James Bond - JBDB

Magyarra fordított cím: JAMES BOND ÉS A KÉM AKI SZERETETT ENGEM

1977-ben az EON Productions elkészítette A kém aki szeretett engem című filmet. Ian Fleming azonban nem volt túlságosan büszke eredeti, kísérleti szándékkal írt regényére, ezért annak idejében szerződésben kötötte ki, hogy a filmnek a címen kívül semmi köze nem lehet a regényhez. A Broccoli-Saltzman páros ebben már jóval megelőzte a megállapodást, hiszen eddig sem izgultak túlságosan, ha a filmnek vajmi kevés köze lett a regényhez. De most lehetőségük nyílt egy új forgatókönyv megírására…

A film sikere láttán a forgatókönyv gyorsan újraéledt, az eredeti szerző Christopher Wood regényt írt saját műve alapján, itt azonban nem a napjainkban megjelenő fércművekre kell gondolni, amik a filmből akarják megszedni magukat, Wood regénye ugyanis önálló regényként is bőven megállja a helyét. Elsősorban azért jó, mert más mint a film – az alaptörténetet átvéve tényleg regénnyé alakítja át.

James Bond nem Roger Moore (bár a borítón ő van), hanem Fleming Bond-ja, az ő leírása alapján szerepel a karakter, aki megőrizte minden jellemző tulajdonságát – iszik, dohányzik és túlél egy kegyetlen kínzást is (igen, egy apró újdonság a filmhez képest). A küldetésen - mely még mindig ugyanolyan ambiciózus, mint a mozivásznon – a mű elején elszenvedett sérelmek miatt egy kis handikeppel indul, így nem csak Stromberggel, hanem saját magával is meg kell küzdenie.

Siegmund (már nem Karl) Stromberg lényegében ugyanaz a karakter, milliomos hajómágnás, aki az emberiség elpusztítását látja az egyetlen kiútnak. Apró változás, hogy a filmhez képest Stromberg karaktere zavaró náci múltat kapott – gyerekként legszívesebben például a krematóriumok füstjét nézte. Cápa is felbukkan a regényben, kevesebb bénázással és kőkemény pszichopata jellemvonásokkal – emellett kiderül róla, hogy valójában lengyel.

Anya Amaszova és főnöke karaktere is nagyban változott. A barátságos Gogol tábornok helyett Wood feltámasztotta Fleming egyik tábornokát, aki az Oroszországból szeretettel elején még Grubozabojscsikov tábornok elől bújt az asztal alá, most már viszont a KGB főnökeként rendelkezik ügynökei fölött. Anya Amaszova is egy kicsit összetettebb karakter lett – bár még mindig gyönyörű, a Bonddal való szeretet / tisztelet / gyűlölet hármas viszonyával sokkal többet küzd a regényben.

A történet a filmhez képest igazából nem sokban változott, viszont olyan jelenetekkel bővítették ki a cselekményt, melyek egyrészt soha nem kerültek volna filmvászonra, másrészt nélkülözhetetlenek abban, hogy a regény mérföldekkel komolyabb legyen a filmmel összehasonlítva. Sok háttértörténetet kapunk, elsősorban a gonoszokról tudunk meg ízes részleteket – bár Cápa fogsorát még mindig rejtély fedi.

A regény célközönségét nehéz meghatározni – mivel alapvetően egy forgatókönyv adaptációja, a Bond-regényre várók nem vették komolyan annak idején, és csak a kezdeti pozitív visszajelzések után kezdett el szépen fogyni. Ezt azonban azért volt nehéz elérni, mert aki tényleg a film alapján írt regényt várt az csalódott. A James Bond és a kém aki szeretett engem így csak nagy nehezen találta meg a célközönségét, de a regény és a folytatása (James Bond és Moonraker) olyan kelendő volt, hogy a 80-as évek elején újraindították a 007 regényeket, immár John Gardner vezetésével.