- Ez azt jelenti, hogy nem kell fizetniük?

A felvételi során választjuk ki a tehetséges diákokat, akik tandíjmentességet kapnak. Ha később nem tanulnak jól, fizetniük kell. De aki megfelel a követelményrendszernek, ingyen elvégezheti az iskolát. Ugyanez feltétele a tandíjkedvezménynek is: 4,75-ös átlag után a tandíj felét, 4,5-nél a tandíj negyedét elengedjük.

 - Hogy sikerül mégis kigazdálkodni egy-egy nemzetközi út árát?

Civil kezdeményezésnél valahogy össze kell szedni: alapítványtól, cégektől, szinte koldulni kell ahhoz, hogy egy programot végigvigyünk. De saját vállalkozásokat is működtetünk: útifilmeket adunk ki, akkreditált pedagógusképzést, egyéb szakképzéseket indítunk. Létrehoztuk a Multikulturális Pedagógiai Intézetet, ahol pedagógusok tanulhatnak. A szemlélet is sújtja a civil kezdeményezéseket: aki magániskolába járatja a gyerekét, az fizesse meg. De ez nem így működik! Alanyi jogon választhat a diák, és emellett egyenlő arányban kellene támogatni. Ha különleges programot adunk, meg ne büntessenek már! Az oktatási reform szempontjából éppen katalizátor lehetne az élménypedagógia. Persze mehetnénk az önkormányzati testület ülésére, megfigyelni, hogy működik a világ. Nem különleges dolog, hiszen az élménypedagógia olyan régóta használt fogalmakkal azonos, mint az egész életen át tartó tanulás. De a nemzetközi utakat is ki lehet hozni olcsón, ha forrást találunk és kapcsolatokat. Szervezünk országos versenyeket is, így eljutunk a különböző államok minisztériumaihoz, és kedvezményeket kapunk az utazásokra.

 - Hogy áll Önökhöz az Oktatási Minisztérium?

Ha modernizációpárti, jobb a helyzetünk, például Magyar Bálint programja nagyon jó, különösen a Nemzeti Emlékezet, amelyben részt veszünk a Történelemtanárok Egyletével, vagy a Sulinet – mindkettő szemléletváltó modernizálás. De nyirbálják a minisztérium költségvetését is, különösen a fejlesztésre szánt összegeket. Soha nem az oktatási miniszter hibás, hanem az állam elosztási rendszere, amiért mindig a kormány és a parlament felelős. Az egészségügy és az oktatás a két legdrágább, egyben legfontosabb rendszer is, mégis azt hiszik: ezeken kell spórolni - végül a jövőt kockáztatják. Mindenki az ír csodáról beszél, de arról nem, hogy Írország az uniós támogatások 44%-át fordította az oktatásra, Magyarország ezt csupán 9,6%-ban határozta meg a csatlakozási tárgyalások során. Pedig uniós képzésekhez uniós szemlélet kellene, olyan kreatív egyéniségek nevelésére, akik alkalmazkodási képességükkel mindig megtalálják a helyüket. Csoportos munkára lenne szükség, mert egyedül nehéz, de a megvalósítás drága és eszközigényes.

 

1   2   3   4   5   6   7   8   9

 

 Vissza                                                                                                                       Tovább