Eger a Mátra és Bükk hegység között, az Eger
patak völgyében, közvetlenül a Bükk hegység dél-nyugati lábánál fekszik. A
földrajzi fekvés, a természeti adottságok már a korai időkben kedvező feltételt
nyújtottak a megélhetésre, a letelepedésre.
A földtani, éghajlati és növénytani adottságok
együttesen eredményezték a szőlőtermesztés elterjedését és az ezzel együtt járó
borászat fejlődését. A szőlészet és a borászat már az Árpád-házi királyok
korában az ott élő emberek megélhetését jelentette. A szőlészkedés még a török
hódoltság idején sem szűnt meg.
A törökök ellen vívott harcban Eger, mint
történelmi település megmutatta a haza iránt érzett felelősségét, elszántságát.
Eger város felemelkedését Barkóczy püspök
elhívatottsága alapozta meg, amikor a fejlődés érdekében külföldről
mesterembereket telepített le. Így került Egerbe Fazola Henrik is, akinek
művészi színvonalú munkássága révén számos kovácsoltvas relikviát őriz a város.
A Fazola Henrik által készített címeres és
szőlőfürtös kapun a barokk és a rokokó stílusjegyek fedezhetők fel.
AZ EGRI MEGYEHÁZA
Eger, Kossuth Lajos utca 9.
Eger Megyeházát gróf Barkóczy Ferenc püspök
/aki egyben főispán is volt/ építette GERL MÁTYÁS bécsi építész tervei szerint
1748-1756 között. A kétszintes barokk épület második emeleti ablaka fölött három
címert láthatunk balra Barkóczyak, középen az ország, jobbra Heves megye címere
látható. Az épület egyik legszebb értéke a Fazola kapu (címeres
és
szőlőfürtös kapu), és a főkapu fölötti
félköríves vasrács, amely a Hit, Remény, és Szeretet allegorikus alakjaival
magára vonzza az arra járók tekintetét. Az épület eredetileg börtön volt, az
udvarán nyilvános kivégzések voltak.
|