függő
(elhagyás)
3. fejezet
AZ ELHAGYÁS
Elhagyni valakit azt jelenti, hogy otthagyjuk, és nem foglalkozunk vele többé. Sokan összekeverik az elutasítást az elhagyással.
Nézzük meg együtt, mi a különbség! Ha egy párkapcsolatban az egyik fél elutasítja a másikat, akkor ellöki őt magától, hogy ne legyen mellette. Ha viszont elhagyja, akkor hátat fordít neki, elmegy, és ideiglenesen vagy végleg eltávolodik tőle.
Az elhagyás esetében a sérülés a birtoklás és a cselekvés szintjén van, nem pedig a létezés szintjén, ahol az elutasítás sérülése található. Itt van néhány példa olyan helyzetekre, melyek felébreszthetik egy gyereknél az elhagyás sérülését.
Egy kisgyermek elhagyva érezheti magát: . ha anyja egyszer csak nagyon elfoglalt lesz egy új babával. Az elhagyás érzése még erősebb, ha a babának több gondoskodásra van szüksége, mert gyakran betegeskedik, vagy fogyatékkal él. A gyermeknek úgy fog tűnni, hogy anyja folyamatosan
otthagyja, hogy a testvérével foglalkozzon. Elkezdi azt hinni, hogy ez mindig így lesz, hogy sosem lesz vele olyan az anyja, mint régen.
. ha a szülei mindennap dolgoznak, és nagyon kevés idejük jut rá, hogy vele legyenek.
45
. ha kórházba viszik, és bent kell hagyniuk. Nem érti, mi történik vele. Ha tudja, hogy a korábbi hetekben akár egész kicsit is nehéz volt vele, és ha úgy érezte, hogy a szüleinek elege volt belőle, az elhagyás érzése még erősebb lehet. A kórházban dönthet úgy is, hogy azt hiszi, a szülei örökre elhagyták. A szülei akár mindennap meglátogathatják, mégis felülkerekedhet a fájdalom, melyet akkor tapasztalt, amikor elhagyva érezte magát.
Ez a szenvedés arra sarkallja, hogy egy maszk felépítésébe kezdjen.
Azt hiszi, hogy a maszk majd segít, hogy ne kelljen többé átélnie ezt a fájdalmat.
. ha a szülei a nyaralásuk alatt elviszik valakihez, hogy vigyázzon rá. Ez akár a nagymama is lehet.
. ha anyja állandóan beteg, az apja pedig túlságosan elfoglalt, vagy nincs jelen, és ezért nem foglalkozik vele. Egyedül kell boldogulnia.
Ismertem egy asszonyt, aki szörnyű félelmet érzett, mikor tizennyolc éves korában meghalt az apja. Ez a halál, melyet ő elhagyásként élt meg, nagyon meghatározó volt számára, mert az anyja évek óta mondogatta neki, hogy huszonegy éves korában ki fogja őt rakni a lakásból. Az asszony elutasítva érezte magát az anyja által, félt, és csak erre gondolt: "Mi lesz velem a papa nélkül, ki fog foglalkozni velem, mikor egyedül el kell hagynom a családi házat?"
Több, az elhagyás sérülésében szenvedő ember mesélte, hogy fiatalkorában az ellenkező nemű szülője nem kommunikált vele.
Túlságosan zárkózottnak találta ezt a szülőt, és haragudott rá, mert hagyta, hogy a másik szülő az egész teret elfoglalja. Ezek közül az emberek közül többen meg voltak győződve róla, hogy az ellenkező nemű szülőt nem érdekelte a személyük.
Megfigyeléseim szerint az elhagyás sérülését az ellenkező nemű szülővel éljük át. Észrevettem azonban, hogy az elhagyástól szenvedő ember nagyon gyakran elutasítást is érez.
46
Gyerekkorában úgy érezte, hogy a vele azonos nemű szülő elutasítja, az ellenkező nemű pedig elhagyja. Az utóbbinak szerinte többet kellett volna foglalkoznia vele, és ügyelnie kellett volna rá, hogy a másik szülő ne utasítsa el. Az apját tizennyolc évesen elvesztő asszony példája jól szemlélteti az elutasítás és elhagyás kettős sérülését.
Lehetséges, hogy egy gyereknek olyan élménye van, melyben úgy érzi, elhagyta az azonos nemű szülő, ám a valóságban az elutasítás sérülését érzi vele. Miért van ez? Mert az azonos nemű szülő, ha nem foglalkozik a gyerekével, azért tesz így, mert elutasítja önmagát. Ez az, amit a gyerek a lelke mélyen megérez. Ha egy szülő elutasítja önmagát, és van egy vele azonos nemű gyereke, teljesen természetes és emberi, ha ezt a gyereket is elutasítja - és ezt teheti tudattalanul is -, hisz a gyereke folyamatosan önmagára emlékezteti.
Elmélyedve ebben a személyiségvizsgálatban észre fogod venni, hogy az emberek többségének több sérülése is van. Ugyanakkor nem mindegyik fáj ugyanannyira.
Akik az elhagyástól szenvednek, úgy érzik, nem kaptak elég érzelmi táplálékot. Az anyagi táplálék hiánya is eredményezheti az elhagyás sérülésének kialakulását. Ez a sérülés általában kétéves kor előtt kezdődik. A maszk, melyet a sérülés elrejtésére létrehozunk, a függő maszkja. Végig a könyv során a "függő" szót fogom tehát használni az elhagyástól szenvedő személy leírására.
Az erre a maszkra jellemző testből hiányzik a tartás. A hosszú, vékony, megereszkedett test mélyebb sérülést jelez. Az izomzat alulfejlett, és mintha nem tudná egyenesen tartani a testet, mintha segítségre volna szüksége. A test pontosan azt fejezi ki, ami az ember belsejében történik. A függő azt hiszi, hogy semmit sem képes egyedül véghezvinni, és valaki másra van szüksége támogatásul.
47
Teste ezt a támasz iránti szükségletet tükrözi. Könnyen láthatjuk benne a segítségre szoruló kisgyermeket.
A nagy, szomorú szemek szintén az elhagyás sérülését jelzik: a szemek olyanok, mintha a tekintettel akarnák a másikat magukhoz vonzani. A lábak gyengék. Gyakran tűnik úgy, mintha a karok túl hosszúak lennének: lógnak a test mellett. Mintha ez a típusú ember nem tudna mit csinálni a karjaival, mikor áll - különösen ha nézik. Ha egy testrész a normálishoz képest lejjebb helyezkedik el, az is a függő maszkjának egy jellemzője. A háta is lehet görbe: mintha a gerince nem tudná teljesen megtartani.
