James Bond Rajongói Portál
  [ Belépés ] | [ Regisztráció ] ..: Adatbázis :>: Könyvek :: Filmek :: Filmzenék :|: Galéria :|: Magazin :|: CodeBreaker :|: Fórum :..
Menü
CodeBreaker
821. küldetés
Mi a Spectre film Aston Martinjának a rendszáma?
Partnereink






Keresés
Magazin ajánló
 Sohase mondd, hogy joghurt
 Korunk hőse? - Negyedévszázados újságcikk
 Megkönyvesített filmrészlet: Élni és halni hagyni
 Ian Fleming, a 007-es szülőatyja
 A McClory-dosszié
 Walther PPK - Harmincöt év Őfelsége Titkosszolgálatában

Ugrás a Magazinra!

Adatbázis frissítések
  • CR (Filmzene)
  • CR (Film)
  • TSWLM (Könyv)
  • Adam
  • Dink
  • Lippe gróf
  • CR (Dalszöveg)
  • TSLOIF89 (Egyéb film)
  • du Sautoy, Carmen
  • Dench, Judi
  • Kalendárium
    <1927> Honor Blackman születésnapja
    <1997> TND angol bemutató dátumának bejelentése
      
    Megkönyvesített filmrészlet: Élni és halni hagyni


    Oldal: 1/2

    Amit James Bondról tudni kell munkacímen készülő antológiámnak bizonyos részei már rég készen vannak. Ebben úgynevezett megkönyvesített filmrészletek is találhatók. Ez éppen a Live and Let Die egyik ominózus jelenete.


    Amit James Bondról tudni kell munkacímen készülő antológiámnak bizonyos részei már rég készen vannak. Ebben úgynevezett megkönyvesített filmrészletek is találhatók. Ez éppen a Live and let die egyik ominózus jelenete. Jó szorakozást hozzá!



