KONTROLLÁLÓ
(árulás)
5. fejezet
AZ ÁRULÁS
Elárulni vagy elárultatni többféleképpen lehet. A szótár szerint elárulni annyit tesz, mint feladni a hűséget valaki vagy valami felé, elhagyni vagy feladni valakit. Az áruláshoz kapcsolódó legfontosabb fogalom a hűség, az árulás ellentéte. Hűségesnek lenni annyi, mint tartani magunkat az elköteleződéseinkhez, lojálisnak és odaadónak lenni. A hűséges emberben megbízhatunk.
Ha a bizalom megsemmisül, árulást élhetünk át.
Ez a sérülés két- és négyéves kor között ébred fel, abban a korban, mikor kialakul a szexuális energia, és ez az Ödipuszkomplexushoz vezet. Ezt a sérülést az ellenkező nemű szülővel éljük át. Az árulás sérülését rendezni akaró lélek olyan szülőt vonz magához, akivel sok szeretet, nagy kölcsönös vonzalom, tehát erős Ödipusz-komplexus lesz a kapcsolatukban.
Következzen egy kis magyarázat azoknak, akik többet akarnak tudni az Ödipusz-komplexus elméletéről. Ezt az elméletet Sigmund Freud pszichoanalitikus alkotta meg. Freud szerint mindannyian átéljük ezt a komplexust, de különböző mértékben.
Minden gyerek szerelembe esik az ellenkező nemű szülővel vagy a szülő szerepét betöltő személlyel. Ez főleg két- és hatéves kor között történik, mert ebben a korban fejlődik ki a gyerek szexuális energiája. A gyerek ekkor kezd kapcsolatba lépni az életerejével, a szexuális erejével, mely a teremtésre való képességét is jelenti.
99
Természetes, hogy a baba a születésétől kezdve összeolvadt az anyjával, és nagy szüksége van a figyelmére és a gondoskodására.
Ám az anyának továbbra is foglalkoznia kell a hétköznapi ügyeivel, és gondoskodnia kell a család többi tagjáról, mint ahogy azt a baba érkezése előtt tette. Ha az anya olyan mértékben válaszol a baba minden szeszélyére, hogy szinte a rabszolgájává válik, a gyerek elkezdi azt hinni, hogy az apa helyére léphet, és egyedül képes kielégíteni anyát. Ebben az esetben - továbbra is Freud elméletét követve - a gyerek nem halad át a fejlődéséhez nélkülözhetetlen ödipális szakaszon, és ez nagyon káros hatással lesz rá pszichológiailag és szexuálisan, mikor felnő.
Az ödipális szakaszon való áthaladás azt jelenti, hogy minden gyereknek el kell ismernie, hogy a megteremtéséhez nélkülözhetetlen volt egy apa. Akkor is, ha ez az apa nincs jelen, az anyának éreztetnie kell a gyerekkel, hogy létezik, és ugyanolyan fontos, mint az anya. Ahogy a gyerek elkezdi megérteni, hogy a fogantatásához két nem egyesülése kellett, elkezd kialakulni az ellenkező nem iránti érdeklődése. Tudattalan vágyat alakít ki magában arra, hogy gyereket nemzzen az ellenkező nemű szülővel. Ezalatt kifejlődik a teremtő ereje. Ez magyarázza a papájukat elcsábítani próbáló kislányok és az anyjukkal hasonlóképp viselkedő kisfiúk viselkedését. Mindent megtesznek, hogy megszerezzék az ellenkező nemű szülő szeretetét. Emellett megpróbálják megvédeni ezt a szülőt - noha csalódniuk kell, és a vágyott figyelmet nem kapják meg. Mikor a gyerekkel azonos nemű szülő megbántja az ellenkező nemű szülőt, a gyerek ezt nagyon nehezen éli meg.
Egyesek olykor akár a vádolt szülő halálát is kívánják.
Sajnos az esetek többségében az Ödipusz-komplexust rosszul éljük meg, mert az anya túlságosan birtoklóan viselkedik a fiával, az apa pedig a lányával. Minél értéktelenebbnek kezelik, minél inkább figyelmen kívül hagyják az apát, annál nehezebb lesz megoldani ezt a komplexust.
100
Megfigyeltem, hogy akik árulástól szenvednek, azoknak fiatalon nem sikerült megoldani az Ödipusz-komplexusukat. Ez azt jelenti, hogy túlságosan kötődnek az ellenkező nemű szülőhöz. Ez hatással van a későbbi intim és szexuális kapcsolataikra. Hajlani fognak arra, hogy folyamatosan az ellenkező nemű szülőjükhöz hasonlítsák a partnerüket, vagy számos elvárásuk legyen feléjük. Ezek az elvárások azzal függnek össze, amit nem kaptak meg az ellenkező nemű szülőtől. A szexuális aktus alatt ezeknek az embereknek nehezebb teljesen elengedniük magukat. Visszafogják magukat, mert félnek, hogy a másik becsapja őket.
A lélek, aki azért testesül meg, hogy az árulás sérülését elrendezze, olyan szülőket választ, akik elcsábítják a gyereket, és akik inkább önmagukat helyezik a központba. Ilyen szülőkkel a gyerek könnyen úgy érzi, hogy azoknak szüksége van rá, és azt akarja, hogy az ellenkező nemű szülő jól érezze magát. Mindent megpróbál, hogy különleges legyen a szülő szemében. Egy, az árulás sérülésében szenvedő férfi mesélte, hogy fiatalkorában az anyja és a két nővére azzal dicsérték, hogy egyedül ő tudja úgy megtisztítani a cipőket, vagy leviaszolni a padlót, hogy csillogjon. Ezért amikor ezt a két feladatot végezte, különlegesnek érezte magát. Nem vette észre, hogy hagyta, hogy csábítással manipulálják. Ez arra példa, hogyan élhetjük át tudattalanul az árulást fiatalkorunkban.
Valahányszor az ellenkező nemű szülő nem tart be egy ígéretet, vagy visszaél a gyereke bizalmával, az úgy érzi, hogy elárulták.
Ezt az árulást főként a szeretet- vagy a szexuális kapcsolatban éli meg. Például egy vérfertőző tapasztalatot majdnem minden esetben árulásként élnek meg.
101
A gyerek akkor is árulást tapasztal, mikor az azonos nemű szülő elárulva érzi magát a másik szülő által. A gyerek úgy éli meg, mintha az személyesen vele történt volna meg. Egy kislány azt is árulásnak érezheti, ha egy fiú csecsemő érkezését követően kevésbé figyel rá az apja.
Mikor a gyerek elkezdi úgy érezni, hogy elárulták, a többi sérüléshez hasonlóan önvédelem céljából maszkot teremt magának.
Ez a maszk a kontrolláló maszkja. Ezt a kontrollt nem ugyanaz indokolja, mint a mazochista esetében. Az utóbbi azért kontrollál, hogy ne szégyellje magát, vagy ne hozzon szégyent valaki másra, míg a kontrolláló azért tartja a dolgokat a kezében, hogy megtartsa az elköteleződéseit, hű és felelős ember legyen, vagy hogy biztosítsa, hogy mások megtartják az elköteleződéseiket.
A kontrolláló olyan testet alakít ki, mely erőt, hatalmat sugároz, mely mintha azt mondaná: "Felelős vagyok, bízhattok bennem."
A kontrolláló férfit a széles, a csípőjénél is szélesebb vállairól ismerhetjük fel. Egyes esetekben nincs nagy különbség a vállak és a csípő szélessége között, de - amint azt egy korábbi fejezetben
mondtam - a megérzéseidre kell hagyatkoznod. Ha valakinek a felsőteste első látásra nagyon sok erőt sugároz, ez annak a jele, hogy az illető árulástól szenved. Ha olyan férfit látsz, akinek szép szélesek a vállai, a bicepsze nagy, mellkasa kidomborul, és feszes pólót hord, hogy jobban látsszanak az izmai, akkor tudhatod, hogy annak a férfinak mélyebb árulásból eredő sérülése van.
A kontrolláló nőnél ez az erő inkább a csípő, a fenék, a has és a combok szintjére összpontosul. A narancsbőr a nőknél szintén része ennek a sérülésnek. A teste alsó része általában szélesebb, mint a vállak. Ha valakinek a teste körte alakú, akkor minél hangsúlyosabb a körte alak, annál mélyebb az árulásból eredő sérülés.
