Marihilfer és Mozart golyója
3. rész : A Mariahilfertől a Hofburgig
Essék szó a szállásunkról is. Nem veri ki az ember szemét a felirat, de aki figyel meglátja a sárga táblát, ami a Hotel - Pension Continental -t jelzi. A Kirchengasse 1-ben van a szálloda, de mivel sarokház így a Mariahilferre is rá lehet látni az ablakból. Nem kell megijedni, itt nem a szó szoros értelmében vett szálloda van. Nincs londiner, nincs drinkbár, csak egy szerény de elegáns hotel, és egy jovális úr, a maga eleganciájával és természetes kedvességével. Ő Tarnai Tibor, aki tulaj, recepciós, és legfőképp a vendégek legfőbb partnere. Ezúttal is szeretném megköszönni neki, hogy ott lehettünk és így ismeretlenül D. Nagy Imrének, akinek "Bécsi szeletek" c. könyvében találtam rá. 1 percig sem kétséges hol fogok megszállni ha legközelebb Bécsbe sodor a jósors.
Na de menjünk megint sétálni (ezt az utat azért még csak kibírja az ember lába). Természetesen megint a Mariahilfer Kirche elől indultunk. Az előtte található téren ilyenkor advent tájt Haydn – a nagy zeneszerző – szobrát körbefogják a szépen megmunkált fabódék (nem ilyen lego jellegű műanyag kutyaólak mint nálunk) , ahol a forralt bortól a fánkig minden van, amit szem és száj megkívánhat. Azt hiszem, ha Garfield osztrák macska lenne, biztos itt lenne Vízkeresztig .
A Mariahilfer Straße végén (ha egyáltalán az a vége) áll egy szobor. Ez még így önmagában nem olyan nagy dolog. Máshol is van lányt ábrázoló térplasztika. Viszont ahova néz a hölgyike a szépen faragott szemeivel, az már érdekesebb. Úgy tűnik a sógorok elkapták a hollandoktól a tekerési lázat. A Múzeumi Negyed mellett egy kerékpárkölcsönző – vagy ahogy divatosan mondják: rent a bike – működik kinn a szabadban. Önkiszolgáló éttermet már láttam, de önkiszolgáló bicajelkötőt még soha.
Gyanítom, úgy működik az egész kölcsönzés, hogy delikvens odaslattyog a középen található telefonfülke szerűséghez. Ott felhív egy adott számot, ahol kap egy kódot. Ezzel visszatér az általa bérelni kívánt bringához, kód segítségével kilakatolja a gépet, aztán nyomás. Gondolom, ha nem viszi vissza időre nem fogják a policájt szirénázva utánaküldeni. Vagy följelentik, vagy a telcsihívás eleve emelt díjas volt és az fedezi a lopást, vagy marad mi volt; a puszta lét.
A Múzeumi Negyedről most azért nem írnék bővebben, mert nevéből adódóan nem egy múzeumról van szó. Azt meg mégsem lehet, hogy kicsengetjük a drága belépőt, aztán 5 perc alatt körbefutjuk a kiállítást.Ez nem az ügető ugyebár. Ha befordulunk a bringák mellet, és elhaladunk a Múzeumi Negyed mentén, az első zebráig, megint valami nagyon szépbe botlunk. A túloldalon ott terül el a Maria Theresien Platz. Nagyon szép és nagyon rendezett tér. Sokan járnak erre, főleg turisták. A két oldalon egy-egy palotaszárny található. Mondanám, hogy ez a Mária Terézia palota, de nem jelölném meg telefonos segítség nélkül Vágó úr. A jobboldali szárnyban épp Rubens kiállítást rendeztek, amikor arra jártunk. A bal oldalon található szárnyban általában klasszikus koncerteket tartanak. Milyen érdekes, hogy Bécsben kihasználják a helyi adottságokat, és nem építkeznek orrba - szájba. Nálunk felhúzták az emberek idegeit, majd a Nemzeti Színházat. Mellé pedig épül a Nagy Koncerthodály a Nemzeti Fülharmónikusok ;-) kedvéért.
A Mária Terézia tér másik végén is – minő boldogság – lámpás kereszteződés. Sőt, még egy rendőrrel is meg van erősítve a zebra. Kell is, mert itt nagy a forgalom, hiszen már tuja is jár erre nemcsak autósok és hülye nagy turistabuszok, amik sofőrje valahogy nem ismeri fel a rendőr jelzéseit, amíg oda nem megy a szerv. Nem lehet ám csak úgy átrohanni, mint nálunk teszi a kereszteződésekben pár öngyilkosjelölt. A bécsiek nem a „Sza..k a forgalomra, akkor se megyek körbe.” gondolkodásmódot favorizálják. A Hofburg kapuja fölött egy olyan császárt emleget a latin nyelvű felirat, akiről még soha nem hallottam, pedig azért történelemből nem vagyok annyira történelemből lemaradva. De ha ott van a neve, akkor csak létezett. Ahogy átmész a kapun, egy teljesen más közegbe csöppensz…