Egyes testrészek lecsüggőek vagy petyhüdtek lehetnek, például a vállak, a mellek, a fenék, az orca, a has, a férfiaknál a herezacskó stb.
Amint láthatod, a függő legfeltűnőbb jellemzője az izomtónus hiánya. Amint egy puha testrészt látsz, levonhatod a következtetést, hogy az illető a függő maszkját hordja, hogy elrejtse az elhagyás sérülését.
Ne feledd, hogy a maszk vastagságát a sérülés erőssége határozza meg. Egy nagyon függő ember a fent említett jellemzők mindegyikével rendelkezni fog. Ha valakinél csak egy-két jellemző fedezhető fel, akkor az ő sérülése kevésbé erős. Fontos tudni, hogy ha egy ember kövér, és egyes testrészeiből hiányzik a tartás, akkor a túlsúlya egy másik sérülést jelez, melyet később tárgyalunk a könyvben, az egyes testrészeiben felfedezhető tartáshiány pedig az elhagyás sérülésére utal. Jó, ha megtanulsz különbséget tenni a menekülő és a függő maszkja között. Lehet, hogy ismersz két nagyon vékony embert: az egyik menekülő, a másik függő.
Mindkettőnek lehet vékony a bokája és a csuklója. A különbség főleg a tartáson látszik. A menekülő, bár vékony és kicsi, jól tartja magát, míg a függő tartása megereszkedett.
48
A menekülő bőre a csontokhoz tapad, de az izomzata szilárd, a függő húsosabb, de az izmaiban nincs tartás.
Ha valaki egyszerre szenved az elutasítás és az elhagyás sérülésében, a testében a menekülő és a függő egyes jellemzői egyaránt megtalálhatóak. Attól a sérüléstől szenved a leggyakrabban, amelyik feltűnőbb.
Kitűnő intuíciós gyakorlat a körülötted lévő emberek megfigyelése és a sérüléseik felismerése. Mivel a test mindent elmond rólunk, egyre többen próbálkoznak a testi megjelenésük megváltoztatásával: például plasztikai beavatkozást végeztetnek magukon, vagy súlyemeléssel túlfejlesztik az izomzatukat. Mikor megpróbáljuk elrejteni a testünket mások elől, akkor a megváltoztatott részeknek megfelelő sérüléseket próbáljuk leplezni.
Ezeket az átalakított részeket az intuíciónkkal felismerhetjük.
Többször találkoztam ilyen emberekkel. Például egy alkalommal a magánrendelésemen egy kliensemet megfigyelve szép, kemény melleket láttam, holott az első benyomásom őt nézve az volt, hogy a mellei lógnak. Ez egy néhány másodperces "látomás" volt. Mivel megtanultam megbízni a megérzéseimben, azt mondtam neki: "Különös, ha rád nézek, szép és kemény melleket látok, de az előbb egy villanásnyi időre kis, lelógó melleket láttam. Nem műtötték meg esetleg?" Megerősít, és elmondja, hogy valóban plasztikai beavatkozáshoz folyamodott, mert nem szerette a melleit.
Egyes részletek kicsit nehezebben láthatóak, különösen a nők izomtónusa, mert a melltartók, a válltömések és egyéb kellékek megtévesztőek lehetnek. Mindenesetre aki a tükörbe néz, nem tud hazudni önmagának. Azt javaslom hát, hogy kövesd az első megérzésedet.
Ismerek olyan férfiakat, akik fiatalkoruk óta súlyzóznak, de hiába vannak szép nagy izmaik, érezhető a tartás hiánya.
49
Ez a magyarázat arra, hogy ha abbahagyják az edzést, testük petyhüdtté válik. Ez csak a függő embereknél történik így. Attól, hogy testi szinten elrejtünk egy sérülést, az még nem rendeződik el. Ha újra az első fejezetben leírt példát vesszük a kézen lévő sebről: attól, hogy valaki a kezét egy kesztyűbe vagy a háta mögé rejti, a sebesülése még nem gyógyul be.
Az öt típus közül a függő hajlamos a leginkább arra, hogy áldozattá váljon. Nagy eséllyel áldozat az egyik szülője is, vagy akár mindkettő. Áldozat az a személy, aki mindenféle nehézséget - főként egészségügyi természetűeket - teremt az életében, hogy magára vonja a figyelmet. Ez megfelel a szükségleteinek, mert a függő azt hiszi, hogy sosem kap elég figyelmet. Mikor úgy tűnik, hogy mindenféle eszközzel megpróbál figyelmet szerezni, akkor valójában arra törekszik, hogy eléggé fontosnak érezze magát ahhoz, hogy támogatást kapjon. Azt hiszi, hogy ha nem sikerül magára vonnia a másik ember figyelmét, akkor nem számíthat rá. Ezt a jelenséget kiskorában is megfigyelhetjük a függőnél.
A függő gyereknek tudnia kell, hogy ha megbotlik, számíthat valakire, aki újra lábra állítja.
Ez a típus mindent aránytalanul felfúj: a legkisebb apróság is óriási horderejűvé válik számára. Ha például a párja nem hívja fel, hogy figyelmeztesse, ha késik, mindjárt a legrosszabbra gondol, és nem érti, miért okoz a másik neki annyi szenvedést azzal, hogy nem szól. Az áldozatként viselkedő embert látva gyakran azon csodálkozunk, hogy történhet ennyi baj valakivel.
A függő viszont nem nehézségként éli meg ezeket az eseményeket.
A problémáinak köszönhetően megkapja mások figyelmét, így nem kell elhagyva éreznie magát. Ha elhagynák, az fájdalmasabb volna számára a problémáknál, melyeket magához vonz.
Ezt igazán csak egy másik függő képes megérteni.
50
Minél inkább áldozatként viselkedik valaki, annál erősebbé válik az elhagyásból
eredő sérülése.
