99-es számú post.

Posted in Uncategorized by azember88 on February 3rd, 2008

Most igazából címet sem könnyű adni ennek a postnak, majd így menetközben szépen kialakul bennem egy frappáns mondat, ha nem akkor meg oda biggyesztek egy szót.
Sokan tudják sokan nem, hogy az elmúlthéten volt egy csudaszép barátosném, akivel legszívesebben éjjel-nappal együtt lettem volna.
Az egész a szimplakertben kezdődött, ahol drága Péterrel össze kellett futnom mert a töltőjét Pécsett hagyta, de aznap találkoztam vele is, így elvittem magammal, hogy így legalább egy valakit még meg is ismer.Telt múlt az este, a hangulat egyre jobb lett, Peti a szokásos kolesz sztorikkal jött, az idő lassan telt, el is indultunk ki merre látott, mi egy éjszakai rögtönzött városi sétára ami szépnek ígérkezett csak ne lett volna hideg. Soksok séta után eljutottunk a Kossuth térre, ahol a parlament mellett a szemben lévő budai oldalt kémleltük, és ránéztünk az órára. Késő.. nincs busza haza… a benyögtem h akkor jöjjön át és megejtjük a tervezett dvdzést… rábólintott…
Hazaértünk, lementünk, kezdtük a sort a Balszerencse áradásával, közben a filmekből kivett kb első randis jelenet az átkarolás következett, majd nem sokkal rá elcsattant az első csók, amit nagyon nagyon sok követett is.
Már nem nagyon emlékszem h milyen filmeket néztünk, mert nem arra figyletem..
Aludtunk egy keveset felkeltünk feljöttünk és lustultunk mint akik hónapok óta együtt vannak.
Itt most a következő pár nap jönne de nem húzom az időt vele lényeg h jóvolt szépvolt és persze örökemlék.
Ezen a hétvégén viszont megtörtént, hogy megint átjött és itt aludt, és megin reggeli lustulás lett a vége, de később a búcsúkor éreztem, hogy valami nincsen rendben…
Másnap barátnőzött, este msn, fura volt keveset írt és lassan… este viszont válaszolt az smsre.
Ma felkeltem és valahol tudtam, hogy nem az én napom a mai, de nem gondolatam volna h ennyire nem…
A tervbe vett Margitsziget volt a cél, meeting a moszkván… késtem már égett a fejem felfelé a mozgólépcsőn, ő ott állt és láttam h feszült mert nem olyan igezi a mosolya mint azelőtt.. odamentem megcsókoltam és mondta h rosszhír kétszó, válaszom annyi volt h nem akarok szakítani. Elsétáltunk a milenárisig, közben próbáltam feszegetni a témát, hogy hátha, de nem tágított … egyikünknek se lett jókedve, de a végén a szokásos mindent elhülyülésemmel kicsaltam azt a szép mosolyt… Tudom h nem sok esély van rá de jó lenne, mert jóvolt .