Egyes esetekben ugyanakkor ennek az ellenkezőjét is megfigyelhetjük.
102
A férfinak is lehet a vállainál szélesebb csípője és combja, és a nőnek is lehet férfi teste, vagyis széles vállai és keskenyebb csípője meg combjai. Számos eset megvizsgálása és ellenőrzése után arra a következtetésre jutottam, hogy az árulás sérülését ők az azonos nemű szülővel élték meg, nem az ellenkező neművel. Az Ödipusz-komplexusukat nem a rendes módon, vagyis nem az ellenkező nemű szülővel élték meg. Ezek az emberek nagyon kötődtek az azonos nemű szülőhöz, és túlságosan figyelmen kívül hagyták a másik szülőt. Azonban el kell ismernem, hogy ezek az esetek igen ritkák. Gyakoribb, hogy egy ilyen test töredezettsége az elutasítás sérülését jelzi. Ezért ez a fejezet olyan emberekről szól, akik az árulás sérülését az ellenkező nemű szülővel élik át.
Összességében véve a kontrolláló maszkját viselő emberek sok helyet foglalnak a térben, és nagyon "testesek" Gyakran sugárzik belőlük az az üzenet: "Nézzetek rám!" Sok esetben több kiló túlsúly van rajtuk, de nem mondhatók kövérnek. Inkább erős személyiségnek nevezzük őket. Hátulról nézve nem tűnnek kövérnek.
Azonban szemből nézve a férfiaknak és a nőknek is lehet kidudorodó hasa. Úgy mutatják ki az erejüket, hogy a hasuk azt mondja: "Képes vagyok." A keleti országok ezt a hara erőnek nevezik.
A hízás minden esetben a szellemi síkkal függ össze. Azokkal történik meg, akik azt hiszik, hogy nem foglalnak elég helyet az életben. Ezért a súlyfölösleg nem jelenti automatikusan azt, hogy az illető az előző fejezetben ismertetett, a megalázásból eredő sérülésben szenved. A mazochista számára a súlya még egy mód arra, hogy megalázva érezze magát. A többi sérülésnél a hízás inkább ahhoz a hiedelemhez kötődik, hogy az illetőnek több teret kell foglalnia. Láthatjuk, hogy a menekülő és a függő, akik nagyon vékonyak, sőt soványak, nem akarnak teret foglalni.
103
Ez segít a menekülőnek abban, hogy láthatatlan maradjon, és a függőnek abban, hogy gyengébbnek tűnjön, és ezért segítsenek rajta.
A kontrollálok tekintete erős és csábító. Ha ránéznek valakire, képesek vele azt éreztetni, hogy különleges és fontos. Mindent gyorsan észrevesznek. A tekintetük erejének segítségével egy pillantással átlátnak mindent, ami körülöttük történik.
A kontrolláló sokat használja a szemét arra, hogy amikor védekező szerepben van, távol tartsa vagy fixírozással, kutató tekintettel megfélemlítse a másikat. így védekezik, hogy ne mutassa a gyengeségét, a sebezhetőségét vagy a tehetetlenségét.
Ne feledd, hogy ha valakire a fent említett jellemzők közül csak egy illik, akkor a sérülése kevésbé mély. Az erőt vagy hatalmat sugárzó testrész révén felismerhetjük, hogy az illető az élete mely területén fél az árulástól és viseli a kontrolláló maszkját. Például egy nő vagy férfi nagyon erős csípője és védőréteghez hasonlítható nagy hasa az ellenkező nem iránti düh jele, elsősorban szexuális szinten. Valószínűleg az illető fiatalabb korában úgy érezte, hogy szexuálisan zaklatják, vagy szexuális abúzus áldozata volt. Ez az oka annak, hogy ilyenfajta szexuális védelmet épített maga köré.
Ha a kontrolláló testi leírásában magadra ismersz, de te inkább befelé forduló személyiség vagy, akkor lehet, hogy számodra nehezebb lesz az alábbi viselkedésmódokat felismerni magadban.
Ez azért van, mert az általad gyakorolt kontroll sokkal fondorlatosabb.
Ha így van, a téged ismerők az alábbiakat elolvasva meg fogják tudni mondani neked, hogy a kontrolláló maszkját viseled- e. Extrovertáltabb személyiségek esetében a kontroll sokkal
láthatóbb és könnyebben azonosítható.
A viselkedés és belső hozzáállás szintjén minden, az árulás sérülésében szenvedő ember közös jellemzője az erő. Fontos számára az ereje, főleg a tettereje kimutatása.
104
Nagyon magasak az elvárásai önmagával szemben, és meg akarja mutatni másoknak, mire képes. Minden gyengeségből, tehát a tetterő hiányából fakadó viselkedést árulásként él meg. Nagyon haragszik magára, ha felad egy tervet, ha nincs elég ereje végigcsinálni valamit. Nagyon nehezen képes elfogadni mások gyengeségét.
Mivel nehezükre esik az árulás bármilyen formáját elfogadni önmaguktól vagy másoktól, mindent megtesznek, hogy felelős, erős, különleges és fontos emberek legyenek. A kontrolláló így kielégíti az egóját, aki nem akarja látni, hetente hányszor árulja el önmagát vagy valaki mást. Ennek többnyire nincs tudatában, mert az árulás annyira elfogadhatatlan számára, hogy nem akarja beismerni, hogy ezt ő is megteszi. Ha tud arról, hogy elárult valakit - például nem tartja be egy ígéretét akkor mindenféle kifogást hoz fel, és akár hazudhat is, csak hogy kikerüljön ebből a helyzetből. Például ha megfeledkezik valamiről, azt állítja, hogy valójában gondolt rá.
Ne feledd, hogy mindegyik sérülésünk azért létezik, hogy emlékeztessen minket: ha mások szenvedést okoznak nekünk, akkor ennek az az oka, hogy mi is így teszünk másokkal vagy önmagunkkal.
Ezt az egó nem tudja sem megérteni, sem elfogadni.
Ha magadra ismersz a kontrolláló maszkjában, és ezeket a sorokat olvasva egyfajta ellenállást érzel, akkor nem a szíved, hanem az egód szegül szembe.
Az öt sérülés közül a kontrollálónak van a legtöbb elvárása mások felé, mert szeret mindent eltervezni, és így a kezében tartani.
Az egyik korábbi fejezetben említettem, hogy a függőnek is nagyon sok elvárása van mások irányában, de ezek az elvárások azzal a szükséglettel függenek össze, hogy segítsenek neki, és támogassák az elhagyásból eredő sérülés miatt. így fontosnak érzi magát.
105
A kontrolláló elvárásainak a célja, hogy ellenőrizze, hogy a többiek azt teszik-e, amit tenniük kell, vagy hogy bízhat-e bennük.
Ezenfelül nagyon ügyesen találja ki mások elvárásait. Gyakran megtörténik vele, hogy mások elvárásai szerint mond vagy válaszol valamit, miközben valójában nincs is szándékában azt tenni, amit mond.
A kontrolláló erős személyiség. Erélyesen kiáll amellett, amiben hisz, és elvárja, hogy mások is csatlakozzanak hozzá. Gyorsan véleményt alkot egy másik emberről vagy egy helyzetről, és biztos az igazában. Kategorikusan kijelenti, mit gondol, és mindenáron meg akarja győzni a többieket. Gyakran használja azt a kifejezést, hogy "Érted?", hogy biztos lehessen benne, hogy megértették.
Azt hiszi, ha valaki megérti, akkor egyet is ért vele. Ez sajnos nincs így. Több kontrolláló személyiségnél megvizsgáltam, hogy tudatában vannak-e annak, mennyire erősen próbálnak meggyőzni, mikor elmondják a véleményüket: azt válaszolták, hogy ezt ők nem vették észre. Van egy vonás, mely minden maszkban közös: mikor viseljük, ennek nem vagyunk tudatában.
A környezetünk viszont sokkal könnyebben látja a maszkunkat.
A kontrolláló személyiség úgy intézi, hogy ne kelljen olyan helyzetekkel szembesülnie, melyekben nem ő irányítja az eseményeket.
Mikor olyan emberekkel találkozik, akiket gyorsnak és erősnek tart, visszahúzódik, mert fél, hogy nem fog tudni szembenézni velük.
