Az az erőfeszítés, hogy ne tegyük tönkre a növényzetet, ne pusztítsunk ki állatfajokat, hogy maradjanak tiszták a vizeink, és ne legyen tele ártalmas gázokkal a levegő, ne legyen zajos a környezetünk.
A modern technikának sokat köszönhetünk. Az életet megkönnyíti, lehetővé teszi, hogy az emberek sokkal többet megismerjenek a környező világból, mint elődeink. Ha csak a tévét nézi valaki, olyan távoli vidékeket járhat be, ahova egyébként soha nem jutna el. De a közlekedés fejlődése megkönnyíti a világjárást is. Hosszan lehetne sorolni, hogy a mezőgazdasági technika, az élelmiszeripar, a vegyipar jóvoltából mennyi minden szépben és jóban van része a mai embernek.
Miközben azonban a földi javakat előállítják az üzemek, rengeteg hulladék keletkezik, amelyek között mérgező anyagok is vannak. A gyárak füstje pedig savanyú esőket okoz, azoktól az erdők halnak meg. A közlekedési eszközök kipufogógázokkal fertőzik a levegőt, az utak menti réteket, végső soron magát az embert. Amikor azt mondjuk, hogy meg kell védenünk a környezetünket, akkor voltaképpen azt mondjuk, hogy a természet tönkremenetelét kell meggátolni. Világszerte egyre inkább felismerik a veszélyt, ami az emberiséget fenyegeti, és egyre többet tesznek is azért, hogy csökkentsék vagy megszüntessék a modern élet okozta ártalmakat. A környezetvédelem voltaképpen embervédelem.