    "A fehér tetejű kék szedán behajtott a kapun. ''A BETOLAKODÓKAT FELFALJÁK'' - hirdette a vérvörös felirat öles betűkkel. Alig haladtak néhány métert a farmon, lassítaniuk kellett. Jókora alligátor vánszorgott át előttük kényelmesen. A sofőr dudált, de a behemót állat oda se hederített, komótosan folytatta útját.
    Bond csak akkor tért magához, amikor a szedán fékezett az ósdi faépület előtt. Tee-Hee alaposan fejbe kólintotta acél műkarjával. Rajta kívül még hárman ültek a kocsiban. A most is rikító piros zakóját viselő Tee-Hee csak nevetett, amikor Bond fejét fájlalva kikászálódott a hátsó ülésről. Állandó vigyora ellenére - ami nem keverendő össze a kedves mosollyal - ellenszenves és ijesztő fickó volt.
    Bond feje úgy zúgott, mintha ezernyi méh döngött volna benne. Ennél még a másnaposság is jobb lenne - gondolta.
    Tee-Hee elindult a ház melletti úton. Az ösvény szélén méterenként karót szúrtak a földbe, mindegyik tetején egy-egy krokodil koponyája díszelgett. Sajátos ízlése lehetett az alkotónak, noha Bondnak az utóbbi napokban volt alkalma megismerni Kananga, azaz Mr. Big fekete lelkét, így ez nem igazán lepte meg. Mivel leütötték, hogy megkíméljék egy szökési kísérlet felesleges fáradalmaitól, majd ide hozták a farmra, kezdte sejteni, hogy nem csupán egy kedves gesztus részükről, hogy megmutatják neki ezt az izgalmas kis tanyát a louisiana-i mocsárvilág szívében.
    A faépület egyik oldalsó bejáratához érve Tee-Hee előzékenyen előre engedte. Természetesen nem jólneveltségéből kifolyólag, csupán nem szerette volna, ha Bond látóterén kívül kerül, méghozzá mögötte. A nagydarab fekete még mindig jókat nevetgélt magában, az ügynök el nem tudta képzelni, mi járhat a fejében. Már azt fontolgatta, megkérdi, hátha ő is hasonlóan jól szórakozna, de aztán mégis letett eme szándékáról. Figyelmét az épület belső részei kötötték le.
    Ahhoz képest, hogy odakintről egy rogyadozó százéves viskónak tűnt, a bent tapasztalható pazar higiénia figyelemreméltó volt. Hatalmas üvegablakok mögött a legmodernebb eszközökkel felszerelt laboratórium tárult szeme elé, amit valaha is látott. A kémcsövek és egyéb eszközök sokasága között fehér köpenyes emberek tevékenykedtek. Senki sem sietett, tökéletes összhangban dolgoztak együtt Mr. Big emberei. Bond megsaccolni sem tudta, mennyi kábítószert gyárthatnak itt naponta. Feltehetően folyamatosan dolgoztak a halálos por előállításán, a labor minden bizonnyal éjjel is üzemelt. Az egyik dolgozó papírokkal a kezében sietett Tee-Hee elé.
    - A szállítmány már majdnem készen áll - mondta.
    Tee-Hee elvette tőle a jelentést, és átfutotta. Elégedetten nyugtázta, hogy minden rendben halad. Az embereik jól dolgoznak. Igaz, nem volt más választásuk.
    - Ma éjjel útnak indítjuk - adta vissza a papírokat a feketének.
    Bond közben igyekezett mindent megfigyelni. Sosem kételkedett benne, hogy Mr. Big zseniális üzletember. Ez persze nem jelentette automatikusan azt, hogy tisztelné is, hiszen tehetségét és zsenialitását a rossz szolgálatába állította, ami csak megvetést váltott ki belőle. A farm mindenesetre briliáns ötlet volt. Eleve távol esett mindentől, és még ha ismerték is a környékbeliek, nem igazán akartak kíváncsiskodni a házőrző krokodilok miatt. A "baleseti" statisztikák biztosan kimagaslóak voltak, de ez valószínűleg senkit sem érdekelt. A magántulajdon szent és sérthetetlen az Egyesült Államokban, amit a tulajdonosnak joga van megvédenie. Ez egyes államokban pedig különösen szigorúan értendő. Ha valaki megzavarja a nyugalmadat, nyugodtan lepuffanthatod, hiszen te vagy otthon. Ezen a telepen még csak lövöldözni sem kellett, a mindig éhes hüllők kitűnő megoldást nyújtottak efféle problémák esetére.
    - Késés kizárva! - nyomatékosította Tee-Hee mondanivalóját szigorú tekintettel, majd a következő pillanatban ismét kedélyes mosollyal fordult az angol felé. - Mr. Bond...
    Színpadias gesztussal mutatta az utat, mint valami udvarias idegenvezető, aki körbevezeti a látogatót birodalmában.

