A Kazincbarcikától 15 km-re északra fekszik
Rudabánya. Hazánk, de talán egész Európa egyik legrégibb bányahelye.
Az őskőkori ember a vastartalmú kőzetek
mállásából származó vörös festékföldet az eszközkészítésre és kultikus célokra
használta fel.
Az új-kőkori népesség felismerte a termésréz
alakíthatóságát, előnyös tulajdonságait, és ebből az istenadta fémből már
Krisztus előtt 5500 táján árakat, tűket kalapált, más rézásványokból pedig
ékszereket csiszolt.
A hatalmas vasérckészlet első hasznosítói
valószínűleg a szkíták voltak (Krisztus előtt V-II. század).
A Krisztus után a VI. század táján jelentek meg a
szlávok, akik évszázadokig művelték a vasérctelepet. A régészeti leletekből
egyértelmű a következtetés, hogy a szlávok bucakemencéikben nyersvasat
olvasztottak, nemcsak Rudabányán, hanem a Sajó-Bódva köze több más pontján. A
Ruda név is tőlük ered, jelentése az ószlávban: érc, vasérc.
A település életében a vasérc hosszú ideig a
megélhetést jelentette. Ennek állít emléket az
Érc- és
Ásványbányászati Múzeum, illetve a
Rudabányai
Református Templom vasajtaja.
|