7. fejezet
A SÉRÜLÉSEK MEGGYÓGYÍTÁSA ÉS
A MASZKOK ATALAKITASA
Mielőtt rátérnék az egyes sérülések és maszkok begyógyulásának szakaszaira, meg szeretném osztani veled a megfigyeléseimet arról, ahogyan az egyes típusok beszélnek, ülnek, táncolnak stb. Ez rávilágít arra, milyen különbségek vannak az egyes maszkokhoz kötődő viselkedésekben.
. A maszktól függően más és más a beszédmód és a hang.
. A menekülő hangja fakó és gyenge.
. A függő hanglejtése gyerekes, hangszíne panaszos.
. A mazochista gyakran tettet érzelmeket a hangjával, hogy érdeklődő embernek tűnjön.
. A kontrolláló hangja erős, és messzire elér.
. A merev mechanikusan és visszafojtottan beszél. így táncolnak az egyes típusok:
. A menekülő nem szeret különösebben táncolni. Ha mégis táncol, keveset mozog, és visszahúzódik, hogy ne vegyék észre. Azt sugározza magából: Ne nézzetek túlságosan!
. A függő jobban szereti a páros táncokat, mert ezekben alkalma nyílik a párjához tapadni. Olykor úgy tűnik, mintha a másikra akaszkodna. Az sugárzik belőle: Nézzétek, hogy szeret a párom!
159
. A mazochista nagyon szeret táncolni, és megragadja az alkalmat, hogy kifejezze az érzékiségét. Az élvezetért táncol. Az árad belőle: Nézzétek, milyen érzéki tudok lenni!
. A kontrolláló nagyon sok teret foglal. Szeret táncolni, és csábításra használja az alkalmat. Számára ez főleg arra lehetőség, hogy lássák. Azt sugározza magából: Nézzetek rám!
. A merev nagyon jól táncol, és merev lába ellenére jó a ritmusérzéke.
Figyel, hogy ne hibázzon. Rá jellemző a leginkább, hogy táncórákat vesz. A nagyon merevek komolyak, nagyon egyenesen tartják magukat, és olyan, mintha még a lépéseiket is számolnák tánc közben. Az üzenete az: Nézzétek, milyen jól táncolok!
Milyen autót szeretsz? A következő leírás megmutatja, hogy melyik személyiség befolyásolja a döntésedet:
. A menekülő a sötét színű autókat szereti, melyeket nem vesznek észre.
. A függő a kényelmes és az átlagostól eltérő autókat kedveli.
. A mazochista kis autót választ, melyben szűkösen fér csak el.
. A kontrolláló nagy teljesítményű autót vásárol, melyben észreveszik.
. A merev a klasszikus és jó teljesítményű autót kedveli, mert értéket akar a pénzéért.
Ezeket a jellemzőket más termékek vásárlására vagy az öltözködésre is alkalmazhatod.
Az, ahogyan ül valaki, azt jelzi, mi történik vele, mikor beszél vagy hallgat.
. A menekülő egészen kicsire húzza össze magát a székén, és nagyon szereti a lábait maga alá húzni. Ha nincs a földhöz kötve, könnyebben elmenekülhet.
160
. A függő szétfolyik a székén, vagy a karfára vagy a szomszéd fotelre támaszkodik. A hát felső része előrehajlik.
. A mazochista ülés közben széttárja a lábait. Mivel többnyire olyan széket vagy fotelt választ, ami nem felel meg neki, úgy tűnik, hogy kényelmetlenül ül.
. A kontrolláló, mikor hallgat, hátradől, és keresztbe fonja a karjait.
Mikor beszél, előredől, hogy jobban meggyőzze a másikat.
. A merev szép egyenesen ül. Akár a lábait is összeszoríthatja, és a testtel egy vonalba hozhatja: ez még jobban hangsúlyozza a merevségét. Mikor összefonja a karját, és keresztbe rakja a lábát, akkor nem akarja érezni azt, ami történik.
Négyszemközti beszélgetéseim során sokszor alkalmam nyílt megfigyelni, hogy valaki sokféleképpen ülhet attól függően, hogy mi zajlik benne. Vegyünk például egy olyan embert, akinek az igazságtalanságból és az elhagyásból eredő sérülése van.
Mikor az életében lévő problémáiról beszél, a teste puhábbá válik, és a háta felső része megereszkedik: ekkor az elhagyásból eredő sérülésében van. Néhány perccel később, mikor valami olyan témáról teszek fel neki kérdést, melyről nem akar beszélni, teste egyenesebbé és merevebbé válik, és azt mondja, ezzel kapcsolatban minden rendben van vele. Ugyanígy van a beszéddel is: az is többször megváltozhat egy beszélgetés során.
A sort sokáig lehetne folytatni. Biztos vagyok benne, hogy a következő hónapokban, mások és önmagad testi és lelki viselkedésének megfigyelésével képes leszel felismerni, mely pillanatokban hordasz te vagy hord egy másik ember maszkot. így tudhatod, milyen félelem van jelen ebben a pillanatban.
161
A félelmekkel kapcsolatban megfigyeltem egy nagyon érdekes tényt. A könyv olvasása alatt észrevehetted, hogy leírtam mindegyik típus legnagyobb félelmét. Megfigyeltem, hogy aki egy bizonyos maszkot hord, nem veszi észre ezt a félelmet, de a körülötte lévők könnyen meglátják, hogy mit akar mindenáron elkerülni.
. A menekülő legnagyobb félelme a pánik. Ezt nem veszi észre, mert elmenekül, mielőtt pánikolna vagy pánikolhatna. Ám a többiek körülötte észreveszik a nyugtalanságát, mert a szeme többnyire elárulja.
. A függő legnagyobb félelme az egyedüllét. Ezt nem veszi észre, mert úgy intézi, hogy ritkán legyen egyedül. Ha mégis egyedül van, képes elhitetni magával, hogy jól van, és nem veszi észre, hogy lázasan keresi az elfoglaltságot, hogy elűzze az időt. Ha fizikailag senki sincs jelen, a tévé és a telefon lesz a társa. A szerettei számára könnyebb látni, különösen pedig érezni, mennyire fél az egyedülléttől, még akkor is, amikor emberek között van. A szomorú szeme is elárulja.
. A mazochista legnagyobb félelme a szabadság. Nem hiszi és nem érzi magát szabadnak, mert számos kényszert és kötelezettséget teremt. De a körülötte lévők nagyon szabadnak tartják, mert általában talál időt és módot arra, hogy megtegye, amit elhatározott. Nem vár másokra a döntéssel. Még ha a választása meg is akadályozza, hogy szabad legyen, mások szemében minden szabadsága megvan, hogy máshogy döntsön, ha úgy akarja. Nagy, a világra nyitott szeme mutatja az érdeklődését minden iránt, és a vágyát, hogy sokat tapasztaljon.
. A kontrolláló legnagyobb félelme az elválasztás és a megtagadás.
Nem látja, hogy milyen konfliktushelyzeteket és problémákat teremt azért, hogy ne beszéljen többet valakivel. Noha elválásokat és olyan helyzeteket vonz magához, melyben megtagad másokat, nem látja, hogy fél azoktól. Ellenkezőleg, elhiteti magával, hogy ezek az elválások és megtagadások a legjobbak számára.
162
Azt gondolja, hogy így nem fogják többet becsapni.
Mivel társasági ember, és könnyen nyit új ismerősök felé, nem látja, hány embert dobott félre az életében. A körülötte lévők ezt könnyebben észreveszik. A szeme is elárulja. Keménnyé válik, és akár félelmet is kelthet, eltávolíthatja a többieket, mikor dühös.
. A merev legnagyobb félelme a hidegség. Nehezen képes elismerni ezt a hidegséget, mert magát melegszívű embernek tartja, aki amit csak tud, megtesz, hogy minden helyesen és összhangban legyen körülötte. Általában hű is marad a barátaihoz.
Ám a környezete gyakran látja benne ezt a hidegséget, nemcsak a szemében, de száraz és merev viselkedésében, különösen mikor úgy érzi, igazságtalanul vádolják.
Az első lépés egy sérülés begyógyítása felé abból áll, hogy elismerjük és elfogadjuk azt, anélkül hogy feltétlenül egyetértenénk azzal, hogy jelen van. Elfogadni annyi, hogy ránézünk, megfigyeljük, és tudjuk: az, hogy vannak még elrendezni való dolgaink, az emberi lét tapasztalatához tartozik. Attól, hogy valami fáj neked, még nem vagy rossz ember.