Azt is észrevettem, hogy nagyon gyakran az áldozat szereti a megmentő szerepét játszani. Például a szülő szerepét játssza a testvéreivel szemben - vagy megpróbál megmenteni egy nehéz helyzetből valakit, akit szeret. Ezek finom módszerek a figyelem megszerzésére. Azonban amikor a függő sok mindent megtesz valaki másért, akkor főként dicséretre vágyik, és arra, hogy fontosnak érezhesse magát. E miatt a hozzáállás miatt viszont gyakran megfájdul a háta, mert olyan felelősségeket vesz magára, melyek nem hozzá tartoznak.
A függőnek szüksége van mások támogatására. Akár könnyen, akár nehezen képes egyedül döntést hozni, a függő döntés előtt általában kikéri mások véleményét vagy beleegyezését.
Éreznie kell, hogy támogatják, segítik a döntéshozatalban. Ezért úgy tűnik, mintha ez a fajta ember nehezen döntene, de valójában csak akkor habozik, mikor nem érzi, hogy támaszkodhat valakire.
A másokkal szembeni elvárásait az határozza meg, hogy hogyan tudnak a segítségére lenni. Ugyanakkor nem konkrét segítséget szeretne, hanem azt az érzést, hogy támogatják abban, amit csinál vagy csinálni akar. Úgy érzi, ha támogatják, akkor szeretik. Lustának tűnhet, mert nem szeret egyedül csinálni valamit vagy dolgozni - szüksége van valaki más jelenlétére, támogatására.
Érdekes megfigyelés, hogy noha támogatásra, támaszra van szüksége másoktól, a függő gyakran használja azt a kifejezést, hogy "nem bírom elviselni". Ez mutatja, milyen gyakran tesszük másokkal ugyanazt, amit a szemükre hányunk, vagy amitől félünk, hogy megteszik velünk - anélkül hogy ennek tudatában lennénk.
51
Mikor szívességet tesz valakinek, elvárja, hogy azt érzelmi szinten viszonozzák. Ha egy kellemes közös tevékenység során megkapja a vágyott érzelmi táplálékot valakitől, azt szeretné, hogy ez folytatódjon. Mikor véget ér, így szól: "Kár, hogy máris vége!"
Egy kellemes dolog végét elhagyásként éli meg.
Az áldozat szerepét játszó függőnek - különösen ha nő - gyakran vékony gyerekhangja van. Gyakran nagyon sokat kérdez.
Mikor segítséget kér, nehezen tudja elfogadni, ha nemet mondanak neki, és erősködik. Minél jobban szenved az elutasítástól, annál inkább képes minden eszközt bevetni azért, hogy megszerezze, amit akar: manipulációt, duzzogást, zsarolást stb.
A függő tehát gyakran kér tanácsot, mert nem hisz abban, hogy egyedül is képes valamire - azonban nem feltétlenül hallgat a kapott tanácsokra. Azt fogja tenni, amit akar, mert nem segítségre, hanem támogatásra volt szüksége. Mikor másokkal sétál, hagyja, hogy előre menjenek, mert jobban szereti, ha vezetik.
Azt hiszi, ha túlságosan jól boldogul egyedül, akkor senki sem fog vele foglalkozni többet, és megtörténik az, amit mindenáron el akar kerülni: elszigetelődik.
Gyakran hullámzik a kedélyállapota. Egy ideig boldog, és minden rendben van, aztán egyszer csak boldogtalannak és szomorúnak érzi magát. Még ő sem érti, miért, mivel gyakran mindez bármilyen látható ok nélkül történik. Ha alaposan magába nézne, felfedezhetné, hogy fél az egyedülléttől.
Az egyedüllét a függő legnagyobb félelme. Meggyőződése, hogy nem képes kezelni az egyedüllétet. Ezért kapaszkodik másokba, és tesz meg mindent a figyelemért. Bármire hajlandó,
hogy szeressék, hogy ne hagyják ott. A félelme: "Mit teszek, mivé leszek egyedül? Mi lesz velem?"
52
Gyakran kerül konfliktusba önmagával, mert egyrészt nagyon sok figyelmet igényel, másrészt fél, hogy ha túl sokat kér, zavarni fogja vele a másikat, és az elhagyhatja. Nagyon nehéz helyzeteket is képes elviselni: noha ezt ő nem vallja be, láthatóan szereti a szenvedést. Például egy nő, aki egy alkoholista férfival él, vagy akit vernek. Lehet, hogy a szenvedése nagyobb lenne, ha elhagyná a párját, mint úgy, hogy elviseli ezt a helyzetet. A létezése tulajdonképpen a reményen nyugszik: az érzelmi reményen. Nem vallhatja be magának a sérülését, mert azzal azt kockáztatná, hogy újra át kell élnie a szenvedést, amit az jelent.
A függő ember hajlamos a leginkább arra, hogy ne vegye észre a párkapcsolatában lévő problémákat. Szívesebben hiszi azt, hogy minden rendben van, mert fél, hogy elhagyják. Ha a másik szakítani akar vele, akkor nagyon szenved, mert - mivel nem látta a problémákat - nem számított erre. Ha ez rád is jellemző, és látod, hogy a másikba kapaszkodsz, és mindent megteszel, nehogy elhagyjanak, akkor neked kell támogatást biztosítanod önmagad számára. Találj egy belső képet, képzelj el valamit, ami támogat téged. Ne "hagyd el" magad, mikor reménytelennek érzel mindent, és azt hiszed, hogy sosem fogsz többé külső segítséget kapni. Lehet, hogy azt hiszed, hogy nem leszel képes egyedül végigcsinálni, de minden problémára van megoldás. Ha támogatod önmagad, a dolgok jobbra fognak fordulni, és megtalálod a megoldást.
A függőknek nagy nehézségeik vannak a "hagyni" szóval. Ha például valaki beszélgetés közben azt mondja a függőnek: "Most itt kell hagyjalak, mennem kell", akkor abba belesajdul a szíve.
A "hagyni" szó puszta elhangzása - akár telefonon is - érzelmeket kelt benne. Hogy ne érezze magát elhagyva, a másiknak el kellene magyaráznia a távozása okát, és mellőznie kellene ezt a szót.
53
Mikor a függő úgy érzi, elhagyták, azt hiszi, hogy nem elég fontos ahhoz, hogy kiérdemelje a másik figyelmét. Gyakran észrevettem, hogy ha egy függő ember társaságában van merszem az órámra pillantani, hogy megnézzem az időt (amit gyakran megteszek a sok elfoglaltságom miatt), megváltozik az arca. Érzem, mennyire zavarja ez a mozdulat. Rögtön azt hiszi, hogy a
teendőm fontosabb őnála.