A kontrolláló gyorsan cselekszik. Gyorsan megérti vagy meg akarja érteni a helyzetet, és nehezen viseli, ha valaki túl hosszú ideig magyaráz vagy mesél valamit. Gyakran félbeszakítja azt, akivel beszél, és már azelőtt válaszol, hogy a másik befejezné a mondandóját. Ha viszont valaki más merészel így viselkedni vele, erélyesen így szól: "Hagyd, hogy végigmondjam, még nem fejeztem be!"
106
Tehetséges, és gyorsan elvégzi a dolgát. Ezért kevés a türelme a lassabb emberekkel. Nagy erőfeszítésébe kerül, hogy kiengedje a kezéből az irányítást velük szemben. Ilyen alkalmakkor gyakran próbál is irányítani másokat. Például ha autóvezetés közben egy másik, lassan haladó autós mögé kerül, könnyen elveszti a türelmét, és dühös lesz. A kontrolláló szülő megköveteli a gyerekeitől, hogy gyorsak legyenek, és gyorsan tanuljanak. Ugyanígy tesz önmagával szemben is. Ha valami nem halad olyan gyorsan, ahogy szeretné, és különösen ha valami váratlan esemény megzavarja, dühöt érez. Nagyon szeret elsőként végezni, főleg versenyeken.
Az, hogy az elsők között legyen, fontosabb még annál is, hogy jól csinálja, amit csinál. Olykor akár a játék szabályait is újraírja, hogy minden neki kedvezzen.
Ha nem az elvárásainak megfelelően történnek a dolgok, könnyen agresszívvé válhat, noha nem tartja magát agresszív személyiségnek.
Inkább úgy tekint önmagára, mint aki kiáll magáért, erős, és nem hagyja, hogy átgázoljanak rajta. Az öt személyiség közül a kontrollá lónak vannak a legnagyobb kedélyhullámzásai.
Az egyik pillanatban még szeretettel és figyelemmel teli, a következőben pedig dühös valami apróság miatt. A környezete nem tudja, hányadán áll vele. A többiek az ilyen viselkedést nagyon gyakran árulásként élik meg.
A kontrollálónak tehát a türelmen és a tolerancián kell dolgoznia, különösen ha olyan helyzetben találja magát, melyben nem tud a maga módján és a saját elvárásainak megfelelően dolgozni vagy csinálni valamit. Például amikor beteg, mindent megtesz, hogy a lehető leggyorsabban meggyógyuljon, és újra a munkájával foglalkozhasson. Ha lebetegednek a szerettei vagy azok, akik elkötelezték magukat az irányában, elveszti a türelmét.
107
A kontrolláló megpróbál mindent előre eltervezni. Szellemileg nagyon aktív. Minél mélyebb a sérülés, annál erősebben akar mindent a kezében tartani, hogy elkerülje az árulásból fakadó szenvedést, és annál inkább el akarja tervezni a jövőt. A legnagyobb hátulütője ennek a hozzáállásnak, hogy azt akarja, hogy minden a tervei szerint történjen, és tele van a jövőre irányuló elvárásokkal. Ezért képtelen megélni a jelen pillanatot. Amikor például dolgozik, a következő nyaralását tervezi, mikor pedig nyaral, a munkába való visszatérését szervezi, vagy amiatt aggódik, hogy mi történik otthon a távollétében. Gyakran fontosabb számára, hogy lássa, mi fog történni, és hogy minden úgy fog-e történni, ahogy eltervezte, mint az, hogy élvezze a jelen pillanatot.
A kontrolláló szeret korábban érkezni, hogy biztosan a kezében tudja tartani a dolgokat. Nem szeret késni, és nem tűri a gyakran késő embereket - holott az egy új lehetőség a kontrollálásra, mert megpróbálhatja megváltoztatni őket. Türelmetlenné válik, ha késve végez el egy feladatot, vagy ha valaki más késik egy munkával, amit ígért neki. Ez a probléma különösen az ellenkező nemű emberekkel kapcsolatban merül fel, mert velük gyorsabban ideges lesz, mint a többiekkel. Mivel sokat követel, gyakran megesik, hogy nem ad elegendő időt magának vagy másoknak egy munka elvégzésére.
Nehezen képes egy feladatot másra hagyni és megbízni a másikban.
Folyamatosan ellenőrizni fogja őt, hogy a munkát az elvárásai szerint végzi-e. Azt is nehezen viseli, ha olyan embernek kell megmutatnia, hogyan kell csinálni valamit, aki lassan tanul.
Nincs veszíteni való ideje. Ha mégis kiad valakinek egy feladatot, akkor az vagy könnyű feladat lesz, vagy olyan, hogy nem őt fogják hibáztatni, ha a feladatot nem jól végzik el.
108
Ezért kell a kontrollálónak gyorsnak lennie: majdnem mindent ő végez el, az ideje maradékát pedig az őt segítők felügyelete foglalja el.
Olyan, mintha a feje minden oldalán füle és szeme lenne, hogy ellenőrizhesse, amit a többiek tesznek, és biztos lehessen benne, hogy minden tennivalójukat jól végzik. Többet követel másoktól, mint önmagától. Azonban könnyebben megbízik az azonos nemű emberekben, és jobban kontrollálja az ellenkező neműeket.
Emlékeztetlek, hogy valahányszor a kontrolláló egy olyan ember társaságában van, aki hűtlen az elköteleződéseihez, felébred benne az árulás sérülése.
A kontrolláló dolgosnak és felelősnek tartja magát, ezért nehezen viseli a lustaságot. Véleménye szerint mindenkinek csak akkor van joga lustálkodni, ha minden feladatot elvégzett, amiért felelős. Az agyára megy, ha azt látja, hogy valaki nem csinál semmit, különösen ha az egy ellenkező nemű személy. Lustának tekinti, és nem képes megbízni benne. Úgy intézi, hogy mindenki tudja, mit végzett el, hogyan tette, és mennyit: így a többiek látni fogják, milyen felelős és megbízható. A kontrolláló utálja, ha nem bíznak meg benne. Azt gondolja, hogy olyan felelős és tehetséges, hogy a többieknek rá kellene hagyatkoznia. Eközben nem látja, hogy ő mennyire nehezen képes megbízni másokban.
A kontrolláló vonakodik bárki másra rábízni magát és felfedni a titkait, mert fél, hogy egy nap ellene fogják fordítani őket. Nagyon kell bíznia valakiben ahhoz, hogy azzal tényleg megosszon valamit. Ő lesz azonban az első, aki továbbadja másoknak a rábízott titkot, de természetesen erre nagyon jó oka van.
Szereti hozzátenni a magáét ahhoz, amit mások mondanak vagy tesznek. Ha például egy anya megszidja a gyerekét, a kontrolláló apa mellettük elhaladva hozzáteszi: "Megértetted, amit anya mondott?"
109
A helyzet őt nem is érinti, de mégis beleavatkozik. Ha ez egy kislánnyal történik, akkor ő ezt nagy eséllyel árulásként éli meg, különösen ha ő a papa kislánya, és az mégsem védi meg, mikor anya megbünteti. A kontrolláló általában szereti, ha ő mondja ki az utolsó szót, ezért mindenhez könnyen talál valami hozzá tennivalót... vagy majdnem mindenhez.
Nagyon sokat foglalkozik mások dolgával. Mivel gyorsan észrevesz mindent maga körül, és erősebbnek tartja magát másoknál, gyakran felelősséget vállal mindenért. Azt hiszi, hogy segítenie kell nekik az életük megszervezésében. Nem veszi észre, hogy azért tesz így, hogy az ő kezében legyen a kontroll. Azzal, hogy gondoskodik másokról, kontrollálhatja, mit, hogyan és mikor tesznek vele. Mikor a kontrolláló mások problémáival foglalkozik, úgy érzi, hogy azok gyengébbek nála. Ez rejtett módja annak, hogy megmutassa az erejét. Amíg valaki nem hisz valójában a saját erejében, mindent megtesz, hogy megpróbálja azt kimutatni a többiek felé. A gyengébbekről való gondoskodás gyakran alkalmazott módszer erre.
A kontrolláló nagyon érzékeny, de ez az érzékenység nem látszik, mert túlságosan el van foglalva azzal, hogy erőt mutasson.
Az előző fejezetekben láthattuk, hogy a függő azért gondoskodik másokról, hogy támogatást kapjon tőlük, a mazochista pedig azért, hogy jó ember legyen, és ne hozzon szégyent senkire.
Ami a kontrollálót illeti, ő azért foglalkozik mások dolgával, hogy ne árulják el, vagy hogy biztosan megfeleljenek az elvárásainak.