Az, hogy képes voltál a szenvedés elkerülése érdekében létrehozni magadnak egy maszkot, hősies cselekedet volt, melyet szeretetből tettél meg önmagadnak. Ez a maszk segített neked túlélni és alkalmazkodni a családi környezethez, melyet te választottál, mielőtt megtestesültél volna.
Olyan családba születünk, vagy olyan emberekhez vonzódunk, akiknek ugyanaz a sérülése, mint nekünk. Ennek a valódi oka, hogy kezdetben szeretjük azt, hogy a többiek olyanok, mint mi. így magunkat sem találjuk olyan rossznak.
163
Egy idő után elkezdjük felfedezni a többiek hibáit, és nem fogadjuk el őket többé akként, akik. Ezért meg akarjuk változtatni őket, és nem vesszük észre, hogy amit nem fogadunk el másokban, az a részünk, melyet nem akarunk látni, mert félünk, hogy meg kell változnunk.
Azt hisszük, meg kell változnunk, holott valójában meg kell gyógyulnunk. Ezért szolgálja annyira a javunkat a sérüléseink ismerete: lehetővé teszi, hogy meggyógyuljunk, ahelyett hogy meg akarnánk változtatni magunkat.
Ne feledd, hogy mindegyik sérülés több korábbi élet felhalmozott tapasztalataiból ered. Ezért teljesen természetes, hogy nehéz számodra újra szembenézni velük ebben az életben. Mivel a korábbi életekben ez nem sikerült, nem várhatod, hogy egyszerűen attól megtörténik, hogy azt mondod: "Meg akarok gyógyulni."
De ez a szándék, és a döntés, hogy elrendezed a sérüléseidet, az első lépések az önmagad iránt érzett együttérzés, türelem és tolerancia felé.
Ezek a képességek, melyeket egyúttal a többiek iránt is ki fogsz alakítani, a gyógyulás felé tett utad ajándékai számodra. Biztos vagyok benne, hogy az előző fejezeteket olvasva felismerted a szeretteid sérüléseit. Ez valószínűleg segített, hogy jobban megértsd a viselkedésüket, tehát hogy toleránsabb legyél velük.
Mint már említettem, fontos, hogy ne kapaszkodj a szavakba, melyekkel a sérüléseket és a maszkokat azonosítottuk. Lehet például, hogy elutasítanak, és te elárulva, elhagyva, megalázva érzed magad, vagy igazságtalannak látod a helyzetet. Lehet, hogy valaki igazságtalan veled, és ettől te elutasítva, megalázva, elárulva vagy elhagyva érzed magad. Amint látod, nem a tapasztalat számít, hanem az, amit érzel, mikor ezt a tapasztalatot átéled.
164
Ezért annyira fontos, hogy a sérülések jobb felismerése érdekében a test jellemzőinek leírására hagyatkozz, mielőtt figyelmed a viselkedésbeli jellemzőkre fordítanád. A test sosem hazudik.
Tükrözi, ami érzelmi és szellemi szinten történik. Azt tanácsolom, olvasd el többször mindegyik sérülés testi leírását, hogy jól megértsd a közöttük lévő különbségeket.
Tudom, hogy egyre több ember fordul plasztikai sebészhez, hogy anyagi teste egyes vonásait kijavítsa. Véleményem szerint ezek az emberek becsapják magukat, mert attól, hogy nem látjuk többé egy sérülés jellemzőit a testben, az még nem feltétlenül gyógyult be. Több, plasztikai beavatkozáson átesett ember mesélte, hogy nagyot csalódtak, amikor két vagy három év után
azt látták, hogy újra megjelenik, amit el akartak tüntetni vagy rejteni. Ez az oka annak, hogy a plasztikai sebészek sosem garantálják, hogy az eredmény egy egész életen át tartani fog. Ha azonban önmagad iránti szeretetből úgy döntesz, hogy plasztikai műtéttel gondoskodsz az anyagi testedről, és eközben tudatában vagy a sérüléseidnek és érzelmi, szellemi és spirituális munkát
végzel magadon, akkor a beavatkozás nagy eséllyel a javadat fogja szolgálni, és a tested jobban elfogadja majd azt.
Egyesek az anyagi szinten csapják be magukat, de még többen vannak, akik a viselkedés, vagyis a belső hozzáállás szintjén állítanak maguknak csapdákat. Ez rendszeresen megtörténik a "Személyiségek és sérülések" workshopomon, melynek során részletesen elmagyarázom a sérüléseket. A résztvevők teljesen magukra ismernek egy bizonyos típus leírásában, holott a testük egészen mást mutat. Emlékszem például egy fiatal, a harmincas éveiben járó férfi esetére, aki azt mondta, kisgyerekkora óta elutasítást tapasztal.
A stabil párkapcsolat hiányától szenvedett, és szerinte ennek oka a sok elutasítás, melyben része volt.
165
Az anyagi teste viszont semmi jelét nem mutatta az elutasításnak. Egy kis idő után így szóltam hozzá: "Egészen biztos vagy benne, hogy elutasítást, és nem igazságtalanságot tapasztalsz?" Ezt követően elmagyaráztam neki, hogy a teste inkább az igazságtalanság sérülésének jeleit mutatja. Nagyon meglepődött. Azt tanácsoltam neki, hogy adjon időt magának, és alaposan gondolkodjon el ezen. Mikor a következő héten viszontláttam, lelkesen mesélte, hogy mennyi mindent megértett és felfedezett ez alatt az egy hét alatt. Valóban kapcsolatba lépett az igazságtalanságból eredő sérülésével.
Ez a példa nem meglepő, mert az egó mindent megtesz, hogy ne lássuk a sérüléseinket. Meggyőződése, hogy ha elérünk a sérüléseinkhez, nem leszünk képesek kezelni a hozzájuk kötődő fájdalmat. Az egónk győzött meg minket arról, hogy maszkokat teremtsünk, hogy elkerüljük ezt a szenvedést.
Az egó mindig azt hiszi, hogy a legkönnyebb utat választja, de valójában bonyolultabbá teszi az életünket. Ha az intelligencia vezérli azt, az kezdetben nehéznek tűnhet, mert bizonyos erőfeszítéseket igényel. Ám valójában az intelligencia sokkal egyszerűbbé teszi az életünket.
Minél tovább várunk a sérüléseink elrendezésével, annál súlyosabbá válnak. Valahányszor átélünk egy olyan helyzetet, mely felébreszti és megérinti a sérülésünket, ráteszünk még egy réteget.
Olyan ez, mint egy egyre nagyobbra növő seb. Minél súlyosabb, annál jobban félünk hozzáérni. Ez ördögi körré válik.
Mindez akár egyfajta megszállottsághoz is vezethet: azt hihetjük, hogy mindenki csak azért van, hogy szenvedést okozzon nekünk. A nagyon merev ember például mindenhol igazságtalanságot lát, és mértéktelenül perfekcionistává válik.
166
A nagyon menekülő ember pedig úgy érzi, mindenki elutasítja, és meggyőzi magát, hogy soha senki nem fogja szeretni őt, stb.
Azért hasznos, ha elismerjük a sérülésünket vagy sérüléseinket, mert akkor végre a jó helyre nézünk. Korábban úgy cselekedtünk, mint aki azért megy orvoshoz, hogy meggyógyítsa a máját, miközben valójában a szívével vannak bajok. Ez a helyzet évekig eltarthat, mint a fiatalember esetében, aki azt hitte, elutasítást él át, arra próbált megoldást találni, és semmi sem rendeződött
el. Miután megérintette azt, ami valójában zavarta, képes lett megoldani a problémát, és elindítani a sérülés begyógyításának folyamatát.
Szeretném hangsúlyozni, hogy különbség van aközött, hogy valaki a függő maszkját viseli, és aközött, hogy érzelmi függőségben van. Nem csak az elhagyás sérülésével rendelkező, tehát a függő maszkját hordó emberek szenvednek hiányt érzelmi táplálékban.
Minden ember, bármelyik sérüléstől szenvedjen is, lehet függő érzelmi szinten. Miért? Mert akkor válunk érzelmileg függővé, ha hiányt szenvedünk érzelmi táplálékban, és akkor szenvedünk hiányt érzelmi táplálékban, ha nem szeretjük magunkat eléggé. Ezért mások szeretetét keressük, hogy sikerüljön meggyőzni magunkat arról, hogy szeretetre méltóak vagyunk. Éppen azért léteznek maszkok, hogy jelezzék: nem hagyjuk, hogy önmagunk legyünk, mert nem szeretjük magunkat eléggé. Ne feledd, hogy az egyes maszkokhoz társuló viselkedések reakciók, és nem önmagunk szeretetén alapulnak.
