Névnapi torta projekt…

Posted in Uncategorized by azember88 on March 17th, 2006

Az egész ott kezdődött, el hogy hazajöttem, és egy pár perc punnyadás után csörög a telefon…. ismeretlen szám….az anyu az, elfelejtett tortát rendelni a holnapi családi parádéra, ezért arra kért, hogy süssem meg magamnak a névnapi tortámat, és még szt is kikötötte, hogy csokis legyen!
Fogjunk hozzá.. gondoltam, és elindultam a konyha felé, ahol már vártak rám a vastagabbnál vastagabb szakácskönyvek.. de én nem estem kétségbe, és megragadtam a legvastagabbat, felütöttem a csokitortáknál, és bőszen neki kezdtem a hozzávalók előkészítéséhez…kimértem a lisztet, a kakaót, a margarint… csak a porcukorral volt gond, mivel nem volt otthon a bolt meg messze van (csak át kellett volna sétálnom az úttesten, de az ilyenkor sok), és hihetetlen leleményességemnek köszönhetően megtaláltam a kis aranyos elektromos kávédarálót, ami rendkívül macerás szerkezet, mivel va ki akarom belőle szedni a megdarált dolgot, ahhoz fel kell emelni az egészet és úgy ahogy van a kész terméket egy tálba borítani…de egyszerre csak 5dkg cukor fér bele, nekem pedig 30dkgot kell megdarálnom…nagynehezen ezzel is megvoltam, de a konyha már romokban állt, ropogott a talpam alatt a cukor, de nem adtam fel, merthát én egy vérbeli vendéglátós vagyok, és cukrászaton is csináltunk ilyesmit, és akkor itthon miért ne sikerülne??!!
Minden egyes munkafolyamat után meg kellett kóstolni a készítményt mert ilyenkor nem tudom leküzdeni magamban a torkos, ötéves hülyegyereket..de mit tegyek, ha így jobban ízlik.
Időközben sikeresen összetrutymóztam a nadrágom, amit sürgősen ki kell mosni, mert külömben mindenbe belekenem… de ez nálunk nem olyan egyszerű, mert a macska a mosogatóban a cseppeket szokta vadászgatni, mint ahogy most is tett…de én megfogtam a csokis kezemmel és leteleportáltam a földre….neki is jutott a nyers tészából, mert utána egy gyors cicamosdásba kezdett :p…
Időközben megkezdődött a sütőpapír kör alakra való formálása…megszenvedtem vele, de jól sikerült!
Bele is öntöttem a formába a még képlékeny állagú tésztát, úgy hogy hagytam magamnak egy kis nyalakodni valót a tálba… a szakácsnak is kell a fizettség
És most azóta a sütőben pihen….