ATHÉN - Arkopolisz

Az Akropolisz kapuja egy méltóságteljes, oldalszárnyakkal ellátott építmény. Az építményt keletről és nyugatról határoló, háromszögletű oromzattal koronázott dór oszlopcsarnokai templom hatását keltették. Az Akropoliszra látogatók Propyleák láttán lelkileg már feklészülhettek a Parthenon nagyszerűségére. A peloponészoszi háború miatt az építési munkák félbeszakadtak. A Propyleákat soha sem felyezték be. A három dór oszlopcsarnokkal ellátott északi szárnyban rendezték be az Akropolisz híres Pinakothékáját. A középen álló épülegyüttes három, egymást követő építményrészből áll. A középen álló jón oszlopok alkotta csarnok, mely a kaput rejtette, keletről egy-egy dór oszloppal díszített előcsarnok szegélyezett. Az egykori fakapuhoz tartoztak a sarokpánok ma is látható lyukai és a figurák. A finoman megmunkált kazettás mennyezet egy részét rekonstruálták. Az Akropolisz legnagyobb klasszikus temploma a Kr. e. 447 és 428 között épült, két, régebbi, a "szűz istennő" Athéné tiszteletére emelt templom alapjaira. A Parthenon jelentése a "szűz kamrája". A szóval eredetileg csak kis kamrát jelöltek, melyben az istennő kincseit őrizték. A legnagyobb rombolást egy 1678-ben történt puskaporrobbanás okozta. A törökök sajnálatos módon fegyverraktárnak használták az épületet. A templom esztétikai hatását a metematikai alapra épített "rendezettségének" rendszerének köszönheti. Bármilyen hatalmas is az épület, nem tűnik merevnek, tömbszerűnek. Az egész épületen sehol sem találhatóak egyenes vonalak. Az oszlopok 7 centiméterrel hajlanak befelé, míg törzsük kifelé ível. Az építészeti elemek összjátéka a plasztikus domborművek teszik élővé, mozgalmassá az épületet. Fennt a hosszanti oldalon a gigászok csatájának, a kentaurok harcainak jelenetei voltak kifaragva, Ezekből csak kevés töredék maradt meg. A keleti ormozaton Athéné születése látható. A nyugatin az istenek küzdelme a városért. A külső fal frízét a Panatheneák ünnepi menetének jelenetei díszítik. Ez az egyik legelső klasszikus templom (Kr.e. 421-406) volt a legkorábbi kultuszok, vallásos rítusok színhelye. A monda szerint a templomot arra helyre építették, ahol Athéné és Posszeidon versengtek egymással a városért. Athéné a felkínált olajfával nyert, melyet az athéniak a tenger nyújtotta sónál is többre becsültek. Az istenek e két ajándékát az Erechteion szent ligetében őrizték. Az erechteion rejtette Erechteus és Kekrops, a város alapítóinak sírját, valamint at Athénénak szentelt kígyóvermet. A templomok helyét a kükönböyő kultuszok határozták meg. Ma is látható hogy a templomok alapjai különböző magassági szinteken helyezkednek el. Előcsarnokaikat is másképp építették fel. Így az Erechteion nélkülöaaazi a klasszikus szimmetriát. Az épület közepét egy nagy négyzet alkotja, melyet keletről egy hat karcsú oszlopból álló előcsarnok határol. A csarnok nyugati ellenpárja egy ablaknyílásokka, oszlopokkal díszített homlokzat volt. A délnyugai sarkon áll a híres, Kariatida-csarnok kontraposzt állásban faragott leányaalakjaival. Északnyugaton egy újabb, ion stílusú faragványokkal díszített oszlopcsarnok áll. A Propyleák robosztus méretei méginkább kiemeli a mellette álló Niké-templom kecses, finom formáit. Az Akropolisz tetején álló jón templomot Kr.e. 427-ben kezték építeni Kallikrates tervei alapján, köszönetképpen a perzsák felett aratott végleges győzelemért. A háromlépcsős stylobaton (lépcsőzetes alapokon) nyugvó kis jón templomot keletről és nyugatról két, négyoszlopos előcsarnok határolja.