Mielőtt továbbmennénk, foglaljuk össze, hogy az egyes sérüléseket általában mely szülővel éljük meg. Ez fontos ahhoz, hogy sikerüljön begyógyítani őket.
. Az elutasítást az azonos nemű szülővel éljük meg. A menekülő tehát úgy érzi, a vele azonos nemű emberek elutasítják, ezzel vádolja őket, és több haragot érez irántuk, mint önmaga
iránt.
167
Ha viszont egy ellenkező nemű emberrel él át elutasítást, akkor önmagát utasítja el. Ezért ilyenkor inkább magára haragszik. Nagyon valószínű, hogy amit az ellenkező nemű személlyel átélt tapasztalat során elutasításnak hisz, az valójában inkább elhagyás.
. Az elhagyást az ellenkező nemű szülővel éljük meg. A függő tehát könnyen érzi úgy, hogy az ellenkező nemű emberek elhagyták, és inkább őket vádolja, semmint önmagát. Ha egy azonos nemű személlyel tapasztal elhagyást, akkor önmagát vádolja, és azt hiszi, hogy nem fordított elég vagy megfelelő figyelmet a másikra. Gyakran megesik, hogy amit az azonos nemű személyek részéről elhagyásnak hisz, az valójában elutasítás.
. A megalázást általában az anyával éljük meg, legyünk akár férfiak, akár nők. A mazochista tehát könnyen megalázva érzi magát a nőnemű személyek által. Hajlamos vádolni őket. Ha egy férfival él át megalázást, önmagát vádolja, és szégyenkezik a másikkal szembeni viselkedése vagy gondolatai miatt. Ezt a sérülést kivételes esetben az apával is megélhetjük, ha ő gondoskodott a gyerekkorunkban az anyagi szükségleteinkről, ő tanított a tisztaságra, az evésre, az öltözködésre stb. Ha veled így történt, a hímnemű és nőnemű személyekről fent írtakat fordítva kell értelmezned.
. Az árulást az ellenkező nemű szülővel tapasztaljuk meg.
A kontrolláló tehát könnyen érezheti magát elárulva az ellenkező nemű emberek által, és hajlamos őket vádolni a fájdalma vagy az érzelmei miatt. Ha egy azonos nemű emberrel él át árulást, inkább önmagát vádolja, és haragszik magára, hogy nem látta időben, mi fog történni, és így nem tudta elkerülni azt.
168
Valószínűbb, hogy amit az azonos nemű személyek részéről árulásnak tart, az inkább az igazságtalanságból eredő sérülését ébreszti fel benne.
. Az igazságtalanságot az azonos nemű szülővel éljük meg.
A merev tehát az azonos nemű emberekkel szemben szenved az igazságtalanságtól, és azzal vádolja őket, hogy igazságtalanok vele. Ha egy ellenkező nemű személlyel él meg általa igazságtalannak tartott helyzetet, akkor nem a másikat, hanem önmagát vádolja azzal, hogy igazságtalan vagy inkorrekt. Nagy eséllyel ez az ellenkező nemű emberrel megélt igazságtalanság valójában árulás. Akár gyilkos dühöt is kialakíthat magában, ha nagyon szenved.
Minél jobban fájnak ezek a sérülések, annál inkább természetes és emberi, hogy haragszunk arra a szülőre, akit felelősnek hiszünk a szenvedésünkért. Később ezt a haragot vagy gyűlöletet átvisszük azokra az emberekre, akik ugyanolyan neműek, mint az a szülőnk, akit a fájdalmunk miatt vádolunk. Természetes például, hogy egy fiú gyűlöli az apját, aki részéről mindig elutasítást érzett. Később ezt a gyűlöletet átviszi más férfiakra vagy a fiára, és úgy fogja érezni, hogy ők is elutasítják.
Tudattalanul azért is haragszunk erre a szülőre, mert ugyanaz a sérülése, mint nekünk. Ezért a szemünkben a mi sérülésünket hordozó mintává válik, és kénytelenek vagyunk magunkra nézni. Tudattalanul jobban szeretnénk, ha más mintánk lenne.
Ez magyarázza, miért akarjuk elkerülni mindenáron, hogy hasonlítsunk rájuk. Nem szeretjük, amit visszatükröznek belőlünk.
A sérülések csak úgy tudnak begyógyulni, ha igazán megbocsátunk önmagunknak és a szüleinknek.
Ha azonban az öt sérülés közül bármelyiket olyan emberrel éljük meg, akinek ellenkező a neme ahhoz a szülőhöz képest, akit a sérülésért felelősnek tartunk, akkor önmagunkra fogunk haragudni.
169
Ilyenkor gyakorta balesettel vagy valami valamilyen testi fájdalmat okozó dologgal büntetjük magunkat. Az ember azt hiszi, hogy a büntetés jó módszer a bűntudat levezeklésére.
Valójában a szeretet spirituális törvénye ennek épp az ellenkezőjét állítja. Minél bűnösebbnek hisszük magunkat, annál inkább büntetjük magunkat, és annál inkább magunkhoz vonzzuk ugyanolyan helyzeteket. Ez azt jelenti, hogy minél inkább vádoljuk magunkat, annál inkább újraéljük ugyanazokat a problémákat.
Ha bűnösnek érezzük magunkat, az megnehezíti, hogy megbocsássunk önmagunknak. A megbocsátás pedig fontos lépés a gyógyulás felé tett úton.
A bűntudaton túl nagyon gyakran érzünk szégyent is: ez akkor történik, mikor azzal vádoljuk magunkat, hogy megsértettünk valakit, vagy mikor mások hibáztatnak minket azért, mert azt vagy azokat a sérüléseket élték meg velünk, melyeket még nem fogadtunk el. A megalázásról szóló fejezetben többet beszéltem a szégyenről, mert a mazochista esetében a legnyilvánvalóbb.
Azonban olykor mindenki érzi azt. A szégyen még erősebb, ha nem akarjuk elfogadni, hogy azt tesszük a többiekkel, amit nem akarunk, hogy ők tegyenek velünk.
Súlyos bántalmazás és erőszak esetében az ezért felelős személyek sérülései olyan fájdalmasak, hogy kicsúszik a kezükből az irányítás. Ezért mondom gyakran: ezen a világon nincsenek gonosz emberek, csak szenvedő emberek. Ez nem az jelenti, hogy mentsük fel őket, hanem azt, hogy tanuljunk meg együtt érezni velük. Ha ítélkezünk felettük, vagy vádoljuk őket, az nem fog segíteni rajtuk. Úgy is érezhetünk együtt valakivel, hogy nem értünk vele egyet. Ez az egyik haszna annak, ha tudatában vagyunk a magunk és mások sérüléseinek.
170
Megfigyelésem szerint ritka, hogy valakinek csak egy sérülése legyen. Ami engem illet, már említettem, hogy ebben az életben két fő elrendezendő sérülésem van: az igazságtalanság és az árulás.
Az igazságtalanságot az azonos nemű emberekkel élem meg, az árulást pedig az ellenkező neműekkel. Mivel az igazságtalanságot az azonos nemű szülővel éljük meg, észrevettem, hogy ha ezt az érzelmet egy nőnemű személlyel élem meg, akkor őt vádolom igazságtalansággal. Ha az igazságtalanság egy férfitól jön, akkor inkább magamat tartom igazságtalannak, és magam iránt érzek haragot. Olykor még szégyellem is magam. Az is megesik, hogy ezt az igazságtalanságot a férfiak részéről árulásként érzékelem.
Azoknak a testén, akik hozzám hasonlóan az igazságtalanság és az árulás sérülésétől szenvednek, tehát a kontrolláló és a merev maszkját láthatjuk.
Azt is megfigyeltem, hogy sokaknak van elutasításból és elhagyásból eredő sérülése egyszerre. Ők tehát a menekülő és a függő maszkját hordják. Olykor a test felső része az egyik, az alsó része a másik sérülést tükrözi. Egyeseknél a különbséget a jobb és bal oldal között láthatjuk. Idővel és gyakorlással egyre könnyebbé válik első látásra felismerni a maszkokat. Ha bízunk a megérzéseinkben, a "belső szemünk" nagyon gyorsan meglátja a maszkokat.
Ha egy ember testének a körvonala a kontrolláló maszkjának felei meg, és emellett a teste puha és ernyedt, vagy a szemei függők, akkor ebből arra következtethetsz, hogy ő az árulás és az elhagyás sérülését éli meg.
Természetesen más kombinációk is lehetségesek. Egy másik ember teste lehet kövér, mint a mazochistáé, és ugyanakkor nagyon egyenes és merev. Ekkor tudhatjuk, hogy az ő sérülései a megalázás és az igazságtalanság.