Az ilyen ember egy helyet vagy helyzetet is nehezen tud otthagyni.
A hely, ahova megy, jónak is tűnhet számára, de a távozás gondolata elszomorítja. Például valaki néhány hetes utazásra indul. Nehezen tudja otthagyni a szeretteit, a munkáját vagy a házát. Mikor pedig ott van, és eljön a hazautazás ideje, újra ellenállást érez a távozással és az ottani emberektől való búcsúval szemben.
Az érzelem, melyet a függő a legerősebben érez, a szomorúság.
Lelke legmélyén érzi, anélkül hogy értené vagy meg tudná magyarázni, honnan jön. Hogy ne érezze azt, mások társaságát keresi.
Elmehet azonban a másik végletbe is: visszahúzódik, és lemond annak az embernek a társaságáról vagy arról a helyzetről, mely a szomorúságát vagy a magány érzését okozza. Nem veszi észre, hogy valahányszor lemond valakiről vagy valamiről, ő az, aki elhagy. Ha válságba jut, akár az öngyilkosságra is gondolhat.
Általában csak beszél róla, és másokat fenyeget azzal, hogy megteszi, de nem jut el a cselekedetig, mivel a célja csak a támogatás megszerzése. Ha öngyilkossági kísérletet tesz, az sikertelen lesz.
Ha több próbálkozás után sem akarja senki támogatni, lehetséges, hogy végül valóban véget vet az életének.
A függő az autoritás minden formájától is fél. Úgy képzeli, hogy akinek a hangja vagy a megjelenése tiszteletet kelt, az nem akar foglalkozni vele. Ezeket az embereket közönyösnek és hidegnek tartja.
54
Ezért viselkedik kedvesen másokkal, olykor akár kényszeredetten is. Azt hiszi, hogy így a többiek kedvesek, figyelmesek lesznek vele, nem hidegek és erőteljesek.
A függő gyakran használja a "hiányzik" és az "egyedül" szavakat.
A gyerekkorával kapcsolatban például azt mondja, hogy gyakran egyedül hagyták, és hiányzott az anyja vagy az apja. Az elszigeteltségére utal, hogy nagyon szorong az egyedüllét gondolatától.
Az ember szenvedés nélkül is érezheti egyedül magát.
A függő azt hiszi, minden sokkal jobb lenne, ha lenne vele valaki.
A szorongásának mértéke mutatja a szenvedésének mértékét.
Az elszigeteltség érzése a vészhelyzet képzetét is felkelti benne, mert fél, hogy azt, amiben hiányt szenved, nem fogja megkapni másoktól, vagy nem lesz elérhető, mikor szüksége lesz rá.
Az elszigeteltség érzése mögött az rejlik, hogy az így érző ember tudattalan szinten elzárkózik az elől a személy vagy dolog elől, melyet annyira szeretne maga mellett tudni. Nem nyílik meg a szóban forgó dolog vagy személy fogadására, mert fél, hogy nem lesz képes kezelni azt. Azoktól az érzelmektől is fél, melyeket mindez a kapott figyelem előhozhat benne. Ezt a viselkedést könnyen észrevehetjük azoknál, akik a saját boldogságukat lehetetlenítik el. Amint egy kapcsolat elmélyül, módot találnak arra, hogy véget érjen.
A függő ember könnyen sírni kezd, különösen mikor a problémáiról vagy a megpróbáltatásairól beszél. Sírásából érezhetjük, ahogy másokat vádol azzal, hogy cserbenhagyták, mikor a nehézségeivel vagy betegségeivel küzdött. Még Istent is azzal vádolja, hogy elhagyta őt. Úgy gondolja, hogy igaza van. Nem veszi észre, hogy ő maga is cserbenhagy másokat. Azt sem veszi észre, hogy mennyi tervvel hagy fel félúton. Megint csak kicselezi az egója - így történik ez mindannyiunkkal.
55
A függőnek szüksége van mások figyelmére és jelenlétére, de nem veszi észre, milyen sokszor nem adja meg nekik, amit ő akar tőlük. Szeret például egyedül leülni egy könyvvel, de nem szeretné, hogy a társa így tegyen. Szeret egyedül elmenni valahová, ha ez az ő választása - de ha a házastársa tesz így, elhagyva és elhanyagolva érzi magát. Azt mondja magában: "Na, most látszik, hogy nem vagyok elég fontos, hogy elvigyen magával." Egy függő számára az is nehéz, ha nem hívják meg egy megbeszélésre vagy bármilyen találkozóra, ahol elvileg ott kellene lennie. Nagyon szomorú lesz, úgy érzi, elhagyták, és a személye nem fontos.
A függő testileg is a szeretett emberbe szokott kapaszkodni.
Gyerekként a kislány az apjába, a kisfiú az anyjába kapaszkodik.
Párkapcsolatban a függő a másikra támaszkodik, fogja a kezét, vagy gyakran megérinti. Mikor áll, megpróbál egy falnak, ajtónak vagy másnak támaszkodni. Még ülve is nehezére esik egyenesen tartania magát: karjával a háttámlának támaszkodik, vagy összecsuklik a székben. Minden helyzetben nehezen tudja egyenesen tartani magát, a háta gyakran előrehajlik.
Ha egy csoportos találkozón látsz valakit, aki nagyon sok figyelmet akar, nézd meg a testét, és látni fogod benne a függőt.
A workshopjaimon mindig vannak, akik a szünetek alatt és a programot megelőző és követő percekben odajönnek hozzám, és négyszemközt feltesznek nekem néhány kérdést. Ezek az emberek minden alkalommal a függő maszkját viselik. Az esetek többségében megkérem őket, hogy a kérdéseiket a foglalkozás alatt tegyék fel, mert a felvetéseik jók, és a válaszok a többi résztvevőt is érdekelhetik. Mikor folytatjuk a foglalkozást, gyakran elmulasztják feltenni a kérdésüket. A figyelem érdekelte őket, melyet kettőnk beszélgetése alatt adhattam volna nekik. Ezeknek az embereknek olykor egyéni terápiát tanácsolok, hogy megkapják mindazt a figyelmet, melyre vágynak.
56
Ennek a megoldásnak ugyanakkor megvannak a maga korlátai, hisz könnyen lehet, hogy nem gyógyítani, hanem táplálni fogja a sérülést.
