AZ AKROPOLISZ TÖRTÉNETE

Akropolisz

A város közepén emelkedő sziklacsúcson négy nagy építmény emelkedik. A Propílaia, ettől jobbra a Niké-szentély, majd a Parthenon és az Erekhtheion. Az Akropolisz korábban soha nem mutatta magát ilyennek, mint most. Mai muzeális formájában a régészek elképzelését tükrözi, mely szerint minden nem-klasszikus elemet el kell távolítani onnan. Erre azért volt szükség, mert más híres régészeti lelőhellyel szemben, az Akropoliszt a XIX. századig folyamatosan lakták. Az "arka" szó annyit tesz mint "valaminek a csúcsa", a hegytető pedig azt a tipikus mükénei építészeti stílust tükrözi, miszerint a királyi palotákat sziklacsúcsra építették, hogy megvédjék magukat az ellenségektol. A hegy akkoriban még másként nézett ki, mostani alakját későbbi feltöltéseknek köszönheti. Erről a korai időszakról nagyon keveset tudunk, mivel alig származik abból az időből lelet. Annyi viszont bizonyos, hogy a korai archaikus időszakban, tehát a i.e.VII. és VI. század fordulóján sok szentélyt építettek. Köztük a régi Athéna-szentélyt is, i.e.556-ban. Még mielőtt az archaikus korszaknak vége lett volna, a perzsák betörtek Athénba. Kifosztották a várost és lerombolták templomait. Az Athéniak korábban Thermisztoklész tanácsaira elhagyták a vátost. Visszatérésük után a várhegyet lerombolva találták. Ők ahelyett, hogy újra építették volna a templomokat, úgy döntöttek, hogy a romokat meghagyják emlékül és egyes épülettöredékeket, illetve szobrokat elástak a szent sziklák közé. Ezeket csak sokkal késobb, korábbi kincskeresők rablóhadjáraiaitól megkímélve csak az 1885-1891-es ásatási munkák során találtak meg, így sértetlenül megmaradtak a helyszínen. Ezek a leletek az Akropolisz Múzeumben tekinthetok meg. A következo generáció az elkövetkezendo 50 békés évben, ami i.e.480-tól 430-ig tartott a perzsa és a peloponészoszi háborúk között, modern és haladó szellemű várost alapított. Athen kultúrális, gazdasági és politikai virágkorát Periklész korában élte. Az Akropolisz négy nagy építménye ebben az időben épült. Ezek új demokratikus társadalmat és különböző politikai felfogást szimbolizáltak: míg a Parthenón és a Propülaia Periklész haladó, demokratikus tartást tükrözi, addig a Niké-szentély és az Erekhtheion a konzervativizmusról tesz tanúbizonyságot. A város népgyűlése, vagyis az a testület, melyben az összes teljes jogú polgár tanácskozott és szavazott, i.e.450-ben határozta el a Parthenón, a Niké-szentély, az Erekhtheion és a Propülaia felépítését.

Propyleák

A haladás jegyében minden építménynek pompásnak, különlegesnek és túlszárnyalhatatlannak kell lennie. Osi időkből származott az a szokás, hogy a szentélyt egy kapun, un. propülaionon keresztül lehessen megközelíteni. A kapunak az újonnan épített nagy templomokhoz méltónak kellett lennie. Ez a feladat a tervezőt, Mnésziklészt (görög műépítő Athénban) nagy kihívás elé állította, tekintettel a szűk helyre és a lejtőst talajra. I.e.437-432-ben egy két homlokzatból álló órjásépítményt alkotott, hat-hat dór oszloppal. Az egyik homlokzat a Pnüxre néz, ahol a népgyűlés ülésezett, a másik a templomra. A homlokzatok közé öt kaput épített, melyek közül a középső a legnagyobb. A Panathénaia ünnepi menet ezen a kapun keresztül ment az Akropoliszhoz. A csarnok kazettás mennyezetének egy részét mára helyreállították. Az oszlopok mögött a sziklafokon még maradt hely a Niké-templom felépítésére. Athéna Nikének, a győzelemhozó Athénának a szentélyét régi kultuszhelyén az i.e. V. század 20-as éveiben újraalkották. A kecses formájával egészen més jellegű építmény, mint a szomszédos Propülaia. Ebben a márványtemplomban egy csarnok található. Az elülső és a hátsó oldalán négy-négy jón oszloppal. A templomon körbefutó szoborfríz győzelmi istennőket és áldozati állatokat mutat be. Ezeknek a frizeknek egy részét az Akropolisz múzeumben állították ki. A dór stílusban épült Parthenón a város első teljesen kész temploma lett, mely a lépcsőtől egészen a tetőig márványból készült, és egyuttal az egész világ legnagyobb dór temploma is, melynek építése nem maradt félbe.