171
Akinek nagy, mazochista teste van, és vékony menekülő lába és bokája, a megalázástól és az elutasítástól szenved.
Egy embernek lehet három, négy vagy akár öt sérülése is. Az ötből az egyik esetleg jobban látható, míg a többi kevésbé nyilvánvaló.
Lehet, hogy egyik sem nagy jelentőségű. Ha egy maszk látványosabb, az annak a jele, hogy az illető azt a többi maszknál gyakrabban használja önmaga védelmére. Ha a maszk nagyon kevés teret foglal, akkor ez azt jelenti, hogy az illető nem gyakran érzi a maszkhoz kapcsolódó sérülést. Ám az, hogy egy maszk jobban látszik, még nem jelenti feltétlenül azt, hogy az jelzi a legfontosabb rendezendő sérülést.
Ugyanis azokat a sérüléseket, melyek a legtöbb szenvedést okozzák nekünk, megpróbáljuk elrejteni. Már említettem, hogy a merev (igazságtalanság) és a kontrolláló (árulás) maszkját - melyek a kontroll és az erő maszkjai - az elutasítás, az elhagyás vagy a megalázás sérülésének elrejtésére alakítjuk ki magunkban.
Ez az erő segít álcázni azt, ami a legjobban fáj. Ez magyarázza, hogy miért látjuk gyakran a kor előrehaladtával, hogy megjelenik valamelyik e három sérülés közül: a kontrollnak határai vannak. Különösen a merev maszkja képes egy másik sérülés elrejtésére, az önkontroll képességének köszönhetően. A mazochista és merev ember például egy bizonyos ideig képes lehet a testsúlya kontrollálására. Ha nem tudja többé kontrollálni magát, a teste meghízik.
Az a lélek, aki az árulás sérülésének elrendezésére jön a Földre, az ellenkező nemű szülőjének erős, szilárd embert keres, aki képes elfoglalni a helyét, aki nem veszíti el a kontrollt, és aki nem túl érzelmes. Ugyanakkor a kontrolláló azt akarja, hogy ez a szülő legyén megértő, bízzon meg benne, és feleljen meg az összes elvárásának és figyelemszükségletének, mert így nem érezné magát elhagyva és elárulva.
172
Ha a szülő közönyös, elhagyva érzi magát, de ha valamilyen gyengeséget mutat vagy nem bízik benne, akkor ő ezt árulásnak éli meg. Ha az ellenkező nemű szülő túl szigorú, agresszív vagy erőszakos, akkor kamaszkorban gyakorta jön létre közöttük hatalmi harc, mely táplálja mindkettejük árulásból eredő sérülését.
Az ember nagyon tehetségesen talál mindenféle jó okot és magyarázatot arra, ha a test változik. Láthatjuk, hogy nem áll készen, hogy önmagába nézzen, és nagyon nehezen képes elfogadni, hogy az emberi test ennyire intelligens lehet. Nem akarja elismerni, hogy az anyagi testében lezajló legkisebb változás is valami olyan belső élményre hívja fel a figyelmét, melyet most nem
akar megvizsgálni. Bárcsak megértenénk, hogy mikor a testünk úgy dönt, hogy felhívja a figyelmünket egy belső viselkedésünkre, akkor valójában a belső Istenünk használja az anyagi testünket arra, hogy segítsen a tudatára ébrednünk: jelenleg minden a rendelkezésünkre áll ahhoz, hogy szembenézzünk azzal, amitől félünk. Ehelyett azt választjuk, hogy tovább rettegünk a sérülésünk felfedezésétől, tovább hordjuk az elrejtésükre létrehozott maszkokat, és azt hisszük, hogy így a sérülések eltűnnek majd.
Ne feledd: önmagunk védelmére teremtett maszkjainkat csak akkor hordjuk, ha félünk, hogy szenvedni fogunk, hogy újra át kell élnünk egy sérülést. A korábbi fejezetekben leírt összes viselkedést csak akkor használjuk, ha a maszkjainkat viseljük. Amint felvettük őket, nem vagyunk többé önmagunk: ehelyett a viselt maszkhoz kapcsolódó viselkedést tesszük a magunkévá. A legjobb, ha sikerül gyorsan felismerni a maszkot, amit épp felvettünk, hogy azonosítani tudjuk az elrejteni próbált sérülést - mindezt anélkül, hogy ítélkeznénk magunk felett, vagy kritizálnánk magunkat.
173
Lehet, hogy egy nap alatt egyszer vagy többször is maszkot váltasz, és lehet, hogy azok közé tartozol, akik több hónapon, vagy akár több éven keresztül is ugyanazt a maszkot viselik - míg egy másik sérülés a felszínre nem kerül.
Mikor felismered a sérülésedet, örülj ennek, és köszönd meg az eseménynek vagy a személynek, aki megérintette azt, mert segített abban, hogy lásd: ez a sérülésed még nincs begyógyulva. Legalább tudatában vagy ennek. így megengeded magadnak, hogy ember legyél. Nagyon fontos, hogy megadd magadnak a szükséges időt a gyógyulásra. Mikor képes leszel rendszeresen így szólni
magadhoz: "Most ezt a maszkot vettem fel, ezért reagáltam így", a gyógyulásod igen előrehaladott állapotban lesz. Emlékeztetlek, hogy sosem találkoztam még senkivel, aki egy sérülés minden említett jellemzőjével rendelkezett. Az egyes sérülésekhez tartozó személyiségek leírásának célja, hogy a sérülésedhez kapcsolódó viselkedések közül néhányban segítsen magadra ismerni.
Most összefoglalom, hogy honnan lehet tudni, ha önmagad védelmére felveszel egy maszkot, vagy más teszi ezt.
. Ha az elutasításból eredő sérülésed éled fel, akkor a menekülő maszkját teszed fel. Ez arra ösztönöz, hogy a pániktól vagy a tehetetlenségérzéstől való félelmedben el akarj menekülni a helyzetből vagy attól a személytől, akiről azt hiszed, elutasításban fog részesíteni. Ez a maszk arról is meggyőzhet, hogy a lehető legláthatatlanabbá válj, visszahúzódj a bensődbe, ne mondj és ne tégy semmit, ami miatt még jobban elutasíthat a másik. Elhiteti veled, hogy nem vagy elég fontos ahhoz, hogy teret foglalhass, hogy nincs ugyanúgy jogod a létezésre, mint másoknak.
. Ha az elhagyásból eredő sérülésed kel életre, akkor a függő maszkját viseled.
174
Ez arra ösztönöz, hogy olyanná válj, mint egy kisgyerek, akinek figyelemre van szüksége, és azt sírással próbálja megszerezni: panaszkodsz vagy aláveted magad annak, ami történik, mert azt hiszed, hogy egyedül nem sikerülhet neked.
Ez a maszk arra késztet, hogy mindent megtegyél, nehogy elhagyjanak, vagy hogy több figyelem jusson rád. Akár arról is meggyőzhet, hogy lebetegedj, vagy különböző problémák áldozatává válj, hogy a vágyott támogatást megszerezd.
. Ha a megalázás sérülése éled fel, akkor a mazochista maszkját veszed magadra. Ez arra ösztönöz, hogy elfelejtsd a szükségleteidet, hogy csak a többiekére gondolj, hogy jó, bőkezű emberré válj, hogy mindig kész legyél szívességet tenni, akkor is, ha az túlmegy a korlátaidon. Ügy intézed, hogy anélkül, hogy megkérnének erre, a hátadra vehesd azok felelősségeit és elköteleződéseit, akikről úgy látszik, hogy nehezen képesek a tennivalóikat elvégezni. Mindent megteszel, hogy hasznos legyél, mindezt azért, hogy ne érezd megalázva és lealacsonyítva magad. így eléred, hogy ne légy szabad - ez nagyon fontos számodra. Valahányszor a tetteidet a szégyentől vagy a megaláztatástól való félelem irányítja, a mazochista maszkját hordod.
. Mikor az árulás sérülését éled meg, a kontrolláló maszkját hordod: ettől gyanakvóvá, szkeptikussá válsz, mindig résen leszel, szigorú leszel és intoleráns az elvárásaid miatt. Mindent megteszel, hogy megmutasd, hogy erős ember vagy, hogy nem hagyod magad, és nem hagyod, hogy becsapjanak. Ezért mások helyett hozol döntéseket. Ez a maszk arra indít, hogy mindent megtegyél, nehogy elveszítsd a jó híredet: akár a hazugságra is hajlandó vagy ezért. Megfeledkezel a szükségleteidről, és azt teszed, ami ahhoz kell, hogy a többiek megbízható embernek tartsanak. Ezt a maszkot hordva magabiztos ember képét mutatod kifelé, akkor is, ha nem bízol magadban, és kételkedsz a döntéseidet és a tetteidet illetően.
