Wartburgot és Trabantot mindenkinek!!

by azember88 on October 4th, 2006

hova tűnt a kiwiszörp?

by azember88 on October 1st, 2006

Még amikor kissrác voltam mindíg kiviszörpért nyavajogtam.. aztán ez a korszak elmúlt, és úgy gondoltam, hogy nosztalgiázok egy picit, és beszerzek egy üveg jófajta kiwiszörpöt, egy adag olyan bordó színű, tégla alakú lekvárnak csúfolt dlgot, ami vajas kenyérrel a legjobb, és csapok egy retro uzsonnát. A “lekvárral” nem is lett volna gond, azt könnyen beszereztem, de a kiviszörp szőrén szálán eltűnt minden boltból, se a plusban se a spárban, se a pennyben, se a cbaban, sem pedig a környékbeli kis boltokban, és italdiszkontokban sem lehet kapni. Pedig emlékszem, hogy amikor még általános iskolás napközis korszakomat éltem, akkor mindíg kilógtunk a suli melletti kis boltba turbórágót, vagy kojak nyalókát venni, és akkor bezzeg mindíg ott virított a szupi(így becéztük, mert a cégtáblára szupermárket volt kiírva) igen régen takarított ragadós polcán a neonzöld színű csoda, ami akkor természetes volt… de most hova tűnt? vajon ezis olyan rejtély lesz mint a kópéfelvágott?
Ráadásul a szobi szörp oldala is fejelsztés alatt van..pedig már elhatároztam hogy írok egy e-mailt, és megkérdem h mi történt, és bő kifejtős választ kérek majd!

Let”s dance!

by azember88 on September 29th, 2006

Get this video and more at MySpace.com

Esélyegyenlőség az action sportokban!

by azember88 on September 16th, 2006

Eset tanulmány egy cseretelefonról

by azember88 on September 14th, 2006

Van nekem egy csodaszép siemensem amit iszonyatosan szerettem, csak elkezdett lefagyogatni.. fogtam magam és elvittem mindenestül a t-mobile boltba ahol szó nélkül cselekedett az eladóhölgy hozta is a cseretelefont, amit megpillantottam, és wáááá egy siemens st60-as volt, térült fordult és már egy másik telefonm is volt az asztalon.. a samsung (kész horror..egy női telefon).. megkérdeztem hogy ‘Hova teccik vinni az st60-ast?’ mire a következő választ kaptam.. ‘Nincs hozzá töltő, nem adhatom ki.’ ésitt megtámadott mindenféle rosszullét, de csöndben marattam.. nem hallacott ki ahogy belül sikítok…
Ésmost egy pár szó a telefonról… kicsi könnyű, túlkönnyű, fura vele telefonálni, nem nekem való. Az egy ujjal való menőzős kinyitását egy napon át tanulgattam de még mindíg nem tökéletes a technikám… nembaj még van 2hetem gyakorolni, amíg kész nem lesz az én csodatelefonom…
fényképezni is fura vele, mert a kamera ott hejezkedik el, ahol a mutatóujjam a telefon tartása közben, így ha azt akarom, hogy ne lógjon bele az ujjam a képbe akkor oan testtartást kell felvennem, mint a plázalakó diszkóbojoknak, magyarul ojankor utálom magamat, a fényképezéssel kapcsolatben egyetlen jó dolog a külső kijelző, aminek segítségével lehet sunyin képeket csinálni, amiket infrán nem lehet továbbítani ezzela telefonnal, így marad a költséges mms szolgáltatás.
Az sms írás gyötrelem vele, főleg az üzenet küldése, amit ha el akarok küldeni valakinek, akkor bizony vagy 8gombot meg kell nyomni amíg beszúrom a számot a telefonkönyvből.
Jah és sosem veszem észre ha rezeg, így mindíg megkésve válaszolok az smsekre, és nem tudok róla hogy valaki hív…
Telefonnak telefon, de ingyen sem kéne.