Ha úgy látod, hogy az a fajta ember vagy, aki felelősnek érzi magát azért, hogy mindenkinek, akit szeret, megoldja az életét, akkor azt tanácsolom, alaposan vizsgáld meg, milyen indíttatásból teszed ezt.
A kontrolláló egója könnyen felülkerekedik, ha valaki kijavítja, amit tesz. Nem szereti, ha felügyeli valaki, különösen ha az egy másik kontrolláló.
110
Nagyon nehéz neki a tekintélyes emberekkel, mert azt hiszi, hogy kontrollálni akarják. Igazolást talál a viselkedésére, és mindig talál jó okot arra, hogy a maga módján tegye a dolgát. Elég nehezen ismeri be, ha fél, és nem akar beszélni a gyengeségeiről. A kontrolláló nagyon fiatalon elkezdi mondani:
"Hagyjál, egyedül is meg tudom csinálni." A maga módján akarja csinálni a dolgokat, de szereti, ha a többiek elismerik, megdicsérik, legfőképpen pedig ha észreveszik, amit csinál.
Nem akarja kimutatni a sebezhetőségét, mert fél, hogy valaki majd kihasználja azt, és kontrollálni fogja őt. Szereti a lehető leggyakrabban bátornak, elszántnak és erősnek mutatni magát.
Általában csak a saját feje után megy. Azt mondja a többieknek, amit hallani akarnak, de ezt nem veszi tekintetbe, és végül a maga módján cselekszik. Következzen erre egy példa: egy nap a férjem és én alkalmaztunk egy kontrolláló típusú embert, hogy felújítási munkákat végezzen az otthonunkban. Mikor elmagyaráztam neki, hogy mit akarok, és hogy mivel kezdjen, láttam, hogy nem ért egyet azzal, és nem tetszik neki, hogy megmondom, mit tegyen, hiszen ő a felújítás szakértője, nem én. Ezért megpróbált meggyőzni arról, ahogyan ő látta a dolgokat, és nem vette figyelembe a mi prioritásainkat. Azt mondtam neki, hogy értem a véleményét, de férjem és az én szükségleteinek más jobban megfelel, ezért máshogy szeretnénk. "Remek!" - felelte erre.
Ám két nappal később felfedeztem, hogy a maga feje után ment, és azt csinálta, amit ő akart. Mikor hangot adtam az elégedetlenségemnek, amiért nem azt csinálta, amit kértem, már készen állt a magyarázattal. Úgy intézte, hogy övé legyen az utolsó szó, mert már késő volt mindent újrakezdeni.
Korábban említettem, hogy a kontrolláló nem szereti a tekintélyes embereket, de nem veszi észre, milyen gyakran ad parancsokat és dönt mások helyett.
111
Sokat mulatok, mikor vezető vagy felügyelő beosztású kontrollálókat figyelek meg nyilvános helyeken, például étteremben, kórházban, üzletben stb. Mindenről tudni akar, ami történik, mindenről megmondja a véleményét, akkor is, ha nem kérdezik, és mintha képtelen volna nem hozzászólni ahhoz, amit mások mondanak vagy tesznek.
Egy nap egy étteremben egy kontrolláló pincért figyeltem, aki egy másik, a menekülő típus jellemzőivel rendelkező pincért szidott.
A kontrolláló folyamatosan mondta a menekülőnek, mit kell felszolgálnia, és mit kell tennie. A menekülő az égre emelte tekintetét elkeseredésében. Épp miután megosztom a megfigyeléseimet
a férjemmel, és elmondom neki, hogy ezek ketten könnyen hajba kaphatnak, a fiatal menekülő, aki kiszolgált minket, odajön az asztalunkhoz, és mesélni kezdi, milyen nehéz neki ez a helyzet, és úgy tervezi, hogy hamarosan otthagyja a munkahelyét.
A sérüléseket ismerve ez nem lepett meg, mert ha egy menekülő túlságosan elutasítva érzi magát, inkább elmenekül, mint hogy szembenézzen a helyzettel. A legérdekesebb a történetben, hogy a kontrolláló felszolgáló nem is volt a másik főnöke vagy felettese.
Ugyanolyan felszolgáló volt, mint a menekülő, és egyszerűen úgy döntött, hogy a másikat magához hasonlóan jó pincérré teszi. A kontrolláló uralta a helyzetet, és jól végezte a munkáját.
Nagyon büszkének látszott, és úgy tűnt, nincs tudatában kontrolláló hozzáállásának. Inkább azzal volt elfoglalva, hogy megmutassa a főnökének, hogy jó dolgozó, és az minden helyzetben megbízhat benne. Szerinte a másik felszolgálónak hálásnak kellett volna lennie a segítségért, amit tőle kapott. Amit kontrollnak nevezünk, azt a kontrolláló segítségnek hívja.
Mivel a férjem és én gyakran eszünk étteremben az utazásaink során, nagyon hasznosnak találom a sérülések különböző típusainak ismeretét, mert segít abban, hogy tudjam, hogyan közelítsem meg a pincéreket.
112
Például tudom, ha egy kellemetlen megjegyzést teszek egy kontrolláló pincérnek, vagy tudomására hozok egy általa elkövetett hibát, rögtön elkezdi kimenteni magát, és akár hazudhat is, hogy a jó hírét megőrizze, és ne szégyenüljön meg. Ha kontrolláló módon közelítem meg, nem kapom meg, amit akarok. Azt kell éreznie, hogy tőle jön a kezdeményezés, és nem másvalaki erőlteti azt rá. Volt néhány olyan tapasztalatom, mikor a pincér szándékosan megvárakoztatott, csak hogy megmutassa, hogy övé az utolsó szó.
Ha valaki megpróbálja meggyőzni a kontrollálót egy új ötletről, az gyakran kételkedik. A legnehezebb számára az, ha meglepik, ha nincs ideje felkészülni. Ha nem áll készen, akkor lehet,
hogy nem tudja kezében tartani a dolgokat, és ezért őt fogják kézben tartani.
Mivel a meglepetés nehéz érzelem számára, az első reakciója az, hogy visszahúzódik, és éberen figyel. Minden eshetőségre fel kell készülnie, és szeret minden lehetőséget előre végiggondolni, hogy készen álljon. Nem veszi észre, milyen gyakran gondolja meg magát és lepi meg a szeretteit azzal, hogy utolsó pillanatban megváltoztatja a helyzetet. Ha ő dönt, könnyen megengedi magának, hogy meggondolja magát.
Egy, az árulás sérülésében szenvedő asszony mesélte, hogy mikor fiatal volt, mindig megpróbálta előre kitalálni az apja reakcióit, melyek nagyon megviselték. Mikor arra számított, hogy az apja megüti, mert rossz fát tett a tűzre, akkor hozzá sem ért. Mikor azt várta, hogy el fogják ismerni a jó jegyeiért, az apja megütötte, és ő nem is tudta, hogy miért haragszik rá. Ez a példa jól mutatja, hogy az asszony árulásból eredő sérülése vonzotta hozzá ezt a fajta viselkedést, és azt is, hogy az apja a saját árulásból eredő sérülése miatt viselkedett így.
113
Mintha az apa kaján örömet lelt volna abban, hogy meglepi, hogy nem felel meg a lánya elvárásainak, melyeket, úgy tűnik, előre ismert. Erre az a magyarázat, hogy az apa és a lánya vagy az anya és a fia összeolvadnak, ha ebben a sérülésben szenvednek. Minden kiszámíthatatlan viselkedés a szülő részéről az árulás érzését kelti a kontrolláló típusú gyerekben.
Mivel nagyon bizalmatlan, könnyen képmutatónak tekinti a többieket. Azonban mivel manipulál másokat, nagyon gyakran őt is képmutatónak tarthatják. Ha például a dolgok nem úgy zajlanak, ahogy ő akarja, dühbe gurul, és az illető háta mögött beszél róla mindenkinek. Nem látja, hogy ekkor ő is képmutató.