175
. Ha az igazságtalanság sérülése lép működésbe, akkor a merev maszkját öltöd magadra, mely a hangodban és a mozdulataidban hideg, merev és száraz emberré tesz. A viselkedésedhez
hasonlóan a tested is merevvé válik. Ettől a maszktól perfekcionista leszel. Nagyon sok dühöt, türelmetlenséget, kritikát és intoleranciát érzel önmagaddal szemben. Nagyon sokat követelsz magadtól, és nem tartod tiszteletben a korlátaidat.
Valahányszor kontrollálod, visszafogod magad vagy kemény vagy magaddal, a merev maszkját viseled.
A maszkjainkat nem csak akkor tesszük fel, ha attól félünk, hogy valakivel át fogjuk élni a sérülésünket. Akkor is magunkra öltjük őket, ha attól félünk, hogy felismerjük: mi magunk keltjük életre mások sérülését. Mindig úgy cselekszünk tehát, hogy szeressenek minket, és ne veszítsük el a többiek szeretetét. Olyan viselkedést teszünk magunkévá, mely nem felel meg annak, akik vagyunk. Valaki mássá válunk. Mivel a maszk által megszabott viselkedés erőfeszítést igényel a részünkről, a későbbiekben elvárásaink lesznek másokkal szemben.
A jóllétünk forrása az legyen, amik vagyunk és amit teszünk, és ne a másoktól érkező hála,
elismerés vagy támogatás.
Ne feledd azonban, milyen ügyesen képes becsapni téged az egód, hogy ne ébredj tudatára a sérüléseidnek. Az egó biztos benne, hogy ha ez megtörténik, és eltüntetjük őket, akkor nem leszünk többé védve, és szenvedni fogunk. Következzen egy felsorolás arról, hogy az egyes típusok hogyan hagyják magukat becsapni az egójuk által.
176
. A menekülő elhiteti magával, hogy jól gondját viseli önmagának és másoknak: így nem érzi a különböző elutasításokat, melyekben része van.
. A függő szereti függetlennek mutatni magát, és úton-útfélen hangoztatni, hogy milyen jól érzi magát egyedül, és hogy senkire sincs szüksége.
. A mazochista meggyőzi magát, hogy minden, amit másokért tesz, nagyon nagy örömet okoz neki, és így téve valójában a saját szükségleteire hallgat. Remekül tudja azt mondani és gondolni, hogy minden rendben van, és mentséget találni azokra a helyzetekre, melyekben megalázták - vagy azoknak a személyeknek, akik megalázták.
. A kontrolláló meg van róla győződve, hogy sosem hazudik, hogy mindig betartja a szavát, és hogy senkitől nem fél.
. A merev szereti boldog-boldogtalannak elmondani, hogy milyen igazságos, hogy az életében nincsenek problémák, és szereti azt hinni, hogy sok barátja van, aki olyannak szereti, amilyen.
A belső sérüléseinket a testi sérüléseinkhez hasonlóan gyógyítjuk be. Megtörtént-e már veled, hogy olyan türelmetlenül vártad egy pattanás eltűnését az arcodról, hogy megállás nélkül nyomkodtad? Mi lett az eredmény? A pattanás alighanem sokkal tovább ott maradt, nem igaz? Ez történik, ha nem bízunk a testünk gyógyulásra való képességében. Ahhoz, hogy bármilyen probléma eltűnjön, először el kell fogadni, feltétel nélküli szeretetet kell adni neki, ahelyett hogy eltüntetni akarnánk.
A mély sérüléseidnek is elismerésre, szeretetre és elfogadásra van szüksége.
177
Emlékeztetlek, hogy a feltétel nélküli szeretet annyit jelent, mint elfogadni, akkor is, ha nem értünk egyet, és akkor is, ha nem értjük, miért van úgy, ahogy.
Szeretni egy sérülést vagy szeretni az arcodon egy pattanást tehát annyit jelent, hogy elfogadod, hogy te teremted azt valamilyen okból, főleg azért, hogy segítsen neked. Ahelyett, hogy eltüntetni akarnád a pattanásaidat, használnod kell őket, hogy tudatára ébredj egy olyan oldaladnak, melyet nem akarsz látni. A pattanások valójában azért akarják magukra vonni a figyelmedet, hogy többek között észrevedd: lehet, hogy jelenleg épp az arcvesztéstől félsz egy bizonyos helyzetben, és ez a félelem megakadályozza, hogy önmagad légy. Ha ezen az új módon közelítesz a pattanásaidhoz, másképp fogod látni őket, nem igaz? így akár köszönetet is mondhatsz nekik. Ha úgy döntesz, hogy ezt a tapasztalatot ilyen szellemi megközelítéssel éled meg, a pattanásaid bizonyára sokkal gyorsabban el fognak tűnni, mert a hasznosságuknak köszönhetően elismerést és szeretetet kaptak tőled.
Vedd észre, hogy amitől félsz másoknál, és amit a szemükre hánysz, azt teszed te is velük és Önmagaddal.
Következzen néhány példa arra, hogy hogyan tudjuk bántani magunkat:
. Aki elutasítástól szenved, táplálja a sérülését, valahányszor bénának, értéktelennek, semmire sem jónak látja magát, valahányszor azt gondolja, hogy semmit sem számít mások életében, és valahányszor elmenekül egy helyzetből.
. Aki elhagyást él meg, a sérülését erősíti, valahányszor felhagy egy tervvel, mely lelkesítette, valahányszor nem gondoskodik eléggé önmagáról, vagy nem adja meg magának azt a figyelmet, melyre szüksége van.
178
Félelmet kelt másokban, hogy túlságosan rájuk akaszkodik, így elveszíti őket, és megint egyedül marad.
Hogy mások figyelmét megszerezze, betegségeket teremt, és ezzel nagyon sok szenvedést okoz a testének.
. Aki megalázástól szenved, táplálja a sérülését, valahányszor lealacsonyítja vagy másokhoz hasonlítja magát, kövérnek, nem jónak tartja magát, valahányszor úgy látja, hogy hiányzik belőle az akaraterő, hogy kihasznál másokat, stb. Megalázza magát azáltal, hogy előnytelen ruhákat hord, és összekoszolja őket.
Szenvedést okoz a testének azzal, hogy túl sokat eszik, és a testének túl sok táplálékot kell megemésztenie és elnyelnie. Szenvedést okoz magának azzal, hogy a hátára veszi mások felelősségét.
Ezzel megfosztja magát a szabadságtól és az időtől, hogy önmaga legyen.
. Aki árulást él meg, a sérülését segíti, valahányszor hazudik magának, hamis dolgokat hitet el magával, vagy nem tartja magát az önmagának tett elköteleződéseihez. Bünteti magát azáltal,
hogy mindent ő csinál, mert nem bízik másokban, és nem ad ki nekik feladatokat. Amikor pedig megteszi, annyira elfoglalt azzal, hogy ellenőrizze, amit tesznek, hogy nem marad ideje önmagára.
. Aki az igazságtalanságtól szenved, a sérülésének kedvez, valahányszor túlságosan sokat követel önmagától. Nem tartja tiszteletben a határait, és nagyon sok stresszt okoz magának.
Igazságtalan önmagával, mert kritizálja magát, és nehezen látja meg, mik a jó tulajdonságai, és mit csinál jól. Szenved attól, hogy csak azt látja, ami nincs vagy hibásan lett elvégezve. Szenvedést okoz magának azzal, hogy nehezen tud örömet szerezni önmagának.
179
Korábban említettem, hogy mennyire fontos, hogy feltétel nélkül elfogadjuk a sérüléseinket. Az is fontos, hogy elfogadjuk a maszkokat, melyeket az egónk teremtett, hogy a sérüléseinket elrejtse, és hogy elkerüljük a szenvedést. Egy sérülést szeretni és elfogadni annyit jelent, hogy elismerjük azt, tudjuk, hogy azért tértünk vissza a Földre, hogy rendezzük ezt a sérülést, és elfogadjuk, hogy a maszkot az egónk azért hozta létre, hogy megvédjen bennünket. Köszönd meg magadnak, hogy volt erőd létrehozni és fenntartani a maszkot, mely segített túlélni.
Ma viszont ez a maszk többet árt neked, mint amennyit használ.
Itt az idő, hogy úgy határozz, hogy akkor is túl tudsz élni, ha úgy érzed, megsérültél. Nem vagy már az a kisgyerek, aki nem tudott mit kezdeni a sérülésével. Most már felnőtt vagy, tapasztaltabb és érettebb, másképp tekintesz az életre, és mostantól jobban akarod szeretni magad.