A figyelem magunkra vonásának másik módja, ha olyan munkánk és más közönség előtt szereplő művész függő. Bármilyen sztárszerepben jól érzik magukat.
Egyéni konzultáció keretében a függő típus hajlamos a leginkább az áttételre a terapeutájával. Azt a támogatást szeretné megszerezni tőle, amit nem kapott meg valamelyik szülőjétől vagy a társától. Egy pszichológus barátnőm mesélte, hogy egy nap egy kliense féltékenységi jelenetet rendezett, mikor a barátnőm bejelentette neki, hogy két hétre nyaralni megy a férjével, és ezalatt egy kollégája fogja helyettesíteni. így ismerte fel a barátnőm, hogy a kliense áttételbe lépett vele. Az esetet megvizsgálva megállapítottuk, hogy a kliense a függő típusba tartozott. Ez a példa jó alkalom arra, hogy minden segítő munkában dolgozó embert figyelmeztessek: ha a páciensük az elhagyás sérülésétől szenved, különösen figyeljenek oda az áttétel lehetőségére.
A függő könnyen összeolvad másokkal. Ez ahhoz vezet, hogy felelősnek érzi magát mások boldogtalanságáért, és azt hiszi, hogy a többiek is felelősek az ő boldogságáért és boldogtalanságáért.
Az összeolvadásra hajlamos ember érzi mások érzelmeit, és ez könnyen túlnőhet rajta. Az összeolvadás iránti vágyuk számos félelmet idéz elő, és akár agorafóbiához is vezethet. Itt az agorafóbia definíciója A tested azt mondja: szeresd önmagad! (Ton corps dit: "Aime-toü") című könyvemből:
Ez a fóbia beteges félelem a szabad terektől és a nyilvános helyektől.
A fóbiák közül ez a legelterjedtebb. A nők kétszer olyan hajlamosak rá, mint a férfiak.
57
Sok férfi alkohollal leplezi az agorafóbiáját. Inkább alkoholistává válik, semmint hogy ezt a nagy és irányíthatatlan félelmet bevallja. Az agorafób személy gyakran panaszkodik idegességre, szorongásra, akár pánikra is. Az agorafób személy félelmetes helyzetre adott testi reakciói: szívdobogás, szédülés, izomfeszültség vagy -gyengeség, izzadás, légzésproblémák, hányinger, önkéntelen vizeletömlés stb. - mindezek pánikhoz vezethetnek.
A szellemi reakciói: idegenségérzés, félelem a kontroll elveszítésétől, a megőrüléstől, a nyilvános megaláztatástól, az ájulástól, a haláltól stb. Viselkedésbeli reakciói: menekülés a szorongást keltő helyzetektől és azokról a helyekről, melyek távol esőnek tűnnek számára a biztonságot adó helytől vagy embertől Az agorafóbiában szenvedők többségének alacsony a vércukorszintje.
Az agorafób ember által érzett félelem és más érzetek olyan erősek, hogy inkább elkerüli azokat a helyzeteket, melyekből nem menekülhet el. Ezért találnia kell egy biztonságot nyújtó személyt, akivel el tud menni otthonról, és egy biztonságot nyújtó helyet, ahol menedéket találhat. Olyanok is vannak, akik végül egyáltalán nem mozdulnak ki többet. Erre mindig van valami jó okuk. A katasztrófák, melyektől tartanak, sosem történnek meg.
Az agorafób személyek többsége nagyon erősen függött az anyjától fiatalkorában, és felelősnek érezte magát a boldogságáért vagy azért, hogy segítsen az anyaszerep ellátásában. Az agorafób személy képes lehet érzelmileg segíteni önmagán, ha elrendezi a viszonyát az anyjával
Az agorafób személy két legnagyobb félelme a halálfélelem és a megőrüléstől való félelem. Miután sok éven át a workshopjaim szinte mindegyikén találkoztam agorafób emberekkel, érdekes eredményre jutottam az agorafóbiát illetően, és ez több százuknak segített már. Ezek a félelmek a gyerekkorból erednek, és elszigeteltségben élték meg őket.
58
Jellemzően azokban az otthonokban alakul ki agorafóbia, melyekben meghalt vagy megőrült egy közeli hozzátartozó.
Az is lehet, hogy maga az agorafóbiával küzdő ember került a halál közelébe, vagy hogy valaki más őrülettől vagy haláltól való félelme lett átadva a családi közegben.
Bár ő ezt nem igazán veszi észre, az agorafób ember halálfélelme minden szinten megjelenik. Ügy érzi, semmilyen területen nem képes szembenézni a változással - az ugyanis szimbolikus halált jelentene.
Ezért minden változás erős szorongást kelt benne, és felerősíti az agorafóbiáját. Ez a változás lehet a gyerekkorból a kamaszkorba, a kamaszkorból a felnőttkorba, az egyedülálló életből a házaséletbe vezető időszak, költözés, munkahelyváltás, gyerekvárás, baleset, válás, halál vagy születés stb.
Lehet, hogy ezek a szorongások és félelmek több éven keresztül a tudattalan szintjén maradnak elfojtva. Aztán egy nap, mikor az agorafób személy elérkezik szellemi és érzelmi határaihoz, nem tud többé mindent elfojtani, ezért tudatosulnak és láthatóvá válnak a félelmei.
Az agorafób ember képzelete túlcsorduló és kontrollálhatatlan.
Teljesen valószerűtlen helyzeteket képzel el, és képtelennek tartja magát arra, hogy szembenézzen velük. Emiatt az intenzív szellemi aktivitás miatt attól tart, hogy megőrül. Erről nem mer másoknak beszélni, mert fél, hogy bolondnak nézik. Sürgősen meg kell értenie, hogy ez nem őrület, hanem rosszul kezelt túlérzékenység.
Ha az említett jellemzők illenek rád, akkor tudnod kell, hogy amit tapasztalsz, az nem őrület, és hogy nem fogsz tőle meghalni.
Pusztán annyi történt, hogy kiskorodban túlságosan kinyitottad magad mások érzelmei felé, mert azt hitted, felelős vagy a boldogságukért és a boldogtalanságukért. Ezért nagyon érzékeny lettél, hogy mindig résen lehess, és előre lásd a másokat érő balszerencsét.
59
Ezért van az, hogy érzékeled a többiek összes érzelmét és félelmét nyilvános helyeken. Meg kell tanulnod a felelősség valódi jelentését.