A kontrolláló utálja, ha hazudnak neki. Azt mondja: "Inkább üssenek meg, mint hogy hazudjanak nekem." Ő gyakran hazudik, de számára ezek nem hazugságok. Könnyen talál jó okot az igazság elferdítésére. A hazugságai általában finomabbak, és szerinte szükségesek ahhoz, hogy elérje a céljait, vagy hogy igazolja magát. Említettem korábban például, hogy könnyen kitalálja mások elvárásait, és gyakran azt mondja nekik, amit hallani akarnak. Sajnos nem tudja mindig megtartani a szavát, mert úgy köteleződik el, hogy nem ellenőrzi, hogy tartani is tudja-e magát ahhoz. Ezért mindenféle kifogást talál, akár azt is, hogy egyáltalán nem emlékszik, hogy elköteleződött volna. Mások ezt hazugságnak látják, és árulásként élik meg. A kontrolláló viszont ezt egyáltalán nem tekinti hazugságnak. Nevezheti például ezt a fajta viselkedést úgy, hogy kinyilvánítja a korlátait. Paradox módon nagyon nehezen viseli, ha nem hisznek neki. Ha valaki nem bízik benne, elárulva érzi magát. Ezt az árulással járó fájdalmas érzést akarja elkerülni, és ezért tesz meg mindent, hogy megbízzanak benne.
114
A foglalkozásaimon sok nő panaszkodik, hogy a férjük hazugságaikkal manipulálják és kontrollálják őket. Megvizsgáltam a helyzetet, és megállapítottam, hogy e férfiak többsége kontrolláló.
Nem azt mondom, hogy minden kontrolláló személyiség hazudik, de az esetükben ennek nagyobb a valószínűsége. Ha magadra ismersz ebben a sérülésben, azt tanácsolom, legyél nagyon figyelmes, mert többnyire a hazug nem hiszi, hogy a hazugságai valóban azok, vagy észre sem veszi, hogy hazudik. Akár meg is kérdezheted a téged jól ismerőket, hogy vajon látnak-e időnként hazudni téged. A kontrolláló nem bírja elviselni azokat, akik csalnak. Ám mikor ő csal, például kártyajáték közben, úgy tesz, mintha viccből tenné, vagy hogy ellenőrizze, vajon észrevennék-e. Ha az adóbevallásában csal, azt mondja, hogy mindenki így csinálja.
A kontrolláló nem szeret olyan helyzetbe kerülni, melyben valaki másról, például egy kollégájáról kell beszámolnia. Tudja, hogy ha valaki így tenne vele, azt árulásként élné meg. Ezért nem akarja ezt megtenni másokkal. Néhány évvel ezelőtt a Hallgass a Testedre Központ irodájában egy új alkalmazott, akinek a feladata az ügyfelek telefonos tájékoztatása volt, rossz információkat közölt. Ez már több hete így ment, mikor megtudtam egy másik alkalmazottól. Ezért megkérdeztem a mellette dolgozót, vajon tudott-e arról, ami történik. Bevallotta, hogy kezdettől fogva tudta, de az árulkodás nem része a feladatkörének. Képzelheted, hogy haragudott a kontrolláló részem, melynek mindig is nagyon fontos volt a Hallgass a Testedre jó híre.
A kontrollálónak valóban nagyon fontos a jó hírnév. Ha valaki olyat tesz vagy mond, ami veszélyeztetheti azt, megbántódik, megharagszik, és súlyos árulásként éli meg az ügyet. Akár hazudhat is, hogy jó híre legyen vagy megőrizze azt.
115
A legfontosabb számára, hogy megbízható, felelős és a dolgairól gondoskodó ember hírében álljon. Ha önmagáról beszél, nem fed fel mindent.
Csak arról beszél, amitől jó híre kel.
Arra is nehezen képes, hogy kezességet vállaljon valakiért, aki hitelt veszt fel, mert félti a jó hírét, ha a másik nem fizetne. Ha hosszas gondolkodás után úgy dönt, hogy vállalja a kezességet, és az illető nem tartja magát az elköteleződéséhez, azt a kontrolláló súlyos árulásként éli meg, és nagyon nehezen viseli. Nem szeret eladósodni, és amikor hitelt vesz fel, a lehető leggyorsabban visszafizeti,
hogy jó hírét megőrizze.
Azt is észrevettem, hogy a kontrolláló szülők célja inkább a saját jó hírük megőrzése, semmint a gyerekeik boldogsága. Megpróbálják meggyőzni őket, hogy értük teszik, de a gyerekeket nem lehet átverni. Tudnak róla, ha a szülők inkább saját magukra gondolnak, és nem rájuk. A kontrolláló szülő helyettük akar dönteni, holott aki valóban a gyerekei boldogságát akarja, az tesz azért, hogy megtudja tőlük, hogy mi tenné boldoggá őket. A kontrolláló személyiségek nem szeretnek olyan helyzetbe kerülni, melyben nem tudnak válaszolni valamilyen kérdésre. Ez az oka annak, hogy általában véve érdeklődnek a tudás iránt, és szeretnek sok témáról sokat megtanulni. Mikor kérdeznek tőlük valamit, megpróbálnak válaszolni, vagy akár ki is találhatnak egy választ, mert nagyon nehezen képesek, sőt akár képtelenek is lehetnek bevallani, hogy nem tudnak valamit. Ha a másik rögtön észreveszi, hogy a kontrolláló nem tudja a választ, akkor úgy tűnhet számára, hogy hazudnak neki. Ha valaki azt mondja: "Nem tudtam", a kontrolláló szinte mindig így válaszol: "Én tudtam. Nem tudom, hol tanultam, de tudtam" vagy "Ezt itt és itt tanultam " Ez sajnos nem mindig igaz. A kontrolláló gyakran használja a "tudtam" kifejezést.
116
Bántónak érzi, ha valaki anélkül avatkozik bele a dolgaiba, hogy ezt engedélyezte volna. Ha például valaki elolvassa a levelét, nagyon mérges lehet. Ha valaki közbeszól, vagy helyette válaszol, megbántódik, mert azt hiszi, hogy a másik nem bízik a képességeiben.
Nem veszi észre, hogy ő gyakran szakít félbe másokat és beszél helyettük. Egy függő (az elhagyásból eredő sérülésben szenvedő) nővel házas kontrolláló férfi többnyire állandóan mondja a feleségének, hogy és miért tegye ezt vagy azt. Sajnos az ilyen típusú nő ezt csendben tűri.
Ehhez hozzá kell fűznöm, hogy ahol a pár egyik tagja kontrolláló, a másik pedig függő, ott az előbbi nagyon gyakran függ az utóbbi gyengeségétől vagy függőségétől. Erősnek hiszi magát, mert irányítja a másikat, de valójában ez csak a függőség egy másik formája. Két kontrolláló együttélése viszont inkább hatalmi harcon alapuló viszony.
A kontrolláló minden fenti példát árulásként él meg. Ha ez meglep, akkor túl korlátozott az "árulás"-ról alkotott fogalmad.
Ami engem illet, több éven keresztül dolgoztam, míg erre a felismerésre jutottam. Jól láttam a testemen, hogy az árulás sérülésével rendelkezem, de nem tudtam a sérüléssel összekapcsolni azt, ami az életemben történik. Különösen az volt nehéz, hogy ezt összekössem az apámmal, akivel szemben erős Ödipuszkomplexusom volt. Annyira imádtam, hogy nem láttam, miben érezhettem úgy, hogy elárult, és még kevésbé tudtam azt beismerni, hogy haragudhattam rá.
Több év után végül be tudtam látni, hogy nem felelt meg annak az elvárásomnak, hogy felelős ember legyen. Olyan családból jövök, ahol általában a nők hozták a döntéseket, és a férfiak segítettek nekik. Ezt a viselkedést láttam a szüleimnél és a nagybátyáimnál és nagynénéimnél is.
117
Ebből arra következtettem, hogy a nők vállalnak felelősséget mindenért, mert erősebbek, többre képesek. így a férfiak gyengék voltak a szememben, mert nem irányítottak semmit. Valójában az elképzelésem hamis volt, mert attól, hogy valaki nem hoz döntéseket, még nem felelőtlen. A "felelősség" és az "elköteleződés" szavakról alkotott definícióimat is meg kellett változtatnom.
Mikor rászántam az időt, hogy újra végiggondoljam, mi történt a gyerekkoromban, rájöttem, hogy valóban az anyám hozta a legtöbb döntést, de az apám mindig betartotta az elköteleződéseit vele szemben, és felvállalta a felelősségét. Mikor az anyám által hozott döntések egyike nem bizonyult a legjobbnak, az apám ugyanannyira vállalta ennek a következményeit, mint ő. Tehát felelős ember volt.