Az első fejezetben említettem, hogy egy sérülés megteremtése során négy szakaszon haladunk át. Az első, mikor önmagunk vagyunk. A másodikban fájdalmat érzünk, mert felfedezzük, hogy nem lehetünk önmagunk, mert az nem felel meg a körülöttünk lévő felnőtteknek. Sajnos a felnőttek nem veszik észre, hogy a gyerek azt próbálja felfedezni, hogy ki ő, és ahelyett, hogy hagynák, hogy önmaga legyen, inkább megmondják neki, hogy milyennek kellene lennie. A harmadik szakaszban a gyerek fellázad a fájdalom ellen, melyet érez. Ekkor kezd jeleneteket rendezni és ellenállni a szüleinek. Az utolsó szakasz a lemondás. Ekkor úgy határozunk, hogy maszkot teremtünk magunknak, hogy ne okozzunk csalódást másoknak, és főleg hogy ne éljük át újra a szenvedést, ami abból ered, hogy nem fogadtak el minket, mikor önmagunk voltunk.
180
A gyógyulás akkor lesz teljes, ha sikerül fordított sorrendben végighaladnod ezen a négy szakaszon, a negyedikkel kezdve, visszaérve az elsőig, melyben újra önmagaddá válsz. Ebben a folyamatban az első teendő az, hogy tudatossá válsz abban, hogy milyen maszkot hordasz. Ez az egyes sérüléseket leíró öt fejezetnek köszönhetően sikerülni fog.
A második szakaszt akkor éled át, mikor ellenállást érzel e fejezetek olvasásakor, vagy mikor nem akarod elfogadni a felelősségedet, és szívesebben vádolsz másokat a szenvedéseidért. Mondd magadnak, hogy mindenkinél természetes, hogy ellenáll, mikor olyan vonásokat fedez fel önmagában, melyeket nem szeret. Ezt a szakaszt mindenki másképp éli meg. Egyesek több ellenállást éreznek, mint mások. Az ellenkezésed erőssége attól függ, hogy
mennyi elfogadás, nyitottság van benned, és hogy milyen mély a sérülésed, mikor tudatára ébredsz annak, ami történik benned.
A harmadik szakaszban meg kell engedned magadnak a múltbéli szenvedést és haragot, egy szülőddel vagy mindkettővel szemben. Minél mélyebben érzed a szenvedést, melyet a benned élő gyermek érzett, annál több együttérzést fogsz tapasztalni az irányában, és annál mélyebben fogsz áthaladni ezen a szakaszon.
Ez alatt a szakasz alatt engeded el azt is, amit a szüleid iránt érzel, és válsz képessé arra, hogy együtt érezz az ő szenvedésükkel is.
A negyedik szakaszban újra önmagaddá válsz, nem hiszed többé, hogy védekezésül még mindig maszkokat kell hordanod. Elfogadod, hogy az élet tele van tapasztalattal, melyeknek a célja, hogy megtanítsák, mi szolgálja a javadat. Ezt úgy nevezik, hogy önmagunk szeretete. Mivel a szeretet nagy gyógyító hatalommal bír, és új energiát ad, készülj fel, hogy számos átalakulást látsz majd az életedben: a másokkal való viszonyaidban és testi szinten is, az anyagi testedben lezajló gyógyulások vagy változások képében.
181
Ne feledd, hogy szeretni önmagad azt jelenti, hogy megengeded magadnak, hogy olyan legyél, amilyen éppen vagy, és elfogadod magad akkor is, ha azt teszed másokkal, amivel vádolod őket. A szeretetnek semmi köze nincs ahhoz, amit teszel vagy birtokolsz. Önmagadat szeretni tehát annyi, mint megengedni magadnak, hogy akaratlanul megsérts másokat, elutasítsd, elhagyd, megalázd, eláruld őket, vagy igazságtalan légy velük. Ez fontos szakasz a sérüléseid gyógyulásában.
A valódi szeretet az, hogy önmagad vagy.
Hogy gyorsabban elérd ezt a szakaszt, azt javaslom, hogy minden nap végén értékeld, mi történt. Ismerd fel a maszkot, mely úrrá lett rajtad, mely ebben és ebben a helyzetben válaszra késztetett, vagy mely megszabta, hogyan viselkedj másokkal vagy önmagaddal. Ezután fordíts időt arra, hogy lejegyezd a megfigyeléseidet, és semmiképp ne feledkezz meg arról, hogyan éreztél. Befejezésül bocsáss meg magadnak, engedd meg magadnak a maszk múltbéli viselését, tudd, hogy abban a pillanatban őszintén azt hitted, hogy ez az egyetlen mód, hogy megvédd magadat.
Semmilyen átalakulás nem lehetséges elfogadás nélkül.
Honnan tudhatod, hogy teljességében megélted-e ezt az elfogadást?
Onnan, hogy tudod, hogy a viselkedésed része az emberi létnek, és hogy felvállalod a következményeket, bármik legyenek is azok. A felelősségnek ez a fogalma alapvetően fontos ahhoz, hogy valóban el tudd fogadni magad.
182
Mivel ember vagy, nem tetszhetsz mindenkinek, és jogod van olyan emberi reakciókhoz, melyek nem tetszenek másoknak: fogadd el magad anélkül, hogy ítélkeznél magad felett, vagy kritizálnád önmagad.
Az gyógyulás folyamatát tehát az elfogadás indítja el.
Nagy meglepetésedre fel fogod fedezni, hogy minél inkább megengeded magadnak, hogy elárulj, elutasíts, elhagyj, megalázz, vagy igazságtalan légy, annál kevésbé fogsz így tenni! Különös, nem? De ha már egy ideje követed a tanításaimat, nem leszel meglepve. Nem kérem, hogy higgy nekem, vagy hogy megérts, mert ezt nem lehet fejjel megérteni. Meg kell tapasztalni.
A szeretetnek ezt a nagy spirituális törvényét minden könyvemben, workshopomon és előadásomon elismétlem, mert nagyon sokszor kell hallani ahhoz, hogy képesek legyünk magunkévá tenni. Ha megengeded magadnak, hogy megtedd másokkal azt, amitől félsz, hogy ők fogják megtenni veled (olyannyira, hogy a védelmedre maszkot vagy maszkokat teremtettél magadnak), akkor sokkal könnyebben fogod tudni megengedni nekik, hogy így tegyenek, és hogy időnként úgy viselkedjenek, hogy az felébressze a sérüléseidet.
Képzeljünk el például egy apát, aki úgy dönt, hogy az egyik lányát, aki fellázadt ellene, kitagadja az örökségből. A lány nem akart tanulni, és "valamire való emberré" válni, ahogy az apja szerette volna a képességeit látva. A lány ezt a döntést érzékelheti árulásként, elhagyásként, elutasításként, megalázásként vagy igazságtalanságként.
Minden attól függ, hogy minek a rendezésére jött a Földre. Ismertem egy fiatal asszonyt, aki ezt az élményt árulásként élte meg, mert sosem gondolta volna, hogy az apja képes lenne ilyet tenni. Abban reménykedett, hogy az apja elfogadja a döntéseit, és hogy végül elismeri, hogy joga van azt tennie az életével, amit akar.
183
Egyetlen mód van ennek a sérülésnek a begyógyítására, hogy ne vonzzon magához több olyan helyzetet, melyben árulást él meg a férfiakkal. Ehhez először is meg kell értenie, hogy az apja is elárulva érezte magát általa. Az, hogy a lánya nem felelt meg az elvárásainak, az árulás egy formája volt számára. Lehet, hogy azt gondolja, hogy mindaz után, amit érte tett, a lányának hálásnak kellett volna lennie, felelősebb nővé válnia, és tiszteletben kellett volna tartania őt. Ő is abban reménykedett, hogy egy nap a lánya visszatér, azt mondja neki, hogy igaza volt, és illően bocsánatot kér. Az apa és a lánya közötti történet azt jelzi, hogy az apa ugyanezt a fajta árulást élte meg az anyjával, és az anyja is azt élte meg vele.
Ha utánanézünk, mit éltek át a szüleink fiatalkorukban, látni fogjuk, hogy a történet generációról generációra ismétlődik, egészen addig, amíg meg nem történik a valódi megbocsátás.
Ha ezt tudjuk, könnyebben fogunk együttérzéssel és megértéssel fordulni a szüleink felé. Ha felfedezted a sérüléseidet, nagyon ajánlom, hogy kérdezd meg a szüléidtől, hogy ők is ugyanezeket
a sérüléseket élték-e át. Ne feledd, hogy a tapasztalataik nem feltétlenül egyeznek meg a tieiddel, de ugyanazokat a sérüléseket érezték, és ugyanazzal vádolták a szüleiket, mint te.