Parthenon

A templom felépítésével Iktinosz és Kallikratész építészeket és Pheidiasz szobrászt bízták meg. Mindössze kilenc évükbe telt, mire az épületet felhúzták és az orommezőt a 92 metopét és a 160 méter hosszú frízt kidíszítették. A fríz a külső oszlopkoszorú mögöt fut körbe a templomon és a Panathénaia ünnepi körmenetet ábrázolja.

Parthenon

A templom tervezésében szokatlan a nyugati és keleti oldalon lévő 8 oszlop (6 oszlop a szokásos) és az ennek megfelelő 17 oszlop (a klasszikus séma szerint az elülső oszlopok száma x 2 + 1) a hosszanti oldalon. Minden oldalon 20 kannelúrát találunk, ezek hosszanti vájatok melyeket a helyszínen véstek be. A kannelúrák érdekessége, hogy néggyel többet vágtak az oszlopokba, mint szokásos, ami az oszlopokat kecsesebbé tette. Az épület magasságát az a 12 méteres Athéna Poliasz szobor határozta meg, melyet elefántcsontból és aranyból faragtak ki.

Athena

Ez volt az egyetlen akkoriban létező óriás istenkép, melyet ilyen nemes anyagból készítettek. Nem véletlen hogy oly hamar híressé vált. Azért építették tehát a Parthenónt szélesebbre és hosszabbra, mint szokásos, hogy a belsejében ennek a szobornak méltó helye legyen. A kultikus cselekvés ennek az istenszobornak az imádására szorítkozott - tulajdonképpen a Parthenónban soha nem volt áldozati oltár. A keleti oldalon található oromzatcsoportot a helyiség látogatója csak akkor pillanthatta meg, ha a templomot már teljesen bejárta. A tümpanon egyes alakjai ma a Bitish Museumban vannak kiállítva. Ezen az isteneket ábrázoló alakok Athéna istennőnek Zeus istenatya fejéből való kipattanására figyelnek. A nyugati oromzat Athéna Poszeidon isteneknek a város védnökségéért folytatott mitológiai versengését mutatja be: a két isten között Attikáért folyt a harc. Poszeidon a szigonyát mérgében az Akropolisz földjébe szúrta, amlyből egy sós forrás keletkezett. Athéna viszont olajfát ültetett az Akropolisz szikláján és ezzel a tettével győztesként került ki a versengésből. Tehát neki, Athena Parthenosznak, azaz a szűzies Athénének szentelték a legnagyobb szentélyt, a Parthenón templomot. Ezzel a Poszeidon-kúltuszt a régi Athéna-szentélyben folytatták, majd később az újonnan épített Erekhtheionban. Az építmény neve Erekhtheuszra utal, aki Attika ősi mitológiai királya volt. Ennél nagyobb különbséggel nem is építhették volna a két templomot: a Parthenon esetében dór stílusú, monumentális, egyszerű, egy épületből álló építményről van szó, az Erekhteion esetében jón stílusú, viszonylag kicsi, többrészes épületegyüttesről. Ez utóbbi építményben nam kevesebb mint 13 istenséget és hőst imádtak, ezek közül a legfontosabb Athéna Poliasz, a városvédő istennő volt - ezzel ez a templom az istennő régi kultuszát is beteljesítette. Az épület tervezés szempontjából nagyon összetett. Ezt bizonyítják a benne fellelhető különböző építészeti megoldások: a keleti oldalon található négyzet alaprajzú rész, az elé helyezett hat jón oszopból álló portikusz, az északi oszlopcsarnok és a déli kariatidák csarnoka. Az említett különböző építészeti megoldások azt tükrözik, hogy sok isten palotájának épült. A híres köré, akik a déli csarnok tetőzetét - vagyis a Parthenón felé néző oldalt - tartják, jobb kezükben egykor boráldozati serleget fogtak. Hogy melyik istennek kínáltak belőlük italt, az nincs tisztázva. A helyükön ma másolatokat találunk, az eredetieket az Akropolisz Museumben állították ki. Periklész után alig változott az Akropolisz külseje, csak újabb fogadalmi ajándékok kerültek a már meglévő építményekhez. Ilyen például az a hatalmas pillér, amely már a Propülaiához való közeledésekor feltűnik. Ezt II. Eumenész pergamoni uralkoró i.e.178-ban emeltette, és bronz fogatot helyeztetett rá. Agrippa, aki Augusztus római császárnak a veje és athéni helytartó volt, a saját szobrával cserélte ki ezt a négyes fogatot. A hellenisztikus királyok ezen kívül oszlopcsarnokokat és gümnaszionokat is adományoztak a városnak. Az Akropolisz környékét is bővitették - elsősorban a déli lejtőnél. (Herodes Atticus Odeionja, Dionüszosz-színház) Az utolsó templom amit az Akropoliszon építettek, Róma istennő és Augosztus kis körtemploma volt. Ebben az időben azonban Athén már rég nem volt az ókori világ központja - Róma lépett a helyébe. Az Akropolisz ekkor római szobormásolók zarándokhelyévé vált, akik saját szobraik készítéséhez kerestek mintákat. Már az ókorban lemásolták az Erekhtheion koréit is, például a Róma melletti hadrianusi Villa Tivolihoz. Az i.sz. III. évszázadokban barbár törzsek fenyegették a Római Birodalmat. Ennek következtében Athénban így gyorsan építettek védőfalat, melyet feltárójáról, Beuléról neveztek el. A Propülaia alatti építményt még ma is lehet látni. Sajnos ez a fal nem segített a barbárok ellen: 267-ben, a germán herulok megtámadták majd feldúlták a várost, és ezt a vereséget az Akropolisz soha többé nem tudta kiheverni. A helyzetet még az is nehezítette, hogy Athén elveszítette jelentőségét. Nagy Konstantin cászár uralkodóhelyét végül is Büzantionba, a Boszporusz partjára, a későbbi Konstancinápolyba helyezte át. Justinius császár uralkodása alatt (527-565) tűntek el a barbárok az Akropoliszról, a templomokat pedig bezárták. Az idők folyamán az ókori görög szentélyeket keresztény templomokká alakították át. A XII. században Athén püspökévé kinevezett Mihail Honiatisz a város széteséséről panaszkodott. Az ezután következő uralkodók - frankok, karalánok, firenzeiek, oszmánok - egyáltalán nem, vagy csak igen kevés érdeklődést mutattak Athén ókori múltjával szemben. Ők továbbra is az Akropolisz-sziklán rendezték be istenházaikat, a katolikus templomokat és mecseteket. 1687 szeptember 16-án a velenceiek bombázása következtében a Parthenónban lévő török loporraktár fölrobbant. A Parthenón, ami addig egységes építmény volt tetővel, oszlopokkal, falakkal, most egyszerre rommá lett. Ennek következtében széthordásra ítélt áldozatává vált annak az ókor iránti rajongásnak, mellyet a XVII. század században támadt fel az emberekben. A szobrok nagy részét a XIX. század elején Lord Elgin Angliába vitte. Az Akropolisz lakói elköltöztek. A házakat mecseteket, templomokat lerombolták, az Akropolisz köveit széthordták. A templomok a építészetileg az egész világon stílusbeli mintaképpé váltak. Az Erekhtheionról és a Parthenónról másolatok találhatók az Amerikai Egyesült Államokban, Moszvában, Berlinben és Londonban is.