Hogy a felelősség fogalmát megérthessem, magamhoz vonzottam az első házastársam és a két fiam. Felelőtlennek tekintettem és hosszú időn keresztül kontrollálni próbáltam őket. Aztán rájöttem, hogy minden férfiról ez az általános véleményem. Ez a magyarázat arra, hogy az ellenkező nemű személyekkel szemben mindig ugrásra készen álltam, mint minden kontrolláló. Segítségképpen az árulásból fakadó sérülésem meggyógyításához magamhoz vonzottam a második házastársamat, aki szintén az árulás sérülésében szenved. Neki köszönhetően a mindennapok során követhetem, ahogy haladok, és ahogy ennek köszönhetően enyhül a sérülés. Nagy különbséget látok aközött, ahogy vele és ahogy a korábbi férjemmel viselkedtem.
A kontrolláló az elköteleződéstől is fél, és ez egy még ennél is nagyobb félelemből ered: hogy kilép egy elköteleződésből. Azt hiszi, hogy az adott szó megszegése és az elköteleződésből való kilépés az árulás szinonimája. Ezért azt hiszi, muszáj megtartania a szavát, és ha túl sok irányba köteleződik el, rabnak érzi magát.
118
Hogy ne kelljen kilépnie az elköteleződéseiből, jobban szeret nem elköteleződni. Ismerek valakit, aki mindig elvárja, hogy a többiek köteleződjenek el, hogy fel fogják hívni. Ezenfelül a napot és az órát is tudni akarja, amikor hívni fogják. Ha valaki elfelejti felhívni, szól az illetőnek, aki nem tartotta magát az elköteleződéséhez, és megmondja neki, m nehezen vagy egyáltalán nem képes elköteleződni. Látom rajta, hogy mennyire sok energia szükséges ahhoz, hogy mindent így kézben tartson. Ez a viselkedés csak arra jó, hogy tovább táplálja az árulásból eredő sérülését.
Sok, az árulás sérülésében szenvedő ember érzi úgy, hogy az ellenkező nemű szülő nem tartotta magát az elköteleződéseihez, és nem felelt meg az ő ideális szülőről alkotott elvárásainak.
Erről egy úr jut eszembe, aki ma már több mint hatvanéves, és mikor fiatal volt, kettesben élt az anyjával. Az anyja minden olyan férfival együtt járt, aki hajlandó volt sok pénzt költeni rá.
A fiú tizenöt éves korában az anyja elment egy ilyen férfival.
A fiát bentlakásos iskolába rakta, ami miatt ő elhagyást és főleg árulást élt meg. Felnőttként úgy vonzotta magához a nőket, hogy pénzt költött rájuk, és nem kötelezte el valójában magát egy kapcsolatban sem. Azt hitte, így megbosszulja, amit az anyja tett, de valójában ugyanazt a sérülést kell rendeznie, mint a férfiaknak, akikről úgy találta, hogy a pénzükkel csábítják el az anyját.
A foglalkozásaimon részt vevő nők gyakran mesélik, hogy amikor várandósak lettek egy férfitól, aki félt elköteleződni, akkor az nagyon erősen ragaszkodott az abortuszhoz.
119
Az árulás sérülésével rendelkező nőknél egy ilyen eset újabb réteget tesz a sérülésükre. Nagyon nehezen képesek elfogadni, hogy a másik nem hajlandó felelősséget vállalni a megszületendő gyermekért.
Korábban említettem, hogy a kontrolláló nehezen bízik meg másban. Jobban megbízik viszont akkor, ha nincs szexuális kapcsolat.
Nagyon jó csábító, de amíg a sérülés mély, jobban szereti, ha az ellenkező neműek barátok, és nem szerelmesek. Több bizalmat érez a barátai iránt. Gyakran használja a csábítást mások manipulálására, és ez általában jól sikerül neki, A csábítás a specialitása, és annak mindenféle módját megtalálja. Mikor csábításról beszélek, azt nem feltétlenül a szexuális szinten értem - a kontrolláló a csábítást az élet minden területén használhatja. A kontrolláló lesz például az anyós kedvenc veje, mert elcsábítja a szép szavaival.
Ha azonban egy másik csábító is ott van, résen áll. Rögtön tudja, ha valaki megpróbálja elcsábítani, és nem hagyja magát.
A kontrolláló legnagyobb félelme az elválasztás, minden formában.
Ez a fajta ember éli meg a legnehezebben a szakítást, mely az elválasztás egy formája. A kontrolláló számára az komoly kudarc.
Ha a szakítást ő kezdeményezi, akkor fél, hogy elárulja a másikat, és hogy az árulással fogja vádolni. Ha a másik embertől ered, akkor őt fogja árulással vádolni. Ráadásul a szakítás arra emlékezteti, hogy nem volt a kezében a kontroll a kapcsolat felett.
Ügy tűnik azonban, hogy a kontrollálók élnek át a leggyakrabban válást, szakítást. Azért is félnek elköteleződni, mert félnek a szakítástól. Emiatt a félelem miatt olyan szerelmi kapcsolatokat vonzanak magukhoz, melyekben a partnernek nem áll módjában elköteleződni. Ez jó módszer arra, hogy ne lássák, hogy ők maguk azok, akik nem akarnak elköteleződni.
Mikor két kontrolláló él együtt, és a kapcsolat nem működik jól, állandóan halogatják, hogy bevallják maguknak: jobb nekik, ha szakítanak.
120
Mikor újra párkapcsolatot létesítenek, vagy az egyik, vagy a másik végletbe esnek. Vagy úgy érzik, mintha összeolvadtak volna, mintha egymás részei lennének, vagy úgy, mintha el lennének választva egymástól - ez különösen akkor van így, ha a partnerük nem értékeli őket úgy, ahogy szeretnék.
A kontrolláló számára elválasztva lenni egyet jelent azzal, hogy elszakítva vagy elkülönítve lenni. Gyakran használja az "elválaszt" szót. Azt mondja például: "Úgy érzem, a testem el van választva tőlem." Egy asszony mesélte nekem egyszer, hogy amint valamiben nem értenek egyet a férjével, kettévágva érzi magát, reményvesztett, és a szakítástól fél. Egy ilyen helyzetben teljesen elveszti az önbizalmát. Ez az asszony az elhagyás sérülésében is szenved, ezért kétszer akkora az elválástól való félelme.
Megfigyeléseim szerint a kontrollálók többségénél az árulás sérülésének megjelenése előtt az elhagyás sérülése alakul ki.
Akik kiskorukban úgy döntenek, hogy nem akarják látni vagy elfogadni a függő oldalukat (azaz az elhagyásból fakadó sérülésüket), kifejlesztik magukban az erőt, mely az elhagyásból eredő sérülésük eltakarásához szükséges. Ekkor kezdik el a kontrolláló maszkját kialakítani. Ha jól megnézzük, láthatjuk a függő maszkját a (szomorú vagy lefele tartó) szemében, a lekonyuló szájában, vagy más, lelógó vagy tartás nélküli testrészében vagy testrészeiben.
Könnyű elképzelni a kisgyereket, aki mikor úgy érzi, hogy elhagyták, vagy nem kap elég figyelmet, úgy dönt, hogy mindent eszközt bevet az ellenkező nemű szülőt elcsábítására. A célja, hogy magára vonja a figyelmét, és főleg hogy támaszt leljen általa.
A gyerek meggyőzi magát arról, hogy olyan kedves és imádnivaló, hogy a szülőnek muszáj különleges figyelemben részesítenie és gondoskodnia róla.
121
Minél inkább próbálja a szülőt ezzel a hozzáállással kontrollálni, annál több elvárása lesz. Az árulást akkor éli át, mikor nem történik semmi, nem teljesítik az elvárásait.
Ezért egyre kontrollálóbbá válik, erős páncélt növeszt, mert azt hiszi, hogy így nem fog többet elhagyástól vagy árulástól szenvedni. A kontrolláló rész arra bátorítja a függőt, hogy próbáljon függetlenné válni.
Egyeseknél az elhagyás sérülése erősebb az árulásénál, míg másoknál ennek az ellenkezője a helyzet, és a kontrolláló maszkja érvényesül inkább. Jó példa az árulás és elhagyás sérülésével rendelkező emberre az a férfi, aki az elhagyásról szóló fejezetben leírt módon szép izmokat növeszt magának súlyzózással, de a teste az edzés abbahagyása után újra petyhüdtté válik.
