Mert az ugatás a kutya "beszéde". A liba gágog, a kacsa hápog, a kakas kukorékol, a marha bőg, a juh béget; s így tovább, minden állatnak jellegzetes a hangja. Erről ismerik meg egymást akkor is, ha nem látják egymást, illetve ha nem árulkodik éles szaglásuk. A magasabb rendű állatok (madarak, emlősök) hangjából sok minden felismerhető, így a kutyáéból is.
Ugat, hogy észrevetesse magát: a gazdájával, a másik kutyával, az idegennel, ha mérges, ha figyelmeztetni akar. Csahol, ha dühös, de tehetetlen: rohan egy kocsi után, de nem tudja elérni; fenekedik valakire, aki a kerítésen kívül van, és nem ijed meg tőle, valaki bejön az udvarra, ő meg van kötve, és nem éri el. Nyüszít, ha fél vagy fáj valamije. Vonít, ha ismeretlen és ezért félelmetes jelenséggel van dolga: ha telihold van, ha fúj a szél, és elviszi a szagokat, vagy ha kutyák szagát hozza a szél, de ő be van zárva, és nem tud kimenni. Vakkant, ha jól érzi magát, és ennek tanújelét akarja adni, például ha a gazdája simogatja. Morog, ha támadásra készül.