Kína és India a Föld két legnépesebb országa, egyúttal dinamikusan fejlődő területek: a világ két legnagyobb termelője, ha önállósulnak, és fogyasztásuk teljes igénnyel megjelenik, romba döntik a világgazdaságot. Magyarországon pedig egyre több kínai él, ezért meg kell tanulnunk alkalmazkodni. Sajnos mi nem ismerjük a kínai modellt, félünk tőle, és az újságok úgy szokták nevezni: a sárga veszedelem.

 - Kínát sok vád éri az emberi jogok megsértése miatt.

Arra is gondolni kell, hogy az 1,3 milliárd lakosú országot nem lehet klasszikus szabályok szerint mozgatni: például a személyiségi jogok terén. Százötven embert végeznek ki évente például korrupciós bűnökért, de ez töredéke nincs annak, amennyit a bűnesetek és a bűnszövetkezetek ártanak mondjuk az USA-ban. Kínában jelen van a megélhetési bűnözés a fennmaradásért, de jellemző, hogy nagyon kevéssel be tudják érni, amelyhez megfelelő világképre van szükség. Tibetben módunkban állt beszélni a Felszabadítási Front képviselőivel is, akiket szintén elgondolkodtat a gazdasági fejlődés, hiszen a kínaiak olyan beruházást végeztek, amelynek megszűnése esetén a tibeti gazdaság összeomlana. Ahogy a Dalai Láma is hangsúlyozza: nem területi, hanem kulturális-etnikai autonómiát szeretne.  Az embereken mindenhol látszik a lelkesedés. Az egy hónap alatt sehol egy rossz szót nem hallottunk, se közterületen, se múzeumban - ha Magyarországon bárhová elmegyünk, tíz percen belül kitör a veszekedés.

 - Mexikó miért volt érdekes?

Igazi különlegesség: a maja, tolték, totonák, azték kultúra és a spanyol világ egymásra hatása hihetetlen szín- és világkép kavalkádot hozott létre. A kereszténység alkalmazkodott az ősi szokásokhoz, mert a misszionáriusok csak így tudtak téríteni: a temetési menetben ujjongó, vidám embereket látni, vagy Máriát az indián Földanya-kultusszal azonosítják. A keveredés egész Latin-Amerikára jellemző: alig várják, hogy legyen végre egy latin-amerikai pápa, de ez a vallásuk sajátosságai miatt nem történhet meg. Bár itt él a legtöbb katolikus a világon, sajátos értelmezéseik nem férnek össze az európai katolicizmussal: például sok pap volt tagja a felszabadító mozgalmaknak.

 - Milyennek látták Mexikóvárost?

A főváros irtózatosan nagy, a nyomor ott is elképesztő, egyébként is az emberiség egyharmada lakik bádogvárosokban. De mindhárom nagy gyakorlaton tapasztaltuk: tíz-tizenötmilliós nagyvárosban meg lehet szervezni, hogy az emberek elviseljék egymást. Egy kétmilliós városban miért nem sikerül?

 

1   2   3   4   5   6   7   8   9

 

  Vissza                                                                                                                     Tovább