Amit eddig annak hittél, az nem szolgálja a javadat.
A felelősség fogalma a Hallgass a Testedre tanításának része.
Az agorafóbiában szenvedők legtöbbjét a függő típusba soroltam.
Az agorafóbia meghatározásában szó esik a haláltól és az őrülettől való félelemről. Mikor meghal egy hozzá közel álló ember, a függő elhagyva érzi magát. Egyre nehezebben fogadja el a halált, bárkiről is legyen szó: minden halál felébreszti az elhagyás sérülését, és felerősíti benne az agorafóbiát. Megfigyeltem, hogy akinél az elhagyás sérülése a legerősebb, az inkább a haláltól fél, míg akinél az árulás a legerősebb sérülés, az inkább az őrülettől.
Az árulás sérüléséről az ötödik fejezetben beszélek majd.
Mivel hajlamos az összeolvadásra, a függő anya nagymértékben függ a gyereke szeretetétől, és mindent megtesz, hogy a gyereke érezze, milyen sokat gondol rá. A függőket támogatja mások, különösen a hozzá közel állók szeretete. Segít nekik talpon maradni. Gyakran mondták nekem függők: "Nem bírom elviselni azokat a helyzeteket, amikor valaki nem szeret: mindent megteszek, hogy a helyzet rendbe jöjjön." Mikor egy függő így szól: "Majd hívj, hogy mi van veled!", akkor valójában azt mondja: "Mikor felhívsz, fontosnak érzem magam." Mindenáron szüksége van arra, hogy éreztessék vele, hogy fontos, és hogy figyelembe vegyék, mert önmagától nem képes erre.
Mikor a függő érzékeli a problémákat, melyeket a függősége eredményez, függetlenné akar válni. A függőknél nagyon gyakori reakció, hogy függetlennek hiszik magukat. Nagyon szeretik hangoztatni, mennyire függetlennek érzik magukat. Azonban ez csak erősíti és elrejti az elhagyás sérülését, mert nincs begyógyulva.
Egy függő férfi például lehet, hogy nem akar gyereket, hogy megőrizze a függetlenségét.
60
Emögött a függőnél gyakran az a félelem bújik meg, hogy ha lenne egy gyerek a családban, akkor többé nem rá irányulna a házastársa összes figyelme. A függő nő pedig inkább attól fél, hogy meg fogják fojtani a gyerekkel járó kötelességek. Ha viszont akar gyereket, akkor jobban fogja szeretni, amikor kicsi, amikor a leginkább függ tőle. Ettől fontosabbnak érzi magát. A függőnek a függetlenség helyett az önállóságot kellene keresnie. Az utolsó fejezetben elmagyarázom, hogy lehet eljutni ehhez.
A szexuális életében a függő ugyanígy viselkedik. Gyakran használja arra a szexet, hogy a másikat magához kösse. Ez főleg a nőknél gyakori. Ha a függő úgy érzi, hogy vágynak rá, fontosabbnak
érzi magát. Mondhatjuk, hogy az öt típus közül az elhagyástól félő személyiség szereti a legjobban a szexet. Gyakran előfordul, hogy több szexet akar, mint a társa. Sokszor látom, hogy akik arról panaszkodnak, hogy nincs elég szex az életükben, az elhagyástól szenvednek, és a függő maszkját viselik.
A függő nő nem közli a társával, ha nem vágyik a szeretkezésre.
Inkább tetteti, hogy van kedve hozzá, mert nem akarja elmulasztani az alkalmat, mikor úgy érezheti, vágynak rá. Ismertem olyan nőket is, akik elfogadták, hogy egy másik nő is van a képben, és tudták, hogy a férjük a szomszéd szobában szeretkezik.
A függő férfi úgy tesz, mintha nem tudná, hogy a feleségének szeretője van. Inkább elviselik az ilyen helyzeteket, semmint hogy elhagyják őket. Természetesen nem ez a helyzet a kedvencük,
de mindenre készek, hogy ne veszítsék el a társukat. Az eddigiek után magától értetődik, hogy az elhagyás sérülése meghatározza, hogyan kommunikálunk.
61
A függő félelmei, melyek megakadályozzák, hogy világosan kommunikáljon és kérjen: félelem a sírástól vagy attól, hogy csecsemőnek tűnik; hogy a másik otthagyja; hogy nem fog egyetérteni, és nem veszi figyelembe, amit mond neki vagy kér tőle; hogy nemet mondanak neki, hogy visszautasítják; hogy nem támogatják úgy, ahogy számít rá; hogy nem felel meg a többiek elvárásainak. Ha látod magadnál ezeket a félelmeket, akkor itt a lehetőség, hogy ráébredj: nem vagy önmagad, és az elhagyásból eredő sérülésed irányít téged.
Ami a táplálkozást illeti, a függő képes úgy sokat enni, hogy közben nem hízik. Mivel általános belső attitűdje szerint sosem kap eleget, a teste is ezt az üzenetet kapja evéskor. A teste így ehhez tartja magát. Mikor valaki úgy eszik akár csak nagyon keveset is, hogy közben azt gondolja, hogy megint túl sokat eszik, akkor a teste fogja ezt az üzenetet, és úgy reagál, mintha túl sokat kapott volna. Ezért ez az ember hízni fog.
Az előző fejezetben említettem, hogy a menekülő hajlamos az anorexiára - ami a függőt illeti, ő inkább a bulimiára hajlamos.
A megfigyeléseim alapján arra jutottam, hogy mikor egy függő férfi bulimiás, akkor valójában az anyjával próbál táplálkozni, annyira hiányzik neki. Mikor a bulimia egy függő nőnél jelenik meg, akkor neki az apja hiányzik. Ha nincs ezeknek az embereknek az életében olyan ember, aki a hiányzó szülőt helyettesíti, akkor az áttétel a táplálékra fog irányulni. Nagyon sokszor fordul elő a beszédükben a "zabálni" szó. Azt mondják például, hogy "A gyerekem minden energiámat felzabálja", vagy "A munkám nagyon időzabáló."
A függő jobban szereti a lágy táplálékot a szilárdnál. Általában nagyon szereti a kenyeret, mely a tápláló föld szimbóluma. Hogy hosszabb ideig tartson az élvezet és a figyelem, lassan eszik - különösen ha másokkal van. A függők nem szeretnek egyedül enni, különösen ha nem otthon vannak. Ahogyan nehézségeik vannak a hagyni szóval, úgy nem szeretnek bármit is a tányérjukon hagyni. Mindez tudattalanul zajlik.
