ASSINI erőd

Az ókori Assini fellegvára és a körülötte lévő település ma Kastraki néven ismert. A vár Tolo mellett egy sziklás hegyfokon áll, és rendelekzik egy természetes kikötővel is az Argolisi öbölben. A domb magassága, melyre építették, 52 méter, hosszúsága 330 méter és 150 méter széles. Sokak szerint az alakja egy széltől dagadó vitorlára hasonlít. Homérosz szerint Assini, más jelentős városokkal együtt, mint Argos, Tiryns, Epidavros, 80 hajóból álló flottával vett részt a trójai háborúban Diomedes király vezetése alatt. Assini története igen régre nyúlik vissza. Már i.e. 5000-ből is találtak maradványokat, mely arra utal, hogy emberek éltek ott. A terület folyamatosan lakott volt a korai bronzkortól egészen i.sz. 600-ig. A fellegvárat körülölelő falak feltehetőleg i.e. 300 körül épültek, Demetrios Poliorcetes makedón király uralkodása idején. A főbejárat északról nyílik, míg a mellék bejárat keletről. A fő bástya és két kisebb torony is a keleti oldalra épült, hogy védelmet nyújtson a katapult és egyéb ostromgépekkel szemben. A VI-VII. század folyamán, majd a második velencei uralom alatt (1686-1715) tovább erősítették az erődöt. A második világháború folyamán fontos védelmi feladatokat látott el.

Assini feltárása svéd archeológusok vezetésével 1922-1930 között kezdődött, majd hosszabb szünet után 1970-től az ásatások tovább folytatódtak. A feltárások során bronzkori maradványokat találtak az erődben, az azt körülvevő lenti városban sírokat, és késő bronzkori temetőt is feltártak a Barbouna dombon az erőd nyugati részén.

Az előkerült ókori maradványok bizonyítékkal szolgálnak arra, hogy Assini kapcsolatban állt at Égei-tenger néhány igen jelentős szigetével, mint amilyen Kréta vagy Ciprus. 1990-ben egy áruszállító hajó roncsát tárták fel a régészek, mely az említet szigetekről megrakott áruval süllyedt el Cape Iria -nal 14 km-re délkeletre Assinitől. Assini következő virágkora körülbelül az i.e. VIII. századra tehető. A város kapcsolatba került Athénnal, a kükládokkal és a Pelopponészosz déli részével. Pausanias szerint Assinit Spárta oldalán harcoló szomszédos Argos városa rombolta le i.e. VII. század tájékán. A lakosokat arra kényszerítették, hogy Messenia (a mai Koroni) városába költözzenek.

Ezután a város több évszázados hanyatlása következett, azonban teljesen sosem néptelenedett el. I.e. III-I. századból származó ciszternákat, olíva olaj préseket és egyéb használati tárgyakat is találtak, valamint feltárták több, a római korból származó, fürdő maradványokat, melyeket a Panaghia kápolna mellet találunk. A feltárások során napvilágra került leletek nagyobbik része a Nafplioi Archeológiai Múzeumban látható, míg egy kis része Svédországba került.