Minden rosszban van valami jó, és minden jóban van valami rossz…

Posted in Uncategorized by azember88 on February 21st, 2006

A mai nap már eleve úgykezdődött, hogy hajnali négykor felkeltem (az alvászavar miatt),és mivel nem tudtam magammal mit kezdeni, elkezdtem a nappal kapcsolatos terveimet szövögetni, egy ideig eltűnődtem, az órára pillantottam és észrevettem, hogy eljött az indulás ideje….
Szokásos módon korán érkeztem a suliba, de normális ülőhely már nem volt…irány az ablakok melletti pad, helyet foglaltam és elkezdtem várakozni hátha feltűnik valami féleszű haver (azért csak féleszű mert abból még kevesebb van mint az esztelenekből)..Eccer csak feltűnik a Kriccsán..hohó de nem látom a maláj tigrist..gondoltam, hogy jó napom lesz ezért elkezdtem füligérő szájjal vigyorogni….de csak addíg amíg meg nem tudtam, hogy ma fog bekövetkezni a marketingdoga amit a “tanár” már két hete ígérget (rendkívül jó ..gondoltam, mert erre sem tanultam semmit, ahogy a többi órára sem, akkor itt az idő, belenyúltam a táskámba, de a marketingfüzet sehol…).
Nagynehezen felverekedtük magunkat a terembe, kis idő elteltével kezdődött is az óra, ahol a tanár egész végig engemet bámult, úgyhogy még egy filmszakadást se engedhettem meg magamnak..
A szünetben találtam egy kis marketing vázlat töredéket a matek füzetembe, amikor elkezdtem volna tanulni, akkor hirtelen rámcsöngettek, és be is toppant a magyartanár….én naívan gondoltam magamban, hogy itt az idő, a felelések alatt átolvasgatom ezt a kis bolhalábujjnyi marketinget, de nem … a második felelő én voltam, és a semmi tanulásomal összehoztam egy kettest Radnótiutolsó versének elemzéséből…nagynehezen ezt az órát is túlvészeltem.
Következett a tesióra…ezt élvezem mert felmentett vagyok és végre valakitől elkérem azt az emlegetett marketing füzetet…a tomitól elkérem, de ő csak egy kiesett középső lapot ad amin éppenhogy rajta van a PR fogalma, mindegy lemásoltam…Itt már elkezdődött bennem a terrorista hangulat.
A szünetben a folyósón próbáltam tanulni, ahol mindenki mekkérdezte, hogy “mija baj??”..nagynehezen megtanultam amennyire tudtam az anyagot, amikor a Kricsán feltünően vidáman kiszédelgett a teremből..gondoltam megkérdezem, hogy mit csinálnak, amire az illuminált állapotban lévő egyén válasza az volt “A Muki hozott T.E.A.-t” teját?? gondoltam megszagolom hogy milyen tea az hát az volt amire gondoltam (T.E.A.-Teljesen Egyértelmű, hogy Alkohol, ami a jelen esetben brandy volt)…nem kellett kétsze megkínálniuk…két szájöblögetésnyi kortyot üres gyomorra folyattam a nyelőcsövemen át…hamarosan meg is jött a várt hatás..először csak vigyorogtam mindene, majdamikor már elkezdődött az óra és a “tanár” a gyengének sem mondható beszólásaival oltotta dolgozatközben a népet, én félhangosan tettem a megjegyzéseket (sokat nem is tudtam rendesen kimondani mert összeakadt a nyelvem)…megírtam a dolgozatot, amit egy kaján vigyor kíséretében letettem a tanári asztalra,és megpróbálva nem feltűnően mosolyova visszaültem a helyemre, és hallgattam ahogy Kirccsán a sorstársam magában beszél és röhög…
Az órát követő szünetben már éreztem, hogy enni kellett volna valamit a dózis előtt, mert már az egyensúlyom is megingott, de azárt megkértem a Brúnót, hogy menjünk le ott tegyünk egy kört, hátha az új arcok látvány helyre állít. de sajnos ez a remény meghalt, mert a várt erdmény nem következett be.
Matekóra….hmm rettenetesen jó már a hetes jelentésekor nem tudtam egy helyben megállni.. egész órán rajzolgattam, és csak hébe-hóba írtam le egy pár sort..nem tudtam követni a tempót amit a hihetetlenül nem kedvelt ofőnk diktált…az idő lassan telt…végre végetért ez a szörnyű matekóra..
.. Bekövetkezett a húszperces szünet, aminek az elején a Brúnóval kimentünk a folyosóra gengelni…ez se tartott sokáig, mert a szakállas szörny a folyosón krúzolt, én meg a falnak támaszkodva majdnem eldőltem..ezt látván a jóbarátom megragadott és az életemet mentve bezavart a terembe, hogy nem bukjak le. Ott a tanári asztalnak támaszkodtam…úgy éreztem hogy az is mozog alattam… a jópár perc szédengés után becsöngettek…
…Amerikai angol (dájó mágin hallgathatjuk az amerikai butítást, gondoltam én), de szerencsére nem ..azaz ilyen állapotban nem úgy éreztem, és néha néha megvillantottam az angoltudásomat, és nem a padon feküdve szenvedtem mint máskor. Szerencsére erről is kicsengettek…irány a kajálda…. belapátoltam magamba a most kivételesen finom ebédet, és mentünk a Brúnóval az aulába várakozni (nekik föci fakt nekem meg gyógytesi).
Leültünk az osztálytársak által foglalt asztalhoz és előkaptam a maradék T.E.A-t, meg is ittuk nem csak néztük…én mégjobban lelassultam és a vigyorgó szám széle magasabbra tört az arcomon…ilyen állapotban rekordidőt is futottam 4 perc alatt megírtam egy négysoros smst.
Végre elindulhatok gyp-re gondoltam és összekapartam a körülöttem heverő holmiaimat..
..Hamarosan meg is érkeztem a színhelyre..a csengőhangbörze után átöltöztünk és bementünk, közbe egyre többen lettünk és a “mindenki a Bélát” kiáltásra pöttyös gumilabdák tüzét zúdítottuk a srácra, de mivel ő okos odaszaladt a hálóhoz ami a kosárlabdákat tartalmazza, és kiemelt egyet, hogy visszavághasson nekünk…de ahogy kiemelte a hálóba beleakadt az egyik ujja, és a kb 40 kosárlabda 80 felé gurult..a tanár bejött és leszídott minket ( a többiek elszégyelték magukat, én meg az állapotom következtében könnyeztem…a röhögéstől)..az óra további része is így zajlot és ennek következtében a tanár is kikészült..
Amikor elindultam hazafelé a metrón éreztem, hogy kezdek visszatérni az életbe, kőbány kispesten gyalogolva megin elkapott a terrorista hangulat.
Ebből levont következtetésem:
Jódolog az alkohol, de csak addíg amíg hat..amikor már “magadhoz térsz” ugyan olyan állapotban leszel mint azelőtt..
Magyarul jó de mégse… Rossz de mégse..

Hú nem akartam csúnyákat írni….de ez qva hosszú lett…