Marihilfer és Mozart golyója
2. rész : „Gyalog? Menj már”
/Irigy Hónaljmirigy: Numerakirály/
Érdekes, hogy – már bocsánat a kifejezésért – a sok hülye külföldi inkább szétgyalogolja a lábát, mintsem tömegközlekedjen. Pedig egy kis odafigyeléssel szinte egész Bécs bejárható busz, villamos, metró és a helyi érdekű vasút kombinációjával.
Ugyanis létezik napijegy, ami a Wiener Linien (bécsi BKV, továbbiakban csak WL) minden járatára érvényes. Sőt a MÁV úgynevezett kirándulójegye 4 napig biztosít ingyen közlekedést Bécs közigazgatási határán belül. Ráadásul itt az ellenőr ritka mint a fehér holló. Mi egy darabot se láttunk a 27 óra alatt, amíg ott voltunk pedig elég sokat metróztunk és villamosoztunk.
Az U-bahnról már korábban megemlékeztem, így most csak néhány érdekességet tennék hozzá.
1. Érthető a térkép. Nem kell a várostérképen bogarászni, hogy melyik metró merre megy. Van külön kis térkép direkt e célzattal. Sőt a cartográfián , a megállóknál még azt is jelzik milyen látványosság van a közelben (Bár mondjuk nem kell nagy IQ ahhoz, hogy rájöjj a Stephansplatzon van a Stephansdom, a Múzeumi Negyed, a Nemzeti Szinház /Volkstheater/ és Schönbrunn meg alapból dobja magát).
2. Ahogy szintén említém már korábban, a 6 metró vonal valójában csak 5. De bizonyos okokból nincs U5-s vonal. (Erről a Bécs története rovatban olvashatsz)
3. A régebbi metrókocsiknál figyelni kell mert az ajtó nem nyílik ám automatikusan. Ha ez nálunk történik meg, akkor általában idegrohamot kapnak egyes utasok „Miért nem nyílik az a k…. ajtó?” felkiáltással kísérve. Ezért is szólok, hogy az U-nál ( a régi szerelvények esteében legalábbis) nekünk kell kinyitni az ajtót az állomásra érkezéskor egy kilincs segítségével. Tessék megdolgozni azért, hogy leszállhassunk!
4. Van lift! Mondom VAN LIFT!!!
(Remélem Aba Botond úr és csapata olvassa ezt a kis beszámolómat.) Az állomásra és onnan kifelé is eljutnak a mozgássérültek.
5. Az osztrákokat nem idegesítik azzal, hogy mikor ment el az előző metró. Helyette azt írják ki mikor jön. Nem kell matekozni, és számolni annak veszélyével, hogy egyes kocsivezetők szeretnek előbb az állomásra érni, mint azt várnánk. Itt betartják a menetrendet! Ha az van kiírva, hogy 3 perc múlva jön a következő szerelvény, akkor az 3 perc múlva ott van! (Azóta megtudtam, hogy ez még Szlovákiában is így van!)
/Ide kivánkozik, hogy miután ez a beszámolóm megjelent az ÚJ DIMENZIÓK portálon, 2 nap múlva az Esti Showderben Fábry kartárs is megemlíti, majd mindjárt másnap Gy. Németh Erzsébet is a Fővárosi Közgyűlésen. Ennyire belenyúltam a témába?/
A villamos is külön élmény. Az automata bemondó minden WL járaton bemondja a megállót és hogy mire lehet átszállni. A legtöbb tuja már nem kiskorú, mégsem akarnak széthullani a legnagyobb száguldás közepette sem! Nem úgy mint itthon, mondjuk a 47-49-es amikor a Fehérvári vagy a Bartók Béla úton halad (mert nagyon gyorsulni nem tud, hiszen akkor a felső vezetéket elhagyná a kocsiszekrény, azt meg a kerekek). Sőt! Van olyan villamosvonal az egyetemi városrésznél, aminek a föld alatt van a végállomása!
Nem az U szintjén, de nem is az utcán. Így nem tartja fel a forgalmat és télen se fagy meg az ember az állomáson, amíg várja a következő szerelvényt.
Ahol se U, se villamos nem közlekedik ott marad a busz. Ami jót az első két eszközről elmondhattam, azt most csak erősíteni tudom. Van olyan járat, amelyik simán keresztül vág a Burgon. Teljesen természetes, hogy a Helden Platz egyik felén konflisok, másik felén meg buszok közlekednek. Sőt, még ezek az eszközök is tudnak meglepetést okozni. Több járatnak is olyan helyeken van végállomása, ahova ép eszével nem gondolná az ember mert semmi sem utal az utcakörnyezetből erre.
Én azt tudom mondani, hogy bátorság és tessék tömegközlekedési eszközre szállni ha valahova gyorsan akartok eljutni. Szerintem érdekes, felfedezős. Szerintem.
Javaslom kattins ide, hogy megtud a bécsi tömegközlekedési tarifákat:
