| |
A VAS HÓDÍTÁSA A KÁRPÁT
MEDENCÉBEN
A Kárpát medence
vasművességére a római korból származó leletek is utalnak. Cornelius Tacitus
szerint: <<amikor a rómaiak Pannónia népeivel közelebbről megismerkedtek, itt már
fejlett vasipar volt, fejlett bucakohászat folyt.>> Tacitus leírása alapján ez
Zólyom, Gömör, Kis-Hont, Szepes és Nógrád területére esett. A bucakohászatnak a
Garam-völgye is kedvezett. A Kárpátok erdélyi ágában Besenyő környéki ásatások
utalnak fejlett vasgyártó telepre. A Dunántúlon is megtalálhatók a római kori
vasművesség nyomai.
Az Árpád-kori
bucakohászatra utal /melyet a magyarok építettek/ a Somogyfajszon feltárt és
részben rekonstruált műhely, amely a világ egyik legszebben megőrzött bucakohász
műhelye.
Közvetlenül az
ezredforduló utáni időszakban hazánk területén, de különösen
Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, kohászatra utaló régészeti leletek (írásos
feljegyzések) több településen kerültek elő. Imola község határában, Jósvafőn,
Rudabányán találtak bucakemencét, vagy annak maradványait.
|
IMOLA KÖZSÉG HATÁRÁBAN
TALÁLT VASOLVASZTÓ
A XI-XII. SZÁZADBÓL
/KÖZPONTI KOHÁSZATI
MÚZEUM/
A XIV. század elején (1320-1340) vízierő
kihasználása és hazai elterjedése révén /a bucakemencék fúvatásához és a kalapácsok meghajtásához való
hasznosítása/ Magyarország vastermelése annyira
fellendült, hogy vaskivitel is lehetővé vált. Elsősorban a Felvidék bucakohói és
hámorai termeltek kivitelre. Ezt 1362 óta írásos emlékek is rögzítik: A danzigi
piacon a legkeresettebb vas a svéd, a magyar és a spanyol vas volt.
Hazánkban Mária Terézia uralkodása
idején, 1770-ben Fazola Henrik würzburgi származású egri lakatosmester Ómassán
hívta életre az akkor korszerűnek számító vasolvasztót. Fazola Henrik
Würzburgból települt át Egerbe, ahol lakatosmesterként, a kovácsolt vaskapuk
művészeként vívta ki elismertségét. Fazola Henrik a bécsi kincstár támogatásával
a diósgyőri koronauradalomhoz tartozó erdőségben, a Garadna patakra vasolvasztót
(massát) épített.
A helyszín kiválasztását természeti, földrajzi,
geológiai tényezők indokolták:
-
Az egyik ilyen tényező Miskolc közelsége.
Miskolc, mint kereskedő város, és mint kereskedelmi útvonal, kedvező
lehetőséget nyújtott az értékesítésre.
-
A vasérc lelőhelyek viszonylagos közelsége.
Dédes, Nekézseny, Tapolcsány, Uppony határában feltárt lelőhelyek, ahonnan
szekerekkel szállították a vasércet az ómassai olvasztóhoz.
-
A völgyet kettészelő Garadna patak
vízenergiája.
-
Nagy mennyiségben, helyben megtalálható mészkő,
mint a vasolvasztásnál nélkülözhetetlen salakképző anyag.
-
A Bükk hegységben található erdők által
biztosított kemény bükkfa, amely kohók energiaellátását biztosította. A
Bükkben található keményfákból (bükkfa, tölgyfa) kiváló minőségű faszenet
állítottak elő, amely jó szilárdsága miatt a kohóban nem zúzódott porrá, így a
levegőjáratokat szabadon hagyta.
|
A Bükk
vonulata a Kis-farkas felől (Kács)
A
GARADNA PATAK,
AMELY IDŐJÁRÁSTÓL FÜGGŐ
SZESZÉLYES VÍZHOZAMÁVAL
IDŐNKÉNT MEGKESERÍTETTE
A KOHÁSZOK MUNKÁJÁT
BÜKKÖS
A fából szénégető
boksákban
(mile) faszenet állítottak elő, melynek fűtőértéke jelentősen magasabb, mint a
fáé. (A fahasábokat közel függőlegesen, szorosan egymás mellé rakták,
süvegszerű alakú építmény formájában, a tetejét haraszttal, majd földdel fedték.
A fahasábok rakásánál középről kiindulva a talajon, vízszintesen a boksa széléig
érően, egy hosszú fahasábot helyeztek el, amelyet a boksa megépítése után
eltávolítottak, és az így keletkező nyíláson át gyújtották be a fát. A
boksában a fahasábok csak egy része égett el, a tökéletes égést a földtakaró, a
levegő elzárásával megakadályozta. |
Boksák
A keletkező hő hatására
a fahasábokból a nedvesség eltávozott, így bomlástermékként faszenet kaptak.
