Amikor Ian Fleming megírta a Tűzgolyót, McClory és egy Jack Wittigham nevű társa ötletemberként segítette, főleg azért, mert a Tűzgolyó eredetileg forgatókönyvnek készült, Fleming pedig nem volt tisztában a stílussal. És itt kezdődtek a bajok...

Kevin McClory egy tehetséges és agilis író, aki a karrierjét azzal tette tönkre, hogy egész életében a Bond-filmeket hajkurászta. Amikor Ian Fleming megírta a Tűzgolyót, McClory és egy Jack Wittigham nevű társa ötletemberként segítette, főleg azért, mert a Tűzgolyó eredetileg forgatókönyvnek készült, Fleming pedig nem volt tisztában a stílussal. És itt kezdődtek a bajok…

A filmből nem lett semmi, Fleming pedig írt egy regény változatot. McClory beperelte Fleminget és magával rántotta Wittighamet is, akit már egyáltalán nem érdekelt a téma, és bírósági döntéssel elérték, hogy ezen túl a regény összes példányán szerepelni kell a nevüknek, mivel a SPECTRE és Blofeld állítólag az ő ötletük (mint pár éve kiderült, nem igazán).

Amíg ez a huzakodás tartott, a Broccoli-Saltzman páros nekiállt filmet készíteni. Eredetileg a Tűzgolyót szerették volna leforgatni, de a zűrös jogi háttér miatt nem mertek belefogni, úgyhogy jött a Dr. No. Amikor a Tűzgolyóra került a sor, McClory ismét beszállt a buliba. Azt követelte, hogy a filmnek csak ő lehet a producere. És megkapta. Broccoli és Saltzman csupán “presenter” kreditet kapott, de a munka oroszlánrésze rájuk esett úgy, hogy mindenben ki kellett kérniük McClory véleményét. Az eredmény a máig legsikeresebb James Bond film (a dollárinfláció alapján átszámított bevételek tekintetében). Mint később kiderült, az egyetlen dolog, amit nem szeretek a Tűzgolyóban, az pont McClory műve: mint amatőr búvár, ragaszkodott minél több víz alatti jelenethez és ezekből soha nem engedett kivágni…


Jogi esetek

A Tűzgolyó elkészültekor készült megállapodás szerint a film után McClory is elkészítheti a saját verzióját. Itt azonban van egy kiírhatatlan hiba a bondológusok fejében: McClory nem a filmet, hanem a regényt csinálhatta meg újra! Ez jogilag fontos megkülönböztetés, és érdekességeket eredményez: McClory például felhasználhatja a klinikás jelenetet, amihez 100% semmi köze (azt Fleming találta ki miután elváltak útjaik), viszont jogosan megteheti! McClory azonban tovább merészkedett, Blofeld kezébe adta a fehér macskát… A mai napig nem értem, ezt hogy úszta meg. A macska egyik regényben sem szerepel, az EON ötlete, amit az Oroszországból szeretettelhez találtak ki. Valószínűleg az ügy azért nem került bíróság elé, mert a cégnek elege volt a McCloryval való viaskodásból.


Soha ne mondd…

Ez a film valószínűleg soha nem készült volna el Connery nélkül. A történet 1976-ban kezdődött, amikor a hivatalos széria a mélypontját élte. Az aranypisztolyos férfi után a sorozat gyengébb volt, mint valaha, és ez véletlenül egybeesett McClory „lehetőségeivel”. Azonnal kapcsolatba lépett Connery-vel, mivel nélküle ez a mozi senkit nem érdekelt volna. Tudjuk, hogy a Gyémántokért Connery rekordpénzt kapott (amit a saját alapítványának adott), plusz egyéb juttatásokat (értsd: két általa választott filmet leforgatott a UA). McClory erre is ráígért: társproducerséget és írói kreditet adott volna neki. Amikor már a markában érezte Conneryt, nekiállt a forgatókönyvet megíratni, hírverést csapni a James Bond, Őfelsége Titkos Ügynöke című filmjéhez, minél nagyobb neveket belekeverni az ügybe (Orson Welles, mint Blofeld), s mikor ezzel megvolt újra bíróságra ment.

Fülébe jutott, hogy az EON új forgatókönyvében szerepel robbanófej-lopás. A pereskedés eredménye: A Kém aki szeretett engemben a robbanófejeket lecserélik tengeralattjárókra. Blofeld és a SPECTRE helyett pedig új embert kellett kitalálni: ennek eredménye a Stromberg karakter kidolgozatlansága. Megjegyezném, Stromberg egy ideig valóban Blofeld volt, csak német álnéven… Igen, ez a Dr. Shatterhandet koppintja a Csak kétszer élsz regényváltozatából. McClory már neki is állt volna a filmnek, amikor beütött a ménkű: a közönsége szerette A kém, aki szeretett engemet, befogadták Roger Moore-t, és ami még fájdalmasabb, hatalmas kasszasiker lett. Az eddig lelkes támogatók kihátráltak McClory mögül, és senki nem merte felvállalni a film elkészítését.


Amatőr munka

Mielőtt megsértenék bárkit is, az amatőr munka kifejezést a szó jogi értelmében alkalmazom. McClory tehát tovább házalt az ötletével, és éppen a Lorimar is visszautasította, amikor az egyik fiatal kolléga leszólította McCloryt, hogy a saját cége szívesen megcsinálná a filmet. Jack Schwartzman épp kilépett az előző cégtől és megalapította a Taliafilm nevű céget. Mi több, Schwartzman egy művészi vénával megáldott ügyvéd volt, akinek ez volt az első jelentős filmje, McClorynak pedig csak a második a Tűzgolyó után (soha nem csinált mást, csak Bond-filmeket). Schwartzman felügyelete mellett elkezdődött az alkudozás, miután Connery bekerült a filmbe, nem volt kérdéses a film elkészülte. Itt kezdődik a probléma.

A film kb. annyiba került, mint a Polipka, de rosszul sáfárkodtak az összeggel. Csak 5 millióba került az, hogy a film elején kiírhassák: Sean Connery.

Lorenzo Sempe Jr. forgatókönyvíró és Irvin Kerschner szintúgy drága mulatság volt, mindketten épp felkapottak lettek szakmájukban. Max von Sydow kétségtelenül a legképzettebb színész, aki ölébe vette a fehér macskát, Brandauer is sokba került - pont Szabó István Mephistója miatt. A lányok kezdők voltak, Kim Basinger később sokra vitte, Barbara Carrerát pedig sújtotta a Bond-lányok átka. Edward Fox és Alec McCowern pedig nagy név Angliában. Ezen emberek szerződtetése nagyon költséges volt, a kezdő producereket pedig saját stábtagjai és gyakorlatilag mindenki átverte. Schwartzman évekkel később mulatva mesélte, hogy a Bahamákon hogy kölcsönöztek csónakokat tízszeres áron, a legnagyobb kidobás pedig egy díszlet felépítése volt, amit aztán használat nélkül leromboltak. A film készítése így sokba került és bizony nem látszik meg minden fillér a képernyőn.

Következő oldal (2/3)