Egy kis változás….
Posted in Uncategorized by azember88 on February 22nd, 2006
A mai reggelem is rendkívül nyomasztóan telt…az apám felkelt ötkor (amikor én már egy órája fenn voltam) kijött a konyhába ahol én már a reggelimet fogyasztottam és kijelentette ..”de qva korán van…(pár másodperc hatásszünet után)…mijér keltem fel?? ma be se megyek dolgozni.” majdnem a képébe kentem a párizsiskenyeremet…mostmár kedvem se volt bemenni, de nagynehezen megtettem. A suliban már kezdett boldog lenni a fejem mert a sandokan ma se volt benn, de ez az állapot ismételten rövd ideig tartott, egész pontosan addig amíg a felszolgálótanár át nem rendeztette a termet csak úgy poénból ..kísérletezni akart, hogy milyen a jó elrendezés..
Az első négy óra a szokásos mókával zajlott, de semmi újat nem tanultam, csak mosolyogtam a többieken, hogy milyeneket bénáznak a háromtányérfogással, amit én még a nyárimunkám során kitűnően elsajátítottam…
Ezután következett az ételkészítés amire egész éjszaka tanultam, hogy nem rontsam le az eddigi jó jegyemet… természetesen a túrógombócot kaptuk amit hihetetlenül nem szeretek…mindegy, gondoltam és gyorsan összedobtuk a masszát amiből a vajat kihagytuk és csak utólag olvasztott formában adtuk hozzá…na végre eljutottunk a gombócok formázásához és főzéséhez..már kb a felénél tartottunk amikor odalépett hozzánk a tanár és elregélte, hogy nem jól főzzük…itt én kiakadtam és a következő megformázott gombócot elég magasról kisebb lendülettel a vízbe vágtam…a tanár szeme se rebbent és csak annyit mondott “akkor se jó, de egy jegy levonásért elmondom…”ezután ekezdte énekelni a “ha újra itt a nyár és meleg az idő…” kezdetű nótát ami engem amúgy is irritál, ha nem ilyen helyzetben hallom…közben éreztem, hogy a telefon a zsebenben rezgésbe kezdett..
Végül hármast kaptunk a “készítményre”…
Vége a gyakorlatnak Let’s go to Ecseri street! ahol az oldman kolegával találkoztam…
Ezután irány az uszoda..útközben elgondolkodtam azon, hogy miért vagyok ilyen elégedetlen magammal…és rájöttem, hogy nincs okom rá, és amint átléptem az uszoda épületének küszöbét a telefonom ismét rezgésbe kezdett…az apám volt az, hogy elmondja a jó hírt..megtalálta az első autómat amit megvesz nekem ha odaadom a pénzt, mer tudja, hogy én egy rendkívül elfoglalt EMBER vagyok…én ezek után már mosolyogva énekeltem a S.O.A.D. egyik legszomorúbb számát…mer az egyik nagyobb célom a közeljövőben teljesülni fog..és ezek után meg se állok a volkswagen phaeton-ig!
Az úszás megint jó hangulatban indult, mer kijelentette a tanár, hogy csak később járhatok..én ezt egy bazdmeg befejezésű mondattal reagáltam le, mert így is 45 percet vártam erre a nedves időtöltésre…szerencsére a háronegyed órás úszásból csak 20percet töltöttem a medencében mert begörcsölt a lábam..itt már nagyon vigyorgós kedvemben voltam…és elhatároztam, hogy mindenkinek elujságolom a nap legjobb hírét…de volt aki átterjesztette rám a depressziós hangulatát…úgyhogy azóta fotoszintetizálok.