Az élőlények bizonyos képességekkel születnek, a tudást azonban életük folyamán kell megszerezniük. Kicsiny korában az ember mindent szeretne kitapasztalni, folyton kérdez, és jól meg is jegyzi azt, amit megtudott. Az iskola fegyelmezett, logikus gondolkodásra tanít és mindazokra az ismeretekre, amelyekre a gyereknek később, felnőtt korában szüksége lesz.
     Manapság elég gyakori, hogy felnőttek is tanulnak, de munka mellett. Ez sokkal nehezebb, mégis szükség van rá. Egyrészt azért, mert a technika és a tudomány nagyon gyorsan fejlődik, és amit az iskolában megtanulunk, egy idő múlva már nem elég ahhoz, hogy jól és eredményesen dolgozzunk. Az is előfordulhat, hogy valaki olyan szakmát tanul, ami 10-20 év múltán fölöslegessé válik. (Ilyen volt például a szekérgyártó mesterség, amikor a ló vontatta kocsit kiszorította az autó.) Ebben az esetben nincs mit tenni: új szakmát kell tanulni.
     Vannak aztán olyan felnőttek, akik egész életükben tanulnak. Ilyenek az írók, a tudósok, a tanárok, az államférfiak. Nekik azonban ez nem fáradság, hozzátartozik a mesterségükhöz.