Gyakorlat elnyújtva…majd lógás a tökmaggal

by azember88 on September 5th, 2006

Eccer volt hol nem volt egy szép keddi nap. Az idő is jó volt a hangulatomis, amíg reggel be nem értem a suliba… felszolgálással kezdtünk az életkedvem hirtelen lecsökkent.. mintha a vércukrom lett volna szarul lettem, megtámadott a kedvtelenség és a szenvedés.
mikor a tanár sikeresen elhúzta a szövegét, felpezsdülve menekültünk szünetre és támadtuk meg a büfét, ahol hédi néni egy szakács sráccal eléggé hangosan szexuális témáju beszélgetésbe kezdett, miközben a sorban állókat szolgálta ki … kaja beszerzés után vissz a terembe, ott étkezés majd ételkészítés abbólis a balesetvédelmi oktatás (———agyhalál———), a két ételkészítés után egy villámgyors cukrászatelmélet majd tökmaggal margitszigetek.. hajkócolás és állat nézegetés..
most meg leckeírás…

OSG 2006

by azember88 on September 2nd, 2006

eccer volt hol nem volt egy Offline Sport Games című rendezvény amivel a nagy amerikai X-gamest próbájjuk koppintani csökkentett módban, de ahogy telik az idő és telnek az évek, a hangulat is kezd átcsapni unalmas bambulássá a közönség számára.. mivel, egyesek akik már túl sokan vannak, sajnájják a két kezüket, mert azok sorozatos összecsapásával nem fejezik ki h mennyire is teccik nekik a produkció.
Arról nem is beszélve, hogy sokan előszeretettel lógtak be a pályára karszalag nélkül, hogy a “nagyok” közt tudhassák magukat, de ez csak átmeneti másodpercek sorozata volt számukra mivel a rettentő tapló biztonságiőrök kipenderítették őket.. ha már biztonságiőrnél tartunk, minden egyes bejáratnál állt egy-egy iqharcos akik azzal tartották fel a tömeget, hogy minden egyes táskát végigtapiztak, h van-e benne üveg.. már mielőtt hatodik alkalommal estem át ezen, megkérdeztem a biztonságiőrt aki már arcrók felismert, hogy megmutassam-e a táskámat, mire ő fülig érő vigyorral bólogatott…
A koncertekről nemis beszélve, mivel ott a legprofibbnak nevezhető együttes az aljas kúszóbab volt, aminek a minősége még mindíg nem éri el a hallgatható határt…dehát igggen ezzzazzz őket szavazta meg az offline olvasótábora (egy ideje már nem veszek offlinet).
Ezt a színvonalat köszönjük a program névadójának és szervezőjének.. az offline actionsport magazinnak…

Utolsó előtti nap

by azember88 on July 12th, 2006

Reggel szokás szerint a full irish breakfast elemeit ettem nagy mennyiségben, szóval teleettem magamat, ezután meg egy hosszú út következtében ellátogattunk a 2tó vidékére ahol iszonyatosna nagyot kirándultunk, meg mókás mendemondáket hallottunk szt. Kevinről sütött a nap jóidő volt, jól éreztem magam…
ezekután busszal vissza Dublinba, ahol már várt ránk a négy csillagos szálloda, a szobánk az ötödiken volt, ahovaa portától egy 10perces út vezetett, még jó hogy apuék bőröndjének az egyik kereke tönkre ment mert így húzta a csíkot a folyosón a padlószőnyegbe, és így ojan volt mint az elveszést meggátló fonal…
Vacsi után, amit az a srác osztott aki körbekalaúolt minket a szállodában, és nálam nem idősebb, és úgy osztotta mint a suliban a menzán… attól fügetlenül jó volt.. naszóval utána elmentünk a belvárosba azon belül is a temple barba szórakozni…