Egy-egy boksa, a benne elhelyezett fa mennyiségétől függően 7-8 napig, de
hatalmas boksa esetén 3-4 hétig is működött.
Ha
járjuk a Bükk hegység szebbnél szebb, csodálatos kirándulóhelyeit, az
erdőszéleken és az erdő tisztásain ma is találkozhatunk boksa helyekkel. Ezeket
a helyeket könnyen észrevehetjük, mert köralakban az erdő talaját vízszintesre
egyengették, az avar alatt felfedezhetjük a humuszban dús fekete talajt, s ha a
földet kicsit meglazítjuk, faszénmaradványokat is találhatunk. A faszénégetést
napjainkban is folytatják, de felhasználása más jelleget öltött (pl. kisebb
kovácsműhelyekben, szabadtéri grillezéshez, csekély mennyiséget az iparban, stb.)
A vasolvasztó építéséhez, működtetéséhez
szakmunkásokra volt szükség, akiket Fazola Henrik a Felvidékről hívott, és a
felvidéki szakmunkások hozták létre az Ómassa nevű települést.
Az olvasztó építése 1771-ben kezdődött el, s
ezzel egyidejűleg a hámorok építése is megkezdődött. A felépült olvasztó 6,3 m3
hasznos térfogatú volt. Az első csapolásra 1972 márciusában került sor.
Ómassáról a nyersvasat Hámorba szállították, ahol
két vasverő műhelyt (hámort) állítottak üzembe. Az ide települt szakmunkásoknak
a Hámor nevű települést köszönhetjük. Itt készítették a
vasöntvényeket, edényeket, kályhákat, különböző szerszámokat és használati
tárgyakat.
A Garadna patak
völgyében a vasolvasztó létrehozásától alig telt el 15 év, és a német, illetve
szlovák anyanyelvű munkások létszáma 300 fölé emelkedett. Kérésükre a
bányakamara Hámorban fából felépítetett egy kis kápolnát (1786-1793), amelyben
egy kis harangot helyeztek el, és ezzel a haramggal jelezték a munkaidő kezdetét
is. Grünwald Lőrinc nevű miskolci minorita volt az első lelkészük.
A vastárgyak iránti kereslet növekedése a
termelés fokozását követelte, amelyet az Ómassán működő olvasztó nem tudta
biztosítani, mert kicsi volt a kapacitása, és gyakoriak voltak az olvasztó
műszaki problémái is, ezért újabb olvasztó építése vált szükségessé. 1810-ben
Fazola Frigyes lett a vasgyár igazgatója. Döntés született újabb kohó
megépítésére. Helyszínként Újmassát választották. A 20 m3 hasznos
térfogatú kohó építését 1804-ben kezdték el, és 1814 őszén üzembe is helyezték.
Az újmmasai kohó üzembe helyezésével, az Ómassán
lévő kohót végleg leállították, majd később le is bontották, és köveiből épült
fel a kohó helyén az Ómassai Általános Iskola, melynek falán elhelyezett
tábla emlékeztet a régi olvasztóra.
1868-1870 között felépült az első diósgyőri
nagyolvasztó, amely az újmassai és hámori üzemek megszűnéséhez vezetett, és
kezdetét vette egy újabb korszak, amely során a vasgyártás nagymértékben
hozzájárult Miskolc fejlődéséhez. Egyre több munkahely teremtődött és falvakból
az emberek vagy naponta ingáztak Miskolcra, vagy a városban telepedtek le, de más megyékből
/főleg Szabolcs/ is érkeztek, akik közül nagyon sokan végleg áttelepültek. A vasgyártás
fejlődésével más iparágak fejlődése is megindult, amelyek újabb megélhetési
lehetőséget biztosítottak.
Mindezek ellenére a technológiák folyamatosan
változtak, de Diósgyőr csak későn tudott reagálni, nem tudták gyorsan követni a
fejlett ipari országok technológia-változásait. Az 1980-as években a vasgyártás
világviszonylatban is mélypontra került, csak kiváló termékekkel lehetett a
piacon megjeleni, azonban erre a diósgyőri vasgyártás nem volt felkészülve, így
hanyatlása törvényszerűen következett be. A válság okozta problémák napjainkban
is érezhetők, mert a vasgyártással együtt, a vasgyártást kiszolgáló, vagy annak
termékeit feldolgozó más iparágak is hanyatlásnak indultak. Reménykedve várjuk
az újabb és korszerűbb fellendülést.
|
<<<<<<<
___________________________________________
|
|