62
Ami a betegségeket illeti, a függők jól ismertek arról, hogy gyerekkorukban gyakran voltak betegek, gyengélkedtek, és véznák voltak. íme a betegségek, melyeket az elhagyás sérülésében szenvedők alakíthatnak ki magukban:
. Az asztmában szenvedőknek nehézzé és kellemetlenné válik a kilégzés. Metafizikai síkon ez a betegség azt jelzi, hogy az illető többet vesz el, mint kellene, és nagyon nehezére esik visszaadnia.
. A hörgőkkel kapcsolatos problémák szintén gyakoriak, mert ezeknek metafizikai kapcsolatuk van a családdal. Mikor a függő hörgőproblémákkal küzd, ez annak a jele, hogy úgy tűnik számára, nem kap eleget a családjától, és túlságosan függ tőlük.
Jobban tenné, ha elhinné, hogy helye van a családjában, ahelyett hogy mindent megtenne, hogy ezt bebizonyítsa magának.
. Az összeolvadásra való hajlama miatt a függő a hasnyálmirigyei (alacsony vércukorszint és cukorbetegség) és a mellékvesével kapcsolatos problémákat vonz magához. Egész emésztőrendszere törékeny marad, mert azt hiszi, hogy nincs megfelelően táplálva, még akkor is, ha ennek az anyagi síkon semmilyen valóságalapja nincsen. Noha a hiány az érzelmi síkon van, az anyagi teste, mely a lelkivilágának tükre, fogja ennek a hiánynak az üzenetét.
. A függőknél a rövidlátás is nagyon gyakori. Ez azt jelképezi, hogy nehezen tud messzire látni. Ez összefügg azzal, hogy fél a jövőtől és attól, hogy egyedül kell szembenéznie azzal.
. Az a függő, aki sokat táplálja magában az áldozatot, hisztériában szenvedhet. A pszichológiában azt mondják, hogy a hisztérikus ember ahhoz a gyerekhez hasonlatos, aki attól fél, hogy nem jut anyatejhez, és el fogják hagyni. Ezért mutatja ki olyan zajosan az érzelmeit.
63
. Több függő depresszióssá válik, ha a sérülése túlságosan nagy fájdalmat okoz, és látja, hogy képtelen elérni, hogy úgy szeressék, ahogy arra vágyik. A depresszió a figyelem megszerzésének is egy módja.
. A függő migrénektől szenved, mert nem engedi meg magának, hogy önmaga legyen. Elzárja magában a Vagyok állapotot.
Mindent megtesz, hogy az legyen, amit várnak tőle, vagy túlságosan azoknak az embereknek az árnyékában él, akiket szeret.
. Arra is felfigyeltem, hogy a függő válik a leggyakrabban különös figyelmet igénylő ritka betegségek vagy gyógyíthatatlannak mondott betegségek áldozatává. Ne feledd, hogy mikor az orvos egy betegséget gyógyíthatatlannak minősít, akkor valójában azt mondja, hogy a tudomány még nem talált rá gyógymódot.
A fent felsorolt betegségek és panaszok a többi sérülésben szenvedő embernél is megnyilvánulhatnak, de sokkal gyakoribbak az elhagyástól szenvedőknél.
Ha úgy látod, hogy az elhagyás sérülésében szenvedsz, akkor tartsd észben, hogy ezt a sérülést a veled ellenkező nemű szülőd keltette benned újra életre, és minden ellenkező nemű személy újra életre kelti. Ezért teljesen természetes és emberi, ha haragszol erre a szülőre vagy ezekre az emberekre. Itt elismétlem, amit a könyveim többségében is leírtam: Mindaddig, amíg (akár tudattalanul is) haragszunk egy szülőnkre, nehéz lesz a kapcsolatunk
a vele azonos neműekkel.
Azt javaslom, hogy járj utána a dolognak: fel fogod fedezni, hogy ez a szülő ugyanezt a sérülést élte meg az ellenkező nemű - vagyis a veled azonos nemű - szülőjével.
64
Generációról generációra ugyanazok a sérülések ismétlődnek (ami a betegségek öröklődését is megmagyarázza), és ez egészen addig így fog folytatódni, amíg valaki megállítja a karmakereket azzal, hogy a kapcsolatait valódi szeretetben éli meg.
Ne feledd: egy sérülés főként azért van jelen bennünk, mert képtelenek vagyunk megbocsátani magunknak azért, amit magunkkal és másokkal teszünk. Nehezen tudunk megbocsátani, mert általában észre sem vesszük, hogy haragszunk önmagunkra.
Minél mélyebb az elhagyás sérülése, annál jobban elhagyod önmagadat (vagyis lemondasz magadról) vagy másokat, bizonyos helyzeteket vagy megvalósítandó terveket.
Mindazzal, amit teszünk, de nem akarunk látni magunkban, másokat vádolunk. Ezért vonzunk magunk köré olyan embereket, akik megmutatják nekünk, amit másokkal vagy önmagunkkal
teszünk.
Ügy is a tudatára ébredhetünk annak, hogy elhagyjuk magunkat vagy valaki mást, hogy szégyent érzünk. Szégyent olyankor érzünk, amikor el akarunk rejtőzni vagy leplezni akarunk egy viselkedést. Érthető, ha szégyenletesnek tartjuk, ha olyan a magatartásunk, mint amit mások szemére hányunk.
Mindenáron el akarjuk kerülni, hogy felfedezzék, hogy úgy viselkedünk, mint ők.
Ezért fontos és sürgős, hogy mindent elrendezzünk a szüleinkkel, mert így vethetünk véget annak, hogy ugyanaz a helyzet ismétlődjön.
Még az orvostudománnyal és pszichológiával foglalkozó tudósok is elismerték, hogy bizonyos viselkedésmódok és romboló betegségek generációról generációra öröklődnek. Tudható, hogy vannak cukorbeteg, szívbeteg, rákbeteg, asztmás emberekből álló családok, és erőszakos, vérfertőző, alkoholista stb. emberekből álló családok is.
