Közkívánatra

Posted in amiket nem bírok már ki szó nélkül... by azember88 on February 18th, 2006

Ez a post nem jött volna létre ha Madtom azaz Kiricsiricsán elvtárs nem bíztat arra, hogy megírjam..
a történet még kilencedikben kezdődött, amikor összeverődött az új osztály…senki nem ismert senkit, és itt még a zoli elveszett a tömegben mint egy normális, embernek nem nevezhető lény..
Telt múlt az idő, tizedikesek lettünk, az soztály összekovácsolódott, megszülettek a baráti csoportok, egész nap hülyültünk (nemmagyarosan gengeltünk), a zoli még itt se vette ki a részét a beszédből….
…Eljött az idő amikor már tizenegyedikesek voltunk, itt már egész jól kijöttem a zolival még beceneveket is gyártottunk neki (sandokan, maláj tigris, kabír bedi, áráb diják…), ez volt az az év amikor már folyamatos beszédre bírtam a kancsal fejét…
De most már tizenkettedikesek elttünk… a zoli egyre többet sandított, de a legdurvább az volt amikor az egyik csütörtöki napon az utolsó órán már mindenki várta, hogy téphessen haza… magyar óra volt, a padtársa már csak arra várt, hogy az időt számolhassa vissza…de a zoli ekkor egymás után kettőt sandított hátraffelé…én itt már gondoltam, hogy ebből nem lesz semmi jó dolog… a sandokan hirtelen eleresztett egy olyan hangos galambot, hogy az egész osztály szinte együttesen egy hihetetlenül hangos nevetés szerű rhögéssel honorálta őt…
Ettől kezdve egyre kevesebbszer szólalt meg…Ezt követte egy kisebb időközzel a szalagavató vagyis inkább azutána bekövetkező bankett..a banketten én gondoskodtam a piaellátásáról, csak ő azt hitte hogy bírja is a piát, de ez a gondolata rendkívül téves volt, mert egy idő után kidobta a zöldrókát, úgy hogy mindent összehányt…ezután egész éjszaka az asztalon feküdt… mielőtt még haza indultunk volna, a Márkó (a rendezvény szervezője és egyben osztálytársunk) szápen megkérte a kancsal féleszűt hogy takarítsa fel a művét erre a Z válasza csak ennyi volt “joh, johvan!”… még szép, hogy nem csinálta meg! Amikor haza indultunk ő volt az első aki kilépett az ajtón és vissza se nézett (mondjuk lehet, hogy visszanézett mer nem könnyű megállapítani, hogy merre néz)…egy pár nap múlva amikor lementünk ebédelni a menzára akkor az egyik felszolgáló az ifjabb sandokan volt mégpedig az imi (megfertőzte a családjuk a sulit)…beszélgetni kezdtem vele és amikor a bankettről kérdeztem, hogy a zoli mit mesélt róla akkor a következő választ kaptam..”aszonta, hogy mindenki hányt, és hogy ő még nem is volt annyira részeg mint a többiek”….nah itt ledöbbentem, hogy milyen alattomos, sunyi módon kikozmetikázta a valóságot… másnap elmondtam a többieknek is a felháborodásom okát…. megindult a zoli ellenes mozgalmam… ráadásul a dühömet még az is fokozta, hogy a gyakorlatokon általában az Andrással vagyok egy csoportban, de mostanában ő is odasandít a közelünkbe, hogy a tanár hozzánk ossza be…de a múlthéten csak ketten voltunk egy csoportban, és nem kell mondanom, hogy éncsináltam mindent, mert ő nem tudott semmit, ..eljött az idő amikor kaptunk egy hosszabb szünetet, és a konyháról csak egyedül ő nem jött ki mert nem merte megkérdezni a tanártól, hogy kimehet-e…(már több mint 20 éves és nem mer megszólalni… ehelyett inkább a födetnézve a fejét rázza, mindeközben a külső talpélére áll és a gyakorlati köpenye ujját gyűrögeti fel….a köznyelvünk szerint kiakad)..
Úgyhogy így röviden: el tudta érni azt, hogy rendkívül megutáljam..amikor csak tudom én oltom őt rendesen..
Nektek mi a véleményetek az ilyen sunyi és alattomos emberekről???