A templomot a XVII. század folyamán a török erődítmények építésekor eléggé megrongálták. Az épületet a megtalált maradványokból, egy ma már nem létező ilissosi ikertemplomban talált rajz alapján 1836 és 1842 között építették fel újra.
A templomot ma már nem szabad megközelíteni, de az Akropolisz-múzeumban közvetlen közelről lehet megcsodálni a homlokzatot díszítő relífen a győzelem istennőjének megmaradt szárnyas alakját. Az ókor utolsó, nagy nyilvános épületeinek egyikét a 2. évszázad közepén építette Herodes Atticus római konzul, a görög kúaltúra nagy tisztelője, dúsgazdag meccénása. A valójában odeionnak készült épület popmás szímpadi és külső homlokzatával egy jellegzetes római színház képét mutatja. Eredetileg mindkét homlokzat háromelemeletes volt, a falakat boltíves fülkék díszítették. Az odeionba egykor oszlopcsarnok vezetett. Az ásatások során az itt felfedezett mozaikok művészien díszített belső térről árulkodnak. A színház kb. 60000 nézőt volt képes befogadni. Az épület szépségének és az Akropolisz melletti fekvésének köszünhetően minden nyáron itt rendezik meg az athéni ünnepi játékokat. A harminckét ülősor és a félkör alakú orchestra márványburkolatát a hatvanas években újították fel. Az ünnepi játékok során antik drámákat, operákat, beletteket adnak elő és hangversenyeket rendeznek. Dionysos, a bor és az ének istenének kultusza a Kr.e. 6. században honosodott meg Athénban. A kultusz Elephterairól terjedt el, ezért az istent gyakran Dionysos Elephteriosnak is nevezték. Az isten nagy ünnepeit, a dionyistákat az újbor tiszteletére ülték. Az ünnepi játékok fénypontjának a kórusok versenye számított. Dionysos színházát a Kr.e.6. században alapították. Először csak egy kör alakú teret készítettek, földjét ledöngölték. Ez volt a késöbbi orchestra. A nézők a mögötte emelkedő hegyoldalon a földön ültek. Itt ezen a helyen született meg a színház. Az itt előadott táncokból, szatírákból, kórusünnepekből alakult ki az attikai tragédia és a komédia. A színház központjában a Dionysos-oltára állt. A kőből épült színházat Kr.e.330-ban, Lykorgus uralkodása alatt emelték. Az itteni színt alakították később a rómaiak emelt színpaddá. A tizenháom lépcsősorral felosztott nézőtér legalább hatvannégy sornyi ülése több mint 17000 néző számára biztosított ülőhelyet. Az első sorokban márványból készült faragott díszhelyeket találunk. A legszebb közülük az oroszlánlábakon álló trónus, melyben Dionysos papja foglalt helyet. A színház előtt két kis Dionysos-templom alapjai találhtóak. A régebbi Kr.e.540-en az újabb a 4. században épült. A közelben a hellenisztikus korból származó márványoltár áll. A Kr.e.2. évszázadban emelt oltárt girlandok, rozetták, szatírmaszkok díszítik. A színháztól keletre a periklészi zeneterem romjait tárták fel, mely az első tetővel fedett odeion volt. Az Akropolis déli, meredek szikláinál egy barlang található, melyben az ókorban gyógyerejűnek ítélt forrás fakadt. A kr.e. 429-ben, egy pestis járvány után a barlangot Asklépios szentéllyé alakították át. A csarnokban fekvő betegek a rajtuk gyakorolt rítusok után arra vártak, hogy Asklepios megjelenjen álmukban és meggyógyítsa őket. Később erre a helyre egy nagy ókeresztény bazilika épült. A templomot a két orvos-szentnek, Kozmának és Damjánnak szentelték.