Fazola Henrik művészi színvonalon készítette
kovácsoltvas munkáit, így Egerben hamarosan tehetős polgár lett. Jelentős
megbízásokat kapott Barkóczy püspöktől.
Fazola Henrik készítette az egri megyeháza
művészi, kovácsolt vaskapuit, és számos, ma már műemléki épületünk iparművészeti
kovácsolt vasmunkáit.
Fazola Henrik bányászati kutatásokba is kezdett,
de a lakatos megbízásokat is teljesíteni akarta, ezért 1768-ban Egerbe hívta
öccsét, Fazola Lénártot (1737-1805), akire rábízta a lakatosműhely vezetését.
(Édesanyját már korábban Egerbe költöztette.) Fazola Lénárt az egri líceum és
más épületek egyszerűbb vasmunkáinak a kovácsmestere.
Fazola Henrik 1767-ben házasságot kötött egy
özveggyel, Linczin Anna Máriával, aki vagyonosnak számított. E házassága révén
Fazola anyagi biztonsága megnőtt.
Linczin Anna Mária 1772-ben elhunyt. Felesége
halála után hamarosan újabb házasságot kötött, feleségül vette Karl Tekla
hajadont, aki szintén megbízható anyagi háttérrel rendelkezett. Ebből a
házasságból született Frigyes és Borbála nevű gyermekük.
A kovácsolásból nyert vagyonát a vasércbányák
kiaknázására fordította. Minden energiáját a kutatásra fordította, és megkezdte
álomtervének megvalósítását, az ómassai kohó megépítését. Az ipari tőke egyik
első képviselőjének tekinthető, mivel saját vagyonának jelentős részét a kohó
megépítésre fordította.
Élete végégig megszállottja volt a kutatásoknak,
a bányák feltárásának, a kohászatnak, melyben végül halálát lelte. Jeltelen
sírban fekszik.
Halála után fia, Fazola Frigyes apja méltó utódja
lett, aki az erős akaratú édesanyja mellett minden erejét és tudását a
diósgyőri, a magyar vasgyártás fejlesztésére, korszerűsítésére fordította.
|