    A 007-es engedelmesen sétált a másik ajtó felé, amelyen át ismét a szabadba jutottak. Ráérősen ballagtak a mintegy húszméternyire lévő tó felé.
    - Jól ismeri a krokodilokat, Bond? - kérdezte Tee-Hee.
    - Mint cipőt, útitáskát és retikült - felelt 007.
    A fekete ismét felkacagott. Az ügynök most legalább tudta, min nevet.
    Tee-Hee megállt egy tiszta vizű betonmedence mellett, amely nem volt nagyobb egy méretesebb fürdőkádnál. A vízben és a téglanagyságú köveken apró krokodilok lubickoltak és sütkéreztek mozdulatlanul. Bond más helyzetben talán műanyag játékoknak nézte volna őket, ám ez a szituáció félreismerhetetlenül nem az a helyzet volt. Hamar megbizonyosodhatott róla, mennyire elevenek az alig tíz centis kis hüllők.
    Tee-Hee feléjük nyújtotta jókora csipeszben végződő műkarját, a parányi állatkák azonnal megelevenedtek, és méretüket meghazudtoló fürgeséggel és mohósággal kaptak utána. Apró, tűhegyes fogacskáik csak egy pillanatra váltak láthatóvá, miközben villámgyorsan kinyitották, majd tüstént össze is csapták szájukat.
    - Aranyos csöppségek - mondta a fekete. Bondnak éppen nem ez jutott róluk eszébe.
    - Csak bébi hüllőket tenyésztenek? - kérdezte, noha sejtette a választ.
    - Dehogy - indult tovább Tee-Hee. - A dédpapájuk is itt van.
    007 követte a férfit, bár nem igazán vágyott rá, hogy közelebbről is megismerkedjék a hüllőcsalád többi tagjával. Közben a tópartra értek, a vizet facölöpökből kirakott kerítés vette körbe. Jókora fémhordók álltak egymás mellett, Tee-Hee egy fém tálcát vett el az egyik tetejéről.
    - Akad belőlük néhány ezer - mutatott körbe.
    Bond végignézett a tavon és a hozzá tartozó félszigeten. Többméteres krokodilok voltak mindenütt.
    A másik két fekete, aki együtt jött velük az autóban, távolabbról figyelte őket. Mit tervez Tee-Hee? Belöki őt a tóba? Ahhoz azért lesz neki is néhány keresetlen szava. Elhatározta, ezt semmiképpen nem fogja tétlenül tűrni. Lehet, hogy lelövik, mielőtt bármit is tenne, de még mindig jobb ólommal a testében végezni, mint Tarzanosdit játszani ekkora túlerővel szemben.
    De Tee-Hee nem vetette rá magát, és embereinek sem intett, hogy fogják őt le, és vessék a vízbe. Miközben a menekülés lehetséges módját kereste, nyugodt maradt. Amíg nincs a vízben, nem lehet gond. Azt Tee-Hee sem akarhatja, hogy kis kedvencei jöjjenek ki hozzájuk. A krokodilokra nem jellemző a kutyák hűsége, vagyis hogy a gazdit nem bántják.
    A fekete belevágta műkarjának végét az egyik fémhordó tetejébe, és úgy hasította fel, mintha papírból lenne. A zajra megelevenedett a tó, a hüllők szinte egyszerre csobbantak a vízbe, és indultak feléjük.
    - Ez a nap fénypontja - nevetett Tee-Hee, miközben műkezével nyers húst kotort ki a hordóból. A fémdoboz oldaláról épp csak a cimke hiányzott: krokodil-eledel. - Az etetés ideje.
    - A vendégek örömére - fűzte hozzá Bond kelletlenül. Ezek szerint nem őt szánja Kananga embere főfogásnak. Talán majd a desszertnek.
    A fekete telerakta a tálcát hússal, majd egy fahídon a tó közepén lévő, néhány négyzetméter nagyságú kopár sziklasziget felé indult. Bondnak nem nagyon akaródzott követnie, de a szedán elején ücsörgő sofőr pisztolyával mutatta, hogy kövesse csak.
    007 Tee-Hee nyomába szegődött, és arra gondolt, legfeljebb majd magával rántja a vízbe, ha más lehetősége nem lesz. Kananga embere közben komótosan etetni kezdte kedvenceit; a hüllők mohón csaptak le minden vízbe dobott húsdarabra.




    Következő oldal (2/2) Következő oldal




    Kapcsolatfelvétel: klaatu@freemail.hu


    James Bond TM 007 and related James Bond Trademarks © 1962 - 2006 Danjaq LLC and Metro-Goldwyn-Mayer/United Artists Corporation. All Rights Reserved. This is a fan site and is in no way affiliated with EON, MGM/UA or anything else Bond related.
    © 2004-2006 Magyar James Bond Rajongói Portál / Hungarian James Bond Fan Site

    Weboldalunk hírei elérhetőek a következő fájlok segítségével: backend.php vagy az ultramode.txt

    PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
    Oldalkészítés: 0.16 másodperc