|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A
honlap bármely részének újraközlése, bármilyen nyomtatott vagy elektronikus
formában, csak a szerző előzetes írásbeli engedélyével és feltüntetésével
lehetséges ©HaszonGábor
|
|
HWANGE
- az utolsó menedékek Afrikában - A
látogatásaim a Hwange nemzeti parkban, amilyen nehezen indultak, olyan
csodásan szép és valóban teljes élményeket adtak. Kétszer rugaszkodtam
neki az útnak 2001 februárjában, majd az év június és júliusban jött a
következő út. |
  |
| Vadorzók
vagy vadőrök |
 |
|||||||||||||
| Első
tanulság - ahol alszunk ott nem eszünk, sőt nem tárolunk semmi ehetőt. A szálláshelyeim közül februári egy igazán érdekes és nagyon elegánsnak mondott hely volt az Ivory Lodge. Fa cölöpön álló gunyhókkal, melyekben három fal, tető és sem ajtó sem ablak csak egy függöny (!) . Valódi kemping hangulat bár hatalmas ágyakhoz szúnyogháló és néhány éjszakai látogató is járt. A tusoló a lépcső alatt melynek lefolyójából az első alkalommal egy akkora bogár mászott elő, mint egy gyermek ököl. Ami igazán legyűrhetetlen undort tudott valaha is kiváltani belőlem azok a rágcsálók és a bogarak, amik vagy belekóstoltak az ételembe vagy úgy érezték hogy valamely részemet meg kell másszák. Itt sajnos akadt mindegyikből. Mivel nem hallgattam az okos szóra , hogy semmi ételt ne vigyek abba a helységbe ahol alszom, mert annak általában nincs jó vége , hát most is pórul jártam. A Bulawayoban vásárolt valóban ízletes nagy zsírtartalmú tejem még így hűtőszekrény nélkül is napokig elállt . Pontosabba elállt volna, ha esténként egy pele vagy egér szerű kis rágcsáló nem kezdi el kirágni a műanyag flakon oldalát egy csíkban és mindig csak annyit igyon le belő, amennyi még nem tűnik fel. Harmadnap vettem észre a kannát megemelve, hogy valahol ereszt . A felismerés, hogy eggyel többen vagyunk az italomra egy nagyon gyors leltárt eredményezett. Kiderült hogy egy ánizsos keksz szintén a kis tolvaj szisztematikus áldozatává esett . Abból is csak annyit vett el, pontosabban rágott meg, ami még ne volt feltűnő. Miután minden élelmet kidobtam, éjszaka furcsa neszezésre lettem figyelmes. A gunyhó felső gerendáin ahol a pelék valószínű hogy korábba is közlekedtek megnőtt a forgalom. Élelmet nem találva egész este engem szórakoztattak, hogy le föl szaladgáltak mérgükben. Néha lepottyantak és ilyenkor az ágy fölé feszített szúnyoghálóm volt a trambulinjuk. Nagyon fáradtan, de pele mentesen keltem másnap és valóban csak magamra haragudhattam. Hasonló esetben Malawiban a hotelnek nevezett szállásomon a patkányok mászkálták össze a cuccaimat mert az éjjeli szekrényemen felejtettem a vacsorám maradékát. Ott viszonylag segített, hogy villanyt kapcsolva egész éjjel hangosan olvastam, de itt még villany sem volt és zseblámpám fénye mintha még tetszet is volna ezeknek a kis pimasz teremtményeknek. A nyugodt alvásnak talán aznap vagy másnap lőttek igazán, amikor a szakácsnő a reggelinél arról számolt be, hogy megint mászkált a kemping körül egy oroszlán. A nyomait a kapu előtt a porban sokáig nézegette az egész személyzet. Mind a három ember. A védelmi rendszer néhány dróthuzal volt úgy mellközépig ferdén feltéve egy oszloprendszerre amiben áram volt ( állítólag ). Meg a szintén nagyon hatékony hangos jújújgatás, ha netalán mégis lát valaki oroszlánt a kerítésen belül. Aznap este boldog együgyűséggel arra gondoltam mért pont velem kezdené egy oroszlán, hiszen ahhoz fel kellene másznia legalább 15-20 lépcsőfokot a cölöpökön álló gunyhóhoz, ( 3-4másodperc ! ) , szét kellene tépnie a gondosan behúzott függönyt ( 2-3 másodperc !) és így legalább 5-10 másodpercet veszítene . Ellenben ha a földszinten levő kunyhókban lakókkal kezdené időt és energiát spórol. Ezt nyilvánvalóan belátja az oroszlán is. Ettől teljesen megnyugodtam és nem aludtam egy hunyást sem, majd az éjszaka felénél már megjöttek a peléim és kezdődött minden előröl. Reggel tripla kávéval ettem a szokásos paradicsomos babos, békönös pirítóst és már nem érdekelt , hogy a szakácsnő mit látott az előző este csak intettem neki, hogy sok dolgom van és majd legközelebb átbeszéljük az aznapi rémségeket. |
  |
|||||||||||||
Adj
pénzt ..........
Mivel a park bejáratától a híres Ivory Lodge talán 20-22 kilométerre volt kocsival így néha már csak este sötétben, vagy reggel, nagyon korán az út mellett is találkoztunk állatokkal. Mivel a zöld szezonban vagyis az esős évszakban érkeztem ( amikor normális ember nem igazán megy oda ) ezért viszonylag olcsón kaptam szállást amiben a napi két étkezés benne volt vagyis egy rövid reggeli és általában egy meleg vacsora. Mivel ez nem az éhség övezete Afrikának , így minden étkezés valami nagyon finoman elkészített hússal körettel és itallal kaptam. Napközben egy-egy előre csomagolt, hideg ételünk volt, amit dobozból ettünk a sofőrömmel, mert nem akartam azzal megszakítani az utunkat, hogy oda-vissza járkálunk. Így aztán az egész nap egy teljes safariról szólt. Ahogy gondoltam ez itt nem szokás. Oly annyira, hogy második alkalommal egy új társaság, új sofőrje belázadt és nem volt hajlandó egész nap kísérni. Szerencsémre volt szerződésünk, amit még a Harare-i utazási irodában kötöttünk és abban szépen leírták a napi programot. A telefonálgatással és egyeztetéssel így is egy fél nap ráment, de szerencsémre a Hahare-i ügyintézőnőm erélyessége hatott. A sofőrrel kapcsolatunk soha nem javult meg és ahol tudott igyekezett valami trükkel bosszantani. Ilyen is van. Sajnos erre fel kell készülni. A több évszázados elnyomást az utóbbi 150 -200 év fehér megszállását nehéz elfelejteni az ébredező afrikai öntudatnak. Annak ellenére, hogy sok kiút nem lesz a nyomorból csak, ha felismerik azokat a természeti értékeket, amiket ha megvédenek rájöhetnek , hogy nagyobb bevételi forrásuk az idegenforgalomból , mint amikor kiárusítják az ásványkincseiket . Ha valaki fizetni is hajlandó, hogy láthassa ezeket a csodálatos tájakat és állatokat, akkor ésszerűbb lenne megtartani magughoz édesgetni, mint elvadítani őket őrökre. Sajnos a jelenlegi vendéglátás kevés kivételtől eltekintve abból áll, hogy kit hogyan lehet megkopasztani jelszavuk : give money. Nagyon sok olyan szituációba keveredtem ahol kedvem lett volna rákérdezni …. "olyan inget látnak rajtam amin a felirat az , hogy idióta fehér vagyok, üssetek ahol értek"….. Ennek ellenére nyomokban ugyan, de látszik, hogy korábban ez igencsak más alapokon nyugodott, hiszen óriási tömegeket tartott el a turizmus. Ha kihal az a generáció, aki még ismerte és gyakorolta, hogy tisztességesen fogadja és tisztelje a vendégeket akkor kezdődnek csak igazán Afrika végnapjai. |
 |
|||||||||||||
| A
Hwange Központi tábor -
Main Camp Központi tábor a park a főbejárata mellett található. Viszonylag magas kerítéssel körülzárt , vagy inkább védett ligetes terület . Rengeteg meglepetéssel. Egy talán már letűnt utazási kultúra emlékeiként tágasabb apartman házikók fürdési lehetőséggel és valamivel kisebb kis bungalók főzési lehetőséggel (ami egy villany rezsó) és néhány edény központi fürdő lehetőséggel . Valószínű korábban , létezett egy harmadik osztály sátraknak azt nem tudom most használják-e , de a nagy helyek arra utaltak , hogy valamikor ilyen igényeket is kielégíthettek. A tábor bejáratánál kis élelmiszer bolt ( fagyasztóval - hűtött üdítőkkel ! ) meg egy vendéglő féle gazdagította a repertoárt. Természetesen ez a magam fajta mezítlábas turistáknak készült , hiszen pár kilométerrel odébb egy gyönyörű luxus szálloda , úszómedencés napágyakkal ahol a fehér kesztyűs pincérek koktélokat szolgáltak fel a naplementés itatóhoz összegyűlt vadak látványa mellé …. pocsék lehet így élni .....inkább beültem az éttermünkbe ahol estére összeverődtünk egy páran és egy környékbeli együttes is előkerült. A zenészek dobokon és ütős hangszereken később már csak az idegrendszeremen játszottak . Vágytam egy kis csöndre egy forró fürdőre, ezért gyorsan megettem a jó rágós sztéket amit valami burgonya körettel hoztak és elmenekültem a szállásomra , ahol még sokáig hallottam a dobok kíméletlen hangját . Mivel a szállás lehetőségek közül mindkettőt kipróbálhattam kis különbséggel a bungaló a főzési lehetőséggel jobban tetszett. Ehhez talán az is hozzájárult, hogy akkor már második hónapja szedtem a malária elleni gyógyszert, aminek a mellékhatásaként egy este arra ébredtem, hogy a csukott ajtajú házikóban az ágyam szélén ül valaki. Igyekeztem a kezemet vagy lábamat megmozdítani, de nem tudtam csak feküdtem tehetetlenül és néztem meredten az árnyat aki nem szólt és nem mozdult. Egy pánik roham tört rám, mert az ablakon beszűrődő fény ellenére nem láttam az arcát , így nem tudtam eldönteni, hogy mit akar…. hosszú-hosszú percek telhettek el amíg a lábammal igyekeztem elhessegetni , és nagyon nehezen felkelve fényt csináltam a szobában …..Természetesen ? nem volt senki és semmi ott . De ettől nem tudtam igazán megnyugodni , mert az agyamban különféle rémes dolgok köröztek, míg végre eszembe jutott a gyógyszer mint egyedüli és lehetséges kiváltó ok. Ez egy kicsit megnyugtatott és soha többé nem jött elő ez a "fenyegetés". Sajnos ez is egy afrikai utazás velejárója, nem véletlenül nem engedik csak három hónapot szedetni a malária elleni gyógyszert…. |
|
|||||||||||||
| Hwange
Nemzeti Park:
|
 
|
|||||||||||||
|
||||||||||||||
<< fotóimból
készített diaporáma bemutató flash -ben
visszatérés a weboldalra http://users.atw.hu/haszongabor// |
|
 |
|
A honlap bármely részének újraközlése, bármilyen nyomtatott vagy elektronikus formában, csak a szerző előzetes írásbeli engedélyével és feltüntetésével lehetséges ©HaszonGábor
|
|||
