Eger a Mátra és Bükk hegység között, az Eger patak völgyében, közvetlenül a Bükk hegység dél-nyugati lábánál fekszik. A földrajzi fekvés, a természeti adottságok már a korai időkben kedvező feltételt nyújtottak a megélhetésre, a letelepedésre.

A földtani, éghajlati és növénytani adottságok együttesen eredményezték a szőlőtermesztés elterjedését és az ezzel együtt járó borászat fejlődését. A szőlészet és a borászat már az Árpád-házi királyok korában az ott élő emberek megélhetését jelentette. A szőlészkedés még a török hódoltság idején sem szűnt meg.

A törökök ellen vívott harcban Eger, mint történelmi település megmutatta a haza iránt érzett felelősségét, elszántságát.

Eger város felemelkedését Barkóczy püspök elhívatottsága alapozta meg, amikor a fejlődés érdekében külföldről mesterembereket telepített le.  Így került Egerbe Fazola Henrik is, akinek művészi színvonalú munkássága révén számos kovácsoltvas relikviát őriz a város.

A Fazola Henrik által készített címeres és szőlőfürtös kapun a barokk és a rokokó stílusjegyek fedezhetők fel. 

AZ EGRI MEGYEHÁZA

Eger, Kossuth Lajos utca 9.

Eger Megyeházát gróf Barkóczy Ferenc püspök /aki egyben főispán is volt/ építette GERL MÁTYÁS bécsi építész tervei szerint 1748-1756 között. A kétszintes barokk épület második emeleti ablaka fölött három címert láthatunk balra Barkóczyak, középen az ország, jobbra Heves megye címere látható. Az épület egyik legszebb értéke a Fazola kapu (címeres és szőlőfürtös kapu), és a főkapu fölötti félköríves vasrács, amely a Hit, Remény, és Szeretet allegorikus alakjaival magára vonzza az arra járók tekintetét. Az épület eredetileg börtön volt, az udvarán nyilvános kivégzések voltak.

__________________________________________________