Mindezt könnyű megtenni, ha nem vádoljuk magunkat többé amiatt, hogy a viselkedésünket a sérüléseink szabják meg, és elfogadjuk, hogy ez az emberi élet része. így sokkal könynyebben tudunk beszélni erről a szüleinkkel, anélkül hogy attól félnénk, hogy vádolni fognak minket. Ha nem érzik úgy, hogy ítélkeznél fölöttük, ők is könnyebben felfedik magukat. Mikor beszélsz velük, segítesz nekik a folyamatban, hogy megbocsássanak saját szüleiknek.
184
Abban is segítesz nekik, hogy maguknak is megengedhessék, hogy emberek legyenek, hogy sérüléseik legyenek, melyek megszabják, hogyan reagálnak, és hogy olykor épp az ellenkező módon viselkedjenek, mint ahogy szeretnének.
Mikor azzal a szülővel beszélsz, akivel megéltél egy sérülést, azt tanácsolom, hogy azt is kérdezd meg tőle, hogy vajon ő is ugyanezt a sérülést élte-e meg veled. Ha például nő vagy, és elmondod anyádnak, hogy kamaszkorod óta elutasítást érzel a részéről, akkor kérdezd meg tőle, hogy megtörtént-e vele, hogy elutasítva érezte magát általad. Ez segíthet neki abban, hogy felszabaduljon régóta visszatartott és gyakran tudattalan érzelmek súlya alól. A segítségeddel az anyád felismerheti ezeket az érzelmeket.
Ezután megkérheted, hogy beszéljen arról, amit a saját anyjával élt meg. (Ez a példa a férfiaknak is szól az apjukkal való viszonyukban.) Ha többet akarsz tudni a valódi megbocsátásról, azt javaslom, hogy olvasd el a többi könyvemet, melyekben erről beszélek: Hallgass a testedre! 1. és 2. rész, Az érzelmek, az érzések és a megbocsátás, A tested azt mondja: szeresd önmagad!
Emlékeztetlek, hogy ha idealizáltad a szülőt, akivel sérülést éltél meg, különösen ha ezt a szülőt szinte szentnek tartottad, akkor teljesen természetes, hogy nehezen fogadod el azt, hogy haragudtál rá. Gondolj arra, hogy ha ez a szülő a szemeidben szentnek tűnt, akkor alighanem az igazságtalanság sérülésében szenvedett, és képes volt annyira kontrollálni magát, hogy ne mutassa, amit érez. A mazochista típusú emberek is könnyen tűnhetnek szentnek az odaadásuk miatt.
így ismerheted fel, hogy a sérüléseid elkezdtek begyógyulni:
. Az elutasításból eredő sérülésed gyógyulóban van, ha egyre inkább elfoglalod a helyedet, és ki mersz állni magadért.
185
Ha valaki elfelejteni látszik, hogy létezel, akkor is jól tudod érezni magad a bőrödben, Sokkal kevesebbszer történik meg veled, hogy attól félsz, hogy pánikolni fogsz.
. Az elhagyásból eredő sérülésed gyógyulóban van, ha olyankor is jól érzed magad, mikor egyedül vagy, és ha kevésbé törekszel arra, hogy mások figyelmét megkapd. Az életed kevésbé drámai.
Egyre több kedved van belefogni dolgokba, és akkor is képes vagy folytatni őket, ha a többiek nem támogatnak benne.
. A megalázásból eredő sérülésed gyógyulóban van, ha odafigyelsz a saját szükségleteidre, mielőtt másoknak igent mondanál.
Sokkal kevesebb terhet veszel a válladra, és sokkal szabadabbnak érzed magad. Nem teremtesz magadnak korlátokat többé. Képes vagy kérni, anélkül hogy úgy éreznéd, zavarsz vagy idegesítesz másokat.
. Az árulásból eredő sérülésed gyógyulóban van, ha többé nem kavarja fel annyira az érzelmeidet, ha valaki vagy valami keresztülhúzza a terveidet. Könnyebben képes vagy az elengedésre.
Az elengedés azt jelenti, hogy nem kapaszkodsz többé az eredményekbe, nem akarod többé, hogy minden úgy történjen, ahogy eltervezted. Nem akarsz többé a figyelem középpontjába kerülni. Ha nagyon büszke vagy magadra amiatt, amit tettél, akkor úgy is jól tudod érezni magad, ha azt mások nem ismerik el.
. Az igazságtalanságból eredő sérülésed gyógyulóban van, ha megengeded magadnak, hogy kevésbé legyél perfekcionista, hogy hibázz anélkül, hogy haragot éreznél, vagy kritizálnád magadat. Megengeded magadnak, hogy kimutasd az érzékenységedet, hogy sírj mások előtt, anélkül hogy elvesztenéd a kontrollt, és hogy félnél a többiek ítéletétől.
186
A sérüléseink begyógyításának másik csodálatos hozadéka, hogy nem függünk többé érzelmileg, és önállóvá válunk. Az érzelmi önállóság azt jelenti, hogy tudjuk, mit akarunk, és képesek vagyunk megtenni, ami ahhoz szükséges. Amikor segítségre van szükségünk, képesek vagyunk kérni anélkül, hogy azt várnánk, hogy azt egy bizonyos ember tegye meg. Az önálló ember nem mondja, hogy "Mi lesz velem egyedül?", mikor valaki eltűnik az életéből. Nehéz neki, de a lelke mélyén tudja, hogy képes túlélni egyedül.
Remélem, hogy a sérüléseid felfedezése nagyon sok együttérzéssel ajándékoz meg magad iránt, és segíteni fog, hogy nagyobb belső békére juss, és kevesebb haragot, szégyent és neheztelést érezz. Elismerem, hogy nem könnyű szembenézni azzal, ami fáj nekünk. Az ember annyi módszert talált fel arra, hogy a fájdalmas emlékeit elnyomja, hogy nagyon nagy a kísértés, hogy ezekhez folyamodjunk.
Ám minél jobban elnyomjuk a fájdalmas emlékeinket, annál mélyebbre temetjük őket a tudattalanunkban. Aztán egy nap, mikor már semmit sem tudunk elásni és kontrollálni, az emlékek újra a felszínre kerülnek, és a fájdalmunkat még nehezebb kezelni.
Ha szembenézünk ezekkel a sérülésekkel, és begyógyítjuk őket, az összes energia, mely a fájdalmunk elnyomására és elrejtésére szolgált, felszabadul, és sokkal termékenyebben lesz használható: arra, hogy olyanná tegyük az életünket, amilyenné szeretnénk, míg eközben végig önmagunk maradunk.
A könyv befejezéséül leírom azokat a pozitív vonásokat, erősségeket, melyek az egyes személyiségtípusokhoz kapcsolódnak.
Ezek az erősségek mélyen bennünk mindig ott vannak.
187
Ám ahogy korábban írtam, gyakran nem veszünk róluk tudomást, vagy rosszul használjuk őket, mert túl nagy teret adunk a maszkjainknak - mindezt azért, hogy ne lássuk és ne érezzük a sérüléseinket. Ha a sérüléseink begyógyultak, azaz ha önmagunk vagyunk, félelem nélkül, akkor az alábbiak bukkanhatnak a fel alóluk:
. A menekülő (az elutasításból eredő sérülés) mögött jó teherbírású ember rejlik, aki kitartó a munkában.
Leleményes, tehetséges az alkotásban, a feltalálásban, az elképzelésben.
Különösen jól tud egyedül dolgozni.
Hatékony, és számtalan részletre gondol.
Jól reagál: vészhelyzetben képes a megfelelő módon cselekedni.
Nincs mindenáron szüksége másokra. Vissza tud vonulni, és egyedül is képes boldognak lenni.
. A függő (az elhagyásból eredő sérülés) mögött egy ügyes ember
rejtőzik, aki nagyon jól tud kérni.
Tudja, mit akar. Az igényeiben állhatatos és kitartó.
Nem adja fel, ha eltökélten meg akar szerezni valamit.
Jó komédiás. Képes megragadni az emberek figyelmét.
Természetesen vidám, jókedvű és társasági lény, árad belőle az életöröm.
Képes segíteni másoknak, mert érdeklődik irántuk, és tudja, hogyan éreznek.
Az adottságát, hogy érzi, amit mások éreznek, képes jó célokra
használni, ha uralja a félelmeit.
Gyakran vannak művészi adottságai.
Noha társasági lény, az egyedüllétre is szüksége van a feltöltődéshez.