Ha a kontrolláló maszkjának leírásában magadra ismersz, de a függőében nem, azt tanácsolom, mégse zárd ki ezt a lehetőséget.
Maradj nyitott arra, hogy lehet, hogy elhagyásból eredő sérülésed is van. A testben legerősebben jelen lévő sérülést használjuk a leggyakrabban a mindennapjaink során.
Sokéves megfigyelés alapján megállapítottam, hogy egy ember szenvedhet elhagyástól anélkül, hogy feltétlenül árulástól is szenvedne - de aki árulástól szenved, az elhagyástól szintúgy szenved.
Ezenfelül azt is észrevettem, hogy több olyan ember, akinek a teste fiatalon főleg az elhagyás sérülését mutatta, idősebbé válva elkezdte az árulás sérülésének jellemzőit kialakítani. Ennek az ellenkezője is ugyanígy megtörténhet. A test folyamatosan alakul: mindig azt jelzi, ami a bensőnkben történik.
Lehet, hogy észrevetted, hogy több közös vonás is létezik az elhagyástól és az árulástól félő emberekben. A fent leírt vonásokon felül mind a két típus szereti magára vonni a figyelmet. A függő azért teszi, hogy figyelmet kapjon, és gondoskodjanak róla, a kontrolláló pedig azért, hogy a kezében legyen a helyzet feletti uralom, hogy kimutassa erős jellemét, és hatást keltsen.
122
A függő típust gyakran látjuk színészek és az énekesek között, de a komédiások, humoristák, nevettetők között inkább kontrollálókat találunk. Mindkét típus szeret sztárt játszani, de különböző okokból. A kontrolláló gyakran híres arról, hogy sok helyet foglal. Általában nem szereti, ha a partnere több helyet foglal, mint ő.
Egy résztvevő mesélte, hogy míg ő és a férje közös vállalkozásban dolgoztak, minden rendben ment közöttük. Ahogy úgy döntött, hogy saját vállalkozásba kezd, és sikeresebb lett a férjénél - noha más területen a kapcsolat romlani kezdett. Versenyezni kezdtek. A férfi elárulva érezte magát, a nő pedig azzal vádolta magát, hogy elhagyta a férjét.
A kontrolláló egy másik jellemzője, hogy igen nehezen képes választani, ha azt hiszi, hogy a választással azt kockáztatja, hogy elveszít valamit. Ezért nehéz olykor a kontrollálónak döntenie, és ezért vádolják azzal, hogy túl sokat gondolkodik. Mikor biztos magában, és különösen mikor az ő kezében van a helyzet feletti kontroll, akkor nem esik nehezére a döntés.
Az elválással kapcsolatos nehézségei a munkában is megnyilvánulnak.
Ha saját vállalkozása van, akkor például súlyosan eladósodik, mielőtt bevallaná, hogy nem képes tovább folytatni.
Alkalmazottként a kontrolláló gyakran kerül vezető állásba.
Mindig nehéz számára otthagyni egy céget. Ennek a fordítottja is igaz. Ha egy megbízható embere fel akar mondani, nehezen éli meg ezt a helyzetet, gyakran haragot és agressziót érez.
A kontrolláló általában született főnök. Szereti irányítani a többieket. Fél feladni a kontrollt, mert azt hiszi, hogy úgy nem lenne többé főnök. Ennek épp az ellenkezője igaz. Ha a kontrolláló nem kontrollál többet, és csak a vezetésre korlátozza magát, sokkal jobb főnök válik belőle.
123
Van egy különbség a kontrollálás és a vezetés között. Aki kontrollál, az a félelem nyomása alatt irányít, igazgat, kormányoz. Aki vezet, ugyanezt teszi, de félelem nélkül: anélkül ad irányt, hogy feltétlenül azt akarná, hogy valamit az ő módján tegyenek. Főnökként továbbra is tanulhatunk
a beosztottainktól.
Vezetői képességei miatt gyakran lesz cégvezető, de az elvárásai és a kontrollálása miatt nagyon sok stresszt él meg. Amennyire nehéz a kontrolláló számára az elengedés, annyira sürgős és szükséges, hogy elkezdje gyakorolni azt.
A kontrolláló másik nagy félelme a megtagadás. Ha megtagadják, az olyan számára, mintha elárulták volna. Nem ismeri fel azonban, hogy hányszor tagad meg másokat azáltal, hogy kizárja őket az életéből. Nem akar például második esélyt adni annak, akiben elvesztette a bizalmát. Igen gyakran szóba sem akar állni vele többé. Mikor dühös, és főleg mikor valami nem az elvárásai szerint történik, gyakran megesik vele, hogy a beszélgetés közben hátat fordít valakinek, vagy lecsapja a telefont. Már említettem, hogy nehezen viseli a gyengeséget, a hazugságot és a képmutatást.
Minden így viselkedő embert megtagad. Ez a megtagadás gyakran a szakítást követően történik. Hányszor hallottam már kontrolláló személyiségeket így beszélni: "Semmit nem akarok tudni ...-ról!" Nem látják, hogy ezzel a hozzáállással megtagadnak másokat.
Mivel a kontrolláló csábító, a szexuális élete gyakran csak a csábítást követően kielégítő. Ez magyarázza, miért szeret annyira beleszeretni valakibe, miért szereti a kapcsolat szenvedélyes szakaszát. Mikor elkezd benne kihunyni a szenvedély, módot talál arra, hogy a szakítás ötlete a másiktól jöjjön. így nem vádolható árulással.
124
A kontrolláló nőnek gyakran tűnik úgy, hogy a férfi becsapja - ezért mindig résen áll. Szeret szeretkezni, különösen ha ő a kezdeményező, ha ő határozta el, hogy hagyja elcsábítani magát,
vagy ha ő szeretné elcsábítani a partnerét. A kontrolláló férfi is szereti, ha a kezdeményezés tőle ered. Mikor a kontrolláló (férfi vagy nő) szeretkezésre vágyik, és a másik visszautasítja, elárulva érzi magát. Nem képes megérteni, hogy a másik, noha szereti, nem akar a szeretkezésben összeolvadni vele. A szexuális problémák főként abból erednek, hogy nagyon erősen összeolvadt az ellenkező nemű szülővel, és megoldatlan maradt az Ödipuszkomplexusa.
Annyira idealizálta az ellenkező nemű szülőt, hogy egyetlen társ sem tud az elvárásainak megfelelni. Észrevettem, hogy a szexuális problémáik ellenére az árulástól szenvedők szeretnének a leginkább szeretőt tartani. Nem látják, hogy ezzel a vággyal - gondolatban vagy cselekedetben - az árulásból eredő sérülésüket táplálják.
Gyakran van tehát blokk szexuális szinten, mert, ahogy a fejezet elején említettem, a kontrolláló nagy szexuális erőt alakított ki magában, de az évek során kifejlesztett félelmeivel ennek az energiának jó részét megakaszthatja. Láthatjuk az energia blokkját a testi szinten, ha a medence tájéka meg van dagadva. A kontrolláló akár teljes egészében is megtagadhatja a szexuális életét, ha jó okot talál döntése igazolására.
Az eddigiek után magától értetődik, hogy az árulás sérülése meghatározza, hogyan kommunikálunk. A kontrolláló félelmei, melyek megakadályozzák, hogy világosan kommunikáljon és kérjen: félelem attól, hogy nem képes meggyőzni a másikat; hogy hazudnak neki, vagy őt tekintik hazugnak; félelem a másik vagy az önnön haragjától; félelem attól, hogy felfedje magát mások előtt, hogy kimutassa sebezhetőségét, vagy hogy sebezhetőnek tűnjön; hogy manipulálják vagy elcsábítják; hogy muszáj lesz elköteleződnie.
125
Ha látod magadnál ezeket a félelmeket, akkor itt a lehetőség, hogy ráébredj: nem vagy önmagad, és az árulásból eredő sérülésed irányít téged.
Ami a táplálkozást illeti, a kontrolláló hajlamos gyorsan enni, mert nincs veszíteni való ideje. Mikor nagyon elmerül egy fontos munkában, könnyen megfeledkezik a táplálkozásról. Ki is mondja, hogy az evés nem fontos számára. Ám mikor úgy dönt, hogy táplálkozik, akkor sokat eszik, és élvezi. Akár el is veszítheti a kontrollt, és sokkal többet ehet, mint amennyire a testének szüksége van. Az öt közül ez az a típus, aki gyakran fűszerezi és sózza ízlése szerint az ételeit. Több kontrolláló már az étel megkóstolása előtt megsózza azt. így biztosan az övé az utolsó szó a táplálkozásban, és hasonlóan egy beszélgetéshez, a végén hozzáteszi a magáét.
