Menekülési tervem kudarca.

Posted in Uncategorized by azember88 on March 11th, 2006

Reggel 6kor getup, és rendrakás aszobában, mert újból jönnek a rokonok…
Elterveztem, hogy úgy alattomosan elkúszok otthonról, de nem jött össze…
Még szép, hogy közbeszól a rokonság…. a két darab 1/2 eszű unokaöcsémet rámbízták, hogy ne zawarják a felnőtteket, gondoltam én ,hogy a kezükbe nyomok 1 pár újságot és azzal ellesznek egy ideig..(5 évesek, és gondoltam, hogy szeretik az autós képeket nézegetni).. összeszedtem magam, visszatértem a szobámba, ahol a gépemet szétszedték…mármint különválasztoták tőle az egeret meg a billentyűzetet, és az lcd monitort nyomkodták, mert “vicces, hogy olyan mintha egy zacskó színes víz lenne” ….a ma délutáni programomnak lőttek…
És kezdetét vette az idétlen futkározás az udvaron az ötévesek társaságában…még szép, hogy az első tíz percben átrúgták a foci ladát a szomszédba…ugyh maradt a kerti szaletli mint játszótér…
A szaletliben van egy kő asztal aminek a közepét forgatni lehet..ez azért jó mert nagy az asztal, és nehéz, sőt lehetetlen a másik oldaláig átnyúlni, így van a közepén egy korong formájú kőlap amire a kajákat rápakoljuk és annak forgatásával bárki könnyedén hozzájuthat….csak a mai esetben nem kaja, hanem az ikerpár egyik tagja került rá, és nég szép, hogy nekem kellett forgatnom…rendkívül élveztem..
Ezután az egyikük belrúgott a másikba, miután odarohant hozzám és elmondta, hogy a szenvedő alany milyen csúnyát mondott rá…..én itt már a padlón voltam..
Aztán az anyuék szóltak, hogy mehetünk sütit enni…ki etette a két kisdémont????…….mégszép, hogy én ..ki más!
Elfogyott a tejszínhab, kimást küldenének el mint engem…na de nem úszom meg ilyen könnyen!
Mág utánfutónak megkaptam az ikreket…belépünk a plusba húszforintossal kocsit váltunk, és az első kérdés ami felmerül “Tolsz minket a kocsiban???” najó bepakoltam a két kölköt, és léptünk a tejszínhabok felé, csak az volt a gond, hogy az út az édességes polcok mellett vezet, ahol meg kellett állni egy adag csokiért, mert hát én nem akarok olyan kőszívű unokatesó lenni!
Úton hazafelé perszenem jött a busz, közkívánatra elkezdtünk gyalogolni, mert az állítólag sokkal izgalmasabb!! 2 buszmegállónyi távolság alatt az éppen mellettünk elmenő autómárkákat hallgathattam.
Szóval ennyit a menekülésről.