. A mazochista (a megalázásból eredő sérülés) mögött egy merész, kalandvágyó ember bújik meg, aki sok területen tehetséges.
188
Ismeri és tiszteletben tartja a szükségleteit.
Érzékeny mások szükségleteire, képes mindenki szabadságát tiszteletben tartani.
Jó közvetítő, megbékítő. Ügyesen képes lehűteni a kedélyeket.
Jókedvű, képes élvezni a dolgokat, a körülötte lévőket felszabadulttá teszi.
Bőkezű, szolgálatkész, altruista természetű.
Jó szervező. Elismeri a saját képességeit.
Érzéki, képes örömet szerezni magának a szerelemben.
Méltóságteljes, és nagyon büszke.
. A kontrolláló (az árulásból eredő sérülés) mögött általában egy
jó főnöki képességekkel rendelkező ember rejtőzik.
Mivel erős, megnyugtató és védelmező.
Nagyon tehetséges. Társasági lény és jó komédiás.
Tehetségesen beszél a nyilvánosság előtt.
Képes felismerni és az értékének megfelelően kezelni mások képességeit, úgy, hogy segít nekik jobban megbízni önmagukban.
Képes delegálni a feladatokat - ez segít a többieknek abban, hogy többre tartsák magukat.
Gyorsan felismeri, hogyan érzik magukat a többiek, és lehűti a kedélyeket azzal, hogy megnevetteti őket.
Képes nagyon gyorsan egyik dologról egy másikra áttérni, és több dologgal foglalkozni egy időben.
Gyorsan dönt. Megtalálja, ami kell neki, és azokkal az emberekkel veszi körül magát, akikre a cselekvéshez szüksége van.
Nagy teljesítményre képes számos területen.
Bízik az Univerzumban és a belső erejében. Képes a teljes elengedésre.
. A merev (az igazságtalanság sérülése) mögött egy kreatív, nagy munkabírású ember bújik meg.
189
Rendezett, és kitűnő képességei vannak a nagy pontosságot igénylő munkákban.
Gondos, nagyon tehetséges a részletekre való odafigyelésben.
A tanításhoz képes leegyszerűsíteni, világosan elmagyarázni valamit.
Nagyon érzékeny, a saját érzéseit ismerve tudja, mit éreznek a többiek.
Tudja, amit tudnia kell az adott pillanatban.
Megtalálja a jó embert egy adott feladat elvégzésére, és pontosan tudja, mit kell mondania.
Lelkes, élénk és dinamikus.
Nincs szüksége másokra, hogy jól érezze magát.
A menekülőhöz hasonlóan tudja, mit kell tennie vészhelyzetben, és meg is teszi azt.
Képes szembenézni a nehéz helyzetekkel.
Amint láthattad, egyes erősségek több sérülésnél is megtalálhatóak: ez megsokszorozza az erejüket. így különleges adottságokká válnak arra, hogy megvalósítsd, amit akarsz. Ha felismered a páratlan embert, aki vagy, energia és inspiráció forrásává válsz mások számára.
Ne feledd, hogy mindenki máshoz hasonlóan azért vagy ezen a bolygón, hogy emlékezz, ki vagy: Isten, aki a földi síkon él át tapasztalatokat.
Sajnos ezt útközben, az idők kezdetétől zajló számos újjászületés során elfelejtettük.
Hogy emlékezzünk, kik vagyunk, tudatosulnia kell bennünk annak, hogy kik nem vagyunk. Például nem vagyunk a sérüléseink.
Valahányszor szenvedünk, azt hisszük, hogy azok vagyunk, akik nem vagyunk. Mikor bűntudatot érzel, mert például épp elutasítottál valakit vagy mert épp igazságtalan voltál valakivel, akkor azt hiszed, hogy elutasítás vagy igazságtalanság vagy.
190
Nem vagy a tapasztalat: Isten vagy, aki egy anyagi bolygón él át egy tapasztalatot.
Egy másik példa: ha a tested beteg, akkor nem a betegség vagy, hanem egy ember, aki azt tapasztalja, hogy a teste egy részében energiablokk van - ezt a tapasztalatot betegségnek
nevezzük.
Az élet csodálatos és tökéletes.
Az élet folyamatok sora, mely a létünk egyetlen értelme felé visz minket:
Emlékezz, hogy Isten vagy.
A maszkjaink létrehozása a legnagyobb árulás mind közül: megfeledkezel arról, hogy Isten vagy.
A könyvet egy svéd író, Hjalmar Söderberg soraival zárom: "Az ember arra vágyik, hogy szeressék, annak hiányában arra, hogy csodálják, annak hiányában arra, hogy féljék, annak hiányában
arra, hogy gyűlöljék és megvessék. Mindannyian valamilyen érzést akarunk kiváltani másokban. Az ürességtől a lélek megborzong, bármi áron kapcsolatot kíván teremteni."4
* Papolczy Péter fordítása.
NYERD VISSZA AZ ÖNBIZALMADAT, ÉS KEZDD EL ÉLVEZNI AZ ÉLETET!
A Hallgass a Testedre workshop hatásos módszere azoknak szól, akiket érdekel személyes fejlődésük. A workshop szilárd alapot biztosít a személyes növekedéshez és átalakuláshoz.
Lise Bourbeau több mint huszonöt éve mutatja meg a résztvevőknek, hogyan vihetnek harmóniát önmagukba és az életükbe. A workshopnak köszönhetően a több mint 20 000 ember már nem csupán beletörődik az életbe, hanem megéli azt! Visszanyerték a kontrollt az életük fölött, és személyes erejük gazdagságát arra használják, hogy olyan életet teremtsenek, amilyet igazán akarnak. A Hallgass a Testedre egyedülálló eredményei kézzelfoghatóak mindenhol: fizikai, érzelmi, mentális és spirituális szinten egyaránt.
A résztvevők szerint a workshop hozadéka többek között az érzelmek uralása, nagyobb önbizalom, jobb kommunikáció és ítélőképesség, a megbocsátás és a múlt elengedésének képessége, közvetlen kapcsolat belső erőnkkel és kreativitásunkkal és egy forradalmi, de egyszerű technika, hogy felfedezzük a betegségek és egészségügyi problémák valódi okait.
Ha szeretnél a saját országodban workshopot szervezni, keress meg minket további információkért.
1102 Bl. La Salette, St-Jérőme, (Québec) J5L 2J7 Kanada
Telefon: 450-431-5336, fax: 450-431-0991
e-mail: info@ecoutetoncorps.com
www.ecoutetoncorps.com
Lise Bourbeau 1966-ban kezdte karrierjét egy nemzetközi cégnél, és rövid időn belül rendkívül sikeres menedzser lett.
Munkája során azt látta, hogy csak néhányan érik el, amit igazán akarnak, és csak igen kevesen vallják magukat boldognak.
Kutatni kezdte a boldogtalanság okait, végül 1982-ben otthagyta állását, hogy új ösvényekre lépjen. Lise álma az volt, hogy segítsen az embereknek, hogy hallgassanak a testükre.
1984-ben nyitotta meg első iskoláját, mely mára a világ legnagyobb francia nyelvű önfejlesztő központjává vált: több mint 20 országban, 9 nyelven folyik az oktatás. Lise a mai napig tízezreknek segített, hogy jobban megismerjék, elfogadják és szeressék önmagukat.
Van, hogy visszatér egy probléma, melyről azt hitted, megoldottad?
Hogy úgy érzed, nem irányítod az életed, és nem vagy önmagad?
Ez a könyv lehetővé teszi, hogy a valódi gyógyulás ösvényére lepj végső célod felé: hogy önmagad légy.
Az összes probléma - testi, érzelmi vagy szellemi - öt alapvető sérülésből ered: elutasítás, elhagyás, megalázás, árulás és igazságtalanság.
A könyvből megtudhatjuk, honnan származnak ezek a sérülések, és kikkel éljük át őket Ezenkívül megismerhetjük a maszkokat is, melyeket azért fejlesztünk ki, hogy elrejtsük a sérüléseket magunk es mások elől, továbbá a hozzájuk tartozó testi jellemzőket, viselkedéseket és attitűdöket: például megtudhatjuk, néhányunk miért kórosan sovány, mások pedig miért küzdenek állandó túlsúllyal.
Ha képesek vagyunk felismerni, hogy milyen maszkot viselünk, megtettük az első lépést a gyógyulás felé vezető úton. Mások maszkjának észlelése pedig abban segít, hogy több együttérzéssel forduljunk feléjük. Az utolsó fejezetben olvashatjuk a szerző tanácsait arra nézve, mit tehetünk önmagunk és sérüléseink meg gyogyításáert.