszigeteltségben megélt fájdalmat követő haraghoz vagy gyűlölethez kapcsolódik.
Ha egy ember képes bevallani magának, hogy haragudott a szülőjére, akkor nem lesz rákos. Ha erőszakos gondolatai vannak ezzel a szülővel szemben, akkor lehet, hogy súlyos betegséget fog kialakítani magában, de az nem a rák lesz. A rák főleg annál az embernél jelenik meg, aki sokat szenvedett, és önmagát vádolja. Nem akarja látni, hogy haragudott a szülőjére, mert ha ezt elismerné, azzal mintha azt vallaná be, hogy gonosz és szívtelen ember. Ezzel azt is elfogadná, hogy elutasítja ezt a szülőt, holott őt vádolja elutasítással.
A menekülő nem engedte meg magának, hogy gyerek legyen.
Kényszerítette magát, hogy korán felnőjön, mert azt hitte, így kevésbé lesz elutasítva. Ezért hasonlít a teste vagy annak egy része egy gyerek testéhez. A rák annak a jele, hogy nem engedi meg a benne lévő gyereknek a múltbéli szenvedést. Nem fogadja el, hogy teljesen emberi dolog haragudni arra a szülőre, akit felelősnek tartottunk a szenvedésünkért.
. A légzési problémák - különösen pánik idején - szintén a menekülőre jellemző panaszok és betegségek közé tartoznak.
. Gyakran lesz allergiás. Az allergia bizonyos élelmiszerek vagy anyagok iránt érzett elutasítását tükrözi.
. Egy személy vagy egy helyzet elutasításaként azt is választhatja, hogy kihányja az ételt, amit épp megevett. Hallottam fiatalokat, akik így beszéltek: "Legszívesebben kihánynám az anyámat/apámat."
37
A menekülő egy személy vagy helyzet "kihányására" irányuló vágyát azzal is kifejezheti, hogy azt mondja: "Undorodom tőled!" vagy "Undorodom ettől!" így fejezi ki, hogy el akar utasítani valakit vagy valamit.
. A menekülő úgy is megpróbálhat elmenekülni egy helyzetből vagy egy embertől, hogy elájul.
. Súlyosabb esetekben a kómához folyamodhat menekülésképp.
. Az agorafóbiában szenvedő menekülő arra használja ezt a viselkedészavart, hogy elmeneküljön azoktól az emberek vagy helyzetek elől, melyek pánikot idézhetnek elő nála. (Az agorafóbia definícióját lásd a 57-60. oldalon.)
. Ha a menekülő túl sok cukrot fogyaszt, hasnyálmiriggyel kapcsolatos betegségeket, például alacsony vércukorszintet vagy diabéteszt vonzhat magához.
. Ha az elutasítás miatt tapasztalt fájdalmat követően nagyon mély gyűlöletet alakít ki magában az egyik szülővel szemben, és úgy érzi, hogy elért érzelmi és szellemi határaihoz, depresszióssá vagy mániás depresszióssá válhat. Ha öngyilkosságra gondol, nem beszél arról, és ha elhatározza magát, mindent megtesz, hogy ne vétse el. Akik gyakran beszélnek az öngyilkosságról, és aztán elhibázzák, mikor megpróbálják, azokra inkább az elhagyás sérülése jellemző. Róluk a következő fejezetben
beszélek.
. Mivel fiatalkorában nem igazán tudta magát teljes értékű emberként elismerni, a menekülő gyakran próbál valaki mássá válni. Elmerül a csodált ember személyiségében: például a lány,
aki Marilyn Monroe akar lenni. Ezt tovább folytathatja példaképről példaképre lépve. Ennek a szélsőséges viselkedésnek az a veszélye, hogy később pszichózissá válhat.
38
A fenti panaszok és betegségek a többi sérülésben szenvedő embernél is megnyilvánulhatnak, de sokkal gyakoribbak az elutasítástól szenvedőknél.
Ha magadra ismertél az elutasítás sérülésében, akkor nagyon valószínű, hogy az azonos nemű szülőd is elutasítva érezte magát az ő azonos nemű szülője által. Mi több, igen valószínű, hogy úgy érzi, te is elutasítod. Lehet ugyan, hogy ez mindkettőtök részéről tudattalan - de ez a megállapítás több ezer, a menekülő típusba tartozó embernél bizonyult igaznak.
Ne feledd: egy sérülés főként azért van jelen bennünk, mert képtelenek vagyunk megbocsátani magunknak azért, amit magunkkal és másokkal teszünk. Nehezen tudunk megbocsátani, mert általában észre sem vesszük, hogy haragszunk önmagunkra.
Minél mélyebb az elutasítás sérülése, annál jobban elutasítod magadat vagy másokat, bizonyos helyzeteket vagy megvalósítandó terveket.
Mindazzal, amit teszünk, de nem akarunk látni magunkban, másokat vádolunk.
