- Hová terveznek még utakat?

Jövő áprilisban Indonéziában megnézzük az esőerdőt és a pápuákat. Ősszel Peru és Bolívia. Vágyakozunk Új-Zélandra, Ausztráliába és Afrikába is, de az utóbbi nem biztonságos.

 - Mindenhol biztonságban voltak eddig?

Igen, bár a második, Holt-tenger környéki utunkon Izrael és Jordánia még hadban álltak. Már besötétedett, amikor visszafelé indultunk. Négyórás kerülő várt ránk a sivatagon át, és inkább a határnál akartunk elmenni az Akabai-öböl felé. Géppisztolyos katonák állták utunkat: nem lehet. Kérdeztük, kinek van joga engedélyt adni? A főparancsnoknak. Felhívattuk hát, és ki volt? II. Husszein jordán király. Öt perces beszélgetés után átengedett minket. A katonák pedig elmagyarázták, miről ismerjük fel a terroristákat. Végül nem találkoztunk velük, de a három órás úton végig láttuk a szembenálló rakétaállomásokat. Sehol nem állítottak meg bennünket, a katonák mindenhol felmutatták a fegyverüket és a sapkájukat. Életem egyik legszebb pillanata: a legjobb kiselőadást tartottam az izraeli-palesztin konfliktusról menet közben. Később országos versenyt rendeztünk Jordániából is – ilyenkor a nyertes csapatot és tanárukat magunkkal visszük -, és mindenhová ingyen, királyi levéllel mehettünk be. Így nyitották ki nekünk a még ásatás alatt álló Kis-Petrát is.

 - Lehet Önökkel utazni?

Természetesen, amúgy is hirdetünk versenyeket. Legutóbb Kínába vittük el a nyertes csapatot. Indiát internetes versenyként hirdettük meg, mert nem volt időnk. A minimum ötven főhöz képest diákokból heten, tanárokból hárman jelentkeztek. Egyiptomot a felsőoktatásra is kiterjesztettük: tizenegy diák és két felnőtt. Olvasható a honlapunkon, szétosztottuk konferenciákon, postán kiküldtük a kétszáz iskolának, akik az eddigi kilenc versenyünkön indultak. Önbizalomhiány, érdektelenség. Így halnak meg a jó kezdeményezések.

 

 

1   2   3   4   5   6   7   8   9

 

 

 

 Vissza