Eset tanulmány egy cseretelefonról

Posted in Uncategorized by azember88 on September 14th, 2006

Van nekem egy csodaszép siemensem amit iszonyatosan szerettem, csak elkezdett lefagyogatni.. fogtam magam és elvittem mindenestül a t-mobile boltba ahol szó nélkül cselekedett az eladóhölgy hozta is a cseretelefont, amit megpillantottam, és wáááá egy siemens st60-as volt, térült fordult és már egy másik telefonm is volt az asztalon.. a samsung (kész horror..egy női telefon).. megkérdeztem hogy ‘Hova teccik vinni az st60-ast?’ mire a következő választ kaptam.. ‘Nincs hozzá töltő, nem adhatom ki.’ ésitt megtámadott mindenféle rosszullét, de csöndben marattam.. nem hallacott ki ahogy belül sikítok…
Ésmost egy pár szó a telefonról… kicsi könnyű, túlkönnyű, fura vele telefonálni, nem nekem való. Az egy ujjal való menőzős kinyitását egy napon át tanulgattam de még mindíg nem tökéletes a technikám… nembaj még van 2hetem gyakorolni, amíg kész nem lesz az én csodatelefonom…
fényképezni is fura vele, mert a kamera ott hejezkedik el, ahol a mutatóujjam a telefon tartása közben, így ha azt akarom, hogy ne lógjon bele az ujjam a képbe akkor oan testtartást kell felvennem, mint a plázalakó diszkóbojoknak, magyarul ojankor utálom magamat, a fényképezéssel kapcsolatben egyetlen jó dolog a külső kijelző, aminek segítségével lehet sunyin képeket csinálni, amiket infrán nem lehet továbbítani ezzela telefonnal, így marad a költséges mms szolgáltatás.
Az sms írás gyötrelem vele, főleg az üzenet küldése, amit ha el akarok küldeni valakinek, akkor bizony vagy 8gombot meg kell nyomni amíg beszúrom a számot a telefonkönyvből.
Jah és sosem veszem észre ha rezeg, így mindíg megkésve válaszolok az smsekre, és nem tudok róla hogy valaki hív…
Telefonnak telefon, de ingyen sem kéne.