Ezért vonzunk magunk köré olyan embereket, akik megmutatják nekünk, amit másokkal vagy önmagunkkal teszünk.
Úgy is a tudatára ébredhetünk annak, hogy elutasítjuk magunkat vagy valaki mást, hogy szégyent érzünk. Szégyent olyankor érzünk, amikor el akarunk rejtőzni, vagy leplezni akarunk egy viselkedést. Érthető, ha szégyenletesnek tartjuk, ha olyan a magatartásunk, mint amit mások szemére hányunk.
Mindenáron el akarjuk kerülni, hogy felfedezzék, hogy úgy viselkedünk, mint ők.
39
Ne feledd, hogy mindezt csak akkor éli át az elutasításban szenvedő ember, ha úgy határoz, hogy a menekülő maszkját veszi fel, mert azt hiszi, hogy így elkerülheti a sérülés által okozott szenvedést. Ezt a maszkot a sérülés mélységétől függően olykor hetente néhány percig hordják, olykor szinte állandóan.
A menekülőre jellemző viselkedések irányítója a félelem, hogy újra át kell élnie az elutasítás sérülését. Valószínűleg magadra ismersz bizonyos viselkedésekben, de nem mindenben. Szinte lehetetlen, hogy valaki az összes említett viselkedésben magára ismerjen.
Minden sérülésnek megvannak a saját belső viselkedései és attitűdjei. Az, ahogyan az egyes sérülésekhez kötődően gondolkodunk, érzünk, beszélünk és cselekszünk, arra válasz, ami az életben történik. Ha valaki reaktív, vagyis a viselkedését mindig a külső körülményekre és történésekre adott reakció határozza meg, akkor elveszti a kapcsolatot a központjával, a szívével, és nem érezheti jól magát, nem lehet boldog. Ezért olyan hasznos, ha észleled, hogy mely pillanatokban vagy önmagad, és melyekben vagy reaktív. Ha így teszel ahelyett, hogy hagynád, hogy a félelmeid
irányítsanak, képessé válhatsz rá, hogy az életed ura legyél.
E fejezet célja, hogy segítsen neked felismerni az elutasítás sérülését.
Ha a menekülő maszkjának leírásában magadra ismersz, az utolsó fejezet az összes információt tartalmazza, amire szükséged lesz, hogy begyógyítsd ezt a sérülést, újra önmagad légy, és ne hidd azt, hogy az élet elutasítással teli. Ha nem ismersz magadra, azt tanácsolom, hogy mielőtt kizárnád a lehetőséget, ellenőrizd téged jól ismerő embereknél, hogy egyetértenek-e veled.
Mint említettem, lehetséges, hogy csak egy kis elutasításból származó sérülésed van. Ebben az esetben csak egyes jellemzők fognak illeni rád.
40
Emlékeztetlek: fontos, hogy elsősorban a testi leírásra hagyatkozz, mert az anyagi test sosem hazudik, viszont gondolatban könnyen el tudunk hitetni magunkkal valamit.
Ha a környezetedben néhány emberben felismered ezt a sérülést, nem kell megpróbálnod megváltoztatni őket. Használd inkább a könyvből tanultakat arra, hogy több együttérzést alakíts ki magadban irántuk, hogy jobban megértsd a reaktív viselkedésüket.
Ahelyett, hogy megpróbálnád a saját szavaiddal elmagyarázni a tartalmát, inkább olvassák el ezt a könyvet ők maguk, ha van ilyen irányú érdeklődésük.
41
Az ELUTASÍTÁS sérülésének jellemzői
A sérülés megjelenése.- A fogantatástól egyéves korig az azonos nemű szülővel. Nem hiszi, hogy joga volna létezni.
Maszk: menekülő
Test: összehúzódott, szűk, sovány vagy töredezett
Szem: kicsi, félelemmel teli, vagy mintha álarc lenne körülötte
Szókincs: "béna" "semmi", "nem létezik", "nincs", "eltűnik"
Személyiség: Nem kötődik az anyagi világhoz. Perfekcionista.
Intellektuális. A nagy szeretet és a mély gyűlölet szakaszai váltogatják egymást. Szexuális problémák. Bénának, értéktelennek hiszi magát. Egyedüllétre törekszik. Észrevétlen. Képes láthatatlanná válni. Különböző módszereket talál a menekülésre. Könnyen elszáll. Úgy érzi, nem értik meg. Nehezen képes élni hagyni magában a gyermeket.
Legnagyobb félelem: a pánik
Táplálkozás: Az érzelmek vagy a félelem elveszi az étvágyát. Kis adagok. Menekülésként cukor, alkohol vagy drog. Hajlam az anorexiára.
Lehetséges betegségek: bőrbetegségek, hasmenés, szívritmuszavar, rák, légzésproblémák, allergiák, hányás, ájulás, kóma, alacsony vércukorszint, diabétesz, öngyilkosságra hajlamos depresszió, pszichózis