Következzen néhány olyan betegség, melyet gyakran figyelhetünk meg a kontrollálóknál:
. Az agorafóbia az összeolvadásra hajlamos részéből ered, hasonlóan a függőhöz. A kontrolláló agorafóbiájában viszont nagyobb hangsúlyt kap a megőrüléstől való félelem, míg a függő maszkját hordó ember inkább a haláltól fél. Fontos kiemelni, hogy az agorafóbiát az orvosok gyakran görcskészségnek diagnosztizálják (az agorafóbia definícióját lásd az 57-60. oldalon).
. A kontrolláló merevséggel kapcsolatos problémákat vonz magához.
Ilyenek például az ízületi és főképp a térdekkel kapcsolatos panaszok.
. Ez a típus hajlamos a leginkább olyan betegségekre, melyekben elveszti a kontrollját egyes testrészek felett. Ilyen például a vérzés, az impotencia, a hasmenés stb.
. Ha olyan helyzetben találja magát, melyben teljesen tehetetlen, bénulás sújthatja.
126
. Gyakran vannak problémái az emésztőrendszer, különösen a máj és a gyomor területén.
. Másoknál gyakrabban vannak gyulladásai. A tested azt mondja: szeresd önmagad! című könyvemben részletesen elmagyarázom, hogy ezeket a betegségeket különösen azok tapasztalják, akik a sok elvárásuk miatt gyakran türelmetlenek, dühösek és frusztráltak.
. A kontrolláló gyakran herpeszes: ez akkor jelenik meg, mikor az illető tudatosan vagy tudattalanul azzal vádolja az ellenkező nemet, hogy gusztustalan. Ez szintén arra mód, hogy kezében tartsa a kontrollt, hogy ne kelljen megcsókolnia a másikat.
A fenti panaszok és betegségek a többi sérülésben szenvedő embernél is megnyilvánulhatnak, de sokkal gyakoribbak az árulástól szenvedőknél.
Fontos, hogy felismerd: a veled ellenkező nemű szülőd, akivel ezt a sérülést megélted, ugyanezt a sérülést élte és valószínűleg éli meg ma is a saját ellenkező nemű szülőjével. Nincs akadálya
annak, hogy ezt megtudd tőle. Nagyon gyakran igen gazdag tapasztalatot nyerhetünk azáltal, ha szüleinket megkérdezzük arról, hogy mit éltek át a szüleikkel fiatalkorukban. Ne feledd: egy sérülés főként azért van jelen bennünk, mert képtelenek vagyunk megbocsátani magunknak azért, amit magunkkal és másokkal teszünk. Nehezen tudunk megbocsátani, mert általában észre sem vesszük, hogy haragszunk önmagunkra. Minél mélyebb az árulás sérülése, annál inkább elárulod a többieket vagy magad: nem bízol magadban vagy nem tartod magad az önmagadnak tett ígéreteidhez. Mindazzal, amit teszünk, de nem akarunk látni magunkban, másokat vádolunk. Ezért vonzunk magunk köré olyan embereket, akik megmutatják nekünk, amit másokkal vagy önmagunkkal teszünk.
127
Úgy is a tudatára ébredhetünk annak, hogy eláruljuk magunkat vagy valaki mást, hogy szégyent érzünk. Szégyent olyankor érzünk, amikor el akarunk rejtőzni, vagy leplezni akarunk egy viselkedést. Érthető, ha szégyenletesnek tartjuk, ha olyan a magatartásunk, mint amit mások szemére hányunk. Mindenáron el akarjuk kerülni, hogy felfedezzék, hogy úgy viselkedünk, mint ők.
Ne feledd, hogy a fejezetben leírt jellemzők és viselkedések csak akkor vannak jelen, ha az illető úgy határoz, hogy a kontrolláló maszkját veszi fel, mert azt hiszi, hogy így elkerülheti az árulást. Ezt a maszkot a sérülés mélységétől és a fájdalom erősségétől függően nagyon ritkán vagy nagyon gyakran is hordhatják. A kontrollálóra jellemző viselkedések irányítója a félelem, hogy újra át kell élnie az árulást sérülését. Minden sérülésnek megvannak a saját belső viselkedései és attitűdjei. Az, ahogyan a sérülésből fakadóan gondolkodik, érez, beszél és cselekszik, arra válasz, ami az életben történik. Ha valaki reaktív, vagyis a viselkedését mindig csak a külső körülményekre és történésekre adott válasz határozza meg, akkor elveszti a kapcsolatot a központjával, a szívével, és nem érezheti jól magát, nem lehet boldog.
Ezért olyan hasznos, ha észleled, hogy mely pillanatokban vagy önmagad, és melyekben vagy reaktív. Ha így teszel ahelyett, hogy hagynád, hogy a félelmeid irányítsanak, képessé válhatsz rá, hogy az életed ura legyél.
E fejezet célja, hogy segítsen neked felismerni az árulás sérülését.
Ha magadra ismersz ennek a sérülésnek a leírásában, az utolsó fejezet az összes információt tartalmazza, amire szükséged lesz, hogy begyógyítsd ezt a sérülést, újra önmagad légy, és ne hidd, hogy az élet árulással teli.
128
Ha nem ismersz magadra, azt tanácsolom, hogy ellenőrizd téged jól ismerő embereknél, hogy egyetértenek-e veled. Mint említettem, lehetséges, hogy csak egy kis árulásból származó sérülésed van. Ebben az esetben csak egyes jellemzők fognak illeni rád. Valószínűleg magadra ismersz bizonyos viselkedésekben, de nem mindenben. Szinte lehetetlen, hogy valaki az összes említett viselkedésben magára ismerjen. Emlékeztetlek: fontos, hogy elsősorban a testi leírásra hagyatkozz, mert az anyagi test sosem hazudik, gondolatban viszont könnyen el tudunk hitetni magunkkal valamit.
Ha a környezetedben néhány emberben felismered ezt a sérülést, nem kell megpróbálnod megváltoztatni őket. Használd inkább a könyvből tanultakat arra, hogy több együttérzést alakíts ki magadban irántuk, hogy jobban megértsd a reaktív viselkedésüket.
Ahelyett, hogy megpróbálnád a saját szavaiddal elmagyarázni a tartalmát, inkább olvassák el ezt a könyvet ők maguk, ha van ilyen irányú érdeklődésük.
129
az Árulás sérülésének jellemzői
A sérülés megjelenése: Két- és négyéves kor között az ellenkező nemű szülővel. Bizalomvesztés vagy teljesítetlen elvárások a szeretet- vagy szexuális kapcsolatban. Manipuláció.
Maszk: kontrolláló
Test: erőt és hatalmat mutat; a férfiaknál a vállak szélesebbek a csípőnél, a nőnél a csípő szélesebb és erősebb a vállaknál; kidudorodó mellkas, kidudorodó has
Szem: erős és csábító tekintet, mindent gyorsan látó szemek
Szókincs: "elválasztva", "értetted?", "képes vagyok", "hadd csináljam egyedül", "tudtam", "bízz bennem", "nem bízom benne"
Személyiség: Nagyon felelősnek és erősnek hiszi magát. Különleges és fontos akar lenni. Nem tartja magát az elköteleződéseihez és az ígéreteihez, vagy kényszeríti magát a betartásukra. Könnyen hazudik. Manipulál. Csábító. Sok elvárása van. Változó a kedélyállapota. Meg van győződve az igazáról, és megpróbálja meggyőzni a másikat. Türelmetlen. Intoleráns. Gyorsan megért, és gyorsan cselekszik. Jól teljesít, hogy észrevegyék. Komédiás. Nehezen fedi fel magát. Nem mutatja a sebezhetőségét. Szkeptikus. Fél az elköteleződésből való kilépésből.
Legnagyobb félelem: az elválasztás; az elválás; a megtagadás
Táplálkozás: Jó az étvágya, gyorsan eszik. Sóz és fűszerez. Képes az önkontrollra, mikor elfoglalt, de aztán elveszti a kontrollt.
Lehetséges betegségek: a kontrollal és a kontrollvesztéssel kapcsolatos betegségek, agorafóbia, görcskészség, emésztőrendszer, gyulladások, herpesz