65
Lehetséges, hogy magadra ismersz a függő jellemzőiben, de nem hiszed, hogy hiányt szenvedtél volna az ellenkező nemű szülő figyelmében, sőt úgy gondolod, hogy nagyon sok figyelmet kaptál. Ebben az esetben elképzelhető, hogy a figyelem, melyet kaptál, nem felelt meg annak, amit szerettél volna. Akár az is lehet, hogy fojtogatónak érezted ezt a figyelmet.
Példaként mesélhetek a legidősebb fiamról, akinek a felnőtt testében ott van az elhagyásból eredő sérülés. Pedig hármójuk közül ez a gyerekem kapta kiskorában a legtöbb figyelmet, mert akkoriban nem dolgoztam, és otthon voltam vele. Ám túlságosan merev és szigorú voltam bizonyos helyzetekben, melyek szerinte nem adtak erre okot. Nem hagytam békén: felügyeltem mindent, amit csinált, mert tökéletes embert akartam belőle csinálni az én tökéletességről alkotott fogalmaim szerint. Ma már értem, hogy egyáltalán nem ilyen figyelemre vágyott. Ezért élte meg az elhagyás sérülését, és érthetőnek tartom, hogy fiatalkorában haragudott rám. Ma már tudom, hogy ez a tapasztalat része volt az élettervének, és hogy együtt meg kellett értenünk bizonyos dolgokat.
Olyan anyára volt szüksége, mint én voltam, hogy végigmehessen az elhagyás megbocsátásának folyamatán, és nekem olyan fiú kellett, mint ő, hogy segítsen bevégezni bizonyos dolgokat az apámmal. Erről többet fogok beszélni az árulásról szóló fejezetben.
A spirituális törvények szerint addig, amíg egy tapasztalatot nem éltünk meg szeretetben, újra vissza kell térnünk a Földre, hogy újra átéljük ugyanazt a tapasztalatot. Ugyanazzal a lélekkel, de más szerepben jövünk vissza. Mindezt azért, hogy esélyt kapjunk végleg megoldani azt, amit a megelőző életünkben nem rendeztünk el.
66
Ne feledd, hogy a fejezetben leírt jellemzők és viselkedések csak akkor vannak jelen, mikor az elhagyástól szenvedő személy úgy dönt, hogy a függő maszkját viseli, mert azt hiszi, hogy így elkerülheti az elhagyás által okozott szenvedést.
Ezt a maszkot a sérülés mélységétől és a fájdalom erősségétől függően nagyon ritkán
vagy nagyon gyakran is hordhatják.
A függőre jellemző viselkedések irányítója a félelem, hogy újra át kell élnie az elhagyás sérülését. Valószínűleg magadra ismersz bizonyos viselkedésekben, de nem mindenben. Szinte lehetetlen, hogy valaki az összes említett viselkedésben magára ismerjen.
Minden sérülésnek megvannak a saját belső viselkedései és attitűdjei.
Az, ahogyan a sérülésből fakadóan gondolkodik, érez, beszél és cselekszik, arra válasz, ami az életben történik. Ha valaki reaktív, vagyis a viselkedését mindig csak a külső körülményekre és történésekre adott válasz határozza meg, akkor elveszti a kapcsolatot a központjával, a szívével, és nem érezheti jól magát, nem lehet boldog. Ezért olyan hasznos, ha észleled, hogy mely pillanatokban vagy önmagad, és melyekben vagy reaktív. Ha így teszel ahelyett, hogy hagynád, hogy a félelmeid irányítsanak, képessé válhatsz rá, hogy az életed ura legyél.
E fejezet célja, hogy segítsen neked felismerni az elhagyás sérülését.
Ha a függő maszkjának leírásában magadra ismersz, az utolsó fejezet az összes információt tartalmazza, amire szükséged lesz, hogy begyógyítsd ezt a sérülést, újra önmagad légy, és ne hidd, hogy az élet elhagyással teli. Ha nem ismersz magadra, azt tanácsolom, hogy ellenőrizd téged jól ismerő embereknél, hogy egyetértenek-e veled.
67
Mint említettem, lehetséges, hogy csak egy kis elhagyásból származó sérülésed van. Ebben az esetben csak egyes jellemzők fognak illeni rád. Emlékeztetlek: fontos, hogy elsősorban a testi leírásra hagyatkozz, mert az anyagi test sosem hazudik, gondolatban viszont könnyen el tudunk hitetni magunkkal valamit.
Ha a környezetedben néhány emberben felismered ezt a sérülést, nem kell megpróbálnod megváltoztatni őket. Használd inkább a könyvből tanultakat arra, hogy több együttérzést alakíts ki magadban irántuk, hogy jobban megértsd a reaktív viselkedésüket.
Ahelyett, hogy megpróbálnád a saját szavaiddal elmagyarázni a tartalmát, inkább olvassák el ezt a könyvet ők maguk, ha van ilyen irányú érdeklődésük.
68
Az ELHAGYÁS sérülésének jellemzői
A sérülés megjelenése: Egy- és hároméves kor között az ellenkező nemű szülővel. Hiány az érzelmi táplálékból vagy abból a fajtából, amire vágyik.
Maszk: függő
Test: hosszú, vékony; hiányzó izomtónus, megereszkedettség, gyenge lábak, görbe hát, a karoktól hosszúnak tűnnek, és lógnak a test mellett, lecsüggő vagy petyhüdt testrészek
Szem: nagy, szomorú, a tekintet "húz"
Szókincs: "hiányzik", "egyedül", "nem bírom elviselni", "felzabál", "nem hagynak"
Személyiség: Áldozat Összeolvadásra hajlamos. Jelenlétre, figyelemre és főleg támogatásra van szüksége. Nehezen képes egyedül tenni valamit vagy döntést hozni. Tanácsot kér, de nem feltétlenül követi azt. Gyermekhang. Nehezen tudja elfogadni, ha nemet mondanak neki. Szomorúság. Könnyen sír. Szánalmat kelt. Egyik nap vidám, másik nap szomorú. Testileg másokba kapaszkodik. Érzi, amit mások éreznek. Sztár. Függetlenségre törekszik. Szereti a szexet.
Legnagyobb félelem: az egyedüllét
Táplálkozás: Jó az étvágya. Bulimia. Kedveli a lágy ételeket. Lassan eszik.
Lehetséges betegségek: hátpanaszok, asztma, hörghurut, migrén, alacsony vércukorszint, agorafóbia, cukorbetegség, mellékvesék, rövidlátás, hisztéria, depresszió, ritka, figyelemfelkeltő betegségek, gyógyíthatatlan betegségek