Hazaút

by azember88 on July 10th, 2006

Eccer csak azon vettem észre magam hogy az utazás utolsó napján járok, és a Dublinban elhelyezkedő whisky főző múzeumának a bárjában ülök és iszogatok.. csak egy poárkával de iszogatok, és mellesleg nem kedvelem az alkohol eznen formáját, de így visszagondolva jól esett..Azután a 45 perces szabadidőben rohamtempóban kerestünk anyuékkal vmi pénzköltödét, amit meg is találtunk csak a döntés volt nehéz h mire kölcsünk…
A pénztártól való távozás után az megkezdtük az utunkat vissza a buszhoz ahol a már jól ismert sofőr várt reánk…szerencsére nem mi voltunk az utolsók a csoportból, így maradt idő csemegézni is. Elő is kaptam az előző este beszerzett “narancslevemet”, amiről az első nagyobb korty után kiderűlt h szörp, így szomjamat nem tudtam oltani.. hátigen csak én lehetek oan aki nem olvassael a feliratot az üvegen, hanem csak a színéről ítél.
Szépen lassan megérkeztünk a reptérre ahol a jóbarátomtól a sofőrtől nagy érzékebny búcsút vett a csoport … a csoporttal együtt énisés elindultunk a check in pult felé.
Ámde ez sem volt eccerű, mivel az egyik reptéri manager meg akarta könnyíteni a helyzetünket, hogy új ablakot nyit a csoportnak, de ott az első beszállókártya kiadása után bedöglött a számítógép, így át kellett másznunk egy másikhoz ahol nagynehezen sorra kerültünk, és az övleszedős gatyafogós fémdetektoron való átsétálás után megtámadtam az óriástoblerónét a reptéri boltban.
És a nagy harcok után egy órás várakpzás vette kezdetét, amit nehezen viseltem… végre már a gépen ültünk.. itt esett le, h én nem akarok hazamenni, vagy ha megyek akkor egész írországot a táskámban szeretném tudni… sok sok mennyi az idő kérdés után 30perc késéssel meg is érkeztünk ferihegyre, ahol a mi csomagunk jött le utoljára a futószalagról, és miután magunkhoz ragadtuk a sok cókmókot rohamléptekkel elindultunk haza.
Most itthon rádöbbentem, hogy melegvan, nagyon meleg van.

Érettségi meg miegymás…

by azember88 on June 28th, 2006

Az egyész úgy kezdődött, hogy szomabton elkezdtem tanulni a hétfői éretségire… elkezdtem olvasni a tételeket, maikor rájöttem, hogy nincs nyelvtan tételsorom… gyorsan szereztem egyet, és megpróbáltam a könyvben aláhúzni a lényeget… nem nagyon jött össze, másnap reggel megkaptam az összes magyar tételt, és így már teljes volt a kép..már csak türelem kellett volna ami persze már rég nem állt rendelkezésemre, meg hát agykapacitás hiányában is voltam, nmagyarul semmit nem tanultam…hétfőn eljött a nagy napreggel korábban indultam, hogy el ne késsek, de szerencsére a bkv tett arról h ne legyen nekem jó, és futva, de éppenhogy beértem… vártunk 30percet és eccer csak előkerült a lista ahol a beosztás volt… én másnap kerültem sorra… rohantam is haza tanulni..de ebből sem lett sok.. mármint szinte semmi se lett belőlecsak egy nagy adag msnezés.
Kedden aztán már én voltam az első a névsorban… készhorror … de azárt előkerült a bohóc orr is… készült egy pár mókás kép et nem tagadom..de mindez csak a pánik miatt következett be..
eléptem a terembe - uristen túl sok a tanár - gondoltam, és leültem eléjük, angollal kezdtem, alig tuttam megszólalni, de nehezen kihúztak belőlem egy pár szót, ezután informatika tételt húztam, szerencsére az egyes számút amit reggel olvastam át, ezt szerencsére jól el is tudtam mondani…ezutámn magyar.. na itt aztán beköszöntött a kékhalál! csak itt már a gombok nyomogatására sem indult újra az agyam…
nagynehezen megszenvedtem a dolgot.. ezután töriből kihúztam a legkönnyebb tételt az ipari forradalmat… ennek köszönhetően boldogan léptem ki a teremből.
A másik teremben már várt a kíváncsi, büfét csináló anyukák kíváncsi népe…
végül már kint volt az egész csoport, és megvittattunk mindent, aztán elléptünk a criminalba, ott presze a két 1/2 eszű aztán vissza a suliba, ahol kb 2órát ültünk a dög melegben, és nem csináltunk semmit… végül eljött az eredményhirdetés…
És megtámadott az öröm hogy túl vagyok rajta…